Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
H. »Mal 1962. március 7. szerda ILYEN SOLOHOV... A világszerte ismert regények szerzője. Mihail Solohov. máig is kedvelt kozák-falujában, Ve- senszkájában lakik. Kora tavasztól, amikor előbújnak az azúrkék mezed virágok és a sötétvörös tulipánok, a doni sztyeppék igézőén szép díszed — a világ minden tájáról vendégek jönnek ide. A kozák falu Az érkezők már messziről rálátnák a nevezetes falura: Ve- senszkája a Don balpartján fekszik, apró tarka kozák házait hosszú, fonott kerítések ölelik körül. Vesenszkája a 1árás hagyományos mezőgazdasági központja. A kolhozok egyike Mihail Solohov nevét viseli. Ennek területén kereken 30 évvel ezelőtt hasította az első barázdát a világhírű író. Aztán benépesült a táj, melynek dolgozó parasztjai ádáz harcokat vívtak a ku- láksággal. Solohov mindezt az Üj barázdát szánt az eke című regényében írta meg. Segít a kolhoznak Jellemző rá az az eset, amelyet a faluban mesélgetnek róla. Egyszer elment a Kaukázusba üdülni. Az ottani kolhozok egyikében csodálatos te- nyészjuhokat mutattak neki. A juhok annyira megnyerték So- íohov tetszését, hogy az író nyomban vásárolt közülük néhányat földijei számára. Mihail Solohov a termőföld elismert szakértője. Gyakorlati tanácsaira figyelmesen hallgatnak a kolhozisták. És ő nem is sajnálja az időt. a fáradságot, hogy jó tanáccsal segítsen. Amikor a skandináv országokban járt és ott néhány jól működő gazdaságot is meglátogatott, alaposan megismerte az ottani gazdálkodás csínját-bínját. És miután hazatért, amit csak látott, mindenről részletesen beszámolt a kolhoztagoknak. A kritikusok Vesenszfcaja s legközelebbi vasútállomásitól 150 kilométerre fekszik. De ez csöppet sem zavarja az irodalom és a művészet rajongóit, hogy állandó kapcsolatot tartsanak a faluval. Hangversenyeket rendeznek, filmbemutatókat és előadásokat tartanak. Gyakran megesik, hogy a falusiak észrevételei az első kritikai megjegyzések. Nem ritkaság, hogy .Solohov megfilmesített műveit először egyenesen idehozzák, hogy véleményt halljanak az írótól és a falubeliektől egyaránt. Nemrég a - televízió munkatársai Solohov J egyik megfilmesített művét mutattál! be a helyszínen. > Solohov lakása közvetlenül a ’ Don portján áll. A szőlős-; kert ápolgatása és a vadászat { pihenteti ót a legjobban. Házát a második világháború után építették. A korábbi hasonló lakása, a l’aiu könyvtára és sok más épülete a hitlerista rombolás áldozatává lett. A háború mérhetetlen személyes veszteséggel sújtotta Solohovot: egy fasiszta bomba megölte édesanyját, a nagyszerű orosz asszonyt A Csendes Donban az idős Iljinicsna személyében őt örökítette meg Solohov. <| A tréfamester Mindaz, aki már személyesen j is találkozott Solohovval, jól) ismeri humoros kedvét Solohov) a tréfacsinálás mestere, de so- > hasem sérti meg azt. akire irá- j nyitja finom, találó élceit Mű-( vei Is forró humorral, sajátsá-' gos költőiséggel és meghittség-) gél telítettek. Solohovot sok > vendég személyesen keresd fel,; de még többen levelet külde-> nek hozzá. Olvasói véleményű- í két mondják el. a fiatal írók; pedig kézirataikat küldik el hoz- > zá. Az író felesége, Marija Pét—: rovna meséli, hogy egyik aika-! lommal férje egy havi távol-! lét után 1600 levelet talált dől-; gozószobája asztalám Sokat dolgozik Az író most A hazáért har-í coltak című regényét készíti. < Sokat dolgozik, minden monda-' tot különös gonddal csiszolgat,> az egyszer leírt fejezeteket pe-> dig gyakran többször is átdol-) gozza. Azt akarja, hogy új j könyve — aminek már oly sok; és igényes munkát szentelt —; szenvedélyes felhívás legyen aj béke megőrzésére és lángoló) gyűlöletre szítson az emberi-) ség ellenségei ellen. S Amikor átnyújtották neki aLenin-rendet, Solohov kijelentette: — Lehetőségeimbe és erőmbe vetett teljes hittel kiielentem, hogy toliammal a lövőben is hűségesen fogom szolgálni a pártomat és a népemet Ilyen Solohov... Két kiállítás Kiskunhalason A Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Házban