Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-06 / 54. szám
4. »Mal 1962. március 6, kedd ^ a **bI» érdelf I od és19 több lendületet • • • Bőkezűen, szeretettel gondoskodnak a fiatalokról a Tisza- kécskei Permetezőgépgyárban. Külön tanműhelyt biztosítottak az Ipari tanulók számára, normára dolgozaiak, felemelt órabérrel a legszorgalmasab harmadévesek. Ez azt jelenti, hogy havi illetményük 250—300 forint helyett 700—750 forint. A gyár területén külön klub- helyiség várja őket televízióval, vetítőgéppel, lemezjátszós rádióval, könyvekkel... Kulturális fejlődésüket segíti elő a gyár vezetősége azzal is, hogy a ködoztak. Az elmúlt évben részt vettek a Béke Tsz arató munkáiban, a paradicsom-, paprika- szedésben, összesen 3400 órát dolgoztak. Ügy döntöttek, hogy ebben az évben is patronálni fogják a legjobban rászoruló termelőszövetkezetet. A KISZ-titkárlól azt is megtudtuk, hogy a politikai oktatásról nem maradna távol egyetlen fiatal sem. Különösen a XXII. kongresszus anyaga foglalkoztatja őket. Elgondolkoz_ nak a hallottakon, igyekeznek leszűrni belőle a helyi viszoBOLDIZSÁR Tegnap este meghalt Boldizsár, ezóta a lelke messze jár. Borba fulladt isten gyermeke s így őérte nem zeng szent mise, temetésén nem leng füstölő, nem kíséri sem pap, sem hívő. A pap is azt mondta: csúf dolog s így olvasó érte nem forog. Három borbarátja vitte kJ s liomok-ágyat vetettek neki, és hogy megjelöljék a fejét, ledugtak egy vaskos venyigét. Tavaly még azt mondta az öreg, hogy ő biztosan a mennybe megy, nyitogatja a menny ajtaját és az úristen majd rákiált: vagy ki, vagy be onnan gyermekem... és ő akkor szépen bemegyen. Tegnap oszt* meghalt a vén betyár, lelke már biztos a mennybe jár s bármit prédikálnak a papok, rajtuk Boldizsár is kifogott. Gál Sándor „Egy harcos és forradalmár szíve dobogott benne. A Béke-világtamócs felhívására oá egész világon megemlékeznek Bozena Nemcováról Történelmünk sötét korszakában, a két világháború között a magyar »kultúrfölény« illúziójával mesterségesen elzárták népünket a szomszéd népek művészetének, irodalmának megismerésétől. Szocialista kultúrpolitikánk azonban minden alkalmat megragad pótolni azt, amit akkor elmulasztattak velünk. Ilyen kötelességünk megemlékezni a cseh irodalom legnagyobbjai közül Bozena Nem- covóról. Bozena Nemcov» a cseh irodalom első nagy költőnője, áld hangot mert adni az igazságba vetett hitnek: egy szebb, emberibb kor eljövetelének. Jelentős szerepe volt a cseh irodalmi nyelv kialakításában és költészete híven tükrözi a szociális nyomor elleni könyörtelen harcát. Julius Fucik Nemcováról írt tanulmányában így emlékezik: »Nem csupán bájos aszSonkoly Ferenc harmadéves esztergályos tanuló két hónapja dolgozik normára, felemelt órabérrel. 110 százalékos átlagteljesítménye mellett négyes osztályzataiért is megérdemli a dicséretet. (Pásztor Zoltán felv.) zeijövőben étkezdeépítését kezdi el, mely színpadbeépítéssel egyúttal kultúrteremként is használható lesz. — Nálunk nem áll semmi a fiatalság tanulásának, művelődésének útjába — mondta Káló Ferenc KISZ-titkár. — A gyár, a párt vezetősége minden kérésünket igyekszik teljesíteni, támogat bennünket ott, ahol tud, mégis nehezen indul meg itt az élet... Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a KlSZ-szervezet munkája nem olyan régen — tavaly november óta — lendült rendes kerékvágásba. Azóta a gyár fiataljainak 70 százaléka KISZ-tag, buszonketten nemrégen adták be felvételi kérelmüket. A tagok számának növekedésével csökkent a gyárban a fegyelmezetlenség, hiányzások száma, az udvariatlan viselkedés utcán és munkahelyen. Még az étkezdében elhangzó fellengzős megjegyzések is megszűntek!... — Ez már igen! De szeretnénk hallani valamit a tanulmányi eredményekről is! Kérdésünk elhangzása után elborult Káló Ferenc tekintete, látszott, hogy itt bizony akad még javítanivaló. Ipari tanulóink átlagos tanulmányi eredménye közepes, viszont nem szabad elhallgatni, hogy egyetlen bukott sincs közöttük. Az a célunk, hogy ezt a gyenge átlagot legalább négyesre javítsuk. De meg kell szüntetnünk a továbbtanulás iránti mélységes közönyt is. Minden gyerek szívesen részt vesz szakmunkásképzésen, politikai oktatáson, csak a' középiskolába nines kedvük beiratkozni. Mindössze hárman járnak közgazdasági technikumba... — Bizony ez nem , sok. Ügy látszik, hiába nincs semmi akadálya fejlődésüknek, nem tudnak, vagy nem akarnak élni a lehetőségekkel. Hiányozna belőlük. a fiatal korra jellemző érdeklődés, lendület? Mi lehet az oka, hogy a két hónapja alakult kultúrcsoportba csak egy töredékük — 18 fiatal — jelentA többiek? — Várakozó álláspontra helyezkedtek — közölték véleményüket többen az idősebbek közül. — Pedig még azt sem: lehet állítani róluk, hogy maguknakvalók, hiszen a társadalmi munkától sem húzónyoknak megfelelő tanulságokat. A fejlődés vágya már ott él bennük. A lehetőségek adva vannak — élni kell velük! Munkájuk, magatartásuk után ítélve hamarosan eljön ennek az ideje is! Vadas Zsuzsa ötletes, tartalmas, változatos... A Bajai József Attila Művelődési Ház március havi műsorában sok érdekességet találhatunk: a Szabadegyetem magas- színvonalú, érdekfeszítő előadás- sorozata, az Ifjúsági Akadémia, a tartalmas ifjúsági zenedélutánok. értékes klubestek megrendezése mind a dolgozók művészi igényének felkeltését, tudásának gyarapítását szolgálja. A márciusi műsor kiemelkedő rendezvényei közé tartoznak a Szabadegyetem társadalomtudományi fakultásának előadásai. Az európai líra uralkodó témáiról Madácsi László egyetemi tanár tart előadást. Az Ifjúsági Akadémia keretében a szép magyar beszédről és a kulturált viselkedésről, az ifjúsági zenedélutánok műsorában a XX. század Zenéjéről és a zenei műfajok világáról lesz szó. Márciusban kerül bemutatásra az Országos Rendező Iroda szervezésében Arthur Miller: Édes fiaim című színműve, a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában Verdi: Nabucco című operája és a KISZ Központi Művészegyüttesének műsora. A gazdag, színes összeállítás bizonyára megnyeri majd * ba- jaiak tetszését. szörny volt,.. hanem mindenek előtt olyan asszony, akiben egy harcos és forradalmár szíve dobogott.