Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-30 / 75. szám

I o'Mai .....—gg 1962. március 3®. péntek Új élet az „ősi” iskolában Xegyven-ötven év gondja — itt-ott több is — pihen az arcokon. Kicsit kényelmetlen az ülés az iskolapadban, de a sze­mekben érdeklődés tükröződik. Figyelemmel hallgatják a TIT előadóját így van ez ősztől tavaszig mindén második héten a kecs- l.omét-miklóstelevi általános is­kolában. Alkalmanként nyolc- v anan-százan is összegyűlnek a környező tanyavilág lakói, hogy tanuljanak, okuljanak, tudjanak arról is, mi sokáig olyan mesz- sze esett széles horizontú, s mégis oly zárkózott világuktól. Az idén egyszer sem fordult elő, hogy hiába várták volna az előadót. Mert bizonv régeb­ben megesett össze verbuvál ták az embereket, s reménytelen várakozás után, csalódottan kel­lett hazatérniük. Ez bizony ak­koriban nagyon megnehezítette a szervezők munkáját. Kecskemét nincs messzebb - innen nyolc-tíz kilométernél — közigazgatásilag is oda tartoz­nak —. de hamisítatlan tanya­világ ez itt mégis. Csakhogy más tanyavilág, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Igaz ugyan, hogy városi ember számára elképzelhetetlenül nagyok a tá­volságok, és nem villanv vilá­gít, amikor este előveszik a kis házakban az újságot vagy a könyvet, — de a miklóstelepi iskola könyvtárából havonta 200—300 kötetet kölcsönöznek ma már a környékbeliek. Az ismeretterjesztő előadásokon, összejöveteleken, műsoros este­ken mindig nagyszámú közön­ség látható. Legjobban talán Váiy Elek iskolaigazgató tudná megmon­dani — aki pedagógus feleségé­vel együtt tizennégy évvel ez­előtt jött ide —, hogy mekko­ra változáson ment keresztül az élet itt, Miklóstelepen. a meny­nyi újjal gazdagodtak az embe­rek. Akkor négyen tanítottak itt. most tízen vannak. A felső tagozatban teljesen szakosított az oktatás; bármelyik középis­kolában megállják helyüket az innen kikerült nyolcadikosok. Más, szebb és könnvebb tehát az élet az »ősi« iskolában. — Miért nevezik így. igazgató elvtárs? — Amikor ide kerültem *— mondja —, ebben az épületben volt az Iskola egyetlen tanter­me. Az idők folyamán fél-fél kilométernyire innen még egy- egy tanteremmel gazdagodtunk, most tehát három tantermünk van. így ragadt rá a legrégibb­re. hogy »ősi«. A lelkes, jól összeforrott ta­nári kar szép eredményeket mondhat magáénak. A »kétmű- szakos« iskolában este a fel­nőttek foglalják el a padokat. Húszán végzik a hetedik-nyol­cadik osztályt. Az igények már túlnőtték az iskola falait, bő­vítésre lenne szükség. Nem egy szülői értekezleten került már szóba a tanterem ügye, 9 a szülők önként ajánlottak fel társadalmi munkát az építéshez. Nagy utat tettek meg a mik- lóstelepiek másfél évtized alatt! Valamikor a szülők azzal en­gedők ed gyermekeiket az isko­lába: »Azért, van az. hogy ott tanítsák őket. nekünk ne legyen gondunk vele!