Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

T963. április 22, vasárnap t 3. »Ida! Nem élhet az ember önmagának, Tud pajkos és vidám lenni, — mint egy kisgyerek. És aggo­dalmaskodó is — mint egy ag­gastyán. Mindig kérdésekben gondolkozik. Kérdez másokat, s kérdezi önmagát. És tüzes, lo­bogó figyelme azonnal választ követel. Ilyennek ismertem meg évek hosszá során dr. Nagy Györgynét. Otthona — a város főterének egyik nagy bérházában — való­ságos kis népművészeti múzeum. Varázserővel hívnak és fogad­nak magukba a mezőségi függö­nyökkel, térítőkkel díszített konyha és a kalotaszegi, mező­kövesdi, matyó, kalocsai és más vidékek , népművészeti forma­kincseinek gazdag világát tük­röző szobák. De amennyire szép és nyugal­mat kínáló békés sziget egy ilyen lakás — legalább annyira ve­szélyes is. Oly erős szálakkal képeg magához láncolni az em­bert, hogy szinte belefulladhat zárt levegőjébe. Nem fizikailag — szellemileg. Valljuk be őszintén: sok házi­asszony nem tudta még legyőz­ni ezt a kísértést. Dr. Nagy Gvörgyné azok közé tartozik, akik már túllátnak az otthon falain ... — Ha jól emlékszem, 1948-ban alakultak meg a szülői munka- közösségek. Ettől .számítható az én „közéleti” szereplésem is. Azóta ugyanis mindig vezetősé­gi tagja voltam egyik vagy má­sik iskola szülői munkaközös­ségének, sőt volt idő, amikor egv szerre háromnak is... — mondja elgondolkozva. Még szerencse, hogy nem volt a Nagy családban háromnál több gyerek — állapítom meg magamban, miközben újabb kér­désre várom a választ. — Mi volt az első közéleti ténykedésem? ... Egy előadás rendezése. A szerepek betanítá­sát a pedagógusok vállalták, mi szülők pedig a büféhez való tor­ták, sütemények, szendvicsek .összehordását, elkészítését. Ma már nem túl jelentős, szinte mo- solyognivaló társadalmi meg­mozdulás- volt ez —, s alig va­, lamivel több és felemelőbb do­log, mint az otthoni sütés-főzés. Aztán jött sorra-rendre a ta­nulmányi kirándulások szerve­zése, az iskolaszépítés, s ki tud­ná még sorolni mennyi minden. — Egy fontos dolgot azonban szem elől tévesztettünk, s ami­ben csak 1957-ben tettük meg a kezdeti lépéseket: a szülő—ta­nár közötti kapcsolat elmélyíté­se. Ekkor következtek a család­látogatások, előadások a peda- gógai bizottság keretében és tű­ben kissé kezdetleges latin be­tűkkel — mert hiszen az arab írás jobbról balfelé halad — ez áll; szőlőnyitás. Az: egyenlőség- jel után pedig lendületesen raj­zolt hieroglifák, pontokkal, éke­zetekkel tarkítva: a megfelelő arab kifejezés. A füzetben már számos magyar mezőgazdasági szakkifejezés van, s Abd El Rahman mindegyiket meg is ne­vezi angolul, amiből ellenőriz­hetem, hogy a fogalmakkal tény­leg tisztában van. — A fiúk időbeosztásában váltakozva szerepel az elméleti oktatás a gyakorlati foglalkozás­sal — folytatja Farkas Sándor nevelő. — Délutánonként na­ponta két órában magyar nyel­vet tanulnak, A mindkét rész­ről jelentkező nyelvi nehézsé­gek miatt, persze, nem lehet még szó szabályszerű nyelvlec­kéről, inkább csak a használat^ tárgyak nevét, egy-két minden­napos kifejezést ismerhetnek csak meg. Ami a gyakorlatot illeti, azt kinn, a szőlő- és gyü­mölcsösben szavak nélkül is el­sajátítják szakmunkásainktól. — Később persze, tökéletesebb nyelvi ismeretek birtokában és lajdonképpen ekkor kapcsolód­tam be a nőmozgalomba is. . A nőtanácsban csakha­mar felfedezték, hogy milyen nagyszerű ismerője a népművé­szetnek. És a következő évben már őt bízták meg a városi nő­tanács kézimunka-szakkörének vezetésével. — S ha már az ember eljut az öntevékenységig, a célkitű­zések ellenállhatatlanul maguk­kal ragadják. Akkor