Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-27 / 72. szám
4 oldal 1902. március 2*5. keM Tíz kérdés, ötszázhatvan felelet Tizennégy évesek a „start" előtt Miért nincsenek tárlatok? Ha egy falu jövőjét, holnapi arcát fürkészem, szívesein kezdem az iskolában a vizsgálódást. A hetedik, nyolcadik osztályosok között, akik maholnap megérnek aura, hogy apáik* kezéből átvegyék a stafétabotot, izgató, minduntalan választ követelő kérdés: vajon megfelelő felkészültséggel, erővel állanak-e a starthoz, ahonnan mai terveink beteljesülése: a kommunista társadalom felé visz az út? A kérdésre legutóbb Tompán kutattam a feleletet. Ebben a határ menti, nagyvárosoktól tá- vóleső, csendes faluban. — Hány nyolcadikos van, mik a terveik, hányán maradnak itt, vagy készülnek el a faluból, mit tudnak mai életünkről, mi érdekli őket? Egy óra sem telt el, s — kitépett füzetlapokon — kezemben volt a két nyolcadik osztály 56 tanulójának tíz kérdésemre adott válasza. Tíz kérdés — ötszázhatvan izgalmas, sok örvendetes eredményre, de még több- pótolni valóra rávilágító felelet. Lássuk: miről is árulkodnak. Azt hiszem, nem érdektelen, ha élőbb a szülőket mutatom be, természetesen a gyerekek válaszai alapján. Az ötvenhat szőlő közül huszonkettő termelőszövetkezeti tag, öt állami gazdasági dolgozó, tíz alkalmazott, kilenc munkás, öt iparos, kettő egyénileg dolgozó paraszt, és három értelmiségi: tanár, termelőszövetkezeti elnök, főkönyvelő. Ezek titán jöhetnek a gyerekek! Meglepő, hogy egyetlen sem választja közülük apja, vagy anyja szakmáját, foglalkozását. ötvenhatan összesen huszonhat féle pályát, foglalkozást képzeltek el maguknak. Ez az élénk és sokirányú képzelőerő mindenesetre hasznos és örömteljes, de van a dolognak egy másik oldala is, s ez már kevésbé megnyugtató. Az ötvenhat gyerek közül ugyanis csak három akar a falujában maradni: egy termelőszövetkezeti tagként, egy mezőgazdasági munkásként!?), egy pedig mint cipőfelsőrész-készítő. A középiskola elvégzése után egy kislány szándékozik falujába visszatérni, öt az egyik termelőszövetkezet taníttatja ki könyvelőnek a napokban megkötött* társadalmi szerződés alapján. Elvágyódásuk iránya nem minden esetben a nagyváros. Van, aki Halason szeretne varró- nősködni, vagy Kecskeméten kőműves szakmát tanulni, s olyan is, aki Kiskőrösre vagy éppen a Kunfehértói Állami Gazdaságba pályázik lakatosnak. Elgondolkoztató, hogy hanem a nagyvárosok forgataga, ma még aránylag magasabb kulturáltsága csábítja őket, mi lehet a vonzereje a kisebb városoknak, sőt a szomszéd községnek? A válaszokból gyanítom: aránytalanul többet tudnak a falun túli világról, mint a közvetlen környezetükről. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mennyi volt az egy munkaegységre jutó részesedés a falu három szövetkezetében, harminchármán egyáltalán nem tudtak válaszolni. Még a termelőszövetkezeti tagok gyerekeinek ötven százaléka Is teljesen tájékozatlan! A Rákóczi Termelőszövetkezetét egy, a Kossuth Tsz-ét öt gyerek tudta megközelítő pontossággal meghatározni, a legrégibb szövetkezetét, a Szabadságét pedig tizenkettő. Néhányan egészen minimális — 2—5—6 forintos — munkaegység-részesedést „tartottak nyilván” fejecskéjükben egy-egy 'községbeli termelőszövetkezetről, olyan gyerek pedig egy sem volt. aki mindhárom termelőszövetkezet jövedelmét pontosan tudta volna. Egy másik kérdésre adott válaszukból kiderült, hogy a gyerekek túlnyomó többsége — huszonkilenc — egyáltalán nem tudja például azt, hogy mi a községfejlesztés. mit értünk