Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-16 / 63. szám

Vidáman száll a nóta a katymári KISZ-szervezet fia­taljainak ajkáról. A délszláv nemzetiségű együttes Krékity István tanító vezetésével ta­nulja a legszebb népdalokat, énekszámokat. Valamennyien a termelőszövetkezet dolgozói, akik munkájuk után szívesen keresik fel a művelődési ott­hont — beszélgetni, táncolni, énekelni... Már több alkalom­mal nyilvánosság előtt is fel­léptek. Szeretnék ezt hamaro­san megismételni. Ezért még jobb, még szebb műsor össze­állításán fáradoznak. Mit mutat a filmkocka? A szabadszállási tanácsháza bejáratánál zöldszínű plakátra lesznek figyelmeseik az embe­rek. Rajta ez olvasható: „Ide­jében végzett szűrővizsgálattal a tüdőbaj (tbc), tüdőrák és szi­likózis megelőzhető — gyógyít­ható. Jelentkezzen szűrővizsgá­latra 8—2 óra között a tanács­teremben!”­Akiket már gyógyítanak Fent, az első emeleti tanács­terem előtt fiatalok és öregek, férfiak és nők várakoznak. Egy csoportot éppen mosit engedtek be az imént. Palkovics József röntgen (tech­nikust munka közben találjuk. Tőle kérdezzük meg: — Mióta tart a vizsgálat? — Március 2-án kezdtük. Ed­dig mintegy másfélezer ember tüdejéről készítettünk fotocellás röntgengépünkkel filmfelvételt. — Hány jelentkező van még hátra? — Körülbelül öt és félezer. Ha végeztünk, megyünk Kun- peszérre és Kunadacsra. Utána Kecel következik... Beszélgetésünkbe Nagy Ele­mér technikus is bekapcsolódik. Elmondja, hogy a megyében tar­tott szűrések alkalmával már eddig is számos olyan — főleg idős — embert fedeztek fel, aki­nek tüdejéről a filmkocka vala­milyen elváltozást mutatott, őket szakorvosok vizsgálták fe­lül, s közülük többeket, gyógyí­tás céljából, kórházi tüdőosztá­lyokra utaltak be. Azoknak az egészségi állapotát pedig, akik a betegségnek még csak kezdeti stádiumában vannak, a helyi tüdőgondozó intézetek orvosai ellenőrzik és Írnak elő számuk­ra megfelelő gyógyszert Ki ä bacilusgazda? A tüdőbetegség okozta halálo­zások száma, szerencsére, ma már egyre kevesebb; a lelkiis­Tüdőszűrő vizsgálat Szabadszálláson meretes kezelés és a nagyhatású gyógyszerek rendszerint bizto­sítják az életben maradást. Hal­lottunk azonban olyan esetet is, bár ez egyáltalán nem jellemző, amikor hiába volt minden kí­sérlet — a beteget már nem le­hetett megmenteni. A kunszentmiklósi vizsgálat során egy férfi tüdejéről súlyos elváltozást rögzített a filmkoc­ka. A Bács-Kiskun megyei Tü­dőbeteggondozó Intézet, miután a filmet előhívták, nyomban in­tézkedett, hogy az illető család­apát szakorvos vizsgálja meg. Sajnos, a betegség gyógyítására már nem volt remény, a tbc oly nagy mértékben elhatalma­sodott, hogy az apa rövidesen meghalt... „Vajon, kitől származtak a kórokozók?” — ezt kutatták a családban az orvosok. Kiderült, hogy az apa kisfiától. Most már csak azt kellett megállapítaná, hogy ő kitől kapta meg a be­tegség bacilusait? Erre is ha­marosan rájöttek. A nagymamá­tól. A kisfiú ugyanis gyakran felkereste közelben lakó nagy­szülőjét, akiről — mivel soha­sem jelentkezett szűrővizsgálat­ra — nem tudták, hogy tbc-s. Emiatt kerültek a családba a kórokozók és fertőzték meg az apát, gyermekével együtt. A gyors orvosi beavatkozásnak kö­szönhetően a kisfiút azóta si­került meggyógyítani. Egészséges ember lett belőle Más a helyzet, ha idejében felfedezik a bajt. Jó példa erre annak a húszéves fiatal asszony­kának az esete, akinek tbc-s él- változását korai stádiumban ke­zelték, nem kevés sikerrel. A solti kórház tüdőosztályáról, ahol betegségét gyógyították, makkegészségesen távozott. A tüdőbajt ma már könnyen meg lehet előzni és gyógyítani, ha a szűrővizsgálat nem késve történik. Mint a tanácsháza fa­lán látható plakát első szava is kiemeli: idejében.... Kohl Antal „fCöHözncli“ a fák Sok nézője akadt mostanában a