Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-23 / 69. szám

március 2S, -péntek S. oldat A kiskunfélegyházi „nótafa* a hosszú élet titkáról Mintha a mesékből lépett volna elő. Icike-picike öregasz - szony á 90 esztendős Barta Gá- borné, régi nóták ismerőié, me- sélgető, kedves, töpörödött anyóka. legalább száz régi magyar nótát tud. Fejből, mert az 6 gyermekkorában nem volt »di­vat« az iskola. ími-olvasni te­hát nem tanult meg. Tizenhét éves korában férjbez- mesnt, s már 56 esztendeje öz­vegy. Tíz gyermeke volt és — büszkén csillognak a kis öreg­asszony szemei — egyszer sem vert meg egyet sem. Tizennyolc unokával,’ hét dédunokával di­csekedhet A városról azonban nem so­kat tud. Nem ért rá ilyesmi­vel foglalkozni — mondia. Ba­lkum néni dédunokáival. (Lakatos József felvétele^ Kiskunfélegyházán, a Dózsa György utca 2. szám alatt la­kik. egyik leányánál. Arról ne­vezetes, hogy bárkinek szívesen elenékli, aki kéri: »Félegyháza szép kig helység, benne lakn gyönyörűség ...« vagy: »Hogj. a kislány szive PC'"'a. mint az írás vaj...« Eaifekts kéretlenül is. s még meg is sértődik, ha valaki nem kiváncsi nótáira. .Sajnos, nem vittünk magunk­kal magnetofont amikor meg­látogattuk, csak fényképezőgé­pet Pedig megérdemelné a sza­lagot a ritkaszép nótacsokor. Miniket elsősorban életrajza és a légi Félegyháza élete ér­dekelt. Az életrajzzal nincs is hiba. Rendre elmeséli, hogy ki­lenc éves korában teljesen ár­ván maradt és »kácsákat« őr­zött a nagyhíd melletti víznél. romfi kereskedőknél dolgozott egész életében. Sohasem volt beteg, évtizedek óta a kávé a fő tápláléka. — Mi a hosszú élet titka? — kérdeztük tőle búcsúzóul. — A jó kedély, lelkecskéim. Én egész életemben danoltam. Mi pecfg úgy gondoljuk, hogy része van ebben a békés öregkorban a kedves, meleg családi környezetnek is. A nagy­mama 12 éve őrzi a padláson a koporsóját, a sublótban a szem­fedőjét, és várja türelmesen a halált. Az övéi azonban azt szeretnéik, ha eldalolgafcna még évtizedekig. Mi is azt kívánjuk, hogy őriz­gesse a régi szép nótákat, leg­alább 100 esztendős koráig. Tóth Miklós r—----—--------------------------------------------------------­He mingway özvegyénél Nemrégiben szovjet újságírók egy csoportja látogatást tett Ku­bában. Körutazásuk alkalmával azokat a helyeket keresték fel, ahol Hemingway élt és alkptott, amelyekről írt Ellátogattunk Cojimarba, ebbe a Havanna mel­letti kis faluba, ahonnan He­mingway novellájának hőse, „Az öreg halász és a tenger” fősze­replője tengerre szállt. A forradalom óta az élet na­gyon megváltozott Cojimarban. A halászok szövetkezetei alapí­tottak. Az „öreg halásznak”, An- selmónak a fia is tagja a szö­vetkezetnek. Szívélyes beszélgetés után az újságírók tovább utaztak és fel­keresték Mary Hemingwayt, a nagy író özvegyét. A látogatás­ról a következőket írja a Kom- szomolszkaja Pravda: Mary Hemingway már a ház előtt várt bennünket Nem túl magas, őszhajú, jóságos, de ki­csit szórakozott mosolyú asszony fogadott. Könnyű blúzt, sport- szoknyát, sarok nélküli cipőt viselt. A villában négy szoba van, valamennyi tele könyvek­kel. Szétszórtan hevertek széke­ken, asztalon, sőt az ablak