Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-27 / 72. szám
A jövő útját egyengetik Nagy nevelt? erő reflik a társadalmi bíráságok működésében A napokban felkerestük dr. Kolozsi Gyula elvtársat, a megyei főügyész helyettesét és megkértük, mondja el véleményét a társadalmi bíróságokról, azok feladatáról, szerepéről és általában a társadalmi bíróságokkal kapcsolatos problémákról. — A társadalmi bíróságok intézményét — tájékoztat Kolozsi elvtárs — az 1041/1956- os MT—SZOT közös határozat hozta létre. Feladatául azt jelölte meg, hogy ítélkezzen a munkafegyelem megsértői és a társadalmi tulajdonban kárt okozó vállalati dolgozók felett, s járjon el olyan esetekben is, ha az üzemben, illetve vállalatnál egyes dolgozók megszegik a szocialista együttélés szabályait, vagy a személyi tulajdon sérelmére követnek el büntetendő cselekményt. — Hogyan működnek a társadalmi bíróságok? Fő célja a nevelés — A társadalmi bíróságnak is éppen úgy mint a rendes bíróságnak fő célja — folytatta Kolozsi elvtárs —, hogy az elkövetőre nevelően hasson, vele felismertesse cselekményének helytelen voltát. A kitűzött célok elérésére biztosítékot jelent, hogy a társadalmi bíróság elnöke és tagjai az illető üzem dolgozói közül kerülnek ki, vagyis munkatársai a felelősségre vont személynek. Másik biztosíték, ami szintén nagyjelentőségű. hogy a tárgyalás teljesen nyilvános és azt a vétség elkövetőjének munkahelyén tartják meg. A bíróság elé idézett dolgozó munkatársai részt vesznek a tárgyaláson, elmondhatják véleményüket, javaslatokat tehetnek. Az esetek többsége azt bizonyítja, hogy a közvetlen munkatársak előtt megtartott tárgyalás sokkal nagyobb hatással van a felelősségre vont személyre. Ennek következtében mélyen megbánja tettét és igyekszik jóvátenni annak következményeit. Az ilyen emberek később jobban meggondolják, hogy mit csinálnák. Volt már példa rá, hogy az elkövető szégyenében sírva fogadta meg: a világért sem csinál többet olyasmit, ami ellenkezik a szocialista együttélés szabályaival. — Milyen irányban fejlődik ez az intézmény? Széles alapokon — A Szovjetunió példájára nálunk is az a törekvés — folytatta a megyei főügyész helyettese —, hogy kiszélesített alapon, minél több dolgozó bevonásával működjenek ezek a bíróságok, mert sajnos bármennyire jó is ez az intézmény, még mindig nem működik teljesen úgy, ahogy kellene. Az örvendetes, hogy például az elmúlt évben több mint hatvan társadalmi bíróság jött létre a megyében. Különböző üzemeknél. vállalatoknál, sőt egyes termelőszövetkezetekben is. A hat van közül azonban rendszeres működést csak három-négy fejtett ki, az 50 százaléka pedig évenként mindössze egyszer, vagy kétszer ülésezett. — Mi akadályozza ennek az intézménynek az egészséges fejlődését? — Sajnos, olyan akadályai vannak, amelyek érthetetlennek tűnnek előttünk. Vannak gazdasági vezetők, akik idegenkednek attól, hogy a tárgyalást a helyszínen tartsák meg. A fejlődés másik akadálya, hogy az üzemi szakszervezetek vezetői nem adnak meg minden támogatást a társadalmi bíróságoknak, illetve nem segítenek az életrehívásukban. — Megyénkben hol működnek jól ezek a bíróságok? Néhány jő példa — Legeredményesebben dolgoznak — mondja Kolozsi elvtárs — a kecskeméti és a bajai járásban. Ezekben a járásokban egy-egy tárgyaláson gyakran 10—15-en is felszólalnak a jelenlevők közül. Jól működik a Kecskeméti Barneválnál, a Lakatosipari Vállalatnál, Baján az AKÖV-nél és Kiskunfélegyházán a Bányászati Berendezések Gyárában létrejött társadalmi bíróság. — Az ügyészek és a bírák igyekeznek tőlük telhetőén minden segítséget megadni és a leg- messzebbmenően támogatják a társadalmi bíráskodás intézményét, hiszen a fejlődés is arra mutat, hogy ezt a funkciót is idővel társadalmi szervek fogják ellátni — fejezte