Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
«. aMaJ 19(52. március 25. vasárnap „Felelősek vagyunk egymásért” Riport a Kecskeméti Mezőgazdasági Technikum III. osztályáról — Huszonkilenc gyerek az úgynevezett legveszedelmesebb korban: kamaszok és süldőlányok; huszonkilenc külön világ, jel- lein és szándék. Mögöttük ugyanannyi családi otthon és ki tudná hamarjában megszámlálni, hány vidék, táj levegője — mindez együtt a Kecskeméti Mezőgazdasági Technikum harmadik osztálya. összefogni őket. a ki alakulaton egyéniségekből közösséget f< rmálni. felnevelni valameny- uyit értékes emberré, a maguk i nádogulására és a társadalom javára — ez Gudricza Katalin sztályfőnök feladata. Makulátlan fehér köpenyében úseé tartózkodőan fogad és arról igyekszik meggyőzni, hogy munkájában sem érdekes, sem nyilvánosságra tartozó nincs. — Féltem gyerekeim érzékenységét is — magyarázza. — Sokkal több bennük a iószán- dék... és tetteikben a fiatalos meggondolatlanság, mint amit hmarjában el lehetne sorolni. S mert el nem mondhatjuk valamennyit, hozzá se kezdjünk inkább. Mindenképpen csonka kép lenne az eredmény, tehát igazságtalan is. Óh, a gyerekember ezerarcú lelke! A legizgalmasabb téma a hivatásáért élő pedagógus számára. Már nem akadozott a beszélgetés, s lassan megtudtam másfél esztendő történetét. Á hazugság bűn Tavaly év elején vette át íudricza Katalin az akkor má- odikba lépő osztályt — A kezdet nagyon rossz volt. — Az emlékekre még most is elkomorul. — Már kollektívává alakultak, de ez a kollektíva rossz úton haladt. Valamiféle zsiványbecsület élt bennük, nem voltak őszinték és csak akkor tudtak egy akaraton lenni, ha csínytevésről volt szó. vagy a »íelsőbbséggel“ kerültek szembe. Nem tudták különválasztani a -stiki it- a fegyelmezetlenségtől. Külőp-külön a legtöbbjük rendes gyerek volt, de egyik sem érezte kötelességének mérsékelni a hangadókat, inkább hozzájuk igazodott —■ A nyári szünetben például nem fizették b$ a sportköri díjat, mégis azt mondták, hogy az elődöm összeszedte tőlük. A jobbérzésűek legfeljebb hozzátették: »úgy emlékeznek. . .“ Kihasználták a „kormányválságot” és hetek telték el. amíg volt osztályfőnöküktől, akit elhelyeztek tőlünk, megtudtam az igazságot Még csúnyább eset volt Szabó Andrásé, aka a nyári gyakorlati munka ideién az osztály pénzéből vett kölcsön, hogy hazautazzon. Amikor kértem tőle a pénzt azt hazudta, hogy már visszafizette. A nevét nyugodtan elárulhatom, már nincs közöttünk, mert meglopta társait is. Akkoriban még egyik sem talált kivetnivalót a puskázásban, vagy abban, hogy kiszökjön a kollégiumból — hogy csak a legáltalánosabb fegyelmezetlenségeket említsem. Az első lépések Gudricza tanárnő figyelte tanítványait és igyekezett bennük ambíciót kelteni. Először is a jó munka jutalma feletti öröm érzését akarta velük megismertetni. Később el akarta érni, hogy a zsivánvbecsületet — ahelyett hogy büszkék lennének rá — szégyelljék. Ehhez sok türelemre, tapintatra volt szüksége. Ha szerét ejthette, elhallgatta a csínvtevök nevét és a hibákat inkább általánosságban ostorozta. A iószándékú tettet, a jó feleletet megdicsérte. Arra törekedett, hogy érdeklődést keltsen, hogy áttörje bizalmatlanságuk