« És tovább nem törődtek sem a gyermekeikkel, sem az iskolával, sem a saját m űvelődésükkeL Ma pedig maguk a szülők is ismeretterjesztő előadásra járnak, s megértették azt, hogy a gyermeknevelés a szülő és az iskola együttes feladata. Ehhez a feladathoz segítséget kémek — és adnak. Nagy Éva Három év múlva,.. Művelődési otthont építenek Tompán Csaknem háromezer ember művelődésének ügyét szolgálja határmenti községünkben, Tom­pán egy kocsmaépületből átala­kított művelődési otthon. Ak­kor, amikor az épületet átad­ták rendeltetésének, még úgy ahogy kielégítette az igényeket. Ahogyan azonban növekszik a lakosság igénye a kulturálódás- ra, bővül a parasztság érdeklő­dési köre, az ódon falak mind kevésbé felelnek meg a köve­telményeknek. Milyen igényeket kell most kielégítenie ennek az épület­nek? Színjátszó-, tánc- és énekcso­port működik a községben. A legutóbbi községi kulturális se­regszemlén bebizonyosodott az, hogy a mostaninál is többet ten­nének a színpad helyi szerel­mesei, ha lenne módjuk rend­szeresen próbálni, készülni. A Kossuth Tsz-ből például tizen­hatan vettek részt a seregszem­lén, az összes szereplők száma pedig meghaladta az ötvanet. Az ezüstkalászos tanfolyam 24 fővel folyik. Hasonló a kézi­munka-tanfolyam létszáma. — Rendszeresen megtartják ezen­kívül a tsz-akadémia, a Szabad Föld téli esték és a KISZ Ho­gyan viselkedjünk című soro­zatának előadásait. A kulturális állandó bizott­ságban vetődött fel először a gondolat: Ha azt akarjuk, hogy elevenebb legyen a kulturális élet, új otthonról kell gondos­kodnunk számára. Hosszú még az út a megvaló­sításig, hiszen az építési terv is csak ezután készül el, de a tom- paiak már úgy beszélnek új művelődési otthonukról, mint lé­tezőről, amelynek már csak át­adására kell várni, de — bizto­san meglesz. Ügy számítják, hogy három év múlva sikerül befejezniük. Félig tréfás, félig komoly — mindenesetre megbo­csátható —i túlzással „kultúrpa­lotának” nevezik a szép nagy házat, amelyben bőségesen lesz hely a mozi, szakkörök, könyv­tár, s még a büfé számára is. Alapos okuk van rá, hogy bíz­zanak a terv sikerében. Már el­döntötték, hogy csaknem fél­millió forintot tartalékolnak a község pénzéből a következő év­re a munkálatok megkezdésére, s igyekeznek kölcsönt is sze­rezni. A lakosság pedig — egy­millió forint társadalmi munkát ajánlott fel az építéshez. AZ NDK-BAN JÁRTUNK A barátságos Kari Lipcse mellett Merseburgban kedves német emberrel hozott össze a véletlen: Karllal, az »ideiglenes« gépkocsivezetőnk­kel. ö »fuvarozott« ugyanis ott- tartózkodásunk alatt. sak a német pincérek. Lipcsé­ben, a Goldener Löwe-bsn, az Arany Oroszlánban, egy nálunk másodosztályúnak számítható étteremben étkeztünk. Két mű­szakban 800 személvre terítet­ték az ebédet a vacsorát, s perceken belül minden vendég­Drezdában találkoztunk az emeletes vonattal. A korszerűen berendezett és nagyon kényelmes kocsikban Magyarországon is szívesei) utaznánk... Ütközben gyakran csendült fel a kocsiban a Ko6Suth-rádió szignálja. Kari ilyenkor egyik kezével elengedte a volánt a másikkal pedig felénk intett: Ungarn, Ungarn! Kísérőnk mint a szélvész szá- gudott a kocsival az országúton és a városok utcáin. Nvolcvan- kilencven kilométeres sebesség­gel vette a kanyarokat Az egyik alkalommal méltat lankodtunk a számunkra szo­katlan gyorsaság miatt. Gépko­csivezetőnk fényképet vett elő a