Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-02 / 27. szám
1968. február 2. péntek 2.. oldal 4 demokratikus tömés mozgalom sikere Franciaorszásban Kanada nem hajlandó megszakítani Kennedy sajtóértekezlete a szovjet—amerikai kapcsolatokról Katangában tovább fegyverkeinek a szakadárok A FRANCIA közvélemény nyomása végül — arriiíit a francia hírszolgálati iroda jelentette — 'smét meghátrálásra kényszerítette de Gaulle kormányát. A hazájukért aggódó franciák sok százezres tömegeinek szinte naponta megismétlődő tüntetései, követelése — hogy a kormány vegye fel a harcot az OAS franciaországi hálózata ellen — oda vezettek, hogy letartóztatták a francia államvédelmi szervek egy párizsi mulatóban Philippe Castille-t, az OAS franciaországi terrorszervezetének egyik vezetőjét. A jój ismert terrorista, akinek lakásán 20 kilogramm robbanóanyagot találtak, 48 nagyobb szabású merénylet "előre elkészített tervével együtt, többek között arra akart vállalkozni, hogy február 5-én, de Gaulle, már bejelentett rádióbeszéde idején, felrobbantja az Effel-torony tetején elhelyezett rádióállomást. A másik OAS-vezetőt Lyonban fülelték le. A francia fasizmus égyik pregnáns egyénisége, a poujadeista mozgalom egyik képviselője. Marcell Botiyer, á déLfranciaországi ÖAS-szervezet irányítója volt. Az előzetes nyomozás szerint mintegy 100 bombamerényletért vonható felelősségre és minden jel arra mutat, hogy ez a mindenre elszánt fasiszta gyilkolta meg annak idején az eviani polgármestert. Egyidejűleg 16 diákot is őrizetbe vett a rendőrség azok közül, akik a múlt héten a párizsi plasztikbombás merényletekben vették részt. A letartóztatásokkal kapcsolatban találóan jegyzi meg a l’Humanité: az OAS elleni akció megmutatta, hogy az államhatalomnak megvannak az eszközei a cselekvésre — ha akar. A tömegek antifasiszta mozgalmának sikere, hogy erélyesebb rendszabályokra kényszerítette a kormányt Szerdán egyébként újabb 10 halott és nyolc sebesült jelezte az OAS terrorakcióit Franciaországban. Egy hónap alatt — amint a francia hírszolgálati irodák közölték — 550 halálos áldozata volt az OAS-terrornak Algériában. A január havi mérleg igen aggasztó, hiszen nem kevesebb, mint 810 merényletet követtek el Algéria városaiban és a halottakon kívül 990 sebesült' áldozata is volt az esztelen vérengzéseknek. KENNEDY amerikai elnök legutóbbi sajtóértekezletén részletesen foglalkozott az Amerikai Egyesült Államok belső helyzetével. A jelentések szerint az elnök nem ítélte meg derűlátóan a gazdasági helyzet alakulását Részt vett az értekezleten Adzsubej. az Izvesztyija főszerkesztője, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik. Adzsubej találkozásai Salingerrel, Kennedy közvetlen bizalmasával —■ állapította meg az amerikai élnöK — igen hasznosak és eredményesek voltak. Azt a reményét fejezte ki Kennedy, hogy feltétlenül hasznos lenne mindennemű véleménycsere, együttműködés vagy információcsere a két nagyhatalom között. Reméli, hogy az ilyen kapcsolatok javulásának ütemében háttérbe szorulnak a feszültséget előidéző problémák, amelveK veszélyeztetik a békét. Esetleges szovjetunióbeli látogatásáról szólva Kennedy kijelentette, hogy ennek a lehetősége az amerikai—szovjet kapcsolatok enyhülésétől függ. Kennedy azt is kijelentette — kénytelen-kelletlen —, hogy elégedett az amerikai államok szervezetének Punta del Bste-i értekezletével. A KONGÓI HELYZET újabb fejleményed közé tartozik, hogy az ENSZ távozó kongói főképviselője szerdán meglátogatta a Leopoldville környékén levő katonai táborban fogva