Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-13 / 60. szám

4 oldal 1962. március 13. kedd Egyedülálló kezdeményezés Kiskoroson negyedik éve folynak a Szülőföldem című előadássorozat rendezvényei. A cím ugyan nem fedi rontosan az előadások témakörét, de ezért még senki sem tett szem­rehányást Maros Zoltán műve- lődésiotthon-igazgatónak. Mi mindenről hallanak a kis­kőrösiek a Szülőföldem éven­kénti tíz előadásában? A tematika évről évre válto­zik. igazodik az időszerű ese­ményekhez. Ebben az évben például elsőnek Istenes József múzeumigazgató számolt be Pe- tófi-kutatásainak eredményeiről január elején. Azután Szabad- szállási István ismertette Kis­kőrösre vonatkozó helytörténeti munkáját. A többi előadásban szó esett az SZKP XXII. kong­resszusáról, megyénk mezőgaz­dasági feladatairól, maid a ba­ráti országok követségeinek se­Hafalok arcképcsarnoka gítségével beszámolókat hallha­tott a közönség szomszédainál életéről, a felszabadulás óta el­ért eredményeikről. A cseh és a bolgár követség munkatár­sai személyesen jöttek el K‘s- kőrösre és beszéltek a helybe­lieknek hazájukról. Az előadá­sok megszervezéséhez a műve­lődési otthon igazgatósága a Ha­zafias Népfront helvi szerveze­tétől kap támogatást A sorozatnak sikere van. Hétről hétre megtelik a mozi helyisége a pénteki szünnapon, két és fél hónapon keresztül. Az idei program utolsó rendezvé­nye a múlt pénteken zajlott le. A részvevők meghallgatják a 30—40 perces előadást, majd híradót és a témához kapcso­lódó filmet vetítenek számukra. Kik látogatják ezeket az elő­adásokat? — Sikerült bérletrendszerre] Hengerfúrás közben találtuk Incze Sándort a Kis-1 merték, hogy a szakma szere- kunhalasd Gépállomás esztergá- tete szorosan összefügg tovább- lyos KISZ-titkárát. Vezetői, I képzésükkel, a magasfokú gép­munkatáreai elismeréssel nyi­latkoztak a szorgalmas, jól dol­gozó fiatalról, akihez bármi­lyen kéréssel, javaslattal for­dulhatnak, a segítséget még so­ha nem tagadta meg senkitől. Felettesed, társai véleményé­vel ellentétesen nincs megelé­gedve sajátmagával. »Ahhoz, hogy igazán hasznos, jó mun­kát vér űzhessünk — mondotta -— megfelelő szakismeretekkel kell rendelkezni.-« Ezért iratko- Tott be tavaly előtt a gépészeti technikumba, melynek most már IX. osztályos tanulóia. Példáját eddig hárman követték. Felis­ÉBREDÖ AFRIKA Az antológia ismert magyar költők tolmácsolásában mutatja be a nlai afrikai költők alkotá­sait. A különböző nemzetek költőinek közös a mondanivaló­ja: a szabadságért vívott küz­delem kapcsolja össze őket. A kötetet művészi illusztrációk gazdagítják. Le Sage, Alain-René: A SANTA ÖRDÖG A XVIII. század elejének ele­ven társadalomrajza ez a fan­tasztikus és kalandos regény. Asmódi, a vidám ördög feleme­li a madridi házak tetejét és megmutatja barátjának, Zam- bullo diáknak a madridiak zárt ajtók mögött zajló életét. Fel­fedd legtitokzatosabb gondola­taikat, elmeséld élettörténetüket, melyek Boccaccio nevelláihoz hasonló kalandos, leleplező ol- ma&ányfcétó hatnak. ismereti tananyag elsajátításá­val (Pásztor Zoltán fedv.) megszerveznünk a Szülőföldem- sorozatot — tájékoztatott Maros Zoltán. — Vásároltak bérletet a szakszövetkezetek, a ktsz és a továbbképző iskola hallgatói Ezenkívül rendszeresen eljár­nak a gimnazisták, jutalom­képpen az ipari iskola ió tanu­lói, a tánctanfolyam tagjai. Al­kalmi közönségünk is akad mindig szép számmal. — Sokáig kerestük az isme­retterjesztés helyi viszonyokhoz j szabott módszereit — folytatta i a művelődési otthon igazgatója.! — El akartuk érni. hogy szót kapjon az időszerű kulturális és politikai anyag, tájékoztatni akartuk a lakosságot a nagyvi­lág eseményeiről így alakult ki lassan a Szülőföldem mostani formája. Ez a sorozat tudomá­som szerint csak nálunk folyik, másutt még nem vették át a módszert. Nálunk mindenesetre bevált Azzal, hogy mindig az időszerű eseményekhez