Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-16 / 63. szám

4. »Mal 1962. március 16. péntek A kosos gazdaság iskolája Pedagógus-továbbképzés Baján ÍD FILMEK — Dénes bácsi kérem, jé lesz ez így? — mutatja egy vékony, nyúlánk fiú a két keresztbe tett lécet, s a közzéiük illesztett harmadikat. Szabó Dénes gaz­dasági szaktanító összehúzott szemmel nézegeti: — Itt fűrészeld be. hogy pon­tosan illeszkedjen, s aztán ösz- szeszegelheted. Kerékpárállványokat készíte­nek a nyolcadik osztály tanulói noli technikai órán a tompái ál­talános iskolában. A szertárban annyi féle ügyes barkácsmun- kát tárolnak, hogy hamarjában fel se lehetne sorolni. Ládák, lábtörlők, gyomlálófák. jelző­táblák: mind-mind hasznos esz­köz a mezőgazdasági munká­ban. A téli időszakban 20 órát töltenek el a tanulók a kis mű­helyben. s elkészítik azokat az eszközöket, amelyekre szüksé­gük lesz a tavaszi munkák meg­indulásánál. A fiatalok barátja A 66 éves Dénes bácsit már nyugdíjból hívták vissza, hogy legyen, aki foglalkozik a gyere­kekkel. örömmel jött úgyse találta helyét otthon a néhány hónap alatt, míg nyugdíjas ál­lományban volt Gábor Miklós: NAPFÉNYES MONQÖLIA A szerző beszámol könyvé­ben a sztyeppéi lovasnomádok életéről, az érdekes hun lele­tekről, a kolostorok csodálatos kincséiről, az érdekes, ósma- gyanokéval rokon népszokások­ról, az őserdőben rénszarvast legeltető, csőn ts zerszámot hasz­náló törzsekről és az épülő, ipa­rosodé, modernizálódó Mongó­liáiéi,, Geymon&t, Ludovico: GALILEI GALILEO A neves olasz filozófus tíz epizód keretében írja le Galilei életútját A külső események is. mertetésén kívül részletesen elemzi a kiváló olasz csillagász eredményeit világnézetének fej­lődését, írásainak jelentőségét. A mű híven tükrözi Galilei gon­dolatainak, tudásának gazdag­ságát CSILLAGASZATI évkönyv 1962 Az évkönyv első része az 1D62._ évre szóló csillagászati lábláza+ökat, a bolygók adatait, az 1960. évben felbocsátott mes­terséges égitesteket, a hazai csiliágvizsgáló intézeteket és a TIT csillagászati szakosztályai munkáját ismertető beszámoló­kat tartalmazza. A második rész ismeretterjesztő cikkeket foglal magában. Ignatyev: A GARNE APRÚGJA VOLTAM A könyv hőse, maga a szerző — egy ósi, nemesi orosz grófi család sarja —. aki nem min­dennapi úton jut el a cári ve- zérőmagyságtól a vöröshadsereg altábamagyi rangjáig. A regény egyben a világtörténelem egyik legizgalmasabb korszakának hű körképét festi meg: az orosz— iapán háborút, az 1905-ös forra­dalmat, s az 1914—1918-as vi­lágháború eseményeit Ignatyev 1915-től Oroszország tejhatalmú katonai megbízottja volt Fran­ciaországban. önéletraizában a világpolitika szerteágazó esemé­nyeit, színes, olvasmányos mó­don örökíti meg. Megnyerő jel­leme. életútja példamutató ta­nulsága. izgalmas tapasztalata}, i t hű korrajz együttesen nagy feäBywsfeesrt ígérnek. Szemmel láthatóan szeretik a tanítványai, ő pedig szinte ra­jongva beszél róluk. Közöttük is azok állnak szí­véhez legközelebb, akik tagjai a FISZ-nek, a Falusi Ifjúsági Szövetkezetnek. Alig hatvan taggal alakult a szövetkezet né­hány esztendeje, ma már azon­ban 110 körül jár a számuk. Négy holdon gazdálkodnak, igen szépen keresnek. Galota Mátyás például csaknem 500 forintot ka­pott a zárszámadáskor. Kopri- vanácz Anna pedig 310 forin­tot 51,5 munkaórára. A kis szö­vetkezet tiszta nyeresége 24 300 forint volt A fiatal tagok legtöbbje mind­járt takarékba tette a kapott pénzt. Sokan ebből az összeg­ből vesznek részt a nyári úttö­rőtáborban, amelyre egyébként a közös tiszta nyereségének 20 százalékát is tartalékolták. Őj tervek Dénes bácsi és a szövetkezet vezetősége szüntelenül új terve­ken töri a fejét. A beruházási alapból az idén kukoricagórét építenek és nyúlketreceket. A nyúltenyósztők Min tár Jóska vezetésével már válogatják a törzsállományt. Az idén száz darab csincsilla eladására kö­töttek szerződést A méhészek két család mehet kannak és már számolgatják, mennvi pénzt ózhatnak ki* belőle óv végéig. Késsel fogható eél Hyen módon a FISZ és a po­litechnikai oktatás szoros kap­csolatban van egymássá! a tom­pái általános iskolában- Bár gaz­daságilag elkülönül a kettő — s Dénes bácsi nagyon vigyáz arra, hogy a kétféle munka jö­vedelmének nyilvántartása pon­tos legyen —, mégis az egész iskola politechnikai oktatásának közvetlen és kézzelfogható célt ad az, hogy a munka termékeit a tanulók vagy pajtásaik ma­guk fogják felhasználni a mező­gazdaságban. A szövetkezeti ta­gok ezen felül megtanulnak elő­relátóan dolgozni; látják, hogy milyen sokféle tevékenységből születetek az eredmények. A kis gazdaság fiataljai ágy terveznék, keresik az úiat és szervezik a munkát, mint az pmr holdas tsz-ek dolgozói. Mester László A továbbképzés különböző formái közül igen jól bevált vá­rosunkban az állami ideológiai oktatás. A pedagógusok közül sokan bekapcsolódtak a pártok­tatásba is, sőt vannak olyanok, akik a marxizmus—leninizmus esti egyetemét végzik. A szakmai oktatás, vagyis a pedagógiai továbbképzés azon­ban csak ebben a tanévben in­dult meg. A Művelődésügyi Miniszté­rium azzal a tervvel foglalko­zik. hogy a tanárok szakmai to­vábbképzését a főiskolákhoz köti, az alsó tagozaton tanító nevelők továbbképzését a taní­tóképzőhöz. A terv ismereté­ben a Bajai Tanítóképző Inté­zet már megkezdte a tovább­képzésnek ezt az úi módját. Minden elméleti konferenciát bemutató tanítással kapcsol ősz- sze. A bemutató tanítás anya­gául pedig elsősorban azokat a tárgyakat tűzi ki. amelvek a tanügyi szervek jelzése szerint a legtöbb nehézséget jelentik. Ezért ebben a félévben a nyelv­tan- és a fogai ma zástanítás lett a továbbképzés legfontosabb tárgya. A továbbképzési napo­kon a legidőszerűbb nevelési kérdések is megvitatásra kerül­nek. Különösen fontos ex a fajta továbbképzés a külső szakmai gyakorlatot vezető iskolák igaz­gatód és pedagógusai részére. Távolabbi perspektívában a to­vábbképzésnek bizonyos szako­sító jellege is jelentkezik. A legrátermettebb pedagógusok ré­szére lehetségessé válik a gya­korló iskolai tanítói oklevél megszerzése. A tanügyi reform megvalósí­tása csak úgy következhet be, ha a pedagógusok nagy tömegei felismerik az oktatás korszerű­sítésének személvükre is köte­lező szükségességét, és ha ezért minél nagyobb számmal vesz­nek részt az ideológiai, szak­mai továbbképzés úi formáiban. Kincses Ferenc Hédi ped gönnst búcsúztattak ünnepség keretében a napokban a tompái fiatal pedagógusok. A nyugdíjbavonuló pedagógusok: Szűcs Elek és felesége. Szabó Dénes és Kenyeres Irén közel öt évtizeden át tanították, ne­velték a falu