egyszerre két érdekes, szép kiállításban is gyönyörködhetnek a látogatók. Az egyik teremben a foto- szakkör tagjainak fényképfelvételei hívják fel magukra a figyelmet A képek azt bizonyítjellemző pillanatát meghitt hangulatát vagy külföldi útjuk megragadó élményét örökítették meg, sokan közülük művészi módon. Külön meg kell említeni Csap Imre: Kettesben. Kiss Péter Imre: Nyomók. Bolla Sándor: A Cigánybáró próbáján A színpadon még egyelőre tréningruhában keringenek, hajladoznak a táncosok. A karmester ingujjban, izgatottan diktálja a tempót, az üres nézőtéren egyetlen ember figyeli elmélyülten azt, ami a színpadon történik. A rendező: — Udvaros Béla. Megkértem, mondjon néhány szót a darabról, szereplőkről, rendezői elgondolásairól. — Kevés ember álcád, aki ne ismerné Johann Strauss: A cigánybáró — című klasz- szikus nagyoperettjének csodálatos dallamait. A romantikus stílusú előadásban fő hangsúlyt az egészséges ha- zafiságra, a szabadságvágyra helyeztem. A darab érdekessége, hogy a III. felvonás bécsi színhelyét Budára tettem át, de változtattam egyúttal a zeneszámon is. A tere-fere polka helyett Strauss legnépszerűbb keringőjét a Császár- keringőt állítottam be, melyre Tar Mihály látványos balettet tervezett. Hat évvel ezelőtt már játszották Kecskeméten A cigánybárót. A közönség akkor is örömmel, lelkesen fogadta, a siker — biztosra vesszük — most sem marad el. Pár nap múlva, március 9-én, pénteken már telt ház előtt, kifestve, kosztümben keltik életre a XVIII. században lejátszódó romantikus cigányhistóriát Reméljük, hogy a gazdagon áradó, gyönyörű Strauss-melódiák, a lelkes színházi kollektíva kiválónak ígérkező teljesítménye elnyeri méltán megérdemelt jutalmát, a közönség elismerését ▼ zs. Gyakran vált ki vitákat nézőiből némelyik szokatlan meg- / oldású felvéteL Es már Igen!... — nézi elégedetten egy látogató Erdőst András: Kaszakalapáló című képét (Pásztor Zoltán felvételei.) j ják, hogy a szakkör tagjai ld- J késén, jól dolgoznak, rendelkeznek megfelelő szakkéozettség- >gel in. Legtöbb« mai életünk egy iJZ/-A4*4+LY-BCcrZG •iflfPOLY ke* Két fuvar között című képét, valamint Ternyák Jenő állatfelvételeit A fotókiállítás márciusban vándorútra indul a kör. nyező községekbe. A szomszédos teremben az ftj magyar festészeti irányzatok tehetséges képviselőinek festményed, grafikái, rézkarcai találhatók. Újszerű, művészi látásmód, ennek megfelelő formai kifejezőerő jellemzi az életünk egy-egy mozzanatát megörökítő alkotásokat így többek között Czene Béla: Este a Petrovszky utcában. Szilvássy Nándor: Lovak a folyóparton. Erdósi András: Kaszakalapáló című képeit Megkapóan hangulatos Kiing György: Leckeírás akvarelljej eró és lendület sugárzik Must- ró János: Bányászok és Csurgói Máté Lajos: Kapások című kompozíciójáról. Nagyon szép ele Hincz Gyula lendületes vonal- vezetésű rézkarccá. A képek értéke 50 ezer forint Nem ártana, ha a Műcsarnok más vidéki városokba is eljuttatná képzőművészetünk legkiválóbb modern alkotásait Hogy mennyire érdekli ez az embereket arra legékesebb példa Kiskunhalas — a kiállítást naponta kétszáznál többen megtekintik. Nálunk is elkelne! Az Egyesült Államokban sok automata telefonkészüléket és egyéb automatát ellenőrző készülékkel szereltek fel. Ha valaki gombot, vagy hamis pénzt dob be az automatába; az ellenőrző készülék kis hangsző- rój'a megszólal: „Ne légy csaló! Ne rontsd el a készüléket!” A hangos figyelmeztetés kínosan érinti a csalót. mivel leleplezi a közelben levő személyek előtt, üzleti automata ese- tében pedig figyelmezteti az elárusítót. fiúk. Azt már mégsem engedhetem, hogy honfitársaim ilyen fáradtan, szőrösen barangoljanak Becs utcáin. Gyertek velem. Nálam rendbe szedhetitek magatokat, ehettek, ihattok, amennyi jól esik, pihenni me® éppenséggel napokig pihenhettek aztán ... segítek rajtatok. S olyan kedvesen mosolygotl hozzá, hogy a két fiú beleremegett. Gazsó Vörösre nézett, í mindketten egyre gondoltak Hát mégis! Vége a szenvedésnek! Űj