Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-02 / 51. szám
Í9fi2. tnárchi« ?. péntek S. oldal A szorgalmas munka eredménye: Több mint negyvenöt forintot ér egy munkaegység Misi zsák on Alig egy esztendeje alakult a Kisizsák Termelőszövetkezet a hasonló nevű település lakóiból — s máris azzal dicsekedhetnek, hogy 45,50 forintot ér náluk egy munkaegység. Igaz, a 945 hold területből 300 holdat tesz ki a szőlő, tehát volt mire alapozniok, de vajon mit ért volna ez a lehetőség a szorgalmas munka nélkül. A régi igyekezettel Heibl Pali bácsi és felesége éppen otthon a ház körül tevékenykednek, amikor bekopogtatunk hozzájuk. Szinte kéretlenül mondják, s nem minden büszkeség nélkül: — Sokat dolgoztunk, de sokat is kerestünk! Sorolják, hogy eladtak 10 hektó bort és eladásra vár 10 mázsa almatermés, a természetbeni juttatásból, illetve a háztáji terméséből. Van vagy 18 ezer forint készpénzük is a takarékban. Egyszóval semmiben sem szenvednek hiányt. Azelőtt — a másfél hold szőlejük mellett — még napszámba is jártak, ma már ez a múlté. De az igyekezet, a szorgalom továbbra is megmaradt. Becsülettel megművelik a számukra kiadott területet, s a — Ez itt minu a mienk! — mutatják Heibl Pál és felesége az elraktározott almatermésüket. haszna, mint arról meggyőződhetünk, nem is marad eL Motor, autó, házépítés A jövedelem elköltése senkinek sem gond, annyi bizonyos. Van már egy autótulajdonosuk és vagy tíz új motoros is akad Aranyi László elnök, Lápot Zsuzsanna főkönyvelő és Mészár ros Györgyné adminisztrátor ellenőrzik az idei terv számadatait. Bevált a gépesített sertéshízlalás Megyénk legnagyobb sertés- tenyésztő üzemében, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban évente 11 000 saját nevelésű fehér hússertést hizlalnak meg. A költségek csökkentése végett tavaly kísérletképpen gépesítették a gazdaság egyik hizlaldáját, ahol egy gondozó nyolc perc alatt „terít” meg ezer sertésnek. A takarmánykészítő helyiségben gépek keverik, továbbítják az eledelt az önetetőkbe. A napokban összesítették a kísérleti hizlalda eredményeit, s megállapították, hogy az állatok a gépesített kiszolgálással nyugodtabban, gazdaságosabban értékesítik a takarmányt. A hízók fehérieértékesítése mintegy 3 százalékkal jobb, mint a fal- kás etetésnél. Ugyanakkor megrövidült a hízlalási idő is, s egy év alatt kétszer tudják kihasználni a férőhelyeket. A hizlalás időszakában sertésenként 110 forinttal csökkent a ráfordítási költség. Ez évente mintegy 150 ezer forint többletbevéFurcsa szerencsétlenség Huszonötezer dollár kártérítést követel Evelyn Mairpose asszony egy Ismert New York-i szállodatulajdonostól, amiért annak hoteljében ritka szerencsétlenség érte. Az asszony a szálloda ajtajában elcsúszott egy rosszul elhelyezett lábtörlőn és eltörte egyik karját és egyik lábát. Különösen felbőszítette, hogy a bajt okozó lábtörlőbe beleszőtték. hogy «Isten hozta!2) telit jelenít a gazdaságnak. Az idén a gazdaság a többi hizlaldáit is gépesíti. Sőt, az etető terek takarítását, söprését is gép végzi majd. a tsz-besn. Sokan vettek konyha- és szobabútort, mások házat építettek, vagy építenek. Nem csoda tehát, hogy az a néhány kívülálló ugyancsak kacsingat már a szövetkezet felé. öten kérték is felvételüket, majd dönt felőle a legközelebbi közgyűlés. Gépeket vettek A napokban várják az U— 28-as traktort, a hozzávaló pótkocsit és a munkagépek érkezését, amelyet saját erőből, hitel nélkül vásároltak több mint 200 ezer forintért. Istállótrágyára 180 ezer forintot költenek, építettek egy 300 mázsa befogadóiképességű górét, s ez évben készül el a gyümölcs-csomagoló. Mindemellett egy-egy munkaegységre 47 forint jövedelmet irányoztak élő erre az esztendőre. Egyetlen kívánság Csak egyetlen „bánatuk” van, rukkoltak élő panaszukkal a búcsúzásnál: nincs telefonjuk, pedig szükség volna rá, hiszen háromezer mázsa