fiatalságát. Gual, a fiatal favágó, már régóta a legbátrabb, legdere­kabb brigádvezető hírében áll a faluban. A munka ég a kezé­ben, a lányok is kedvelik. A meggyőződése, hogy bármelyik szívesen a felesége lenne, ha kérőket küldene hozzá. Már- már úgy látszik. Gual ebben a nagy dicsőségben fogja egész éleiét leélni, amikor váratlan esemény történik. Hazatér hároméves katonai szolgálatról Emzar. Gual leg­jobb barátja. A fiú ellentéte társának: csendes, szerény, ér­zéseit magában tartó ember. Régóta szereti a falu legszebb lányát. Manóit, de szer elméről sohasem beszél. Emzar Gual fakitermelő bri­gádban vállal munkát. Vasár­naponként a barátok lesétálnak az egészségügyi állomásra, ahol Manci dolgozik. Gual beszél, henceg a lány előtt. Emzar hall­gat. Pedig, hogy szeretne min­dent elmondani a kedvesnek, és Manói is várja szavait. Pa­naszkodik is erről eleget barát­nőjének, Tamarának, az erdő- mérnöknek, aki hosszú ideje re­ménytelenül szereti Gualt Egy vasárnap Gual egyedül indul Manóihoz látogatóba, de a lány elbújik előle, s csak a később érkező Emzar találkozik véle az erdőben. Megvallják egymásnak, amit eddig csak sejtettek, hogy mindketten for­rón és őszintén szeretik egy­mást A szerelmesek megtartják a lakodalmat s napjaik boldog­ságban telnek. De Gual élete is megváltozik. Már nemcsak a csalódás bántja. Leváltják bri­gádvezetői tisztségéről, mert barbár módon irtotta az erdő fiatal faállományát Tamarával sem találkozik, mert a lány éppen ő miatta helyeztette at magát egy másik munkahelyre. Egy vihar előtti őszi napon a brigád szokottnál korábban fe­jezi be a munkát csak Güal dolgozik még. Emzar kérleli, jöjjön ő is haza. de Gual durva hangon sértegetni kezdi — Mit .akarsz még tőlem.!', —r mondja indulatosan. — Már úgyis elvetted, ami a legked­vesebb volt számomra. Eriggy innen. — Haragosan meglöki a fiút aki a lejtős hegyoldalon félbukik és a szakadékba zuhan. Gual megijed tettétől, elindul a szakadék felé Erős kötélen leereszkedik, s nem messze az örvénylő Inguritól megtalálja az eszméletlen Bmzart Magá­hoz téríti, és egy ősszeeszkábált tutajon a faluba viszi. Gual megmentette Emzar Se­tét a megtanulta értékelni a barátságot Igaz, egyelőre nja- gányosan még, de reméli. Tama­ra szíve ismét feléje fordul. GUZimiWY-EECZE-tfAVOLY n. — Az iratokra nem lesz szük- ségték — szólt hangosan a far- radásos arcú. — Ezentúl nem lesz nevetek. Számot kap min­denki. Annák nincs születési éve, anyja neve, nemzetisége — röhögött — Pihenj! Oszolj! Az újoncok szétszaladtak. Me­leg volt Néhányan víz után ku­tattak. de sehol sem találtak csapot Az egyik alacsony fiú a for­radás os elé lépett — Őrmester úr, hol kaphat­nánk vizet? — Mit? — ordította — Vi­zet?! Megragadta a fiút penderí­tett rajta egyet s akkorát rú­gott bele, hogy az hangosan fél- nyögött és végigzuliant a köve­zeten. Az altiszt pedig az újon­cok közé rohant és rúgta, ütöt­te, akit ért. — Mit. disznók? Vizet?! Nesz- tek! Te is szomjas vagy? Nesze! Majd Afrikában megszokjátok a meleget, vagy megdögöltök szomjan! Ne mozogj előttem, az anyád!... Nesze!... — Állat ez, nem ember — súgta Vörös Gazsónak. De megállj! Végre az őrmester megunta. Elvonult de még akkor te hab­zott a szája. Az elszállásolás következett Lenn, a föld mélyén, dohos, nyirkos volt a levegő. A helyi­ségek áporodottságát a két-há- rom méter vastagságú falak óv­ták. A sötét folyosón mindun­talan egymásnak ütköztek az újoncok. — Mint a földalatti patká­nyok! — nevetett keserűen Ga­•OH vár rá juk? — Akárhol dolgoztak, kihasz­nálták őket s röhögtek rajtuk. Panaszaikra azt a választ kap­ták: ha nem tetszik, menj a légióba. S a végén nem marad más hátra. — Szörnyű! — Az. És tudjátok, mi vár Itt rájuk? Suerez őrmester, 50 fokos hőség Afrikában, távol­keleti vérhas, malária és örö­kös rettegés. A megígért francia állampolgárság és a nyugdíj — mese. — Te ezt ilyen jól tudod, és mégis itt vagy? — Neketn sem volt más vá­lasztásom. A ruhám már ron­gyokban lógott, s öt hónapig nem volt munkám. De nem sza­képes Igazolványt senkitőL Va­laki bemond egy nevet, azt rá­vezetik kartotéklapjára és kész. A kartoték itt marad, az illető Afrikában egy számot kap, me­lyet kis rézlapra karcolnak és a csuklójára erősítenek. Olyasmi is volt már, hogy egy leszereli lé­giós, akinek száma elveszett, (el­felejtette, hogy bevonulásakor milyen nevet hazudott... Nagy- nehezen találták csak meg kar- totéklapját... De... meghívlak benneteket... Van még néhány frankom. Gyertek a kantinba. Beszélgessünk... — Ez a fooradásoskép ű en­gem is sípcsonton rúgott, de ezt nem viszi el szárazon — hábor­gott Vörös. — Ja, igen, r 'gyelern — Vámos töltött f ’arakba. Ha egy _al tiszt 1: öt fogadat, vagy leüt, min! i ' kutyát, me­hetsz az atyaúrij. jnhez, akkor is neki lesz igaza. Itt az erősebb az úr. Koccintottak. — .Ha már itt tartunk — for­gatta kezében a poharat Vámos —, szeretitek a bort? — Hát — mosolyodtak el mind a ketten —, magyarok vagyunk. A magyar ember pedig nem veti meg a jó bort. — No, nem azért kérdeztem. Hanem Afrikában is, Távol- Keleten is muszáj inni. Értitek? A vietnami vizet sohasem fog­játok megszokni! Az a víz egyen­lő a vérhassal. Ne felejtsétek ,ei: ott csak teát vagy bort szabad innotok!. . (Folytatjuk} zsó. Elrendezték fekhelyeiket és Elsiettek az udvarra. Valaki utánuk lépdelt. — Hallottam, hogy magyarul beszélgettetek. Én is az vagyok. Vámos Kálmán. — Né, újra egy földi! — ör­vendezett Gazsó. — Ej, hagyd. Sajnos vagyunk itt jó páran földik. A franciák hálásak lehetnek Hitlernek. Mintha egyenesen a francia idegenlégió számára hozott vol­na ki néhány ezer magyar le­ventét. — Hogyan? — Sajnos, így van. Az előb­bi szállítmány is tele volt ma­gyarral, a még előbbi is. És biz­tos vagyok benne, hogy sok ma­gyar lesz az utánunk követke­ző csoportban is. — De hát itt kötnek ki? Ez a bad elveszteni a reményt Pedig ti még nem te tudtok mindent! De lássátok meg, mibe csöp­pentetek! Tudjátok például, ki az a Suerez őrmester, aW dél­előtt összerugdosta a fél száza­dot? Spanyol hentes volt. Egy összeszólalkozásnál hentesbaltá­val széttranesírozta a feleségét. Menekülnie kellett S a légió tárt karokkal fogadta. Most al­tiszt őrmester. De a többi al­tiszt se különb. Ha valaki, va­lamelyik börtönből megszökik, itt szívesen látják. Nézzétek meg őket! Valamennyi börtönviselt. A börtön tetoválása itt a leg­jobb ajánlólevél. S ezek az al­tisztek a légió nillérei. Rájuk számítani lehet, ök biztos, nem szöknék még, hiszen az igazság­szolgáltatás várja ’ őket. "itt je­lentkezéskor nein kérnek fényy

Next

/
Thumbnails
Contents