Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-28 / 98. szám
fi mezőgazdasági termelés feladatairól (Folytatás a 2. oldalról.) szerpaprikából. Elérkezett a palántázások ideje. Nagyon fontos. hogy a kiesést most szorgos munkával pótoljuk, s törekedjünk a lehetséges mértékben minél több korai zöldség értékesítésére. Termelőszövetkezeteink feltétlenül vegyék igénybe a rendelkezésre álló mintegy 100 pa- lántázógépet. A tavalyi tapasztalatok hasznosításával mindenképpen biztosítanunk kell a helyes munkaszervezést és jövedelemelosztást a zöldségesekben. A munkák összetorlódása miatt is nagyon gyorsan szalad az idő. A tavaszi munkák elvégzése után nagy gondot kell fordítanunk a gondos növény- ápolásra, hiszen ettől mintegy egybarmaddal növekedhetnek a termésátlagok. Ebben az évben az elmúlt 3 évhez viszonyítottan az állattenyésztésnek 8,6 százalékos növekedést kell elérnie. Különösen a bajai, kalocsai és duna- vecsei járás termelőszövetkezeteinek kell nagyobb gondot fordítani az intenzívebb állattenyésztés kialakítására. Javítani kell a tenyésztői munkát és az állategészségügy fejlesztésével el kell kerülnünk a magas elhullásokat, amelyből igen nagy kára származik a termelőszövetkezetnek. Az állatállomány nagyobb hányada jelenleg a háztáji gazdaságokban van. Ezért a közös állatállomány fejlesztése mellett gondot kell fordítani a háztáji gazdaságok állatállománya növelésére is. A sertés-, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése mellett tovább kell fejlesztenünk a baromfitenyésztést. Ezen belül is törekednünk kell a liba-, a gyöngyös- és a pulykatenyésztés fejlesztésére. A megnövekedett keltető kapacitással ez évben minden igényt ki tudunk elégíteni naposbaromfiból. A baromfitenyésztés fejlesztése érdekében fel kell karolni a nőtanácsok széleskörű különböző mozgalmait szerte a megyében. Ezzel mód nyílik arra. hogy a háztájiban jelentősen felfuttassuk a baromfiállományt, sőt arra is mód van, hogy a közös részére is neveljenek baromfit. Amint már utaltam rá, az ez évi felvásárlási terveink eléggé feszítettek, azonban általános megállapítás szerint ezek a tervek reálisak, teljesíthetők. Megyénk hízósertés-felvásárlási tervét az első negyedévben 104,3 százalékban, vágómarha- felvásárlási tervét 97.6 százalékban, süldőmalac-felvásárlási tervét 134,4 százalékban, vágóborjú-felvásárlási tervét 163,3 százalékban teljesítette. Az első félévi tervek teljesítése azonban nem kielégítő. Elmaradás van a vágóállat és állati termékek felvásárlásában, főleg a tojás- és sertésfelvásárlás miatt. Nem kielégítő a szerződéskötés főleg a háztáji és egyéni gazdaságokban van elmaradás. Igen jól jellemzi a helyzetet a kalocsai járás. A járásban 1700 db sertésre kötöttek szerződést a közösben, a háztájiból mindössze 400 db sertésre, annak ellenére, hogy a járásban 10 380 szövetkezeti tag van. Sertésfelvásárlási terveink teljesítése érdekében széleskörűen el kell terjeszteni a »-minden háztájiból egy sertést« mozgalmat. Bizonyos aránvtalanságok mutatkoznak a termelőszövetkezetek gabonafelvásárlása előirányzatában. A tsz-ek az állam felé történő szabad értékesítés címén a tervezett mennyiség 90 százalékát kötötték le. A dunavecsei járásban 43.7 vagonra, a kalocsai járásban 77,5 vagonra nem kötöttek a terme- 'őszövetkezetek értékesítési szerződést. Nagy gondot kell fordítanunk a must- és a boriéi vásárlás előkészítésére is. Arra kell törekedni, hogy a háztáji termésből is minél nagyobb hányadot szerződienek le, másrészt a prémiumként kapott mennyiséget, valamint százalékos művelés esetén a tagot illető részt ne természetben, hanem pénzértékben kapja meg a szövetkezeti tag. Általános elvként kell érvényesíteni, hogy a család szükségletein túl. minden mennyiséget — a háztájiból Is — lehetőleg a közös űtmelés szervezése mellett nagy gondot kell fordítani az árutermelési és a felvásárlási tervek teljesítésére, mert hiszen ettől függ népgazdaságunk ellátása Fehér Lajos elvtárs a pártaktíva résztvevőivel beszélget. ján értékesítsenek a szövetkezetek. Az említett problémák