desz­káján is. Az egyik állványon Hemingway műveinek moszkvai kiadását fedeztük fel. „Az önök miniszterhelyettesé­nek, Mikojánnak ajándéka.” — közölte Hemingway özvegye. „Néhány napra jöttem csak Kubába” — folytatta. — „Min­dent megteszek, hogy ne kelljen senkit fogadni. De a szovjet vendégek kérését nem tudnám visszautasítani. Amikor Papa meghalt, a legtöbb részvétleve­let és táviratot a Szovjetunióból kaptam. Nagyon mélyen érin­tett, hogy a férjem Oroszország­ban ennyire ismert” Megkérdeztük, miért nevezi férjét Papának. „Az itteni lakosok, s halászok nevezték így az uramat. Mi is így kezdtük ót emlegetni.” Barátságosan mosolygott <5s egész idő alatt szüntelenül moz­gott. Hol a könyves polchoz lé­pett, hol a nippeket helyezte az íróasztalról a könyvek közé. „Körülbelül tíz nap múlva ha­za kell utaznom. A kubai kor­mány villánkban Hemingway- múzeumot szeretne berendezni, és kérte, hogy legyek a segítsé­gükre. De nem közönséges mú­zeumról lenne szó. Azt szeret­nék, ha fiatalok látogatnák a villát, és minél többet olvasná­nak itt.” „Tehát olvasótermet rendez­nének be?” „Igen, olvasótermet is. Papa egész életében könyveket gyűj­tött: Balzacot, Turgenyevet, Hu­gót. .. De sok érlekes szakköny­ve is van: nagyon érdekelték öt a Karibi-tenger áramlatai és a tengerek faunája.” Óvatosan megkíséreltük, hogy megtudjuk, maradtak-e kézira­tok Hemingwaytől. „Mindent úgy csináltam, ahogy Papa kívánta. Valamennyi leve­lét elégettem. Nagyon sok levele volt, a legkülönbözőbb embe­rektől, s nem akarta, hogy bár­ki is olvassa személyes levele­zését. De műveit megőriztem. Kivettem a Kubai Nemzeti Bank safejéből. Két regénye maradt VÍRID A Filharmónia által rende­zett kecskeméti előadássorozat héttői estjén Verdi operáiból hallottunk részleteket. Verdi nagy ismerője az em­beri szenvedélyeiknek, könyör­telenül tekint az élet mélyére, alapjaiban tapintja ki rugóit. Dinamikusan szemlél és érez. Az igazságot drámán át vetíti ki, majd pedig elénekelteti. Minden egyes operája világkép, a szenvedélyek és szépség vi­lágának vetülete. A felépítés, összefoglalás oly szédületes fo­kára jut, amire csak lángész képes. Munkásságának középső szakaszában megalkotott három remeke: Rigoletto, Trubadúr és Traviata, viharzó. az élet tel­jéből szakadt megnyilatkozás. A Szicíliai vecsemye. Álarcos­bál. A végzet hatalma, már későbbi művei férfikora delén, majd következik az Aida. mely­ben pompásan ötvözi egybe gazdag invencióját korábbi mű­vein szerzett felkészültségével. Ügy tűnik, Verdi az Aidával pályafutásának csúcsára érke­zett és munkássága befejező­dött Csodálatra méltó és a zene­történetben egyedülálló jelen­hátra. Résében írógéppel írtai Itt dolgozott a férjem” — veze­tett a szomszéd szobába ben­nünket. — „Amikor megvettük ezt a villát, berendeztem fent a. toronyszobát, mert azt hittem, Papa ott nyugodtan tud majd dolgozni. De sohasem irt ott. Azt mondia, szereti, ha murika közben különféle házi zajokat hall.” ■ „Mondja, szenyora Mary, lát­ta a Papa Az öreg halász és a tenger című filmet?” „Igen, látta, de nem tetszett neki. Az volt a véleménye, hogy a filmből valami lényeges hi­ányzik — a novella szelleme, az öreg