élet kezdődik! S talán ... Amerika! S máért ne? Lehet, hogy már nincs is mesz- sze! Az idegen félbeszakította gondola tmenetüket. — Nos, — kérdezte mosolyogva — elfogadjátok ajánlatomat? — Hogyne, szívesen — felelték szinte egyszerre — és nagyon köszönjük a segítséget. Az idegen nevetve karon fogta öltét, s elindult velük. Húz- ta-vonta őket örvendezve, közben ilyesmit mondogatott: ■— Ne féljetek, most már jobb sorsotok lesz.., — A szűkösködésnek vége, mostantól kezdve tiétek a világ.,. Néhány percnyi gyaloglás után rillamoera szálltak. Az idegen negváltotta a villamosjegyeket. Imikor kinyitotta pénztárcáiát izok ketten látták, hogy vaskos >énzköteg van benne. Néhány larab aprópénzt vett ld, majd i tömött pénztárcát alig tudta isszecsylmi. (Folytatjukj csavargót láttam itt Bécsben. Ismerem őket A magyarnak. ha éhes, mindig a hentesüzlet előtt ver gyökeret a lába.., Nevetett. Szája szinte a füléig húzódott, a szivar majdnem kiesett belőle. Hirtelen elkomolyodott. — Szóval húsz százalék. — Hát ez csak természetest Walterkém... — De nehogy be próbáljon csapni, mint a múltkor, mert megjárja! — kiáltott a Ids ember után, aki már az utcáról integetett neki vissza. Bőgős körülnézett, majd átvágott a túloldalra. A két fiú pénzt számolgatott, de látszott arckifejezésükön a csalódottság; kevés, nem tudják megvenni, amit szeretnének. A kis ember melléjük lépett — Jó napot fiúk! Ugye magyarok vagytok? — Igen! — válaszolták azok meglepetten. — És nemrég jöttetek át a határon... — A napokban. — Látszik rajtatok fiúk... és az is, hogy éjszaka nem aludtatok ágyban, meg hogy napok óta nem borotválkoztatok ... Talán éhesek is vagytok. A két fiú összenézett Végül az egyik, egy nagy darab legény megszólalt. — Valóban, mindez így igaz. ' Csavarogtunk. Néhány fehéme- ' műnket is el kellett adnunk, de nagyon keveset kaptunk érte. ' Egyszer lakhattunk jól belőle... ? Az idegen megcsóválta fejét. ‘ — Ez Így nem mehet tovább. mészárosé. Szemét gyakran hordozta köríil vendégein. Különösen a sarokban duhajkodó néhány fiatal suhancra pislogott sűrűn, akik már reggel óta Ittak. Nem tetszett neki a dolog. A szomszéd asztalnál szemüveges, hivatalnokféle ember bújta az újságot, s órákig ücsörgött pohár söre mellett. Emitt két elegáns öltözetű férfi sugdolózott. Olykor egyikük valamit előhúzott zsebéből, amit a másik villámgyorsan eltüntetett A kocsmáros elmosolyodott— Csempészek. Kitűnó, gavallér emberek... Nagyot pöffentett szivarjából, s kitekintett az ablakon. A kövér ember mozgása megelevenedett Szeme élénkebben firtatott, kezében is gyorsabban járt a pohártörlő. Hirtelen hármat szippantott szivarjából, a legközelebbi asztal felé fordult, s halkan megszólalt: — Herr Bőgős! Az ott ülő kis ember felk^W ta fejét megitta borát, s bicegve a pult mellé lépett... — Nézze — szólt a kocsmámé —, két lődörgő. Ott, a hentesüzlet előtt. Ügy gondolom, megfelelnek. Egyébként honfitársai. — Hát ezt meg honnan tudja? — Nézze, én már mk éhes 3. A gazda mindent értett. — Wieviel schilling? — tudakolta. Gazsó a schilling szóra fi- gvelt fel. Vörös azonnal válaszolt. — Zwanzig — s csomagját a hóna alá kapta, ujjain is mulatta húsz. Az iparosíonna nevetve ingatta fejét, majd gondolt egyet, előszedett néhány schillinget. Nem sokat, éppenhogy csörgött a markában, aztán kérdően nézett Vörösre. Az bólintott, s nyújtotta a csomagot. A kapott pénz kissé felvidította a két barátot. Első. külíöL- d’ valutájukkal azonnal egytra_ fik fel^ igyekeztek. Borítékot, levélpapírt vásároltak rajta, majd beültek egy kocsmába. Rendeltek egy-egy pohár sört, majd Vörös hozzákezdett a levélíráshoz. Hamar befejezte., mosolygott, leragasztotta majd átadta a tollát Gazsónak. Az gondolkozott, rágta a töltőtoll végét, majd hozzákezdett az íráshoz: Drága Édesanyám! Szerencsésen Szabad Földre érkeztem ... A Mariahilfestrasse egyik mulatójában vágni lehetett a füstöt. A pult mögött kövér kocs- nároe törölgette a poharakat, szájában vastag szivar lógott, inge ujja felgyűrve, akár egy