érzékeltetik, hogy párt-, állami és gazdasági szerveinknek a térés a tervek teljesítésével tudja viszonozni termelőszövetkezeti parasztságunk azt a nagyarányú támogatást, amelyet államun któl. munkásoszt ál vun kló', egész társadalmunktól kap. Á termelés korszerűsítésének módszerei A termelés szervezése mellett Központi Bizottságunk fontos feladatként állítja elénk, hogy nagy gondot fordítsunk a termelés korszerűsítésére. A termelés korszerűsítésében rendkívül nagy szerepe van annak, hogy termelőszövetkezeteink messzemenően érvényesítsék mindazokat a hasznos termelési módszereket, eljárásokat, amelyeket az állami gazdaságok, kutatóintézetek és az élenjáró szövetkezetek kialakítottak az elmúlt évek során. Nagyszerű úi kezdeményezések vannak a termelés legkülönbözőbb ágaiban szerte a megyében. E módszerek elterjesztésében fontos szerepe van a bemutató gazdaságoknak, a rendszeresen szervezett tapasztalatcseréknek, a megyei lapnak, a kutatóintézeteknek és a mezőgazdasági szakiskoláknak. A mezőgazdasági termelés korszerűsítésében fontos szerepe van a tájtermelés feilesztésé- nek, ezen belül a termelés célszerű területi elhelyezésének és az üzemi szakosítás fokozatos kialakításának. Következetesen törekednünk kell arra. hogy a megye 3 fő termelési tájának megfelelően: a Duna mellékén, a bácskai részen s a homokhátságon. tudatosan és fokozatosan alakítsuk ki a fő termelési irányokat a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, és ennek megfelelően koncentráljuk az eszközöket, gépeket, berendezéseket, általában a beruházásokat. A nagyüzemi gazdálkodás ki■pr*v,o*7,'tí hog” mostanáig termelőszövetkezeteinkben ugyanaz a termelési szerkezet volt, mint az egyéni gazdaságokban. Június közepével megkezdődik, a múlt évhez hasonlóan, az előtervezés időszaka. Megyei és járási tanácsainknak fel kell készülniük arra, hogy a jövő gazdasági évre bizonyos mőbbre lépést érjünk el a területi, illetve az üzemi szakosítás vonatkozásában. A megye mezőgazdasági termelése korszerűsítésében még számos megoldandó feladat áll előttünk. Ilyen probléma a homoki területek komplex hasznosítása. Ezen belül igen jelentős előrehaladást ériünk el az új, árutermelő szőlő- és gyümölcsültetvények létrehozásával. De ahhoz, hogy a megye termelési és felvásárlási terveit teljesíteni tudja, mindenképpen növelnünk kell a homoki területek takarmánytermelését és ennek megfelelően fejlesztenünk kell az állattenyésztést. A takarmánytermeléssel kapcsolatosan jó tapasztalatokat nyújtanak az állami gazdaságok és az Agrártudományi Egyetem ismeretes balázs pusztai homoki kísérletei. A kísérletek azt tanúsítják, hogy számos olyan növényféleségünk van. amely sikerrel termeszthető homoki, száraz körülmények közt is. Jelentős takanjhánytömeget biztosít például a törpecirok. Másik ilyen fontos feladat a szőlő- és gyümölcstermelés további nagyüzemesítésével, a gépesítés, a talajerő-utánpótlás, a feldolgozás, a tárolás kérdéseivel összefüggő problémák gondos kimunkálása. Harmadik fontos feladatunk a nagyüzemi árutermelő zöldségesek kialakításával összefüggő problémák megoldása. Mészöly elvtárs és munkatársai kidolgoz- I ták a megye ezzel kapcsolatos tervét. Tanácsszerveinknek gondoskodni kell arról, hogy a nagyüzemi elgondolások érvényesüljenek a gyakorlati termelésben. Nagy gonddal kell foglalkoznunk az öntözés feladatainak sikeres megvalósításával, megfelelő szervezettséggel biztosítsuk öntözőberendezéseink kihasználását, és szerte a megyében törekedni kell minden Öntözési lehetőség egyszerű hasznosítására. Kutatóintézeteink helves kezdeményezését továbbfejlesztve, segítenünk kell, hogy a kutatómunka még inkább a gyakorlati termelés problémáinak megoldására irányuljon. Kívánatos, hogy a kutatómunka" bázisát kiszélesítsük, ezért a kutatóintézetek mellett nagyon fontos, hogy az állami gazdaságok, az erős szövetkezetek legjobb szakembered tudományos szinten is összegezzék a legjobb termelési eljárásokat és azt bocsássák a megye termelő- szövetkezetei rendelkezésére. A kutatómunka fejlesztésében fontos szerepet tulajdonítunk