Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-27 / 97. szám
1. oldal 1962. április 21. péntek Megjött a művelődési autó! — Egy óra a Solt-tételaljai iskolában — Á. dombocska rnint vala- miféle népvándorláskari földvár uralkodik a környéken. Hosszá fasor mentén fut autónk, bekanyarodunk a domb szélén strázsáló iskola elé. Gyerekek közelednek íutóléDésben, mögöttük megjelenik tanítójuk szálas alakja. Már vártak bennünket. Valamennyien segítenek behordani a kis busz hátsó ülésén felhalmozott könyveket. Az első pad. ahova a könyveket lerakják. makulátlan; egyetlen tintaesőpp. karcolás sincs rajta, óvatlanul végigsétálok a' soron. Jól megnézem még a leghátsót is. Diákkoromból úgy emlékszem mindig, ez volt a »-szamárpad«. ahol a leglustábbak. legrosszabbak, legrendetlenebbek ültek. De tiszta ez is, nyoma sincs ralta vásott gyerekek bicskájának. vagy unottan kalandozó ceruzának. — Most kapták a padokat? — fordulok Németh István tanítóhoz. Kitalálja, miért kérdezem. elmosolyodik: Van annak már néhány éve. Máskor is megakadt rajtuk a látogatók szeme, s mi tagadás, büszke vagyok miatta a tanítványaimra. Míg a gyerekek böngészik a könyvéket, hallgatom az idős nevelő szavait. 1952 óta vezeti a solt-tételaljai kéttanerős iskolát Elmondja, hogy amikor Ide került 60 gyerek 700 órát mulasztott egy évben. Mo6t az igazolatlan hiányzás ismeretlen, s a mulasztási átlag félévkor 0,4 volt Még későn jövő sincs. Koránkelő tanyai gyerekek ezek, már 7 óra tájban itt vannak az iskolában és tanítás előtt közösen veszik át az anyagot. Általában szeretnek tanulni, s szégyellik- a rossz feleletet. Molnár Eszti, aki a földvári gimnáziumban folytatja ősszel a tanulást, sírvafakad. ha négyesre felek Üttörő a 19 felső tagozatos közül 17. Az alsósok valameny- nyien kisdobosok — nem számítva természetesen a legapróbbakat. az első osztályosokat. S egy másik dicséretes eredmény: az év végéig 6000 forintot gyűjtenek össze a gyerekék takarékbélyegben, ebből mentiek Pestre háromnapos tanulmányi kirándulásra. Tavaly a Balatonon voltak. A legtöbb pénzt eddig Markó Pista gyűjtötte, több mint 600 forintot. — Másképp élnek ezek a gyerekek, mint annakidején mi — nézi az első pad körül sürgö- lődőket Németh fstván —, mindig csörög néhány forint a zsebükben. Az én apám tanító volt mégsem volt soha egy petákom se. Megtudom még. hogy az* itt végzettek jól megállják a helyüket a középiskolában is. A mostani nyolcadikosok közül három jelentkezett középiskolába. három Ipari tanulónak, s csak kettő elégszik meg az általános iskolai végzettséggel. Németh Pista bácsinak széleskörű kapcsolatai vannak Duna- földváron. Dunaújvárosban és Kecskeméten. Mindig el tudja helyezni a növendékeit valamelyik ismerősénél kosztra, kvártélyra, s az iskolai felvételnél Is bíznak a gyerekekben. Három éve a dunaújvárosi öntőás Kohóipart Technikumba ötszázhúsza« jelentkeztek, száz- négyet vettek fel. köztük kettőt Tételaliáról. A gyerekek ezalatt kiválogatták a könyveket. Rigó Rezső. a megyei könyvtár munkatársa. bevezette lapjukra a kölcsönzés*. Némelvik. hat-hét köry'-l is tart a hóna alatt. •t mind elolvasod egy hónap alatt? — kérdezem a kis Friger Rozikát, Akkor ugyanis ismét meglátogatja őket a művelődési autó. — Nemcsak magamnak viszem. Az otthoniak is olvasnak. — Hol laknak a szüleid? — A faluban. A falu: húsz ház a domb másik oldalán. A