kecs­keméti volt Beret- vás Szálló helyén folyó faültetési munkának. Érthe­tő, hiszen nem min­dennapi esemény szemtanúi lehettek az emberek. Facse­meték helyett húsz- hű szonötéves szépen fejlett fák telepíté­sére vállalkoztak er­dőgazdasági és üze­mi dolgozók, műsza­ki emberek. A foghíjas telek sorsa régen foglal­koztatja a városve­zetőit. A végleges tervek elkészítése, a szükséges anyagi eszközök előterem­tése előreláthatólag még igénybe vesz pár évet, annál is inkább, mert az egész központi vá­roskép helyzetéről — a mostani IBUSZ- házat és a volt zsi­dó-templomot is be­leértve — kell dön­teni. Addig pedig nem éktelenkedhet a város szívében ez az elhagyatott te­lek. Ezért született meg a döntés: ideig­lenesen sörkertet lé­tesítenek ezen a he­lyen. Méghozzá va­lóban kertszerű kör­nyezetben, zöldellő fák árnyékában. A kivitelezés mód­ja ugyan nálunk még kissé szokatlan, de mint a kezdeti eredmény bizonyít­ja, nem lehetetlen. A tanács tervei sze­rint az új létesít­ményeknél már tervszerűen alkal­mazzák a parkosí­tásnak ezt a mód­szerét. Krékity István az együttes leglelkesebb tagjaival: — Er­délyi Margittal, Kálcsevity Ilonával, Krékity Te rézzel és Júliával, Páncsics Annával. A szép délszláv népviseletbe öltözött táncosok. (Pásztor Zoltán íelv.) A kis! unhaíasi járásban Mám. 18-án tartották meg a Mar­xizmus—leninizmus kérdései el­ső és második évfolyamának, valamint az Időszerű kérdések tanfolyamok propagandistáinak soron következő konferenciáját, amelyen az SZKP XXII. kong­resszusa és a szocializmus épí­tésének hazai feladatai című té­makört vitatták meg. Szánt' György: A három Petőfi Manilov tábornok (5.) A másfélezres fogoly­transzportból alig háromszázan jutottak el Tobolszkig. Sokan már az üt elején kidőltek, de legtöbben a hidegben pusztultak el, mert arr.úgyis elnyűtt ruhá­zatuk nem a szibériai tél szá­mára készült. A transzport pa­rancsnokai. a kozák tisztek nem sokat törődtek ezekkel az egyé­ni tragédiákkal. Amikor a leg­közelebbi helyőrségnek átad­ták a transzportot, röviden szá­moltak el. Ennyit vettem át, ennyi halt meg, ennyit adok át. Elvégre nem ők tehettek a ki­sebesedett és kimarjult lábak­ról, a sovány táplálékról, a hegységek ölnyi hótakaróiról, a folyamok jégtábláiról, a szörnyű fagyról és a hófúvásokról, me­lyekből ők maguk is alig tud­tak néha kivergődni. Sokszor bizony még a farkascsordák elől sem tudták megvédelmezni a megláncolt foglyokat, hasztalan durrogtattak a kozákok az éhes ordasok közé, támadtak azok újra meg újra. Akik elérték Tobolszkot mér­hetetlen szenvedések árán, azok már jobb helyzetbe jutottak. A kormányzó Manilov tábornok művelt ember volt és részvétet mutatott a szerencsétlenek iránt, amikor megtudta, hogy magya­rok. Lelke mélyén elítélte Pas- kiev\cs és Rüdiger magyaror- 6sugi hadjáratát, jráíít ahogy Lengyelország leigázását is. Fő­leg azon háborodott fék hogy Paskievics kiadta a hősiesen küzdő magyarokat Haynaunak, az osztrák vérebnek, kényére- kedvére. — Tudod, galambocskám — mondotta feleségének, Timofe- jevna Anasztáziának — én bol­dogan ontottam véremet a mi szent hazánkért, az orosz föld­ért, amikor Kutuzov alatt har­coltam, .mint a Preobrazsensz- kiek hadnagya. Borodinnál há­rom sebet is kaptam, hiszen tu­dod. De örülök, hogy kiöreged­tem. Hogy nem kellett a len­gyelek és most a magyarok el­len harcolnom. Mert ez, tudod, nem igazságos dolog, Timofejev- na Anasztázia. És hogy helyre­üssük valamennyire, ezekről a szerencsétlenekről tőlem telhe- tőleg gondoskodni fogok. Hiszen isten csodája, hogy elérkeztek idáig ennyien is. Katorga A deportáltak tábora kö­zel volt a bányához és mintegy két óra járásnyira a várostól. Ide mát szánokon érkeztek a fogoly magyarok és a kormány­zó jóvoltából birkabőrsubákban, halinacsizrr.