Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-08 / 56. szám
«. «Mal 1962. március 8. csiUörtäb Nem hiányzik a lelkesedés BAR MÉG alig-alig közeledik a második X határához Haskó Ilona, a kiskőrösi Kossuth Szak- szövetkezet KISZ-titkára. a magát tapintatosnak tartó riporter elmulasztotta feltenni a korát illető obiigát kérdést. így csak annyit mondhat róla. hogy »tűzróipattanit-“, mindig mosolygó szőke kislány; foglalkozására nézve a helyi népi ellenőrző bizottság adminisztrátora. Gyors- és gépíró iskolát végzett, s levelező oktatáson a gimnázium második osztályának anyagát tanulja. Egy éve titkára a szakszövetkezet KlSZ-szer- vezetéliek is. Mikor az ebédszünet Idején hivatali helyiségében meglátogattuk, éppen egy aktivistának adott hasznos tanácsokat, majd készséggel állt rendelkezésünkre.-— KISZ-szervezetünknek hét fiú és nyolc leány tagja van. — Biztosítva van tehát a »■nőuralom'*? — vágunk közbe tréfálkozva. — Egy fővel nevet Vissza. — Ennek ellenére teljes köztünk az egyetértés. Pedig különféle foglalkozású fiatalokból toborzódott a tagságunk. Általában szakszövetkezeti tagok, de van mezőgazdasági technikumi növendék, varrónő, lakatos és ipari tanuló is. — HALLOTTUK, hogy vállalták, segítenek maid a szakszövetkezetnek a mezőgazdasági munkákban. — Igen. felajánlottuk, eddig azonban nem került rá sor. Lehet, hogy bennünk, fiatalokban van a hiba. rosszul tartjuk a kapcsolatot, de a szövetkezet vezetősége is gyakrabban igénybe vehetné a munkánkat. A segítőkészségünk, lelkesedésünk töretlen. Ä szövetkezet nemrég átépített székházának az újjá- alakítási munkáiból egyébként tevékenyen kivettük részünket: felajánlásunkat túlszárnyalva, hetven órát dolgoztunk. De látta s szövetkezet épülete előtti, bizony eléggé gondozatlan kis -kertet? Szívesen leáldoznánk egy szombat délutánt, a rendbetételére. . (Ilonka, kedves! Nem kell ám megvárni, míg á szövetkezeti vezetőség megkéri a fiatalokat. Biztosak vagyunk benne, hogy anélkül, öntevékenyen is csinossá, ízlésessé varázsolják az iroda környékét.) — Mondjon pár szót a kulturális és sportéletükről. — Szeretnénk részt venni a KISZ kulturális seregszemléjén. (Utánaérdeklődtem, Ilonka. — Még nem késtek el vele, de mielőbb jelentkezzenek!) — A SZÖVETKEZETI székház melletti, igen alkalmas és kevés munkál igénylő területen kézilabdapályát akarunk létrehozni. Pillanatnyilag még nehézséget okoz a felszerelés beszerzése, de remélhetőleg sfke-5 rül az is. < A tervek tehát biztatóak, az; ifjúi hév sokat ígérő. Talán egy 1 kis tervszerűség, még jobb' munkabeosztás, önálló kezde- > ményezés hiányzik. Reméljük,5 nem sokáig, s akkor még gaz- ] dagabb, színesebb riportban szá-; molhatunk be Kiskőrös egyik: szakszövetkezete kiszistáinak a ( mozgalmi életéről. J. T. ooaccoooqqcooocxxw cAki met, az nem nij,ei Sokat ígérő címet viselt a Kecskeméten, március 5-én, hétfőn lezajlott vidám műsoros rendezvény. Mindenki nyer! — hirdették a plakátok szerte a városban. így történhetett, hogy mindkét előadásra zsúfolásig megtelt a Katona József Színház nézőtere. Hiába! Örök emberi jó tulajdonság — vágyódni a szerencse után, amint éppen nyeremény alakjában ránkmosolyog... A rendező szarv — az Állami Hirdető Vállalat — jót akart. Szórakoztató, fejtörő játékkal népszerűsíteni a ZIM, a Kecskeméti Konzervgyár termékeit, az Állami Könyvterjesztő Vállalat. a Vasműszaki Nagyker. Vállalat, az Agroker. Vállalat és az Állami Biztosító munkáját, pár száz forinttal jutalmazva a vetélkedő első helyezettjeit. — Hogy a közönség se