zsebéből és nevetve mutatta a repülőgépet amelv mellett ott állt a pilóta: Kari a mi ideig­lenes gépkocsivezetőnk.. i Nála tehát a földön sem szá­mított a gyorsaság... A borravaló ellen Sok magyar éttermi felszol­gáló elmehetne az NDK-ba ta- ; p paszta! atcserére. Nagyon kedv®- MII sék, előzékenyek es főleg gyűr­nek ott volt az étéi az asztalán. Amikor megszámoltam, hogy hányán szolgálnak fel. bámul­tam: mindössze tízen hordták az ebédet Ha már a vendéglátásnál tar­tunk, szeretnék még elmesélni egy érdekes lipcsei úiítást A város legforgalmasabb utcájá­ban, a Peters-strassén van a @UZmrU/HY-®ECZE -KAV0LY 23. — Köszönöm. Megszemlélte az őrséget, sem­mi hibát nem talált. Érdeklőd­ve fordult ismét Gazsó felé. — ön milyen nemzetiségű? — Magyar Vagyok, monsieur colonel. Az őrnagy elmosolyodott, hoz. zálépett és megveregette a vál­lát. — Monsieur captain — for­dult a közben odasiető pa­rancsnokhoz. — Kérem, öt üveg fehér bort írasson fel a kantinban az én számlámra, az őrparancsnok javára. Mosolyogva intett az őrség­nek, aztán a kapitánnyal együtt bevonult az udvarra. Gazsó megtörölte verejtékező homlokát. Egy kissé megnyu­godott. De a kapitány kijelen­tései még mindig nyugtalaní­tották. Monsieur captain!... Egy vadállat! Elég sokáig a hírhedt büntetőtábor parancsnoka volt, Colomb-Becharban. No. ezt le sem tagadhatná. Nevelési mód­szerei most is ugyanazok. Eh, lesz. ami lesz! Tíz óra sem volt. amikor a colonel kocsija kigördült a tá­bor kapuján. Az őrnagy arca láthatólag derűs volt. Az új<A- cok kiképzése jól sikerült, ez megelégedéssel töltötte el. Alig ült el a porfelhő az őr­nagy kocsija mögött, amikor az előbbi hölgy közeledett Gazsó felé. Arcán mosoly, kezében egy üveg pálinka. — Nagyon, nagyon köszönöm ezt a kedves fogadtatást — csi­cseregte már messziről. — Iga­zán kedves volt öntől. — Jaj, mademoiselle Marina, ne köszönjön semmit. Tévedés volt az egész. — Akkor is iöl esett. Kérem, fogadja el tőlem ezt az üveg pálinkát. — Köszönöm.:. de ne hara­gudjék. félek az eset miatt Szolgálatom letelte után ielent- keznem kell a kapitánynál. *— Egy percig se búsuljon emiatt. Majd én elintézem ve­le. Egyébként.. meghívom ma estére a szobámba. — Köszönöm. Marina, de nem ígérem meg. — Érdekes, ha visszaemlék- •szem, magát még nem fogad­ta vendégként egyikünk sem. Valami baja van talán? — Nincs semmi. *— Hát akkor? Gyűlöli Nu- viont? Nem szereti a légiót? — Dehogynem. — Akkor nem értem... Gazsó lázasan gondolkozott. Most mit mondjon? El nem árulhatja magát semmiképpen! — Tudja, van nekem odaha­za valakim... Al A nagy szerbem! A hűség — nevetett a lány. — No. a viszontlátásra! Ha mégis meggondolná magát várom. A kapitánytól pedig ne féljen, majd én megszelídítem. Gazsó megtörölte homlokát Egészen zavarba hozta ez a lány. S hogy rátapintott az igazságra! Hogy gyűlöli-e Nu- viont? Hát van erre szó, van erre kifejezés, mennyi utálja ezt az egészet! S őket nyilvá­nosháziakat is, akik azért van­nak itt. hogy »megédesítsék« a nyomorultak betét. Mennyire utálja ezeket a »kisasszonyo­kat«. akiknek az a feladatuk, hogy a pokolban nyárson meg­forgatott s a