Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
Érdekességek Egy telefonfülke panaszai Jubilál a dobostorta Világhírének és népszerűségének teljében február 19-én tölti be 75. „életévét” Dobos C. József egykori szakácsmester nagy műve, a dobostorta. A finom piskóta-rétegekből, tojás, vaj és kakaómasszából, ropogós barna cukorlapkából felépített tortafejedelem szinte valameny- nyi kortársát túlélte. Hetvenöt év alatt harmincféle torta merült a feledés homályába, a dobos azonban legyözhetetlennek bizonyult, sőt napjainkban új fénykorát éli. Megtalálható az angol, a francia, a belga cukrászdákban ugyanúgy mint Ausztriában és Hollandiában. Az eredeti receptet, mint afféle születési okmányt id. Tóth Ferenc cukrászmester őrzi. A 75. születésnapon azt az ötven dobostortát, amelyet az ünneplő közönségnek szolgálnak fel a budapesti Hungáriában, a legeredetibb recept szerint készítik el a cukrásziparunk nagyjai. Madarast utcák, madarast tanácstagok Ilyenkor télidőben a Madarasra látogató idegennek már első falubeli sétája alkalmával szemébe tűnik, hogy itt kevesebb a sáros, elhanyagolt utca, járda, mint más községekben. Nem is mulaszthatom el, hogy a tanácselnökkel való találkozáskor egy kis dicséretet meg ne kockáztassak. — Hátha még a járdák történetét is ismerné! Én már készültem, hogy megírom, de mindig közbe jött valami... — fűzi tovább a szót Suhajda János elvtárs, és máris hozzákezd, Előnyös? Előnyösnek általában az olyan dolgokat nevezzük, ami köz- nyelven szólva: »Hasznot hoz a konyhára.-** Feltételezzük, hogy hasonló, propaganda céllal készítette az Állami Biztosító megyei Igazgatósága Kecskeméten, a Szabadság tér egyik épületének tetejére a »Biztosítás — Biztonság« feliratú hatalmas neon-reklámját Bizonyára sokba is került. Talán megérné — ha esténként világítana is! A leltározás olyan, mint egy vizsga, amikor is számot kell adni arról, ki hogyan végezte munkáját, azaz miként óvta, vigyázta a nép vagyonát A leltározásra nemcsak a boltok dolgozói, hanem az ellenőrző szervek képviselői is felkészülnek, mert ők látják el a vizsgáztatói tisztet Huszonöt boltnál — húsz állami, öt földművesszövetkezeti — megtartott ellenőrzés azt bizonyította, hogy minden szempontból kifogástalan volt a leltárra való felkészülés a kiskereskedelmi vállalatoknál. Az ütemterv időben elkészült, a boltok kiválasztása körültekintően történt, s mindenütt szakellenőrök jelenlétében folyt a munka. A leltározás meggyorsítása érdekében elvégezték az áru csoportosítását, lezárták a bolti adminisztrációt, az áruk összeírásához mindenütt az előírt Ieltárjegyet használták. Ennek ellenére kisebb-na- gyobb mulasztások még előfordultak. Többek között megtörtént, hogy a leltárt a tervezett időpontnál előbb vagy utóbb bonyolították le. A tételek sem voltak mindig pontosak. Az ellenőrök 454 cikk helyességét vizsgálták felül mind mennyiségben, mind a fogyasztói ár szempontjából. Ennek során négy boltban 13 cikknél merült fel áreltérés. A Dél-magyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalat kecskeméti Ierakatánál a méteráruk összeírásánál többször nem vették figyelembe a gyár által megadott hibajel engedményeit. A Bács-Kiskun megyei- Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 31l-es számú kiskunfélegyházi boltjában kétfajta férfi alsónadrág fogyasztói árát cserélték fel. Ezzel mintegy 180 forintot tévedtek saját kárukra. Ennek ellenkezője is megtörtént. Ugyanennél a boltnál két darab osztályos inget I. osztályon vettek leltárba és két esetben a hiba.jelengedményt