igazo­dunk, érdeklődést keltettünk. A követségekkel kialakult kap­csolatok folytán olyan temati­kát és filmeket kapunk, ame­lyeket a közönség még nem láthatott Rendszerint megelőz­zük a MOKÉP hazad forgal­mát s ez igen nagy vonzó­erő. Vannak természetesen mel­léknél jaink is. Különösen nagy gondot fordítunk a szakszövet­kezetekre és ebben a viszonylag laza szervezeti formában élő parasztságot a jelek szerint si­került összefognunk. Nagyon hasznosak az előadások a to­vábbképző iskola tagjai szá­mára is. Azután — talán apró­ságnak tűnik — hozzászoktatjuk a közönséget a pontos kezdés­hez. Érdekes az is, hogy hall­gatóink között nagyon sokan vannak, akik más előadásokra vagy moziba soha nem men­nek ét A Szülőföldem című elő­adássorozat tehát sikerrel ér­vényesíti Kiskőrösön azt az el­vet, hogy az ismeretterjesztés módszereit alakítsuk a helyi vi­szonyokhoz. Kezdeményezésük mindeddig egyedülálló. Ügy véljük, érdemes lenne másutt is megpróbálkozni vele. M. U eazr-TtHttr-geeze -i/noo * TTMZtomheA Keze alig észrevehetően resz­ketett. A kalauz és a katona már készen voltak az igazolta­tással, csupán őrá vártak. — Nu? — kérdezte a katona. — Eeee... — nyögte, s vé­ré jtékcsöpp jelent meg a hom­lokán. Tovább keresgélt. A termetes asszonyság rész­véttel, magyarázólag fordult a katona felé. — Süketnéma — mutatott Gazsóra. A kalauz lefordította. Mintha a katona vonásai is megeny­hültek volna, amikor ismét rá­nézett a szinte kétségbeesetten keresgélő Gazsóra. A mozdony füttyén tett. A katona kitekintett az állo­másra, majd sürgetve Gazsóra nézett, mivel a többi kocsiban már végeztek az igazoltatások­kal. Végül is bosszúsan legyin­tett: — Eh! Kisietett a fülkéből, a kalauz utána. Gazsót határtalan gyengeség fogta el. Cigarettára akart gyúj­tani, de a gyufaszál kiesett a kezéből. Észre sem vette, ami­kor a vonat elindult, s méltó­ságteljesen áthaladt a hídon. A Duna másik oldalán már fel­tűnt az amerikai katona, ami­kor Vörös felugrott és kezét nyújtotta Gazsónak. — Gratulálok komám, sike­rült, — Köszönöm — mondta bá­gyadtan, de csillogó szemmel Gazsó. — Megálltunk. Fogd a csoma­godat és menjünk. — Igen — élénkült fel Gazsó —, siessünk hátra. Köszönjük a helyet. Au? Wiedersehen! Az utasok szóhoz sem jutot­tak a csodálkozástól. Némán néztek a két jó kedvű fiú után. Azok hamarosan elérték az utolsó kocsit. Az altisztek vi­gyorogva gratuláltak nekik. A fülkében a német már süte­ményt majszolt, a jugoszláv a szűkös csomagokat rendezgette, a lengyel, szokása szerint, fejét kezébe hajatva ült a helyén. Tehát mindenki itt van. Azaz... Lovász... De bizonyára ő is itt lesz hamarosan. Lódult a kocsi, a szerelvény elindult. «— Lovász! — ordított Gazsó. — Ne kiabáljon! — lépett be az egyik altiszt Gazsó hozzáugrott — Hol van Lovász? Az altiszt gúnyosam, megve­tően legyintett. — Elkap’ ík a hülyét... Gazsó leroskadt. Alig tudta felfogni a szavak értelmét. El­kapták? ... Nem, az nem le­het! ... Hogy szeretett volna végre révbe kerülni! Elkapták!... Szörnyű! És ezek?... Részük­ről ennyi az egész?— Egy gú­nyos röhögés, egy kézlegyin­tés? ... Szeme szikrázott, ami­kor az altisztre nézett Egy Pesti háztetők Magyar film Gráci ártatlanul került az aszódi javítóintézetbe: nem »köpte be« a galeri bűnös tag­jait akik autót loptak. S most — talán, hogy közelebb legyen a tetők felett tágranyiló szabad­iéi benne a garázda bűnösök leleplezésének gondolata. Ez a dramaturgiai fogyatékosság oda vezet, hogy a galeri sorsa nyi­tott marad, illetve a mai, ne­gatív jelenség megoldására, sú­Sághoz, s távolabb a mélyben hangyabolyként nyüzsgő embe­reiktől — tetőfedő bádogosként dolgozik. Becsületes életre, társ­ra vágyik. S amikor megismeri Klárit, randevúra készülődik: minden szépnek tűnik. ■ úgy látszik, »múltját« örökre maga mögött hagyhatja. De mégsem. A galeri keresztezi útját, rend­őrségre kerül, s bár