kétségbeesés szé­lén álló újoncok lelki egyensú­lyát visszaállítsák egy-egy mo­sollyal, forró öleléssel... Fuj! Amint Gazsó szolgálata le­járt, azonnal a kapitány irodája fbé sietett Egyenesen. fel­emelt fővel ment de a lába olykor megremegett. Hja. az őr­mesterek, sőt a hadnagyok sem szerették, ha a kapitány az iro­dájába rendelte őket Hát még egy közlegény! Bekopogott maid feszesen, keményen jelentkezett A kapitány barátságosan in­tett feléje — Üljön le. kérem! Gazsó zavartan bámult pa­rancsnokára. — Foglaljon helvet — biztat­ta a kapitány. — Helyezze ma­gát kényelembe. Parancsoljon, gyújtson rá. Gazsó egyik ámulatból a má­sikba esett. Remegő kézzel vett ki egy cigarettát Az őrnagy úr rendkívül elé­gedett volt a nuvioni kiképző­tábor munkájával — kezdte a kapitány. — Örömében természetesen én is osztozom. Kemény fickó­kat, remek harcosokat adok az idegenlégiónak. Gazsó hallgatott, nem tudta, mit válaszoljon. — önt és az őrséget is na­gyon dicsérte az őrnagy úr... Egyébként a kantinban elin­téztem a dolgot. Az öt üveg bor rendelkezésére álL Most pedig menjen, igyon meg egy pohár­ral az én egészségemre is... — Kapitány úr, távozhatom? — Távozhat. Gazsó azt sem tudta, hogyan került ki az irodából. A »Co- lomb Béchar-i hőse irodájából így még nem jött ld senki. — Nofene — dörmögte —. egy szerencsés véletlen, és a made­moiselle közbenjárása folytán még a légió oszlopa leszek... Szégyenkezett Amint szobájába ért. megkér­dezte, ki akar bort inni Min­denki jbentkezett Leküldte őket a kantinba. osztozkodja­nak a jutalmon... • Másnap szokatlan csend ült a táborra. A kürtös nem fújt sorakozót, az őrmesterek nem ordítoztak az udvaron. A há­rom századnyi légiós dologta­lanul ténfergett. Kissé idegesítő volt ez a nyu­galom a Nuvionban töltött igen­igen mozgalmas hetek, hónapok után. A percek ólomlábakon haladtak. (Folytatjuk) Lipcse. A belváros közepén Ide­genforgalmi nevezetesség a régi városháza. Gépkocsin utcáról nem láthatják, mert a belvá­rosban tilos az autóforgalom, Milch-bár. Ennek két érdekes­sége van; elsősorban az. hogy csak fiatalok látogatják, másod­sorban pedig, itt nem kell fi­zetni a pincérnek. A teára (ál­talában ezt fogyasztják a fiata­lok). vagy különböző koktél­keverékre betérő vendég az aj­tóban a mi autóbuszjegyünkhöz hasonló blokkot kap. Fogyasz­táskor a pincér kilyukasztja a bizonyos összeget, amelyet az­tán távozáskor a pénztárnál kell kifizetni. Azt mondiák, ez­által sokkal gyorsabb lett a ki­szolgálás és nem kell azon törnie a fejét a vendégnek,: va­jon mennyi borravalót adjon? Nálunk is érdemes lenne kí­sérletezni vele... Feketekávé és sor Magyar embernek különösen a feketekávé hiányzik Német­országban. Lehet ugyan kapni, étlapjukon is szerepel »mokka« néven, de a minősége — meg sem közelíti a miénket. Az egyik kávéházban duplát leértem. Nagy csészében másfél decinyi világosbamás folyadé­kot hoztak. Még az íze sem ha­sonlított a miénkre. Az ára pe­dig kétszerese a mi én lőnek. A sörük viszont olcsóbb. Ezért láttunk — még osztá­lyon felüli helyeken is — annyi söföző embert;.. Márkus János

Next

/
Thumbnails
Contents