be tájékoztatását Kolozsi Gyula. Gál Sándor Városba húzódtak a seregélyek Az idei tél is meghozta a maga érdekességét a madárvilágban. Ezúttal nem a messzi északról, a tundrákról jöttek a téli vendégek, hanem délről, a Földközi-teniger partvidékéről, telelő helyeikről. Az év végén leeső hóval az erdőkből behúzódtak a városba az itt telelő fenyőrigók, s a havazással egyidejűleg jelentek meg a korán visszaérkező seregélyek is. Nagy csapatokban lepték el Kecskemét főutcáit és tereit. Táplálékuk az utcai fák magtermése. Ugyanolyan otthonosan viselkednek, mint az itthon telelő többi madarak, nem zavarja őket a jármű- és személyforgalom. A fenyőrigók csapatai az első hó elolvadása után elhagyták a várost, de a seregélyek még ma is vendégeink. Éjszakázni a mezei és házi verebekkel együtt a város forgalmas utcáin, az ostomyeles világító- testek közelében a fákon, helyezkednek el. A seregélyek hasznos rovarirtó madarak, ezért pusztításukat nem szabad megengedni. A szokásos téli vendégeink — az északról lehúzódó csonttollú madarak, az idén csak kis számban és mint átvonulok keresték fel egy-egy napra az alföldi városokat. M. Gy. Negyvenkét kísiuha illetve ugyanennyi és még több kising, pelenka és egyéb ruhanemű szárad állandóan a kalocsai 3. számú bölcsőde udvarán. Bizony nagy gondot vesz le ez az intézmény — szorgos dolgozói révén — a szülők válláról. Mire megérkeznek a munkából, tisztán, ápoltan vehetik át kicsinyeiket. (Pásztor Zoltán felvétele.) Kaptah is, meg nem is.. • ... a legjobb társadalmi munkások között 304 községfejlesztési emlékérmet és 260 oklevelet osztottak ki.” — adtuk hírül lapunk 1961. május 27-i számában — tehát idestova egy éve! a társadalmi munkások Kiskunhalason megrendezett nagy- aktívájáról. Az igazság kedvéért utólag meg kell jegyeznünk, hogy ezen az aktíván nem kapta közvetlenül kézhez mind az ötszázhat- vannégy jutalmazott az elismerést és tiszteletadást kifejező emlékérmet és oklevelet, hiszen ez túl sokat rabolt volna el a vitára szánt értékes időből. Az ankét rendezői leleményesen úgy oldották meg a dolgot, hogy a jutalmazottak névsorának felolvasása után a kitüntetéseket átadták a járási és városi tanácsok vezetőinek. Az ö feladatuk lett volna az, hogy otthon, bensőséges ünnepség keretében — „KEDVES NÉNI! Nagyon sajnálom, hogy nem voltam óthon. Halottam hogy rendetlenség volt a táskámba. Az óla elpakoltam rendesen, és becsomagoltam könyvem füzetem. Már az a lány mellől elültettek. Már azt is mag monták ki bukik meg. Nekem azt monták hogy oroszból kell még felelnem. Az igazgató neve címe. Szigeti Lőrinc Miklós. Méheslavosi álltullános iskola. Csókolja Pista.” ISKOLAI irkából kitépett lap, rajta ceruzával meghúzott margó és kusza sorok. Egy általános iskolás kisfiú levele, melyet pártfogójának, az ifjúságvédelmi bizottság egyik tagjának írt. Néhány kedves sor, de mi húzódik meg mögöttük? Magda néni, a patrónus meglátogatta Pityut, belekukkantott iskolás táskájába, ellenőrizte rendjét. Tájékozódni próbált, mi úiság a kislegénv körül. S az ákombákom betűkkel írott levélke gyereki őszinteséggel sok r 'ndent elmond. De vajon miért áll pártfogó ntyu mellett? A gyámhatóság döntött így, mert sok panasz volt a fiú ellen. S hogy mi volt a panasz? Apróbb lopások otthon és az iskolában, bizonyos PITYU LEVELEI „ügyeskedés” az ellenőrző könyvecskében, mert Pista félt a kikapástól ... ÍGY JUTOTT el a pártfogó, a „pótszülő” kis védencéhez és annak családjához. A csinos házat, amelyben laknak nagyrészt a maguk erejéből építették fel. Udvaruk sem üres. Egy részét zöldségesnek, gyümölcsösnek, szántók, a másik felében, az ólban hízó gömbölyödik, aprójószágok kárálnak. Pityu első bizalmatlansága feloldódott azóta. Barátsággá, szeretetté, fejlődött a kapcsolat védenc és a pártfogó