elengedik, Klári megtudja titkát. Gráci úgy érzi, teljesen magára ma­radt, megbélyegzettem, nincs helye a becsületes emberek kö­zött. De erkölcsi érzéke erő­sebb a rossz vonzerejénél, s egy megértő, csendes lány. Éva sze­relme végleg eldönti, hova tar­tozzék. Gráci ábrázolása árnyalt és hihető. Mégis, ha meggondol­juk a film cselekményét, úgy tűnik, mintha hősében tuj sok lenne a roccói vonás. Miután egyszer megmentette a galeri tagjait — kegyetlen, vérbő hu­ligánokat —. másodszor sem szolgáltatja ki őket a rendőr­ségnek, s később sem vetődik lyos bírálatára nem kerül sor, csak a figurák tetteinek, s kül­ső megjelenésének bemutatásá­val. A Pesti háztetők rendezőjét Kovács András, a Zápor után merész kézzel nyúl új. mai té­mához. Érdeme, hogy valóság­hű miliőben, lüktető ritmussal, a drámai szituációkait magas fokra képes felhevíteni Mind a rendező, mind az operatőr, He­gyi Barnabás, korszerű techni­kai megoldásokkal dolgozott A film szereplői zömükben főiskolai hallgatók. Gráci meg­személyesítőjét Cs. Németh La­josit jól ismerjük: ő játszotta Cinege szerepét az Égre nyílé ablakban. A galeri-vezér szerepében hi­teles alakítást nyújt Madara* József: a felelőtlen vagány -nagystü őségét« éppen olyan jól érzékelteti, mint a gyávaságát Klári, illetve Éva szerepében új arcok jelennek meg a néző előtt: Pécsi Ildikó és Agárdy Ilona. A szereplők közül ki­emelkedik Molnár Tibor játéka. mozdulatot tett, de Vörös hir­telen mellette termett — Mit akarsz? — súgta. — Ne csinálj marhaságot Gazsó nem válaszolt — Nézd — kezdte újra Vörös.- Itt humanizmusoddal, szenti­mentális érzelmeiddel nem sok­ra mégy... Gazsó felpattant. — Eh! Az emberség, minden­hol emberség, a becsület meg becsület... Az altiszt lépett be újra. — Mondtam már, hogy ne ordítson! — rivallt rá Gazsóra. — Túl vagyunk a zónahatá­ron — vágott vissza. — Többé nem kell ránk vigyázni. Maga nekünk nem parancsol! Nemso­kára új hazánkban, Franciaor­szágban leszünk. Az őrmester gúnyosan elmo­solyodott — Akkor parancsolok csak Igazán — s egyszerre ordított — ötéves légiószerződést írtak alá, hülyék! öt évig harcoltok a francia idegenlégióban, ha közben meg nem dögöltök! Röhögött A német kezében megállt a sütemény, a jugoszláv felugrott. A lengyel továbbra is fejét te­nyerébe hajtva ült. Gazsó riad­tan nézett Vörösre. — Most mit csodálkozol — próbált Vörös kedélyeskedni —, hiszen te magad is sejthetted a dolgot — Most pedig uraim — foly­tatta gúnyosan az altiszt —, vonatunk megáll. Amerikai el­lenőrzés lesz. Nem kell félni tőle. Valóban, pár perc alatt vé­geztek az igazoltatássokkal. Fül­kéjükbe be sem jött senki. Az egyik őrmester ezután össze­szedte az igazolványokat — Mire jó ez? — kérdezte Vörös. — Viszem vissza Bécsbe — nevetett az altiszt —, hogy mL sok is átlőhessenek vele. Az utolsó pillanatban leugrott a vonatróL Gazsóval forgott a világ. Vö­rös jókedvűen a vállára csa­pott: — Oda se neki, pajtás, majd lesz valahogy. Legalább világot látunk... Gazsó felugrott — Hát ez vagy te? Ilyen szi­lárd a te elved? Bécsben még az egész világot meg akartad hódítani, aztán már csak Ame­rikában akartál karriert csinál­ni, most pedig megelégszel az­zal, hogy mint légiós »világot láss« Fuj!. „ Vörös felugrott — Hát ez már sok! Kirohant. Az őrmester meg akarta állítani, de a nagydarab legény félrelökte. Füttyszó harsamt. A kocsi vé­gén élesein felelt rá egy másik. Vöröst három franci» katona hozta vissza és belökte a fül­kébe. Szakadt ingét megigazgat­ta és a sarokba húzódott Ga­zsóra rá sem nézett '.. -A kocsira ú jabbak száll­tak fél. Linzben tizenkettővel, Salzburgban kilenccel gyarapo­dott a légiós-jel ölték száma.., * Kehi. Látszólag csendes hely a Rajna jobb partián. Pedig vá­ros, sőt katonaváros. Lakói ka­tonák, légiós tisztek, tje még a civilek is a volt katonák kö­zül kerültek ki. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents