Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-21 / 67. szám

I Történelmünk ragyogó fe- j jezete az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság. Felkerestük a forradalom néhány harcosát és megkértük. Ismertessék személyes élményeik alapján a dicső múlt, a nagyszerű idő egy-egy epizódját.

Piros zászlót lengetett a márciusi szél

Veteránok emlékestnek.»

Puskával a monitorok

ellen

Egészen másképpen cselekedjek azután a fehérgárdisták. 1919—1922-ig két és fél évet töltöttem a szegedi Csillagbörtönben, kegyetlenül megkínoztak, izután pedig hat évig rendőri felügyelet alatt tartottak.

Híven a 19-es hagyományokhoz, 1944-ben városunk felszabadulása után, ismét a rendőrségen dolgoztam, ahol 1949-ig, nyugdíjazásomig, szolgáltam a munkáshatalmat.

Mire jő a páncél?

Korda Antal kiskunhalast munkásőr, volt vöröskatona a csongrádi harcokra emlékezik.

— Alig 17 éves fiatalember voltam abban az időben és cselédként szolgáltam Kovács Benő helyi nagy gazdát. Március 21-e után azonban gyakran bejártam a városba és meghallgattam a gyűlések szónokait: Paprika Antalt, Bur char dt Józsefet és Brin- kus Lajost, a városi direktórium tagjait, örültem a szabadságnak, az életnek, a fiatalságnak. Egyszer aztán azt hallottam, hogy a románok megtámadták a Tanácsköztársaságot. Néhány nap múlva Kiskunhalason is megkezdődött a vörös hadsereg szervezése. Engem Gyelmizs Gyula szólított meg, az utcán. Azt ajánlotta, hagyjam ott a cselédBoldán Mihály kecskeméti lyugdíjas így emlékszik vissza i nagyszerű időkre.

— Háromévi katonáskodás itán, 1918. november 28-án sze- ■eltem le. A pihenő azonban ■ovid ideig tartott. A haza hívott, a prőletárhatalmat veszély fenyegette. A 12. honvédgyalog- zzredhez kaptam beosztást, és már áprilisban felvonultunk a Tanácsköztársaság határainak védelmére. Szilágy Somlyó, Zilah, Nagybánya volt csapatunk fontosabb állomáshelye. Az intervenciós csapatok azonban túlerőben voltak velünk szemben. Rontotta a helyzetünket a székely hadosztály árulása. Védelmi harcokat vívtunk Nyíregyháza, Debrecen és Hajdúszoboszló környékén.

Innen Budapestre vezényeltek Az Üllői úti, majd a Nádor laktanyában tartózkodott alakulatunk. Meleg júniusi nap volt amikor századunkat hirtelen ria dóztatták. Ellenforradalmi lázadás tört ki Budapesten. Alakú latunk másnap, június 25-én i soroksári úti összekötő vasúti híd hoz vonult, ott foglaltunk el tü zelőállást. Lázadó ellenforradal mi monitorokat vártunk. É- egyet láttam közülük, Csepel fc lől érkezett. Pár perc alatt gyor tűzharc keletkezett a monitor ral. Mi puskával tüzeltünl azonban a golyó gyengének bi zonyult

Soha nem felejtem el ezt tűzharcot, és jóleső érzéssel tfl pasztalom, hogy a proletárhau. lom azóta erőssé, legyőzhetetlen né vált. Most jobb fegyverekké rendelkezünk mint az ellenséi a

Az első szocialista állam, Szovjetunió mellett több otszá népe választotta a szocializmi útját A Szovjetuniónak ped ma hatékonyabb fegyverei vá' nak, mint az imperialistákna A Szovjetunió lőtte fel földön első mesterséges holdját sző' jet emberek utaztak először világűrben és a Szovjetun rendelkezik a föld bárme pontját elérő globális rakéta1 kai. Bizakodva tekinthetünk jövőbe, mert nemcsak igazit n hanem erőnk is van. mert IS óta a mi javunkra, előnyön re változott a világ.

Irta: Nagy József * Fényképezte: Pásztor Zoli;

t

A munkásokkal, parasztokkal együtt őriztük a rendet

PETŐFI NÍPH

A Magyar Szocialista Munkíspín Báes-Kiskun megyei Bizottsága éa a megyei tanács lapja. 'elelOs szerkesztő: Weither Dániai. Klidjai

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelót kiadó: Mezei István. Szerkeszt óság:

Kecskemét. Széchenyi tér t. szánig Szerkesztőség) telefonközpont: »6-1», 15-16.

Szerkesztő bizottsági 16-36. Belpolitikai rovat: U-3S. Kiadóhivatalt

Kecskemét. Szabadság tás 1/a Telefon: 1T-0».

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető!

a helyi postahivataloknál ás kézbesítőknél.

na fizetési fiit 1 hónapra 1» forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — Telefons IMS,

volt ínyére sem Törteinknek, sem a Székely malomtulajdono- 1 soknak. Januárban mind a két . malom leállt a községben, és ; minket munkásokat pedig elbocsátottak. A nép elégedetlenkedett, zúgolódott, kenyér nélkül volt, de ezek az urak mégsem nyitották ki a malmot.

Gyökeres változás következett be március 21-e után. A helyi direktórium felkérésére héttagú termelési bizottság vette kezébe a malmok irányítását és azonnal megkezdtük az őrlést. Ettől kezdve a Tanácsköztársaság fennállásának egész ideje alatt mind a két kiskunmajsai malom dolgozott

A lakosság igényei kielégítésére és a Vörös Hadsereg ellátására a két kiskunmajsai malomban naponta 600 mázsa búzát és rozsot őröltünk meg. Felemeltük a molnárok fizetését, azonkívül csökkentettük a munkaidőt is.

Ezeket a cselekedeteinket a Tanácsköztársaság bukása után hatalomra került ellenforradalmárok nem bocsátották meg. A i termelési bizottság tagjait letar- ■ tóztatták, engem pedig a bizott- - ság munkájának irányításáért Horthyék két és félévi börtönre * Ítéltek.

segrádi utcai pártszékházhoz, este pedig a Váci utcai elöljáróság épületéhez vitt az utunk. Az elöljáróság gyűléstermében Pogány József népbiztos tartott nagyhatású előadást. Bejelentette a proletárdiktatúra kikiáltását. Kérte a gyűlésen részvevő kommunistákat, szocialistákat, hogy hazamenve maguk is cselekedjenek, haladéktalanul vegyék kézbe a hatalmat.

— A gyűlés után ismét a Népszava szerkesztőségébe mentünk, hogy telefonon jelentsük az örömhírt Kiskunfélegyházára. Iványi Sándor telefonált.

— Másnap, március 22-én a reggeli órákban érkeztünk haza Kiskunfélegyházára. A városháza erkélyén hatalmas piros zászlót lengetett a márciusi szél, jelezve, hogy a városban is a munkálok vették kezükbe a hatalmat.

Termelési bizottság állt az üzemek élén

Csontos Lajos, a Mskunmajsa Jonathán Szőlő- és Gyümölcs termesztő Szakszövetkezet ellen őrző bizottságának tagja a 1919-as Tanácsköztársasági Eta lékérem büszke tulajdonosamin . denekelőtt azokról a lehetősé ,K gekről beszélt, amelyet a mun j"" kásha tálam teremtett meg ha zánkban.

n~ — Mi, szakszövetkezeti tago ?" is egyre inkább felismerjül es hogy csak összefogással boldc

__ A múlt eseményeit az idők g

mú

lása rendszerint elhomályosít- ^ ja. Az első magyar proletárdik- z tatára nagyszerű napjai azonban változatlan színnel ragyog- j, nak, csillognak az emlékezés ^ gyémánttükrében — mondja szinte költői hasonlattal Képes s Lajos kiskunfélegyházi nyugdí- j jas villanyszerelő.

Most már 75 éves. de meg- j őrizte szellemi frisseségét. Fiatalos elevenséggel foglalatoskodik, kísérletezik különböző műszerekkel felszerelt műhelyében, eljár a pártszervezet rendezvényeire és sokat olvas.

— Az olasz frontról 1918 végén érkeztem haza Kiskunfélegyházára — kezdi élményeinek felelevenítését. — Már másnap felkerestem a szociáldemokrata pártot, melynek 1907 óta voltam a tagja. Tájékozódtam a helyzetről, azután én is bekapcsolódtam a munkások szervezésébe, a felvilágosító agitációs tevékenységbe.

Az események akkor rendkívül gyorsan követték egymást. Néhány hét múlva engem is beválasztottak a városi munkás- tanácsba, majd a közélelmezési bizottságnak lettem az elnöke. Ezzel temérdek gondot vettem a vállamra. Kevés volt a liszt és a zsír, rossz volt a város ellátása.

— Meg akartuk javítani az élelmezési helyzetet, ezért 1919. március 20-án este Iványi Sándorral, a kormányzótanács megbízottjával Budapestre utaztunk. Egy katonai gépkocsi vitt fel bennünket a fővárosba. Éjjel Iványi Sándoréknál aludtunk és március 21-én reggel korán hivatalos ügyeink intézésére indultunk.

A főváros levegője azonban különös feszültséggel, a mi számunkra örömteli készülődés zajával volt telítve. A munkások különböző helyeken nagy csoportokba verődve beszélgettek a várható fejleményekről. Azt mondták, hogy a szociáldemokrata párt vezetői a börtönben tárgyalnak a kommunista párt vezetőivel a hatalom átvételéről. Biztosat akartunk tudni a dologról, ezért megváltoztattuk a tervünket és a Népszava Conti utcai szerkesztőségét kerestük fel. A vezetőkkel azonban nem tudtunk beszélni. Az újság szerkesztőségének folyosója tömve volt érdeklődőkkel. Mindenki a munkáshatalom közeli megvalósulásáról beszélt. Örömünkben összeölelkeztünk Iványi Sándorral, majd Kelen Bélának, a Kommunista Párt egyik alapítójának Városmajor utcai lakására mentünk. Ez a ház abban az időben valóságos pártközpont volt. Innen a Vigulunk. Éppen ezért igyekszünk 1 lépést tartani a fejlődéssel. Az T ősszel egyesültünk az Aranyai- t ma és a Bara'ckvirág Szakszövetkezetekkel, jelenleg 1200 ta- r gunk 1700 hold földön gazdái- 1 kodik. Közös vagyonúnkat fo- l kozatosan gyarapítjuk. Az ősszel i 60 hold szőlőt telepítettünk, most i pedig 50 holddal egészítjük azt : ki. Van száz hold közös vetésünk is, nem árulok el titkot. ! ha megmondom, hogy szakszó vetkezetünk félmillió forintén nem szalad a szomszédba, ha pénzre van szüksége.

Néhány nappal ezelőtt vásároltunk szakszövetkezetünknek 180 ezer forintért székházat. Most már van, ahol megtartjuk a gyűléseket, különböző értekezleteket és ez év őszén a politikai, valamint a szakmai oktatást is meg akarjuk szervezni.

Szakszövetkezetünk számára hosszabb időre szóló tervet is készítettünk. Ennek megfelelően az ötéves terv időszakában további kétszáz hold szőlőt telepítünk, azonkívül folytatjuk közös vagyonunk gyarapítását.

Ezek előrebocsátása után az 1919-es élményeit idézd Csontos Lajos elvtárs.

— Abban az időben mint molnár dolgoztam a Törteli-féle malomban. Községünkben még egy

■ malom volt, a Székely testvé- i reké. Mind a két üzemben reg■ gél öt órakor kezdődött a mun■ ka és este 8—9 óráig tartott.