községfejlesztési alapom?! Huszonkettőn csak körülbelül sejtik, s mindössze öten voltak, akik megközelítő pontossággal határozták meg. Míg tehát a közeli dolgok távolodnak, szinte kiesnek a gyerekek ismeretéből (nem hinném, hogy az érdeklődés hiánya miatt!), a távoliak közelebb jöttek. Mert mikor volt az megszokott és természetes, hogy ötvenhat családhoz 98 példányban tizenöt féle újság járjon, s a család minden tagja — még a gyerekek is — a rendszeres újságolvasók ' közé tartozzanak. És az is ■érdekes, hogy mit olvasnak az újságból. A vezető szerepet ugyan az elbeszélések viszik, de utána olvasottság tekintetében a külpolitikai rovatok cikkei következnek a gyerekek rangsorolásában. Ennek következtében jól értik, magyarázzák a külpolitikai helyzetet Arra a kérdésre ugyanis, hogy melyek a jelenleg napirenden szerepelő legfontosabb külpolitikai problémák, a következő válaszokat adták: a leszerelés, a német-kérdés, a világbéke megőrzése, a gyarmati és elnyomott népek függetlenségi harcai, az SZKP XXII. kongresszusa, az atomkísérletek és a világűrkutatás békés célokra való felhasználása. az OAS terrorcselekményei stb. Nincs baj a gyerekek olvasottságával sem. Bár csak harmincnyolcán tagjai a könyvtárnak, nincs köztük egyetlen, aki ne olvasna, Érdeklődésük sokrétűségére. változatosságára vall, hogy ötvenhatan 48 féle könyvet olvasnak jelenleg is. Egypáran ugyan csav mesekönyvet, de sokan kalandos útiregényeket, és Jókai Móricz, Solohov. Anna Frank nap20. — Biztos lazítanak, uszítanak az arabok — jegyezte meg Vörös. — Ugyani nézett rá szemrehányóan Vámos. — Tudod mit kémek ezek? Pihenőt a déli óráikra, hogy ne kelljen abban a rekkenő hőségben dolgoznánk, hiszen itt mindenki elbújik délben a Nap elől. Nekik pedig ott kell gömyedniök a tűző napon-, a földeken .. Aztán valami hűsítőitalt kémek, hiszen napközben a megerőltető munka következtében úgy ég bensőjük, mint egy kazán... Ez az a lázadás! ... Ezért jelennék meg a helyszínen a légiós csendőrök és ezért verik össze őket... Az ültetvényes persze nem marad hálátlan. Behívja, megvendégeli barátait, akikre mindig bizton számíthat... A csendőrök hazafelé menet grátiszból még egyszer nekiesnek a munkásoknak. Csattan a gumdbot, reccsen a géppisztoly agya ... Nos, csendőreink élvégezték munkájukat és most megérkeztek .., Nézzétek ... Tevékenységük — a látottakból ítélve — minőén bizonnyal megnyerte az ültetvényes tetszését. És a hála nem maradt el... Íme, gyönyörköd- ietek bennük ... Elhallgatott. A többiek némán néztek rá lóján át visz az érdeklődés, a szép és gazdag élmény keresésének útja Tolsztoj Háború és béke című regényéig; És ezt az ismereteket szaporító, szép és érdekes élményeket gyűjtő hajlamot jobban ki kellene használni a közvetlen környezet szépségeinek, értékeinek megláttatására is. Az iskola — erejéhez mérten — többé- kevésbé megteszi a magáét A legfőbb és legnagyobb szerep ebben a dologban a szülőkre vár. A szülőkre akik — a kérdésekre adott válaszokból érződik — eddig vajmi keveset beszélhettek gyermekeiknek saját munkáiuk szépségeiről, eredményeikről, olyan kézenfekvő dolgokról, amelyek egy átutazó idegemnek is szemébe tűnnék, de amelyeket a 13—14 éves gyermek még magától nem lát meg. Ezeknek a dolgoknak a meglátta tása közelebb hozná falujuk szeretetéhez, megbecsüléséhez a fiatalokat Tompán — s azt hiszem, még jó néhány községünkben is — főként ez hiányziv ahhoz, hogy az általános iskola elvégzése előtt álló fiatalok az élet nagy startjához való fekészítése teljesebb