távozzék „üres kézzel”, arról a vidám, hangulatos műsornak kellett volna gondoskodnia. Nem rajtuk múlott, hogy a szórakoztató műfaj valóban színvonalas képviselete helyett, olcsó, vásári portékát „nyertek" a résztvevők. Régi. rossz szokás az a fővárosi hiedelem, hogy vidéken úgyis mindent „bevesz” a közönség, elég egy ízléstelen bemondás, torz vigyor, és máris harsány nevetéssel, vastapssal nyugtázzak a „művészi teljesítményt”. Áz a legcsodálatosabb a dologban, hogy a gyakorlat — sajnos — őket igazolja. A kecskemétiek — akik az ország egyik legjobb vidéki színházával rendelkeznek, és városukban valóban ízléses, szép formában kapnak ízelítőt az úgynevezett „könnyű műfajból« is — teljesen kritikátlanul behódolnak egy erősen tizedrangú pesti táncdal- énekes előtt, aki mindent elkövet, hogy hiányzó hangját látványos fintorokkal, ugrándozás- sal pótolja. Érthetetlen — és felesleges — Szepesi György beiktatása a vidám, zenés műsorba. El kell ismerni róla, hogy kiváló szakértője a sportközvetítéseknek. Volt rá mód egy-egy izgalmas mérkőzés alkalmával megcsodálni lobogó lelkesedését, temperamentumát, nagyszerű szaktudását. Ez viszont nem teszi indokolttá azt, hogy vele „erősítsék a gyenge esztrádműsorokat. ? Az est fénypontját termesze-> tesen a „nagy Latyi” — tatabár) Kálmán — közismert személye jelentette, ö volt arra hivatva, hogy nevével fémjelezze a vérszegény kis produkciót. Azért hangsúlyoztuk, hogy a nevével, mert amit nyújtott — semmitmondó szöveg, szellemesség helyett nagy adag ízléstelenség — képességeinek nem a legjavát mutatta. Az előadás silány volt, a szereplők az olcsó hatásvadászat minden kellékét felhasználták. Pedig a hatalmas tapsot egyedül a Kecskeméti Állami Áruház ízléses, szép — főleg olcsó — tavaszi ruháinak, kabátainak szemet gyönyörködtető látványa érdemelte ki. Valamint Pálos Miklós, aki ismételten bebizonyította, hogy nagymestere a szellemes, gördülékeny vetélkedőknek. Mindössze ennyit nyertek azok, akik mertek — vagyis akik azt hitték, hogy a népszerűség egyenlő a művészettel. V. Za. ASSZONYOK, kiknek gazdag ölében boldog jövőnk érik, kik holdat* este jöttén tűz mellett sürgölődtök, készítve emberetek mosdóvizét, Jóízű vacsoráját, tiszta ingét, önfeledt csókját.. • ASSZONYOK, hozzátok szól most kérő szavam, kik konyhákban, irodákban, boltokban, volán mellett, gépek zúgásában, ezer helyén a szorgos akarásnak, hová mellénk nőttetett az idő, munkáljátok a biztos holnapot. . • ASSZONYOK, kik tiszavirág illatú partokon vagy mangrove-csalitokban, prériken, sztyeppéken, sivatagokban készítitek tudatosan vagy ösztönösen a termő életet. • • ASSZONYOK, kikből fakadtunk, kiket csókolunk s kikért néha büszkén, emelt fővel meghalunk, ti többek vagytok, mint mi, erősebbek, mint a nagy, bombát bordó gépek* puha húst döfő szuronyok; dörrenő, szörnyű fegyverek. . . ASSZONYOK, asszonyaink, mindenütt! Mikor már a nagyképű férfi-érvek semmivé fosztanak, mikor simahangü tárgyalások kudarcot vallanak, ti tudtok még harcolni, küzdeni azért, kit szültetek, kinek csókjában üdvözültetek.. • A ti szavatok messzibb hangzó, mint a szirénák vészes vijjogása; sírásotokban ott jajong a Hirosimák minden borzadálya.. • Évmilliók minden szép, szívmelengető féltését gyűjtsétek most össze, s kiáltsátok a távoli délkörökre, hogy könny itt már csak örömből fakadhat, s a pusztulásnak gátat ügy vetünk, hogy gazdag rónáinkat soha senki temetővé, pusztává ne tehesse! ASSZONYOK! ahol csődöt mond a férfi-okosság, ahol szavak csatája meddő marad, ott