falát Keserves munka volt. Talán apróság, de jellemző: az egyik osztályfőnöki órán arról akart beszélgetni velük, hogy milyen különböző az ember helyzete a kapitalizmusban és a szocializmusban. Mindenki mélyen hallgatott, senkinek nem volt véleménye, a kérdések válasz nélkül maradtak. Végül úgy tudta kizökkenteni az osztályt az egyhangú hallgatásból, hogy felszólította őket: álljon fel, akinek magasabb lesz a képzettsége, mint a születnek, ha elvégezte a technikumot. A kézzelfogható kérdés elől nem lehetett kitérni és az osztály felfigyelt, hiszen róluv volt szó. Az osztályfőnöknő a technikumot nem »csak-« szakiskolának tartja. Kötelességének érzi, hogy a tananyagon kívül megtanítsa a rábízottakat a kulturált magatartásra is. Amikor először vitte őket tárlatra, rosz- szul esett a véletlenül ellesett megjegyzés: »Most aztán többek lettünk?!'“ A csúfolódás azonban nem vette el a kedvét Mindent a maga helyén Gudricza Katalin nem akar a tanítványaiból komolykodó, koravén fiatalokat nevelni. Szereti a vidámságukat minden pillanatban kitörő életkedvüket. De oltogatja beléiük a felelősségérzetet is, hogy tudják, mikor van a munka és mikor az önfeledt szórakozás ideie. Sokáig nem tudott különbséget tenni a kettő között Kus- tár Dani. — A fiúban színészi ambíció és valószínűleg tehetség is rejlik — mceolyog az osztályfőnök. — De valahogy úgy képzelte, a színészteheíség csak azzal mérhető le, mennyit nevetnek az emberek. Egy este kurjongatóit hallottam a diákotthonból, benyitottam, s ott találtam Danit részegen. Hamarosan kiderült, hogy csak játssza a részeget. Meg kell hagyni, igen jól adta. — Nohát ez nem volt főbenjáró bűn. Nemsokára azonban elvetette a sulykot. Egy óra előtt történt. Ki tudja, hogy kezdődött, elég annyi, hogy Dani és egy osztálytársa kétfelől rángatta az osztálvterem ajtaját. Addig huzakcdtak. míg a folyosó végén megjelent az órára Igyekvő tanár — a szakfelügyelővel. Dani. aki kívül volt, eliszkolt. A bentievő azonban nem tudta, hogy most már a tanár nyitogatja az ajtót és nem engedte be. Természetesen büntetés lett a dologból. A fiú sokat fejlődött azóta, s esete jó példa arra. mennyire jutott az osztály mostanáig az akkori önmagától. Dani ma is jó kedélyű fiatalember, de tud mértéket tartani és már nemcsak mókázik. Komoly munkára fogható. Nagy lelkesedéssel korrepetálja például az egyik elsőst, s szigorú, lelkiismeretes tanárnak bizonyul. Mester László (Folytatjuk) Távoli világrész Szomorú, lágy akkordok pendülnek a gitárom,, elnyújtva, hosszan, mint a sóhajtás. Tüzesen lüktető, vérforraló dal a következő. Távoli világrész, La- tin-Amerika forró, szenvedélyes üzenetét hozta magával Jósé Arzamendeia, paraguayi fiatal Kecskemétre, a Bányai Júlia Leánygimnázium diákotthonának falai közé. De a figyelmesen hallgató lányoknak beszélt Dél-Amerika másik arcáról is. Rabságban sínylődő hazájáról, ahonnét egy tüntetés után el kellett menekülnie. Argentínába szökött, ott folytatta tovább harcát a gyarmati népek függetlenségéért, az imperialisták, hatalma ellen. 