tanító bácsitól tudom meg, hogy mindegyikben van rádió, minden házhoz jár újság, sok képeslapot vesznek és népszerű itt is a Ludas Matyi. Ha erre jár a mozgó könyvesbolt, mindig ,ió vásárt csinál. — És nem közömbösek a szülök már a gyerekeik tanulása iránt sem. Ritkaság, hogy valamelyik nem jön el a szülői értekezletre. Megszólják érte... Buzgón hordják kifelé a gyerekek a nagy haiom könwet az autóhoz. — Jó lenne elolvasni mindet ugye? — simogatom meg a kis Rujsz Jutka fejét. — Óh, sokat olvastam már közülük — néz fel mosolyogva. — Hát igen — szólal meg Rigó Rezső, amikor becsukódik mögöttünk az ajtó —. kevés a választóik. Ez a busz 1600 olvasóhoz szállítja a könyveket, s az állomány csupán 3800 kötet. Ezzel elégítjük ki a másik két művelődési autó közönségét is. Hiába, egyre nagyobbak az igények, több az olvasó. Ami két- három éve még jó volt. azt ma már kinőttük. Jellemző gondok, mai gondolt. Futtában suhan át rajtam, míg visszaintegetünk a tételaljai gyermekeknek: mégiscsak jó, hogy ma már ilyen gondjaink vannak. Mester László Könyvekről, filmekről — asszonyokról Parányi helyiségben készülnek Kiskunfélegyházán az elegáns tavaszi kabátok, újvonalú, könnyű szövetruhák, divatos kosztümök. Itt dolgozik a Háziipari Szövetkezet mértékutáni női szabósága — hét segéd, két tanuló. Berregnek a varrógépek, alakulnak, formálódnak a kiskunfélegyházi lányok, asszonyok ízléses tavaszi öltözékei. A vidám beszélgetés közben » — Kicsi a munkahely, várni kell a vasalásra, nagyon nehéz ilyen szűkös körülmények között igényes munkát végezni — kezdődik panasszal a beszélgetésünk. Mindjárt reményekdve hozzáteszik, hogy rövidesen új helyiségekkel bővítik a részleget, így zavartalanul dolgozhatnak majd, ami a lényegesen magasabb fizetésben is éreztetni fogja hatását. — Pár hétig még elférünk egymás mellett.... Sok vidám asszony, kis helyen, — mondják szinte egyszerre valameny- nyien, — mert jókedvből nátanak egyszerre többen — ezért a szövetkezet évente kétszer — ősszel és tavasszal — felküld bennünket Pestre, tanulmányozni a legújabb irányzatokat. De alaposan átnézzük, közösen megbeszéljük a külföldi és hazai szaklapok anyagát is. Nyugodtan elmondhatjuk; az itt készült ruhákkal nem vallanak szégyent a kiskunfélegyházi lányok, bátran felvehetik a versenyt a fővé rosiakkal. Továbbtanuló is akad közöttük. Berente Zsuzsa mindennapi munkája mellett végzi a köz- gazdasági technikum levelező tagozatát. Olvasni pedig mindnyájan szeretnek. Sőt, nemcsak olvassák, hanem szorgalmasan vásárolják is a könyveket. Rendszeresen ellátogatnak a könyvesboltba, s olyan büszkén, boldogan sorolják könyvtáruk becses darabjait, mint műgyűjtő a legdrágább kincseit. Bár panasszal kezdődött, tréfával fejeződik be a beszélgetés: — Minden fizetés után ..különleges nőnapot” tartunk a cukrászdában. Ilyenkor „ellenőrizzük" a cukrászsütemények minőségét és — asszonyokról lévén szó — megbeszéljük a legfrissebb híreket. Természetesen előfordul, hogy nem éppen kulturális eseményekkel fogtálkor zunk... Jókedvű nevetésük elkísér egészen az ajtóig. Vidámak, egyszerűek, szor- ga'masak, egyenes vágányon fut életük. Nem beszéltek politikáról, de természetesnek vették, hogy Kecskemétre járnak színházba, jól élnek, szépen öltöznek és nemcsak Kiskunfélegyházáról jönnek hozzájuk varratni, hanem a közeli termelőszövetkezetekből is. Csillogó szemmel beszéltek az új épületről, korszerűbb munkaeszközök használatáról, a mind szebbé váló jövőről, melyet ók is — kilencen — becsülettel, szorgalmasan építenek. Vadas Zsuzsa mzmm'Cf-BEczc ■ mour 43. A vietnamiak az erőd átfésü- léséhez kezdtek, amikor csapatszállító repülőgépek zúgása hallatszott. A bennszülöttek fedezékbe húzódtak... Az ejtőernyősök pillanatok alatt kiugráltak gépeikből és százával lebegtek a levegőben. A vietnamiak azonnal megkezdték a tüzelést. Az ejtőernyősök közül sokan nem értek élve földet ... Akik az erődön kívül szálltak le, azoknak sem volt sok hátra. Még mielőtt elhelyezkedtek és tüzelőállást vettek volna fel, gyilkos géppuskatűz tette őket ártalmatlanná. Viszonylag azok jártak legjobban, akik az erdőben értek földet. Ezeket is lőtték a bennszülöttek, ők azonban eldobálták fegyvereiket és elmenekültek az erdő mélyébe... A 400 ejtőernyős közül ők, néhányan maradtak életben... A vezérrepülőgép parancsnoka bömbölt. — Halló ... Az erődön vietnami zászló leng ... Az erődöt elfoglalták a bennszülöttek ... Akciónk nem sikerült. A vietnamiak hatalmas tűzerővel rendelkeznek ... Az eső elállt, a szél azonban még mindig nagy... Az ugrásnál vigyázni kell!... A szél miatt jóval előbb kell ugrani... A vietnamiak alig kerültek elő fedezékeikből, újabb gépek érkeztek .Saigonból, ezer ejtőernyőssel. A bennszülöttek ezekkel is felvették a harcot, bár lőszerük fogytán volt és az általuk rommá lőtt falak sem nyújtottak már menedéket. Az ezer emberből nagyon sokan kínok-kinj ával haltak meg. A pilóták ugyanis mindannyian az erőd melletti tisztásra akarták az ejtőernyősöket irányítani, hiszen azt találták a legalkalmasabb földreérési helynek. Fáradozásuk, a nagy szél ellenére, többé-kevésbé sikerrel járt. azonban az ott földet ért ejtőernyősök saját magukat nyársalták fel... A pilóták ugyanis nem tudtak arról, hogy azt a területet az erőd parancsnoka teljesen berakatta bambuszkarókkal ... Az ejtőernyősök egy részét a vadon felé sodorta a szél. Azok, akik az erdőben értek földet, pillanatok alatt elestek... A vietnamiak ezután csendben, nyomtalanul kivonultak az erődből és eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Mire a 260 életben maradt ejtőernyős a vadonból és a különböző rejtekhelyekről előmerészkedett, a vietnamiaknak már csak hűlt helyét találták ... * így történt... Hallgattak mind a hárman. Végül Gazsó törte meg a csendet. — És aztán? Mi történt? — Folyt a víz és a vér az erőd udvarán ... Az ejtőernyősök remegve vonultak be a lerombolt falak közé, ahol halottak hevertek szerteszét... Aztán megérkezett colonel Simon. Amikor meglátta a pusztulást, tenyerébe temette arcát... Elhallgatott. Türelmetlen mozdulattal cigarettát vett elő, rágyújtott. — Megkezdődött a temetés ... Két napig folvton temettek ... Külön az erődbelieket, külön a vietnamiakat, külön az ejtőernyősöket ... Csak Somogyi Gyuszi maradt életben és egy német, akire rászakadt a bunker... A németnek örökre megzavarodott az elméje. A levegőben 6—8 felderítő gép jelent meg, majd egy csomó vadászgép jött... Bosszút állni jöttek, szörnyű bosszút! A vadon azonban nem fedte fel titkát... A vietnamiakat nem találták meg... A két életbenmaradtat elvitték... Ekkor már útban volt Futingra felé a karaván rengeteg lőszerrel, fegyverekkel, tankokkal. Az 500 légiós közül pedig 400-an maradtunk itt az erőd helyreállítására... — Szóval te azóta vagy itt? És azután hogy teltek napjaitok? — Dolgoztunk, mint a barmok. Közben a franciák irtóhadjáratot indítottak, mely mintegy két hónapig tartott. Egész jelentős csapatösszevonások történtek. Az embervadászaton két légiós, egy francia, egy néger és egy arab ezred vett részt. Szinte átfésülték az erdőt, de semmit sem találtak. Végül az egész akciót befejezték azzal, hogy elhíresztelték: a vietnami szabadságharcosok átmentek Kínába, hiszen a határ mintesv húsz kilométernyire van ide. Fürkészve nézett a másik kettőre. — Pedig tudjátok hol vannak azok, akiket öt ezred keresett? — Sejtjük — válaszolta csendesen Gazsó. — Az üzletek pultjai mögött, a hivatalokban, a szántóföldeken — folytatta Nagy belemelegedve. — Sőt bent erő- deinkben, kantinjainkban, raktárainkban! ... Még nem volt dél, amikor ebédre csengettek. Utána kiszólítottak a karavánból hatvan embert. Ezek Futingrában maradtak. Köztük volt Varga is. A többiek mentek tovább Bá- Kán felé ... Bá-Kán egy szépen fejlődő falucska volt, volt néhány üzletháza is. A légiósoknak ez a támaszpontja volt a legutolsó, egyben a legveszedelmesebb is. Ezt hirdette a hatalmas erőd, a téglából rakott bástyatorony. A kínai határ ide csupán néhány kilométernyire van. Azokat, akik a Bá-Kárii erődben maradtak, egy faház udvarán sorakoztatták. Az élen ott állt Gazsó is. Egy őrmester közölte velük a beosztást, s azt* hogy kit hová szállásolnak el. Egyúttal közölte azt is, hogy fekhely nincsen, aki akar, készíthet magának pihenőhelyet* ágyat, hiszen fa van itt bőven* aki pedig nem akar, az a földön alszik. Gazsó fáradtan ballagott a bástyatorony alja felé. Oda osztották be. Semmi kedve nem volt fekvőhelyet eszká- bálni. Leterítette pokrócát a földre és végighevert rajta. A mennyezet egy pontjára nézett és gondolkozott. Egyszerre futár érkezett a toronyhoz, aki hangosan elordította magát: — Mihály Gazsó! Gazsó meglepetten fordult a hang irányába. Mi ez? Miért nem a számát mondják? Itt az idegenlégióban nemigen használják az illető nevét... 0 is talán másodszor hallja légióskodása alatt __ A torony előtt másodszor la felhangzott a kiáltás. — Gazsó! Az újabb felszólításra a hívott felugrott és a futárhoz sietett. — Azonnal jelentkezned kell a kapitánvnál Gyere velem) Gazsó kissé megrettent. Mi akar ez lenni? Alig teszi be a lábát, máris hívatják? A futár kemény haptákban jelentette, hogy a parancsot végrehajtotta. A kapitány érdeklődve fordult Gazsó felé, aki szintén jelentkezett. (Folytatjuk^ sm állnak meg a serény kezek. jat az 1960-ban alakult színjátszó- és tánccsoportnak. — Többször szerepeltünk Szegeden, Kecskeméten, a környék termelőszövetkezeteiben. Kibérelték számunkra a Bányászati Gyár kultúrtermét, ott próbálunk hetenkint kétszer. Most éppen egy vidám jelenetekből, villámtréfákból álló műsor bemutatását tervezzük... A szeszélyes divat örökké változó vonalainak elsajátítása, a megrendelők igényeinek kielégítése még a ruhaügyekben legjártasabb szakértők továbbképzését is megköveteli. — Valóban így van, — bólinlunk aztán nincs hiány. összetartó, kedélyes kis kollektíva. Együtt járnak moziba, színházba, egy-egy jó előadás kedvéért elmennek még Kecskemétre is. Minden érdekli őket. Rendszeresen vesznek részt ismeret- terjesztő előadásokon, a szövetkezet, a KISZ és a szakszervezet rendezvényein. Lelkes tag-