halász mondanivalója.” Érdeklődtünk, hogy mik sze- nyora Mary tervei. „Szeretnék Papáról írni, meg akarom mutatni, hogy milyen ember volt. Nagyon szerette az embereket és az életet.” O. Ignatyev I-EST ség, hogy az Aida megalkotá­sát követő tizenhat évi hallga­tás után megszületik az Othello, ami teljesen újszerű és stílus­fordulójával korszakalkotó je­lentőségűvé avatja a nagy mes. tér e művét Az előadó operaénekes-gárda összeállítása ezúttal nem volt a legszerencsésebb. Alnár Mária és Kelen Tibor éneklését szí­vesen hallgatnánk könnyebb műfajú, kevésbé igényes műsor- számok előadásában. Jelen eset­ben azonban kissé merész vál­lalkozás volt a Filharmónia ré­széről Gyurkovics Máriával és Palócz Lászlóval párosítani a két fiatal előadót. Habár jó or­gánummal rendelkezik mind Alpár Mária, mind Kelen Ti­bor — énektudása, drámai ki­fejezésmódja egyiknek sem mérkőzhet két olyan prominens művész produkciójával, mint Gyurkovics Mária és Palócz László. Egyébként a műsor megvá­lasztása kitűnő volt A fent em­lített operák közismert csodála­tosan szép áriái, duettjei hang­zottak el — betetőzésül a Ri- goletto-kvartetteL A Budapesti MÁV Szimío­QuZWtUKür-®£CZ£ -SAVOLY 17. \ két vendég mohón hajtotta fel a bort majd Vörös újra töltött. Gazsó és Vámos némán szemlélte a jövevényeket A magasabb feltekintett — Látom, valamiféle felvilá­gosítást vártuk tőlem — mon­dotta halkan. — Nos. legyen, bár ném sok örömetek telik beenne. A nevünk nem lénye­ges. Itt ugyanis inás néven tar­tanak nyilván. Kisvárosban él­tünk odahaza. Annak a neve sém fontos... Egy évvel ezelőtt egy kocsmai verekedésben meg­öltünk egy embert... Kommu­nista volt... Szinte magam ssm értein, hogy tudtunk elmene­külni. Egy éve vagyunk Kint. Elég jól megtanultam franciául. Dolgoztunk itt-ott. de csak ten­gődtünk. Pedig az egyik üzem­ben tőkét próbáltunk kovácsol­ni még abból is, hogy Magyar- országon megöltünk egy kom­munistát. Másnap néhány fran­cia munkás megvárt a kapunál és úgy elagyabugyált bennün­ket. hogy napokig nyomtuk az ágyat. Abban az üzemben nem volt maradásunk. Cf.i helyet ke­restünk. De mindenütt úgy éreztük, a munkások megvet­nek. Hát a homlokunkra volt írva, hogy kik vagyunk, vagy mi az úristen?! A műnk?"dók meg gúnyosan röhögtek raj­tunk. Nem volt más választá­sunk, csak a légió. Felhajtotta barát, aztán újra töltött Gazsóék is lriitták boraikat, aztán szótlanul készülődni kezd­tek. — Itt akartok hagyni? — ordított a hosszú. — Nem jó nektek a mi társaságunk!? Pe­dig ti is olyan rongy dögök vagytok, mint mi. ti is az ide­genlégióban kötöttetek ki! Vörös fenyegetően állt eléje — Mit mondtál? Vámos megfogta Vörös kar­ját — Hagyd! Gyere, nézzünk szét. Nem sok időnk van. Hol­nap visznek bennünket tovább. * Sidi-bel-Abbes... A francia idegenlégió afrikai központja. A gépkocslkaraván. amely az újoncokat hozta Oránból. egyen­letesen haladt a laktanvatömb felé. A nehéz vaskapu kinyí­lott \ Az újoncok Mváncsian néz­tek szét, anünt a kocsisor be­gördült a kapun. Az udvaron szebbnél-szebb pálmák dísze­legtek. A tömb egyik épülete — a CP 3 — volt fenntartva az újoncok részére. Ezt — a biztonság kedvéért — kerítés vette körül. A