1957-ben a moszkvai VIT-re küldték. Onnét jött Magyarországra, és egyelőre itt él nálunk, megkapta a magyar állampolgárságot. — A Zeneművészeti Főiskola ösztöndíjas növendéke vagyok — mondta kedves, idegen kiejtéssel. — Tanárom, Szendrei Karper László nagyszerű művész, sokat tanultam tőle. Azt tapasztaltam, hogy a közönség általában csak Dél-Amerika „mű- dalait?’, a tüzes rumbákat, csa- csacsáícat ismeri. Szeretném bemutatni, megszerettetni mindenkivel azt az igazi népi zenét, ami egészen más, amelyben ősi indián, inka motixmmok keverednek spanyol, afrikai hatással. És amelyben a sokat szenvedett és fia Kecskeméten szabadságáért oly sok. vért áldozó dél-amerikai nép minden keserűsége, öröme megtalálható. A klassz!'usok mellett nagyon szereti a magyar népi zenét, Bartók, Kodály muzsikár- ját. — Kőzeláll hozzám ez a zene — keresgélte buzgón a megfelelő kifejezést — a pentaton hangsor régi indián dalok szomorúságát idézi... Jósé, a tanulás, fárasztó gyakorlás mellett lelkesen járja az országot, ismerlíedik fiatalságunkkal. Száz alkalommal adott műsort, beszélgetett ifjú közöiu- ségével különböző helyeken. Szerepelt a televízióban, a nemrég bemutatott Pesti háztetők — című filmben. Kecskeméten már többször járt — baráti kapcsolatot tart a megyei KlSZ-bizotl- sággal — és megígérte, hogy április 23-a — a gyarmati ifjúság napja — előtt ismét eljön. — Megszerettem ezt az országot, az itt élő szorgalmas, barátságos embereket — mondta búcsúzóul. — Tanulmányaim befejezése után mégis hazamegyek. Mint az illegálisan dolgozó kortv- munista ifjúsági szövetség tagja otthon szeretném hasznosítani az itt tanultakat. Hogy hazám minél előbb lerázza a gyarmati rabságot és bekerüljön végre a szocialista országok közé... V Z* *. Autóár a mmkér ők zvuru:ében Március 23-án, pen teken, a BuzmrUA'lY-lBecZE -1?AVOLY (L. 19. — Egy turnussal előbb jöttünk mint ti. Abból a rohadt, keserű tablettából nekünk is adtak. Nekem azt mondták, no, le nagy marha ember vagy, ne- ]< ed nem egy, hanem három jár... — Hahaha — röhögte el magát Vörös. —. Soha életemben nem tudtam orvosságot víz nélkül lenyelni — villogott Beregi szeme —, dühömben szembeköptem vele az őrmestert. — Hahaha ... Hát ezért kerültél dutyiba? — Ezért. Négyen jöttek rám, csak úgy tudtak lefogni. — És ... ki volt a jóakaród, aki három tablettát nyomott a szádba? — Az a körszakállas német! Á! Hát te Is megismerted? Nagyszerű! — nevetett Gazsó. — Tudod, hogy nekem Is 6 a keresztapám. Az első sorakozó- nál volt szíves szájonvágni. Persze, mondanom sem kell, nem felejtettem el a részeg disznónak. Lehet, hogy ma este ide főn — jegyezte meg Vámos —. de a megállapodásunkat álljuk. Ha valakivel pimaszkodni mer... A kürtös vetett véget a beszélgetésnek, takaródét fújt. Alig vetkőztek le és helyezkedtek el a gyékényen, nagy robajjal nyílt az ajtó és a körszakállas őrmester dörrent be. — Vigyázz! — ordította. — Sorakozó! Mindenki felkeemergett, 8 úgy, ahogy volt, hiányos öltözetben a sorba állt. — Gyorsabban, csürhe, — ordította az őrmester. — De majd én megtanítalak benneteket. Végigszáguldott a hálóhelyeken, a gyékényeket felrúgta, ami útjába került, szétszórta. Amikor Beregi katonakészletét a szoba másik sarkába vágta, a nagy darab legény dühbegurult. — No te piszkos csavargó — állt az őrmester elé. — Hát most a fogdát is leverem rajtad. — Micsoda? — ordította