legyen. Eszik Éva Tabák András: GÜZSBAKÖTVE Egy igen fontos gyár üzem rekonstrukciója során kiólesedik a harc az 1956-os ellenforradalmat előkészítő erők és a gyár kommunistái között. A zavart keltő uszítással, megfélemlítéssel, szabotázzsal és gyilkolással igyekeznek megzavarni a munkásokat. A józan gondolkodású elemeik- azonbán — személyes sérelmeiket félretéve — felveszik a harcot — Es..: máért csendőröket küldenek ki? — törte meg végre Gazsó a csendet. — Miért? ... azért, mert ha újoncot, mondjuk téged küldenek, nem biztos, hogy gumibotoddal végig tudnál vágni a bennszülött meztelen hátán ... Azért! Egyébként... nemsokára olyan kemény, nagyszerű fickó és kiváló légiós lehetsz te is, és lehetünk valamennyien, mint ezek... Lehet, hogy nemsokára már mi fogjuk az arabokat és a négereket korbácsolni!... Elrohant. A többiek megkövültén néztek utána..! • Másnap mindenki malária elleni védőoltást kapott és a szokásoskinin adagot. Harmadnapra valamennyien belázasodtak. Az újoncokkal közöltéit, hogy két napig semmit sem ehetnék. Végre a negyedik napon kitűnő ebéd fogadta őket. — No, mi ez már megint? — dörmögte Gazsó. — Légiós ünnep van ma is? — Vagy búcsúebéd — toldotta meg Vörös. — Igen, búcsűebéd — válaszolt halkan Vámos. ;— Hiszen a szükséges védőszereket már megkaptuk úgy, ahogy hozzászoktunk az itteni időjáráshoz, egy kas ízelítőt kaptunk a iéA kérdés az első pillanatra egyszer űr Ha azonban jobban megnézzük, kitűnik, hogy mégis eléggé bonyolult Kezdhetném mindjárt az oly sokszor és sokaktól hallott kifogásokkal, észrevételeikkel. Mi az oka annak, hogy -Kecskeméten, ebben a gazdag képzőművészeti múlttal rendelkező városban ■— ahol a nagy anyagi áldozatok árán létrehozott művésztelep indulása Ivánvi Grün- wald Béla nevéhez fűződik, s aJM mellett olyan festők dolgoztak itt, mint Herman Ldpót, Falus Elek, Pólya Tibor — el- sekélyesedett. kihalófélben van az egykor oly áradó művészeti érdeklődés? Még csak árt sem lehet mondani, hogy a kedves emlékű, nagyszerű tanítómester. Révész Imre alkotó munkásságával lezárult volna a képzőművészeti fellendülés dicsőséges korszaka. A műtermek mélvén érdekes, elgondolkoztató képek születnek. És a megújbodott művésztelep emlékektől terhes falai közé egyre-másna érkeznek fiatalok az ország minden tájáról. Üj színt, elgondolásokat hoznak magukkal, sodró életkedvvel töltik meg a barátságos épületet. Mindez hiábavaló lenne? Az is, hogy hivatott kézzel feltárják, egy-egy mozdulatban, hangulatos tájban mesterien ábrázolják, vagy egyszerűm kifejezik art a mély élményt, amit a szépség jelent az ember éleiében? Mert a dolgozók nagy többsége — akikről és akiknek készülnek a művek — mit sem tud róluk. Vagy nagyon keveset! Hiába vitatkoznak országszerte új formák megteremtéséről, merész festőd módszerek alkalmazásáról! Sajnos, itt az emberek nagyobbik része még a rózsaszínmázas. holdfénytől csepegő giccseknél tart ösztönös szép utáni sóvárgása ebben talál kielégülést A múzeum pincéjében pedig értékes festmények hányódnak, mennek lassan veszendőbe. Kiváló anyag egy állandó iellegű galéria számára! Mellette időgíós életből. Szóval a* előkészítés megtörtént, következhet a kiképzés. — És... ez mit jelent? — tudakolta óvatosan Gazsó. Azt, hogy megkapjuk a kelló felszerelést és visznek valahová. Egy csomó kiképző tábor van. — Utazunk megint? Hát sohasem telepedünk]« egy helyein. — Nem! — Tehát elválhatnak útjaink? |— Esetleg... ugyanis nem egy, hanem több helyre visznek bennünket. De bízzunk a jó szerencsében. — Titeket