a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kutató Intézet mellett működő tudományos és technikai tanács tevékenységének. Erősítsük tovább termelőszövetkezeteinket Pártunk Központi Bizottsága alapvető feladatként állítja elénk, hogy tovább erősítsük termelőszövetkezeteinket politikailag, a gazdálkodás szervezettségében, kulturális téren azzal, hogy következetesen érvényesítsük pártunk szövetkezetpolitikai irányvonalát. Megyei pártbizottságunk legfőbb feladatának tartja, hogy segítsük elő a gyenge szövetkezetek politikai, gazdasági megszilárdítását. A gyenge szövetkezetek többsége a vezetés, a gazdálkodás javításával ez esztendőben a közepesen gazdálkodó szövetkezetek színvonalára emelhető. A gyenge szövetkezetek kisebb hányada, főleg a homokos és szikes területen gazdálkodó szövetkezetek megerősítése több év következetes munkáját igényli. Termelőszövetkezetoink gyors A megyei pártaktíva hallgatósága. megerősödését nagymértékben gátolja, hogy a különböző irányító szervekben dolgozó elvtársaknál, és a szövetkezeti vezetőségekben is gyakori a régi, berögzött szektás vonás, az, hogy nem következetesen érvényesítik a párt szövetkezetpolitikai állásfoglalásait. Számos elvtársunk — amint a közmondás mondja — „pápább akar lenni a pápánál”, és a párt politikája érvényesítése helyett „saját politikát visz”. Ebből igen nagy kára származik a termelőszövetkezetnek. Itt van pl. a szövetkezetek megszilárdításának kulcs- fontosságú kérdése: az anyagi ösztönzés elvének érvényesítése. Mint ismeretes, megyei pártbizottságunk már 1960 februárjában kidolgozta ezzel kapcsolatos álláspontunkat a Központi Bizottság politikájának megfelelően. Mégis, az egyik termelőszövetkezetben járva, a szövetkezet elnöke három év után megkérdezi tőlem, hogy a szőlő- művelésben alkalmazhatják-e a családi művelést és az ennek megfelelő ösztönző jövedelemelosztási formát. Nyomban hozzáfűzte: ha az elmúlt évben így gazdálkodtak volna, akkor másfél millió forinttal több lett volna a szövetkezet közös jövedelme. Gondolom, az elvtársak is számos ilyen példát tudnának elmondani, hogy a merevség, a párt politikájának nem érvényesítése milyen károkat okoz. Változatlanul elsődleges tennivalóként erősítenünk kell a termelőszövetkezetek vezetését. Ehhez államunk ez évben is jelentős segítséget nyújt, hiszen 140 dotációs szakemberrel erősíthetjük szövetkezeteinket. A szövetkezeti vezetés érdekében fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetekben a szövetkezeti demokráciát, azt, hogy a szövetkezeti tagság részt vegyen a szövetkezet egész élete irányításában. Sajnos, számos rossz példa van arra, hogy a szövetkezeti vezetőség nem kéri ki a szövetkezeti tagság véleményét, sok helyen vezetőségi ülést, de közgyűlést sem tartanak. Szövetkezeteink megszilárdításának egyik fő forrása, hogy mielőbb kialakuljon, kiformálódjék a szövetkezeti parasztság egysége. Több szövetkezetben egyes elvtársaink nem akarják tudomásul venni, hogy a szövetkezetben az egyes paraszti rétegeknek azonos érdeke alakult ki, mégpedig az, hogy a termelés növelésével gyarapítsák a közös jövedelmet, s ennek alapján megfelelően boldoguljanak az egyes szövetkezeti tagok. Mindenképpen helytelen a szövetkezeti tagokat aszerint megítélni, hogy mi volt ő vagy a nagyapja a múltban. A helyes megítélés egyetlen alapja az lehet, hogy jelenleg ki mit tesz a termelőszövetkezetért. Pártszervezeteink segítsenek abban, hogy mielőbb kikovácsolódjék a szövetkezeti parasztság egysége, mert ez viszi előbbre az ügyet. Bírálni és elmarasztalni azokat az embereket kell, akik nem veszik ki részüket a közös munkából, gátolják a szövetkezet közös érdekeinek megvalósulását. A termelőszövetkezetek jó munkájában az erkölcsi ösztönzők mellett, döntő szerepe van az anyagi érdekeltség biztosításának. Az elmúlt három év világosan mutatja, hogy ahol a szövetkezeti tagság megtalálta a számítását, ott megfelelően dolgozott. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a szövetkezet adottságai igyeiembevételével, már az (Folytatás a 4. oldalon.)