ásan, báránykucsmá- san. A fogolytábor parancsnoka, egy kis köpcös őrnagy meg kü­lön levelet kapott a kormány­zótól, amelyben az meghagyta neki, hogy emberségesen bánjék a magyar hadifoglyokkal. Seljukin őrnagy rabja volt az italnak. Lehet, hogy valaha keserű csalódások érték, annyi bizonyos, hogy csak a mámor ködén keresztül bírta el az éle­tet és akkor is támolygott, ami­kor szemlét tartott az újonnan érkezett magyar hadifoglyok fe­lett — Mi... mmi ... ffélék ezek? — kérdezte Szemjonov nevű se­gédtisztjét, egy ölnyi hosszú, himlőhelyes kozákot — Én bizony nem nagyon tu­dom, valami távoli nép az Ura- lon, a Kaukázuson, meg a moldvai hegyeken túl, akik el­len nemrégiben hadjáratot vi­selt őfelsége, minden oroszok cárja. Valami kis nép lehet, olyan kurdfajta, vagy grúzfajta. A kutya sem hallott róluk. — És még azt írja ez a hü­lye Arkadij Szemjonics, hogy emberségesen bánjunk velük. Mi... mintha én va ... valami vadállat le... lennék! Hé, ven- gerszkik, vagy mik vagytok! Ide figyeljetek! Én, Seljukin őrnagy csak azért is szigorú le­szek veletek, igen, igen, szigorú! Na! És ezzel lekapta válláról hat­ágú kancsukáját és megsuhog­tatta feléjük, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. , Felbukkan Petőfi A fogolytábor tizenhat eme­letes barakkot és egy . kőhá­zat ölelt körül másfélölnyi ma­gas palánkkerítéssel. A kőház­ban a parancsnok lakott segéd­tisztjével és más három alá­rendeltjével. A hatalmas fenyő­szálakból összerótt barakkok­ban a deportáltak, részben po­litikai száműzöttek, részben mindenféle gonosztevők, a ha­talmas birodalom minden ré­széből. Oroszok és ukrajnaiak, lengyelek és finnek, tatárok és kalmükök, georgiai cserkeszek és kaukázusi mohamedánok. Rangra és foglalkozásra nézve is sokfélék, de mindezek a kü­lönbségek eltűntek a szürke darócruha, a bekecsek és posz- tócsizmák mögött. A magyarok számára a tizen­kettes és a tizennégyes barak­kot ürítették ki, akiknek ezek­ben nem jutott hely, azokat szétosztották a többi barakkok­ba. Ilyen vegyes barakkba ke­rült Ibrányi Kázmér és a két Petrovics is. Csak négy honfi­társuk maradt ott velük. A hajnali szürkületben már kergették az őrök a rabokat hó­lapátolásra. A másfélméteres hóban utakat vágtak a tábor­ban,. meg a bányához, ezekét kellett az éjszakai hófúvás után valahogy járhatóvá tenniök. Az­tán megindultak az osztagok a bányába, ez még a hólapátolás­nál is keservesebb volt. A tár­nák mélyén mintha elevenen let­tek volna eltemetve. Kázmér látta, hogy ezt nem soká bírják. Munkához látott, a kieszelt terv szerint. Arzént Sándornak nevezte és eldicsekedett a négy honfitár­sának, hogy ez Petőfi Sándor, a nagy költő, neki osztálytársa és barátja. Másnap már elterjedt a ma­gyar foglyok között a hír, hogy a híres költő itt van velük a rabságban. Voltak ugyan köztük szép számmal olyanok is, kik még sohasem hallották e nevet. De ezeknek elmagyarázták a többiek, hogy milyen nevezetes ember osztja meg velük a rab­ságot, sokan idézni is tudták verseinek egynémely i két és nemsokára kézről kézre járt „A bányában” című költemé­nye, melyet Kázmér mondott tollba Arzénnek, aki azt éjjel a faggyúgyertya világánál még három példányban leírta. Így egyre több költeménye került forgalomba és akadt egy Felletár József nevű ruszin ta­nító, aki, mint a nagy költő ra­jongó híve, lefordította orosz nyelvre a verseket (Folvtatiuk) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, delelés szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat- Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám« Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 19-Jg. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Elíftz-taetó: a helyi postahivataloknál és kézbesitőknéL nsfi,s(, , h^napr9 1s forint. Ba.s Ki-K.a uiegyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: n-85.

Next

/
Thumbnails
Contents