kell felmutatnotok piros szívetek* rombolás ellen legdrágább, tiszta fegyvert, amelynek ellen fene vad sem állhat.., Bennetek van legvégső reménységünk: okos szavatolt, bízó mosolygástok záloga az elronthatlan Jövőnek* melyért élni egyedül érdemes! JÓBA TIBOR ÉJJELI FŐPRÓBA Véletlenül csöppentem a lázas készülődés zűrzavarába. Kezdés előtt hallottam, hogy a társulatot nem kisebb kapocs tartja össze, mint a lelkesedés. Nem érdek, »csak" a színház és a művészet szeretete. A Budapesti Irodalmi Színpad előcsarnokában — mert ott tartották a főpróbát — egyetlen plakát hirdette: Kősón, színmű három felvonásban. írta Erdélyi Lukács. A darab a szerzőnek első nyilvános bemutatkozása. Megszólalt a gong és mintegy húsz színházi szakember jelenlétében indult a főpróba. Amint felgördült a függöny, azonnal belezuhantunk a bo nyodalomba. Tárgy: gyilkosság. Elkövetője: fiatal tanítónő. Lelrzr-toMrty- Bt ezt tmoi r kiismeretes ügyész vette kézéh* a gyilkosság okának kibogozását Az eljárás során minduntalan beleütközik a falaiméi aí áttörhetetlennek látszó falába hiszen a tettes nehéz terhei hordoz: cigány származását így indítja a cselekményt tm író. Az ügyész szemünk láttám vissza pergeti a leány egész életét Járunk cigányputriban, iskolában, megismerjük családi és társadalmi körülményéül egészen a gyilkosság elkövetésének napjáig. Erdélyi Lukács azt akarja bizonyítani művével, hogy társadalmunk új embereinek ««■« elég megadni a lehetőséget a tanuláshoz, hanem megfelelő környezetet te kell biztosi taréi számukra, Küzdelmekben ép harcokban gazdag másfél évtizedünk még nem tudott mindenkit • szocializmus — »ni *1. nek megfelelően Afailntcftar^ Kísért még a faji megkülöor böztetés te némelyek tudatában. A mű azért kapta a Kesén címet, mert mire a kivizsgálásnak, szembesítésnek végére jár# az ügyész, a vádlott összeroppant. 8 amikor ártatlansága bebizonyosodott, öngyilkos lett Elgondolkoztató probléma: egy érző, értékes ember helve társadalmunkban. akibe ezer szállal kapaszkodik még * cigányputri világa. Erdélyi Lukács méltán remélhet sikert darabiától. Jói pergő előadás, amely a nézőt egy másodpercre sem hagyja kizökkenni a cselekmény sodrából. Az elhangzott szavak sokáig visszacsengenék az embes fülében. Az ügyész szerepében Avm István nyújtott kiemelkedő alakítást Labancz Borbála meg- rázóan embert Lelkes Ágnes minden túlzástól mentes cigány- figura volt Az előadás erősségei voltak még: Angyal Sándor, Kőműves Erzsi és Kménárf Ernő. Báliké Zárszámadás után... A hartai Béke Termelő- szövetkezet tagjai közül a zárszámadás után már tízen vásároltak televíziót, öten motorkerékpárt, tízen bútort hárman pedig gépkocsi vásárlásra adták be igényüket kenyér, vagy tíz darab narancs, ugyanannyi tábla csokoládé, s tálban legalább négy liternyi bor volt a/ asztalon. A bort kai állal kellett a pohárba tölteni. — No, lássatok hozzá — «ált Bőgős. A fiúknak nem kellett kétszer mondani. Kettészelték a kenyeret, majd hirteienében nem is tudták mihez nyúljanak. Végül is egy-egy szál kolbászt ragadtak meg. Amazok nevettek. — Meglátszik, hogy magyarok, mindjárt a kolbászhoz nyúlnak. — De azért szeretjük mi a sonkát, a sajtot, sőt még a csokoládét is — nevetett tele szájjal Gazsó. — Meg te keß emniők mindent. A maguké. De töltsenek te közben. Vörös fogta a kanalat, s teie- töltőtte kettőjük poharát, aztán kérdően nézett a franciákra. — fis az önök poharai? — Igyanak csak. Ez a bor kizárólag az önöké. Jó francia bor. Kóstolják meg. Valóban kitűnő volt; fee, zárná ta felséges. S