« A szegény emberek élete, nyomora volt költészetének fő tárgya Célja: segíteni, az emberek szeméről levenni a köd- fátyolt, hogy a távoli jövőben megláthassák a szabad embert. Szinte fanatikusan tanulmányozta a gyárak munkásainak életét, a parasztok sorsát A szocialista, kommunista eszmékben fedezte fel azt az erőt amely ezt a keserű életet megváltoztatja Élete csupa szenvedés, S maga is megismerte a nyomort'. A korabeli kritikusok nem ismerték el, féltek tőle. mert »politikát vitt a költészet szent csarnokába«. Azt azonban nem tagadhatták meg tőle. hogy a cseh nép nyelvét ő emelte irodalmi rangra, elsősorban fő művében, a Nagymamában. Költészete a néppel, a nép nyelvével való nagyszerű eggyéolvadásu Asszony volt és költő, viselve élete végéig a kettős terhet, vállalva a nyomort és a megaláztatást. Mindössze 42 évet élt Temetésén hatalmas tömeg tüntetett a kor ellen, amely ellen a nagy költőnő egész élet. művével tiltakozott A Baeh- korszak rendőrei fegyveres készenlétben figyelték a gyászoló menetet A tömeg azonban csendesen — mint maga Nemcova — tüntetett. Bozena Nemcova hangba ma már eljut hozánk is. A Bé- ke-Világtanács felhívására aa egész emberiséggel együtt hálával emlékezünk rá. halálának 100 éves évfordulóján. Banos József Gitzr-toruATLY- beczg -tsxQOLY ■— Cimbora, magyar vagy? — kérdezte. — Az, h ogy az a ... *— Barátom, drága barátom... — Nofene, úgy elérzékenyed- tél, akár egy kisasszony. Hogy kerülsz ide? — A szemben levő pádon feküdtem. A káromkodásra figyeltem fel. Olyan jól esett hallani ... A másik figyelmesen megnézte Gazsót, már »mennyire a félhomály engedte, majd megkérdezte: — Ki vagy te? 4— Nem mindegy? Magyar vagyok. Az osztrákok szóba sem álltak velem. Az angol lágerből meg kidobtak. — Téged is? 1— Igen. És most olvan jól esik egy földivel találkozni ... — Mikor jöttél ki. — Pontosan egy napja. Tegnap éjjel. — És máris honvágyad van? Gazsó kissé bizonytalanul válaszolt. — Az, hogy örülök egy honfitársamnak, még nem honvágy. A másik a vállára ütött. — No, semmi baj. pajtás. Gyere, ülj ide mellém. Beszélgessünk. Bizonyár» célod van, hogy kijöttél. Vagy jönnöd kellett? Csináltál valamit? — Neem — ijedt meg Gazsó ■. nem követtem el semmit Csak élni akarok. Jobban, szabadabban, mint odahaza. Meg segíteni anyámon ... — Hol dolgoztál otthon? — Kórházban, nőgyógyászaton. majd a sebészeten. Később segédmunkás lettem ... De ne haragudj... szinte már mindent elmondtam magamról, én viszont nem tudom, te ki vagy? A másik jóízűen nevetett — Ne neheztelj rám... Ilyen vagyok. De ismerj meg... Bo- xoló voltam. Elég jó menő. Nem tudom, ez a név: Vörös József, mond-e néked valamit, de... — Te vagy az? — vágott közbe Gazsó. — Igen. A boxolásfooa értettem csak, semmi máshoz. De a „fel- szabadulás” után kénytelen voltam más munkával is próbálkozni. De nekem ebből elég! Nekem ne szabja meg senki, mit és hogyan csináljak, s ne nézzen rám görbe szemmel, ha nem tapsolok ütemesem a többi- veL Újjáépítés? Hároméves terv? Távlati célok? Hagyjanak engem békén, hagyjanak engem úgy élni, ahogy én akarok. Ha felfordulok éhen, hagyjanak ott, de ha meggazdagszom és két kézzel szórom a pénzt, akkor is hagyjanak. Államosítás! Egyenlőség! Eh! Egyenruhába húzzák az emberek egyéniségét! Megnyirbálják az emberi lélek szárnyalását! Megsokalltám! Snos.. három nap ja kint vagyok.,. Én is úgy kődorogtam, mint te... De ne csüggedj! Nyugaton korlátlanok a lehetőségek, de szemesnek, könyörtelennek kell lenni, mint a ringben. Ha kell, ököllel szerezz érvényt igazadnak! Aki