sajnálnálak pajtás — mondta meghatódva Gazsó — a körszakállast, meg az egész CP 3-at, ott egye meg a fene! Minden esetre ma még egy jót mulathatunk búcsúzóul fiúk — rikkantott Vörös —, rendben van? — Rendben. • Másnap négyszázan már a Nuvion-i kiképzőtáborban voltak, ahol rájuk szakadt a pokol... A tábor el volt zárva a külvilágtól. Körülötte nem volt egyéb, mint nyakig érő szamár- tövis-erdő és imitt-amott egy- egy kaktuszfa. A kiképző őrmesterek, mint éhes vadak rohantak közéjük. Keze mindegyiknek többszörösen tetovált!... — Sorakozó! Az egység hamar elrendeződött. Ezt a vezényszót mindenki hamar megtanulta. S elhangzása után igyekeztek is mindany- nyian a helyükre, mert tudták* szakos ki állításokon Sehetoe ismertetni a valaha itt alkotó fe*- tők művészetét De nem szabadna megfeledkezni a jelenleg itt alkotókról sem! Elképesztő méreteket ÓK Kecskeméten a képzőművészeti ismeretek hiánya. Nyugodtan mondhatjuk — ez az a terület, ahol legnagyobb a lemaradás! Nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy ez gátolja a törvényszerű fejlődést akadályozza a kulturális forradalom sikeres megvalósítását Kiállítás kellene! Minél több. érdekes, színvonalas kiállítás! Pontosan itt kezdődik a látszólagos egyszerűség mögött meghúzódó bonyodalom. A tárlatokhoz, bemutatókhoz terem kellene! Barátságos, világos, jól fűthető, csak erre a célra szolgáló, állandó kiállítótereim! Vannak, akik art mondjak: — Erre a célra ott van a múzeum. A múzeum, melynék alkalmatlanságát a gyakorlat bizonyította be, és amelyet nem lehet kizárólag csak tárlatok számára lefoglalni. Igaz az is, hogy anyag! Ádázatokra volna szükség megfelelő termek használatbavételéhez. Megérné! Mert a művek nvPvfees értékelése, a tárlatok anyagának tanulmányozása segítené felmérni a művészeti fejlődés különböző fokozatait kiindul árt, pontul szolgálhatnak as érlelődő szocialista realista irány megértéséhez, a giccs elvetéséhez. Elősegítené a rég óhajtott széleskörű, demokratikus mft. veszeti követelmények megteremtését Különben mindaz az értéfci melyet jelenleg a pince mélyé», az enyészet fenyeget a most készülő, jelenünkről szóló, új életünk szépségeit művészi módon ábrázoló alkotásók sokasága ismeretlen marad közönségünk előtt Az embereik sók szép élménnyel szegényebbek, s a hamis, ízlésromboló irányzatokra még továbbra is fogékonyak lesznek. Az ő érdekük kívánja: — sürgősen megtalálni a kivezető utat! hogy ellenkező esetbe» rúgások, ütések következnek. — Légiósok — hangzott keményen az őrmester szava. — A mai napon megkezdődik a kiképzésetek. A lövészettel kezdjük!... — Sorakozó! — ordította az őrmester. Lövészethez felkészülni! 9.. Kürt harsamt. Utána harsány hang dörrent. — Ébresztő! Sorakozó! Az egység féhnezteüien felsorakozott. — No, egy Ids reggeli mozgás! Irány: előre! Futás! Az út a szamártövis-erdőn vezetett keresztül, amelyben csupán imitt-amott volt egy szűk, kezdetleges csapás. Legtöbb helyen azonban nem járt ember, úgy kellett utat törni. A teste már mindenkinek piros volt és sajgóit, rettenetesen sajgóit. Futás! — ordította két altiszt is egyszerre. S az elmaradókhoz rohantak, öklök csattogtak, s nyomukban kiserkent a vér.., — Állj! Ott egy kektuszfa, Egyenként föl! Mászás!... Lódulj, mert széttaposlak!..: — Sorakozó! Lövészethez felkészülni! Gazsó szeme villámlott. — Az istenit neki, ez már három hét óta így megy. — Megmondtam előre, hogy igy lesz — súgta Vámos. — Lövészet és futás a szamártövis között. (Folytatjuk,) Vadas Zsuzsa @UZmiUA'IY~®ECZE ■ SAVOLY