között, aki időnként meglátogatta őt. — Aztán néhány hétig nem jelentkezett a néni. Közben éppen bizonyítványosztás volt, nagy esemény az iskolás gyermekek életében. Pistáéban is. — El kellene újságolnom annak a néninek, de mostanában nem jön... Hogyan is adjam tudtára? — töprengett a fiú. Majd papírt, tollat ragadott és írta: „KEDVES NÉNI A bizonyítványt megkaptuk és én nem buktam meg. Nagyon izgultam mikor osztották, 2,6 tized lett a bizonyítvány. És évégére ki akarom legalább 3 as ra javítani 4 es volt a magatartás 4 db há- romas a többi ketes lett. Az öcsém is kettes lett. Kívánom hogy ez a levelem jó egészségbe találja. Csókolja Pista.” MEGHATÓ sorok. Néhány nappal később a patrónus újra kereste védencét, de csak az édesanyját találta otthon. Pista és öccse a közeli iskolában tanultak, s maga az édesanya ajánlotta: — Tessék elmenni, érdeklődni Szigeti igazgatóhoz, mert én úgyse mehettem el a szülői értekezletre, beteg voltam ... AZ IGAZGATÓ szavai nyomán gyorsan peregtek a filmkockák visszafelé és tárult fel a pártfogó előtt védence életének eddig ismeretlen oldala. — Jól ismerem a szülőket, — sorolta az igazgató. — Tanítottam őket. Jó indulatű emberek, értenek a szóból, csak ... nem árt, ha megtudják: ismerjük, hol kuszálódott össze a becsület fonala ... Régebbi história ez kérem. Kevés jó szó jutott a két fiúnak, de annál több gorombaság és durvaság. Aztán az ital! Sajnos, az apa iszik. Egy-egy kiruccanásához viszont pénz kell és azt a két gyerek előtt otthonról, a közösből veszi el. Az anya bejött hozzám panasszal, hogy a fiúk lopkodnak otthon. Erre azt feleltem: „Nézze, Jú- liska, ezt csinálja az ura is... Mutassanak jobb példát a gyerekeknek! ...” — Szegény Pisti! — jegyezte meg a pártfogó, s mint a gyermeki lélek jó orvosa, — a diagnózis pontosabb ismeretében — máris a gyógyítás újabb módszerén gondolkozott. SZÜNETRE csengettek közben. Az igazgató rajzórára készült, de előbb még odahivatta Piyut. A fiú felcsillanó szemekkel köszöntötte régen látott pat- rónusát, aki néhány baráti szót váltott vele. Aztán elbúcsúzott, mert újra csengettek és futott a társai közé. „Jóindulatú emberek, de van még náluk javítanivaló...” — visszhangoztak a párfogóban az igazgató iménti, a szülőkről mondott szavai. S amikor megpillantotta a távozó fiúcska rongyos nadrágját és rágondolt a csak háziasszonykodó édesanyjára, önkéntelenül is hangosan csúszott ki a száján: „Van bizony! ... ....... tanácsülésen, vagy más alkalommal — átnyújtsák azokat tulajdonosaiknak. A legtöbb helyen ez meg is történt, illetve Baja város kivételével mindenütt. Baján azonban — mint hírlik — még mindig valamelyik tanácsi íróasztal rejtett zugában porosodnak az emlékérmek, oklevelek. Lehet, hogy a tanács vezetői szemében ez nem nagy jelentőségű dolog, de hogy a társadalmi munkában áldozatosan részt vállalók egész sora zokon veszi, az bizonyos. Csak nem akarják a mesebeli szegénylegényt utánozni a Bajai Városi Tanács vezetői, aki a királykisasszony mennyegző- jéré vitt is ajándékot, meg nem is...? (E—a) Nyolc veteránt köszöntöttek (Községi tudósítónk írja.) A hartai községi pártszervezet a napokban nyolc idős veteránt hívott meg vendégül egy kis családias beszélgetésre, hogy velük együtt megemlékezzenek a Magyar Tanácsköztársaság 43. évfordulójáról. Vivát János községi párttitkár üdvözölte az idős elvtársakat, majd Krizsán János, a veteránok egyike emlékezett meg az évfordulóról. Ezután ebéden látták vendégül őket, s meghívták, vegyenek részt az esti, kibővített párttaggyűlésen. Ezt követően együttesen jelentek meg egy mozielőadáson. A kellemes nap eseményei örömmel töltötték el az idős elvtársakat. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi" telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: U-85. /