■ Sokat dolgoztunk, a bérünk ! azonban nagyon kevés volt.

■ — Mondanom sem kell, hogy i nemcsak a Tanácsköztársaság, i hanem az október 31-én kikiál■ lőtt Magyar Köztársaság sem

— az orosz

lőttük az örömhírt, hogy itthon, Magyarországon győzött a polgári forradalom. A hatalom azonban nem a proletariátus kezébe került. Arra kértek bennünket. hogy menjünk haza és vegyük kezünkbe sorsunk irányítását. Asztrahányból 1918. november 24-én indultam haza Magyarországra és számos hadifogoly társammal december elején érkeztünk meg — mondja Bartha Károly kiskunfélegyházi veterán.

— Mint régi szervezett munkás, én is tagja lettem a kiskunfélegyházi munkástanácsnak. Március 21-én éjjel, amikor Iványi Sándor telefonált Budapestről, azonnal értesítettük a helyi munkástanács tagjait. összegyűltünk és korán reggel megvitattuk a tennivalókat. Én a rendőrség megszervezésére kaptam meghívást.

— Mondhatom, igen nagyszerű és hálás feladat volt az akkor. Az emberek csoportosan jelentkeztek rendfenntartónak. Viszonylag tehát könnyű dolgunk volt, tevékenységünket nagyon sokan segítették.

életet, álljak be katonának. Hajlottam az ajánlatra, másnap a i 48-as polgári kör székházánál j volt a gyülekező. Ruhát és fegy- ] vert kaptunk. A 15, ezred má- i sodik zászlóaljának harmadik j századába osztottak be géppuskásnak Takács József barátom- mai.

Vidáman, bizakodva, győzr.l- akarással mentünk a csatába. A Tiszán teljesen harc nélkül keltünk át, és egészen Szentes— Hódmezővásárhely határáig nyomultunk előre. Végül egy erdőszéli bozótosban foglaltunk tüzelőállást. Talán két hétig tartózkodtunk azon a helyen, amikor erősebb támadást kaptunk. Az első támadást visszavertük, a géppuska jó szolgálatot tett. Nem sokkal ezután valami különös, akkor számomra érthetetlen dolog történt. Űjabb lősze- res ládákat kaptunk és felkészültünk az ellenség rohamának elhárítására. Néhány tiszt azonban szemünk láttára szökött át a másik táborba. Ezt követően hamarosan megindult a roham. Géppuskánk ismét működésbe lépett, azonban meglepődve láttuk, hogy a golyó nem fogja a rohamozókat. Vaktöltényt kaptunk, elárultak bennünket!

Nem volt más, vissza kellett vonulnunk. Űtunkat azonban az egyik kanyarban két ellenséges katona állta el. Megadásra szólítottak bennünket. Azt hittem, eljött a végzet. Letettük a géppuskát, a két intervenciós pedig nyomban utána nyúlt, fel akarták venni. Barátom ezt a pillanatot használta ki a szabadulásra. A másodperc tizedrésze alatt ' felkapta a géppuska súlyos páncéllemezét és úgy borította el- fogóink fejére, hogy azok menten összeestek. Megszabadultunk. Úszva keltünk át a Tiszán,

■ azután Kiskőrös, Kecel, Akasztó

■ környékén folytattuk a védekező harcot,

Egy esetre nagyon jól emlékízem. Nyomozást indítottunk egy zgató, bujtogató felderítésére. álig jegyeztük fel a személyle- Írását, még ki se mentünk a kapitányságról, amikor az állomásról vezette elő a tömeg. Sokan tévesen ítélték meg, talán az ellenség rágalmaira hallgatva, c proletárdiktatúra rendfenntartó zrőinek szerepét. Mondhatom mi a törvényességet, a rendet őriztük, óvtuk és minden esetben a legemberségesebben jártunk el.