figyelmen kívül hagyták. E mulasztások ellenére mégis azt kell mondani: a kereskedelmi dolgozók jól vigyáztak a reájuk bízott vagyonra, felelősségük tudatában végezték el a leltározás sokrétű munkáját, ami tükröződik ezek szakszerűségében, gyors lebonyolításában, s abban, hogy szabálytalanság miatt új leltár felvételét sehol sem rendelték eb Japán tűzoltónap Az 1600-as évek óta minden esztendőben megrendezik a tűzoltók napját Japánban. Képünkön: a hagyományos ünnepély főszereplőinek egyik lélegzetelállító mutatványa. A világ leghosszabb levele Egy levelezni szerető tokiói lány levelet juttatott el egy nyugatnémet újság szerkesztőségéhez, azzal a kéréssel, hogy keressenek neki levelezőpartnert. Ez azonban nem lesz könnyű a mai sietős világban, mert a levél 18 méter hosszú és -a szorgalmas japán lány ráadásul ma már nem is használatos gót betűkkel írta. ...... PE TŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, elelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. •lefizethet dtt i h«naora 12 forint Bars-Kiskun megyei Nvamda V .Kecskemét. — Telelőn; 11-85; hogy az elmaradt tudósítást elbeszéléssel pótolja. Íme: — A járdaépítési „láz” nem újkeletű Madarason. Van egy szénporos téglaégetőnk, amelyben májustól októberig körülbelül félmillió téglát állítunk elő. Három évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy ennek egy részét a járdák rendbehozására fordítjuk. .. Hát így kezdődött... — S hogyan folytatódott? Főszervező: a tsz-kovács — Elmesélhetek egy őszvégi példát?... Ügy november közepe táján az egyik tanácstag, Geiger János, a téesz kovácsa kopogtatott nálam: — Elnök elvtárs! Tégla kellene, de gyorsan! A Bajcsy-Zsi- linszky utcát szeretnénk lekö- vezni... — Megvallom őszintén, sza- bódtam egy kicsit. A Bajcsy- Zsilinszky utca az újosztásban van. Az egyik leghosszabb utcánk, sok foghíjas telekkel, s a leghapehupásabb is. Mondom is Geiger Jánosnak: — Hogy akarják azt maguk ilyen gyorsan megcsinálni? — Némely helyen félméteres töltés is kell az új járda alá... — Azt bízza csak ránk elnök elvtárs... De,legjobb, ha holnap eljön és megnézi. — Elmentem. Hát az utcában csakúgy nyüzsög a nép. Még az öregek és a gyerekek is ott voltak, s máig sem tudom elgondolni: honnan vették azt a sok talicskát, ásót, lapátot, amit ott láttam... — Mit tehettem? Szóltam Geiger elvtársnak, hogy jöhetnek a tégláért.. . Le is rakták mind a huszonháromezret, aztán tovább „kunyeráltak”. A „követük” megint Geiger János, a tanácstag volt: — Elnök élvtárs! Olyan csúnya kis korcs fáink vannak... Nem lehetne újat telepíteni helyettük? Mondjuk szép japánakácokat? — Szereztem nekik 160 darabot. — Azt is elültették és most azon töriji a fejüket, hogy sövényt kellene húzni az út és a ’árda közé... i a On tevékeny közigazgatás Geiger Jánosék szervezkedése természetesen nem maradt titokban. — Alig csitult el ott a munka, már hívták a szomszédos Petőfi utca lakói. Gyűlést tartottak, s mint a helyszínen kiderült: szintén járda ügyben. Ott is a tanácstag vitte a szót, s addig érveltek, míg nekik is meg nem ígértem a téglát. Hanem itt nemcsak az egyengetés okozott gondot, hanem az utca egyik lakója: egy 75 éves, a mai idők szavát nehezen értő nyugdíjas vasutas is. — Biztosan maguknak is volt már dolga vele — veti közbe Suhajda elvtárs —, mert mindig van valami sérelme, panasza, amin — ő úgy véli — csak a legfelsőbb szervek tudnak segíteni. Az ő háza az utca közepén van és a kertje jókora darabon benyúlik az útra... — Le kellene „nyesni” belőle egv darabkát, mert különben a szűk