szőlő ment innét exportra tavaly az aszályos év ellenére is. A szállítás pontosságát, a külvilágot jeleníti a községtől távol levő településnek a telefon. Szívesen vállalnak társadalmi munkát is a bevezetésénél. Talán ez a kérés nem is olyan kivihetetlen, minden esetre továbbítjuk az illetékesekhez. Megérdemli teljesítését a kis- izsákl nagy szorgalommal gazdálkodó szövetkezeti parasztság. T. P. 361 dolgoznak a társadalmi ellenőrök A kereskedelmi egységeiket a vásárlók százai, ezrei keresik fel naponta. Sok-sok ember számára fontos tehát, hogy kereskedelmünk, vendéglátóiparunk a vásárló közönség érdekeinek legmesszebbmenő figyelmbevé- telével, közmegelégedésre végezze — könnyűnek éppen nem mondható — munkáiát. Ehhez sok esetben a lakosság is jelentős segítséget ad. A bajai járás legtöbb községében a tanácstagok a gazdasági állandó bizottságokban rendszeresen megvitatják a kereskedelem gondjait, legfontosabb feladatait. Eddigi üléseiken, megbeszéléseiken részt vettek a társadalmi ellenőrök, aktívák, akik elmondták észrevételeiket egy-egy egység működéséről. Vaskúton a társadalmi ellenörök, tanácstagok már a bizottsági üléseken kívül is rendszeresen tájékoztatják a tanács vezetőit tapasztalataikról. Sükösdön ennél is tovább mentek. -Szakosították« a társadalmi ellenőröket, akik a nagyobb szakismeret birtokában alaposabb segítséget tudnak adni a kereskedelmi dolgozók munká jának további javításához. Dávodon a társadalmi ellenőrök észrevételei nyomán rendbehozták a vendéglőt és italboltokat, s rendszeres a társadalmi ellenőrzés Csávolyon is. Az eredmény: a kiszolgálás udvarias, a boltok. vendéglők, eszpresszók kulturáltak, az áruellátás jó. A rendszeres társadalmi ellenőrzés szükségességét és hasznosságát kezdik felismerni az « tekintetben eddig még nem nagy ügybuzgalmat tanúsító községi tanácsok is. A csátaljai tanács például nemrégiben konkrét munkatervet dolgozott ki a társadadmi ellen őrhálózat kiépítésére és foglalkoztatására, s hasonló szervezkedés fo- 'yik Bátmonostoron is. A községi társadalmi ellenőrök munkáját üzemi dolgozók is segítik. Tumó Dénes és Streich István, a Bajai Gyapjúszövetgyár szakmunkásai motorkerékpárjukkal renszeresen látogatják a jóitokat, vendéglőket Mindezt szabad idejükben, és minden ellenszolgáltatás nélkül teszik, mert tudják, hogy a falusi földművesszövetkezeti kiskereskedelem jó munkája közvetve a városi munkásság, tehát az ő érdekük is. Karsay Árpád búkkal Ázesbujzbée/t Amikor közös értekezletünkön, a falu dolgozóival való találkozáson ön is felállt és beszélni kezdett, még nem gondoltam, hogy rövidesen kellemetlen érzések vesznek erőt majd rajtam. Irodájában, ahol megismertem és a község eredményeiről beszélgettünk, jó képességű vezetőnek tűnt előttem. Gyakorlati embernek, aki érti a feladatát, s nyilván sokat is tesz falujáért. Még az sem zavart ebben a véleményemben — gondoltam, csak a véletlen helyzet hozta így —, hogy nem kínálta székkel azt az öregembert, aki valami ügyes-bajos dolgában jött magához. Ilyesmiből nem lehet azonnal következtetéseket levonni. Mondom, amikor azon a tanácskozáson felállt, még akkor sem voltak mellékgondolataim. Igaz, amikor bejött és kezet fogtunk, éreztem a szájából kiáradó szesz szagát, de este volt, munkaidő után, ki bot- ránkozna meg azon, ha megiszik néhány pohár bort valamelyik ismerősével. Ittas nem volt, azt állíthatom. Hogy a továbbiakhoz volt-e mégis valami köze a szesznek, s hogyan viselkedik, amikor cseppet sem iszik, ezt nem tudom. Az akkori viselkedése azonban furcsának, sőt elítélendőnek tűnt előttem. Pedig, látszólag nem történteik nagy dolgok. Felállt a falu dolgozói előtt, és zsebreduaott kézzel kezdett járkálni fel s alá, úgy beszélt, mint tanár a katedrán... (Az a régi tanár, akire még mi emlékszünk, a aki valahonnét a magasból szólt hozzánk mindig, leereszkedően.) Rossz