utadat állja, annak verd szét a pofáját, érted?! G3.ZSÓ kábultam hallgatott. — Remélem, ezentúl együtt maradunk — folytatta a másik — Együtt, és meghódítjuk a világot! Szeme csillogott. Gazsót egy megmagyarázhatatlan, szorongó érzés kerítette hatalmába. — Meghódítjuk? Mi ketten? <*- dadogta. — Igen. Vagy félsz? Vissza akarsz menni Pestre. — Nem. Azt nem. Legalábbis egyelőre... — Nohát akikor! Légy erős, kíméletlen, hiszen veled szemben is ilyenek lesznek! No! Most még szundítunk egy kicsit, hajnalban pedig irány: Bécs! Gazsó visszaballagott padjához, s végighevert rajta. A hal. lottak nem hagyták nyugodni Mit beszél ez itt könyörtelenségről, ökölről? ő nem így gondolta! ö az öklöt, az erőszakot nem kalkulálta bele terveibe. Még a rádióban sem volt erről egy szó sem!... És a becsület, a tisztesség? ... Ezeket egy szóval sem említette Vörös... Nyugtalanul forgolódott kemény fekhelyén. Hajnalig szinte semmit sem aludt. Amint derengeni kezdett, Vörös talpra ugrott. — Virrad. Ébresztő! — szólt oda társának. Gazsó kelletlenül felállt, nyújtózkodott egyet, s ásított. Lopva Vörösre nézett. Az, mintha megérezte volna társa tartózkodását Gazsó mellé lépett. — Nézd — kezdte lassan —, én azt szeretném, ha jó, nagyon jó barátok lennénk. Tudom, az éjszaka nem aludtál, hanem szavaimon rágódtál. Pedig hidd el... ami az itteni jövőnket illeti ... csak így lehet Erről egyébként magad is meggyőződsz majd... Elhallgatott. Hangja, mintha kissé szomorkás lett volna, szemében az éjszakai tűz alábbha_ gyott. Gazsó egy pillanatra meg is sajnálta. Ügy érezte, egy kicsit közelebb került ehhez a nagy darab legényhez. összeborzadt. Fázott. A másik észrevette. — Indulunk — mondotta, — Valamennyire szedd rendbe te is magad. Mond, van valami csomagod? Csomagja, neki? Az égvilágon semmi. Egy lánca van csupán édesanyjától kapta valamikor— Dehát, azt... — Nincs... semmi... — válaszolta szemlesütve. — Nálam van néhány fehérnemű. Eladjuk, szerzünk pénzt* Jó? — Jő. Gazsó próbálta Msímogatná gyűrött ruháját kevés eredménnyel. Utána törött fésűjével megfésülködött Elindultak. Beszélni nem voW kedvük, mindketten saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Szótlanul baktattak az országút szélén. Mellettük a külvárosi utcán járművek, teherautók haladtak el, közbe-közbe egy-egy busz is akadt, amelynek utasai jókedvűen integettek feléjük. Néhány kocsit — főleg teherautót — próbáltak megállítani. Nem sikerült Pedig olyan jó lett volna kocsival menni* hacsak néhány kilométert is ... Fáradtak, álmosak voltak. Az éjszakai beszélgetés után egyikük sem aludt. Ezt, no meg az első napi kódorgást már az első kilométerek után megérezték. Mellettük sietős emberek szaladtak dolguk után. Mindegyiket megnézték, de egyiket sem merték megszólítani. A Nap éppen felkapaszkodott pályájának első szakaszára* amikor az egyik kapun iparosforma ember lépett ki. Kicsit kövérkés. arca barátságos. No, ez az ő emberük! Feléje tartottak. Vörös előhúzta csomagját és feléje tartotta. — Was ist das? — kérdezte az iparosforma. Gazsó nem értette, mit mond* de Vörös igen. Kibontotta a csomagot és megmutatta az ingeket. alsónadrágokat. Szépek voltak, határozottan, Volt közöttük tiszta selyem is. (Folytatjuk.) t