gyönyörű pálmasor egy kissé felüdftette az újoncokat, de jókedvük hamarosan elszállt Négy őrmester közeledett felé­jük. i— Sorakozó! — ordított» az egyik. Mivél a sok nemzetiségű egy­ségben még nem volt mindenki tisztában a francia vezénysza­vakkal, no, meg az altiszt Is elharapta a szó felét, nagy sza­ladgálás kezdődött Néhányan előre szaladtak, de legtöbben hátrafelé igyekeztek. No, több se kellett az altisz­teknek! Az újoncok közé rontottak, s ütötték-verték őket Volt, akit úgy meglódítottak, hogy elzu­hant, a másikat gallérjánál fog­va rántották be a sorba. A négy altiszt közül a legkisebb, egy körszákállas német az első között vágta szájba Gazsót és sietett tovább, ütve. csépelve, aki útjába akadt Végül is a négy altiszt valami­féle sorfalba pofozta az újon­cokat. Ekkor megkezdődött a kininosztás. Egyenként nyitott szájjal, kellett az egységnek az altiszt elé vonulnia, aki min­denki szájába belenyomta a tablettát egyúttal ellenőrizte annak lenyelését Az első két újonc valahogy lenyelte a szörnyű keserű tab­lettát de a harmadik már nem tudta víz nélkül. Erre nekiestek, ütötték a fejét, végül is lenyel­te, vagy legalábbis elolvadt a szájában. Amint Gazsó meg­kapta a kinint menten M akarta köpni, olyan keserű volt De az altisztekre tekintett, s meggondolta magát Hosszú kínlódás után lenyelte, de még a szeme is kidülledt bele. Több mint egy félóráig tar­tott a gyógyszerosztás. A sor­ban krákogtak. köpködtek, ká­romkodtak. Az altisztek pedig bántó röhögéssel elvonultak. Hamarosan tíz, borbélynak öl­tözött öreg légiós közeledett fe­léjük fehér köpenyben. *— Hát ez meg megint mi­csoda? — dörmőKte Vörös. <— Borbélyok! De fogadni mernék, ügy értenek ezek a borbélysághoz, mint hajdú a harangöntéshez — vélte Vámos. Igaza volt. Az öreg légiósok röhögve ké j elégték az újoncok halálravált arcán. Már maga a szerszám is kibírhatatlan volt. Az olló nem fogott jól. a bo­rotva életlen volt. Mindez a »borbélyok« rosszindulatával párosult Nem nyírás és borot- válás volt ez, hanem szinte nyúzás. Egy óra múlva mindenki tímsót keresett mert valameny- nyiük arca vérzett. Utána fürdés következett Néhányan — az optimistáb­bak — örültek a testet-lelket felüdítő 'műveletnek. sokan azonban már csak legyintettek. Két öreg légiós, két »bor­bély«, ádámkosztümben beállt a »fürdőszobába«, amelyben ót gyenge sugarú zuhany volt hi­vatva a légiósok felüdítésére. A nyolc »borbély« pedig befelé terelte az újoncokat A benti két légiós feladata az volt, hogy akinek egy csepp víz is érintette a testét, azt irgalmat­lanul kidobja a kijárati ajtón. (Folytatjuk^ nikus zenekara —• eltekintve némi hangzásbeli egyenetlen­ségtől — repertoár-tudás biz­tonságával kísért Pécsi István egyike azon kar­mestereknek, akivel minden énekes örömmel áll ki a pó­diumra. Meglepetés nem érheti sem a szólistát, sem a zenekart. A zenei anyag fölényes isme­rete, biztos, nyugodt dirigálás és teljes összhang az előadók­kal feltétlen biztonsás érzetét kelti mind a szereplőkben, mind a hallgatóságban; Az operák tartalmát Körber Tivadar ismertette. Pártos Erzsi ■*» Te vagy as efca, EaJo¥ Nem jut elég pénzem fodrászra!

Next

/
Thumbnails
Contents