szokás — gondoltam — alkalomadtán figyelmeztetni kellene rá. De nem jutottam tovább a morfondírozás- ban, a szavai megütötték a fülemet. Kioktatta, nevetséges helyzetbe hozta az egyik jelenlevő felnőttet, a gyengén működő tsz tagját, hogy nem dolgozott a nyáron becsületesen. Nem egészen idevágó téma volt — tudniillik sajtóanké- tot tartottunk, nem tsz- közgyűlésen, sem a helyi tanács valamelyik szőkébb körű gyűlésén voltunk. Aztán egy merész kanyarodással a gyengén záró tsz vezetőségéről kezdett beszélni, akiket — hangoztatta emelt szóval—rövidesen úgyis le fognak váltani. Ki fogja őket leváltani és hogyan? Hiszen csak a tagság jogosult erre, s az sem külön-külön, ha. nem együttesen... S ezt épp ön ne tudná, a helyi tanács egyik vezető funkcionáriusa? Jóllehet, hogy azok a vezetők valóban megértek a leváltásra. de higvie el. ez a kérdés sem ide tartozott. S ilyen formában még a tanácsülésre sem. Nagvon meglepett az is, amikor a jólértesütt- ségével a másik, a jól működő tsz elnökét „bökte” oldalba, mondván: „Még egész biztosan az elnök elvtárs sem tudja pontosan, mennyi a tsz-ek zárszámadásának végleges eredménye, mennvi egy munkaegység értéke a két szövetkezetben. Hát ennyi, meg ennyi...” ön büszke volt rá, hogy elsőnek jelenthette be a falu lakossága előtt ezt a számot, amit — ha nem is fillérre — de fo_ rint erejéig már ismertek a tsz-vezetők is, s amit ön, gondolom a járási tanács jóváhagyott számadataiból, előbb ismerhetett meg egy félnappal. Nem tudom mit érzett a tsz elnök,, de én pirultam befelé, helyette is. Hiszen ha valakinek, úgy ezt neki lett volna joga bejelenteni majd, azon a bizonyos zárszámadó közgyűlésen, amelyre néhány nap múlva úgyis sor került. Apróságok ezek? Látszólag igen, mégis összefüggenek egy község egész életével, demokratikus légkörével, amelynek ön —r mint tanácsi vezető — irányítója, mondhatni úgyis, mércéje kell legyen. Ügyeljen rá máskor, titkár elvtárs. Tanuljon ne csak jó gyakorlati érzéket, de szerénységet is mindazoktól, akiknek életével naponta törődnie kell, s akiknek szolgálata mindannyiunk legfontosabb kötelessége. F, Tóth Pál NaphSsben A gyufa nem játék 72 esetben okoztak tüzet a gyermekek, ennek következtében tizenketten estek áldozatul és 52 091 forint tűzkár keletkezett. Percek alatt vált semmivé több család otthona és a gyermekek elvesztése egész életre kiható megrázkódtatást okozott a szülőknek.« Elgondolkoztató. kiáltva figyelmeztető adatok. Felnőttek, szülők, vigyázzatok! Az óvatosságból, erőlel.vísból sohasem lehet elég! Mert sokszorosan jaj, ha tragédia árán kell ezt megtanulni. Nagyobb gyerekek, úttörő pajtások, legyetek okosak, vigyázzatok és intsétek kisebb társaitokat! Nem is gondoljátok, milyen nagy feladat ez. Kezemben a kis, pirosbetűs plakátocska. Az egész társadalom segítségére apellálva javasolja: indítsunk a »-Gyufa nem játék« mozgalmat. A felhívás megráz, elgondolkoztat. A mozgalom pedig segít az agyakba vésni a múlt év keserű tapasztalatait. Bízunk benne, hogy hathatósan. P. I. Kis, pirosbetűs röplap került a kezembe. »A gyufa nem játék« — hirdeti rajta a nagybetűs cím. Mielőtt elmélyedhetnék a gyufa és a társgondolatként nyomban hozzá kapcsolódó tűz hasznosságáról és veszedeimességéről. a tekintetem máris szántja a több pontba foglalt sorokat. Fájsz községben a múlt év elején az otthonában felügyelet nélkül hagyott három gyermek felgyújtotta a lakást és a hazatérő anya nem láthatta többé élve gyermekeit. Néhány nappal később Kecskeméten lett a tűz martaléka úiabb három, a lakásba bezárva hagyott kisgyermek. Júniusban Hartán, szeptemberben Kunszálláson, novemberben Kunszentmiklóson, decemberben Kiskunfélegyházán követelt halálos gyermek-áldozatokat az ember számára egyébként oly hasznos tűz, illetve a gyufa. Mélységesen megrázó tragédiák. Aztán ez áll a röplapon: »-... a megye területén 1961-ben