utcarészen a lovaskocsik tönkreteszik az új járdát —• — mondogatták az utca lakói. — No, akkor én vállalom, hogy megindíttatom a kisajátítási eljárást — mondtam, mert gyanítottam, hogy az öregnél szép szóval, kéréssel nem jutnak semmire. — Három nap múltán azonban megjelent egy küldöttség a Pe‘ tőfi utcából, — bejelenteni, hogy elkészült az új járda. — El ám, még az öreg nyugdíjasunk kerítését is beljebb tettük. .. — dicsekedett az egyik, mire én őszintén megrémültem, hiszen a kisajátítási eljárás megindításáról egészen megfeledkeztem. — No, lesz itt bonyodalom, emberek... — Semmitől sem féljen, elnök elvtárs — nyugtattak meg. — Elejét vettük mi már annak! Képzelje, nemcsak hogy segített az öreg, de még a téglafuvarozáshoz is hozzájárult száz forinttal! Hát íme így bontakozik ki Madarason az öntevékeny köz- igazgatás, amely a tanácstagok lelkes közreműködésével a faluszépítés egyik legalapvetőbb forrásává, ösztönzőjévé vált. Természetesen az önállóság, a jó szervező készség itt sem minden tanácstagnak erénye még, de hogy megtanulhassa, arról nem egvszer a lakosság is gondosko dik. At*ik a tanácstagot „mozgósították“ Ugyancsak az őszön kezdték meg a Honvéd utca egyik oldalának a kövezését. Mire a másik oldalról asszonyküldöttség kereste fel a tanácselnököt: — A mi oldalunk a sárosabb, miért nem kövezik azt? — Mert a másik oldal tanácstagja az élelmesebb... — válaszoltam. Mondanom sem kell, hogy ezután úgy „megmozgósították” a tanácstagjukat, hogy én sem tudtam szabadulni tőle, míg ki nem utaltam nekik a téglát, így került a Honvéd utca mindkét oldalára új járda... — fejezi be a tanu’ságos elbeszélést Suhajda elvtárs. Igaz, hogy nem nagy, világrengető dolgok, történetek ezek, de ha elolvasták, ne feledjék: sok kicsi apró tettből születnek nagy és szép közös alkotásaink. Madarason alig fél év alatt 4250 négyzetméter új járda, másutt kultúrház, új vízmű vagy egyéb létesítmény, ami ezrek életét teszi szebbé, gondtalanabbá. Eszik Éva Mégis csak szörnyűség! Hosz* szas harc és oly sok viszály után létrehoztak, felállítottak Kecskeméten, a Rákóczi út és a Hajdú utca sarkán. A cél nagy volt és nemes: — személyem legyen biztosítéka annak, hogy fejlődik, egyre inkább nagyvárosi jelleget ölt a »hírős« város, Kecskemét. Eddig rendben ment minden. Hivatalos személyisegek szemlélték délceg alakomat, dicsértek engem, és azt a nagyszerű lángelmét, akinek eszébe jutott, mily nagy szüksége is van reám a városnak. Igen, a városnak mindenesetre! Az embereknek már úgy látszik, kevésbé. Barbár módon fellázadtak szokatlan, újszerű formáim ellen. Beverték, összetörték oldalaimat, leütötték a lámpámat, szabálytalanul kezelték, elrontották a készülékemet. Letépték jobb sors után vágyakozó készülékemet, kiraboltak. Elvittek minden búszfillé- rest és kabátgombot... Tönkretettek! A tolvajok haszna harminc ">rint! Az állam kára kétezer forint! És velem? — velem vajon mi történik ezután? Tudom, minden tőletek függ, emberek! Hogy ott maradok-e. kifosztottam némán, várva az enyészetet, vágy visszanyerem hangomat, elvesztett boldogságomat és megértő, vigyázó szeretet vesz körül itt Kecskeméten, a Rákóczi út és a Hajdú utca sarkán... V. Zs. SZERENCSÉS EMBER Giovanni Valluri torinói vegyészről azt mondják, hogy »futószalagon« nyer. Totón és lottón 1960-ban 40 millió lírát nyert össze (mintegy kétmillió forintot), s nemrég ismét kétmillió líra birtokába jutott, sőt autót is nyert mindehhez. Ké- pünkön: a »szerencse fia« mosolyogva néz a lencsébe Minden oka megvan rá, hogy jókedve legyen.