mindkettőjüknek olyan jő kedve kerekedett tőle! Nagyot haraptak a sonkából, a sajtból, majd Gazsó hamarosan a kanál után nyúlt Töltés közben egy kicsi a pohár mellé löttyent ! — Oda se neki és feltápász- ] íodott. (Folytatjuk,! \- *“ • - • - -------- , • £ me leg vízben lemossák magukról az út porát Találnak ott borotválkozó készletet is. A két fiú szeme felcsillant Jó, meleg fürdő!? Hát hogyne akarnák. Az elmúlt napok után! Ebben a helyzet bebn ennél nagyobb élvezet nincs is talán. Azonnal felálltak és elnézést kérve a fürdőszobába siették. A két, szembenlevő fülkében már el volt készítve a fürdővíz, a szappant, a törülköző, minden. Pillanatok alatt lehányták magukról poros, gyűrött holmijaikat és zsupsz! Bele a vízbe! Hamarosan nyakig merültek benne s mosták, súrolták magukról az elmúlt napok szennyét A bor, s a remek víz meghátrálásra kény- szerítette az álmosító fáradtságot a kéz, s a fantázia gyorsabban kezdett működni. Igen, rendbe szedik magukat, megbo- rotválkoznak, c van itt kefe, kikefélik szépen holmijaikat is. Valakik lesznek, nem gyűrött csavargók! Amikor félóra múlva visszamentek a szobába, amazok motyogva végignézték őket tetőtől talpig, • elismerőleg csettintettek. — No, foglaljanak helyeit, az asztalnál — udvariaskodott az egyik francia. — Maguknak terítettünk. Mi már és Monsieur Bőgős is régen túl vagyunk az ebéden. Amint az asztalra tékintettek, elállt szemük-szájuk. Egy kiló- nyi szardínia, vaj, és egy kerek sajt kettévágva, egy fél sonka, egy kilányi kolbász, két egész Tágas szobába nyitottak be, ahol két, civilruhás, megnyerő külsejű ember ült az asztal mellett. Érkezésükre mindketten felálltak, s franciául üdvözölték 'a jövevényeket Vörös és Gazsó élmormogták nevüket, majd körülnéztek. Valóban, szépen berendezett szoba . volt. A fal festése ízléses, mintái megnyugtatóak. A bútorok modemek, a fotőjök kényelmesek. A vendéglátók hamarosan két üveg bort tettek az asztalra s töltöttek. Mind az öten fenékig ürítették poharaikat — Ez igen! — csettintett Vörös. — Ez jól esett! — Régen ittak már ilyet, má? — mosoly odott el az egyik francia.. — Hát... bizony, elég régen. — No, akkor még egy pohárral. .. Töltött A második pohár fejébe szállt Vörösnek is, Gazsónak is. Tagjaikban jóleső zsibbadás vonult végig. A francia amúgy is barátságos arca még rokonszenvesebbé vált. Azok cigarettával kínálták őket Arany végű, amerikai cigaretta volt. Rágyújtottak, s hátradőltek kényelmes székeikben. — Mindjárt itt a harapnivaló < — szólalt meg a másik francia — addig, ha kedvük tartja, be- , •»ennek a fürdőszobába, ■ jé 4. Gazsó és Vörös nagyot nyel lek. s szinte áhítattal néztek ve zetóiükre. Végül Vörös megkérdezte: — Régóta■ él kinn? — Hajai! . ^ — Ks mi {yen itt?... Mire-szá mii hatunk?,. ön mire vitte? — Jól élek, spmmjí panaszon nem lehet' . és ti is megcsinál- iöü'-i a szerencséteket ■ - • ne féljelek ... Nevetett.', . . .. — RÍ;vei‘ foglalkozik?-— tudakolt? kis ido múivá Gazsé. — Kereskedem ... ügynökösködöm ... No, itt leszóllunk Gyertek.’ Mindjárt ott vagyunk Gyalog folytatták útjukat. Aj út menti' fák fázósan vigyáztak kirügyezett ágaikra. Egy nagy épület előtt megálltak. Gazsé kérdően nézett aj idegenre. — De hiszen ez a Radeczfcylak tanya! — Igen, és ellőtte francia katona áll őrt. Ne csodálkozzatok! En leszerelt francia katona vagyok, és még bénn lakom a laktanyában. Meglátjátok milyen szép lakosztályom van ... A franci* őr barátságosan vigyorgott —- Bonjour, Monsieur Bőgős. ”*■ Bonjour..-. No, gyertek írre. jobbra