már azt ke­resi: hol és mit tudna segíteni, hogy minél több ember élete nyerjen szép és nemes tartal­mat ... Kérdés, hogy míg a szülőket látogatta, előadásokat tartott, s védnökséget vállalva az állami gondozottakkal törődött, szak­kört vezetett — mit kapott ő maga a mozgalomtól? Villanásnyi képekben idézi a legnagyobb élményeket, ame­lyek gondolkodásmódjára, látó-! körére hatottak: ' ; — Kétszer jártam a parla­mentben: tavalyelőtt az ország gyűlés megnyitásán, tavaly pe dig végighallgattam az iskola- reform törvényreemelésének vi­táját. Voltam Egerben tíznapos díszítő-művészeti tanfolyamon és jártam télapó-ajándékkal a fóti gyermekvárosban, tanulmá­nyi kiránduláson, a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzem­egységében ... Milyen tanulságokat váltottak ki az élmények? — Azt, hogy nem zárkózha­tunk be négy fal közé. Nem él­hetünk csak magunknak vagy „csak” a családunknak. És azt, hogy a társadalommal és ön­magunkkal szemben milyen nagy kötelességeink vannak. Az egyenjogúságot például már ki­vívtuk, de néha elfeledjük, hogy ez több kötelességérzetet és fe­lelősséget kíván tőlünk, asszo­nyoktól. Szinte követeli korunk, hogy a munka mellett tanul-, junk, művelődjünk, magasabb) színvonalon sajátítsuk el a gyér-! meknevelés tudományát, s még ’ ezenfelül is tegyünk valamit a közösségért. Ki-ki tehetsége és képessége szerint... Néhány éve még nem látta ezt ilyen tudatosan —. s bár most is pártonkívüli • — de a közösség érdekében végzett mun­ka őt is új hivatáshoz, életének fontos állomásához vezette: Ta­valy ősztől politechnikát tanít a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban. Egyelőre óra­adóként, de jövőre már a tan­testület tagjaként. És a múlt év decemberében megválasztották a megyei nőtanács elnökének .. Eszik Sándorné elméleti tudással is jobban fel­vértezve, lényegesen könnyebb dolguk lesz. Néhány hét múlva olyan nagyüzemekbe is elvisz- szük őket, ahol egyéb jellegű mezőgazdasági gyakorlatot is folytathatnak, hogy a szakterü­let minden ágáról ismereteket nyerhessenek. Szórakozásuk egyelőre a hely­beli mozira, s az arab rádióál­lomások bizony inkább csak az éjszakai órákban vehető adá­sainak hallgatására szorítkozik. De ha végérvényesen kinyílik a tavasz, mind több vágyuk telje­sül majd, s alkalmuk nyílik megismerkedni hazánk tájaival. A Balatonnal is... — teszi hoz­zá mosolyogva. Legalább úgy szereti „fiait”, mint azok őt. — Tell him please: he is our second father — súgja ne­kem, alkalomszülte tolmácsnak Musztafa, szégyenlős, de szere­tetteljes mosollyal. Vagyis, hogy második apjuknak tekintik Far­kas Sándort, aki most már ebéd­hez invitálja őket. Még jobban felcsillannak ezek az amúgy is tűzben égő, okos szemek, hiszen nagyon szürke jelzőt használok, ha étvágyukról csupán annyit Tűz ütött ki a Kiskunsági Cipőüzem úgy­nevezett „alja” üzemrészé­ben, melynek következtében Szurmó József másodfokú égési sebeket szenvedett. Az illetékesek megállapították, hogy a balesetért a vállalat vezető beosztású dolgozói fe­lelősek elsősorban. Az indokok közül néhá­nyat megemlítünk. A ren­delet szerint azokat a helyi­ségeket, ahol tűz- és robba­násveszélyes munkát végez­nek, el kell különíteni a töb­bi üzemrésztől. Ez nem tör­tént meg! Tetézték a mulasztást az­zal, hogy nem tartották be a szellőztetésre vonatkozó uta­sítást, mely kimondja, hogy minden helyiségben, ahol a levegőnek robbanásveszélyes gázokkal való szennveződése a megengedett határon túl emelkedhet — megfelelő el­szívó berendezést kell felsze­relni. A vizsgálat során az is ki­derült, hogy a vállalat veze­tősége a bevezetőben emlí­tett üzemrészben megtiltotta a nyílt láng használatát, en­nek ellenére a következő műszak megszegte ezt az uta­sítást. Ez azért furcsa, mert az óvórendszabály előírja, hogy a művezető munkakez­dés előtt köteles a munka­helyet munkavédelmi szem­pontból felülvizsgálni, s ha hibát tapasztal, intézkedni annak gyors megszüntetésé­ről. Egyébként ennek az utasí­tásnak van olyan pontja is, mely szerint a vezetők bün­tetőjogilag felelősek a hoz­zájuk beosztottak tevékeny­ségéért. Szurmó József már meg­gyógyult. Példájából azon­ban sokat tanulhatnak mind a vezetők, mind a beosztot­tak. Hárommillió szőlővessző A kaskan tyűi Hazafias Nép­frontbizottság védnökséget vál­lalt a szőlővessző begyűjtése fe­lett. A népfronttagok aktívan részt vettek a szőlővel rendel­kező szakcsoporttagov mozgó­sításában, s ennek eredménye­ként eddig a községben 3 mil­lió telepítésre alkalmas szőlő­alanyt gyűjtöttek be. írok, hogy: kitűnő. Nem csoda: alig húszévesek, nagyranőttek, kisportoltak. Izsáki lányok, jól vigyázzatok a szívetekre! Valamennyien kikísémek a gépkocsihoz. Filmszínész-csinos zenészüknél ott az elmaradha­tatlan fúvóshangszer, amelyen történetünk elején évszázado­kon, nemzedékeken át őrzött dallamok hangzottak fel, olya­nok, melyeket talán már Abu Bekr harcosai is daloltak. Ak­kor a fiúk szemét valami me­rengő mélabú — talán honvágy — fátyolozta. Ez a hangulatuk már a múlté. Ebédlőhelyiségükből a frissen főtt étel ínycsiklandó il­lata árad, s a „zuma” most, bú­csúzóul pattogó ritmusú, kele­tiesen lüktető táncdalt trilláz az izsáki égbolt felé, amelynek hir­telen kilombosodott, pufók tava­szi felhői alatt lesz az otthonuk fél éven át, s ahonnan munká­juk végeztével meggyarapodott tudásukon kívül, hisszük, hogy a népünk iránti fokozottabb szeretet viszik majd magukkal napfényes, megújhodott hazá­jukba. Jóba Tibor. \7Cogijan hé szili cl hímej tő jiu ? A tavaszt úgy várja az ember a hosszú éjszakádé, a fagyot téli hónapok alatt, hogy amikor megérkezik végre, minden apró jelének, színének, szépségének kétszeresen örül. A tavaszt hoz- \ zák számunkra az első zöldellő fejecskéjü fűszálak, az első rü­gyek, virágok; bodros felhők az égen; a hazatérő gólyák, a csi- ; pogó, sárgapihés kiscsibék, a piros tojások és a hímes tojások. Mi a különbség köztük? Az, hogy a tojást ha befestik, lehet sárga, zöld vagy kék. í akkor is piros tojás a neve. Ha pedig cifra mintát karcolnak, vagy festenek rá, tulipánt, szívet, finoman hajló vonalakat, ak­kor hímes tojás lesz. Régi kedves népszokás a locsolókat tojással megajándékozni. Ott, ahol leghívebben megőrizték mindeddig az ősi viseletét és szokásokat, ma is nagy esemény a locsolkodás, s az előkészület hozzá: a hímestojás-készítés. A Kalocsa környéki gazdag népszokásökat fellcarolják és ; féltőn vigyázzák a Kalocsai Népművészeti Házban. Ilyenkor hús- ; véttájban százszámra festik a népművészek a hímes tojásokat. Sok elkerül ezekből külföldre, ahol megcsodálják és szívesen vásárolják a kis népművészeti remekműveket. Az exportra szánt ‘ darabokat nemcsak nagy gondossággal festik, hanem ügyes mód­szerekkel elő is készítik a nagy útra. A hímes tojás készítéséhez nagy ügyesség és gondos figye­lem kell. Lakatos Ferencné kalocsai népművész vigyázva raj­zolja a tojásra a színes mintákat. Tanulnak a jövő népművészei. Dinnyés Zsuzsa és Erdős Margit egyelőre még csak áhitatosan nézi hogyan varázsolódik egy-egy tojás értékes dísztárggyá Lakatos Ferencné kalocsai népművész és ifj. Boldizsár Gáborné uszádi tojásfestő kezében. Egy tál hímes tojás. Nagy munka volt, de most annál gyobb az öröm. Ki kapja holnap a legszebbet?

Next

/
Thumbnails
Contents