a másik — majd én megmutatom, neked! Majd én elintézlek! S ott hadonászott Beregi orra előtt. Az azonban úgy ragadta mellen az altisztet, mint aki porrá akarja zúzni. De nem ütötte meg egy ujjal sem, hanem félkézzel a nyitott ablakhoz vitte, ott könnyedén felemelte és kilóbálta az ablakon. — No fiúk — kérdezte mosolyogva — engedjem a gúnyáját? — Ne! — Dehogy! — Ne tégy olyat, hiszen még nekünk is lenne vele elszámolni valónk. Beregi beemelte a körszakállast, lassan végihúzta a szobán, majd az ajtónál penderített rajta egyet, s úgy rúgott a hátsó felébe, hogy az orránál csúszott le a mintegy 18—20 lépcsőn. ... Másnap futár érkezett Beregiért, aki közölte vele, hogy azonnal menjen a kapitányhoz. Az összenézett Gazsó<%kal, aztán elszántan elindult a parancsnok irodája felé. Néhány perces feszült várako. zás után nyílt az ajtó, s Beregi jelent meg mosolyogva. — Nem büntettek meg — ki ál tóttá. — Mindent elmondtam. A kapitány nékem adott igazat. — Nagyszerű, Karcsi! — Nézzétek — szólt halkan Vámos — ott rikácsol a körszakállas az udvar túlsó végén. — De mintha bicegne egy kicsit a keresztapám — mosolyo- dott él Gazsó. — No. meg úgy látom, néhány helyen be van ragasztva a pofája... Nevettek. • Szieszta után Gazsó, Vörös és Beregi a betonmedence félé igyekezték, amikor gépkocsi zúgásra és hangos dalol ásna let+ök figyelmesek. A zaj a bejárat felől eredt. A kocsi csikorogva megállt és tíz M. P.-s legény tántorgott le róla. Egymásba kapaszkodtak, bizonytalanul megindultak és óbégattak, ahogy csak a torkukon kifért Valamennyiük oldalán ott lógott a gumibot és vállán — csővével lefelé — a géppisztoly. A bei árat felől Vámos közeledett Gazsóékhoz. — Mi az? — kérdezte tőle nevetve Beregi. — Te is velük voltál? — Ugyan. — Honnan jönnék ezek? — tudakolta Gazsó. — Munkából. — Hogy-hogy munkából? És i ilyen állapotban? — Igen. Dolgoztak... Azaz dolgozott a gumibot, meg a géppisztoly ... De mit csodálkoztok, hiszen ez itt nap mint nap előfordul... Ha valamelyik ültetvényen baj van a munkásokkal, beüzennek az M. P.-pa- rancsnokának és a légiós csendőrség azonnal indul rendet csinálni ... kecskeméti Melódia Hsngleme** bolt meghívására, itt énekelt, 'dedikálta hanglemezeit Németh .LeheL A népszerű táncdaléne- (kes fellépése különösen a fiatalabbak számára okozott nagy örömet Ö’ést tartott a HazaPas Upfront | lakásépitési akcióbizottsága < A Hazafias Népfront megyei i titkársága tegnap, szombaton ■ délelőtt megbeszélésre hívta ösz- . sze a megyei tanács építési osz< tálya, az Országos Takarék< pénztár és a TÜZÉP Vállalat $ megbízó ttaiból álló lakásépítési í akcióbizottság tagjait. A laltás- S építési problémák megoldásával, társadalmi munkaszervezéssel, : kisebb tervezőmunkák elvégzé- > sével és félvilágosításadással S megbízott kollektíva megvitatta . jós elfogadta munkaprogramját. (Folytatjuk4 Toronyváros Szovjet építészek egy csnport- í la öt esztendei kísé-’-tezés után < elkészítette esry 20un méter ma- ' vas torony terved. A tervek szerint a torony 150 mét“r átmérőjű. nyo)c«za~letu aki non njTicsz’k és szí»’- '».«kát, éttermeket, kotokat helyeznek el 5 benne. A toron zárosban egy- Ssze—c tor ezer ember tartóz‘ kod hat.