tartott Gizengát, a kongód kormány volt miniszterelnök-helyettesét. Linnét, az ENSZ főképviselője, igen keserű beismerésre kényszerült, mely bizonyos fokig az ENSZ kongói tevékenységének bírálatát is magában hordozta. Elmondotta ugyanis, hogy Gizenga egyáltalán nem óhajtja a továbbiakban az ENSZ védelmét kérni, erről a miniszterelnök-helyettes írásos nyilatkozatot is adott Linnemek. Linner nyilatkozatának ezt a részét nem erősítették meg ugyan, annyi azonban bizonyos, hogy ez a mostani állásfoglalás ellentmond Gizenga korábbi kéréseivel. Az tény, hogy Gizengát Mobutu zsoldosaiból álló őrség tartja fogva. Azt més Linner is bevallotta, hogy Gizenga szabadsága »kisoé korlátozott«. Az ENSZ kongói tevékenységének egy másik jelentős ténye, hegy a kongói ENSZ-képviselet beszámolója, amely a Biztonsági Tanács 1961. februári és novemberi határozatának végrehajtásáról szól, még nyomokban sem tartalmaz olyan tényeket, melyek az említett határozat végrehajtását igazolnák. A helyzetjelentés arról tanúskodik, hogy míg Katangában háborítatlanul tovább fegyverkeznek a szakadárok, addig az ENSZ-küldötték minden katonai erejüket a hazafias erők ellen fordítják. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN kereskedelmét Kubával LONDON. (MTI) G. Hees kanadai kereskedelemügyi miniszter kijelentette a kanadai alsó- házban, hogy kormánya az Egyesült Államok nyomása dacára tovább folytatja a kereskedelmet Kubával, nem stratégiai árukban. « A Tímea ottawai tudósítója azokat az ismételt amerikai Javaslatokat. hogy az Egyesült Államokhoz csatlakozva tiltson el minden kereskedelmet Kuhá. vaL Kanada Kubába induló exportja 1961 első kilenc hónapjában elért» a 21 500 000 dollárt, ami 14 millióval több. már* »gy évvel azelőtt. szerint Kanada visszautasította A reakció támadóén Venezuelában CARACAS. (TASZSZ) Venezuela fővárosában és az egész országban támadásokat intéztek a baloldali forradalmi mozgalmak és a kommunista párt helyiséged ellen. A rendőrség megszállta e helyiségeket és tömeges letartóztatásokat hajtott végre. A belügyminisztérium hivatalos közleménye szerint az utóbbi napokban végbement eseményeknek 79 halálos és 170 sebesült áldozatuk van. 1053 embert letartóztattak. Caracas utcáin állig felfegyverzett káténál járőrcsoportok cirkálnák. Az algériai ideiglenes kormány az önrendelkezés alapján kíván tárgyain! — Ben Khedda nyilatkozata —zása előtt nyilatkozatot adott RABAT. (MTI) Ben Khedda, az algériai ideiglenes kormány elnöke, Rábáiból történt elutaHruscsovot képviselőnek felölték a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába Moszkva. (TASZSZ) A Szovjetunióban hamarosan sorra kerülő parlamenti választásokkal kapcsolatban a „Sarló és Kalapács” moszkvai kohászati üzem dolgozói csütörtökön jelölőgyűlést tartottak és ezen Nyikita Hruscsovot, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, a szovjet minisztertanács elnökét jelölték képviselőnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába. a Maghreb arab hírügynökség tudósítójának. A miniszterei nö& kijelentette, hogy az algériaiak sohasem tévesztették össze aa Algériában élő európaiakat aa OAS fasiszta és bűnöző ultráival Hangoztatta: »Mindig anft hirdettük, hogy az Algériában élő európaiaknak joguk van saját hitvallásukra, a kultúrájukra és törvényben biztosított jogaikra.« A Franciaországgal folytatott tárgyalásokról szólva Bea Khedda azt mondotta, hegy az algériai ideiglenes kormány aa önrendelkezés alapján kíván tárgyalni, azonban olyan biztosítékokat kíván, amelyek lehetővé teszik az algériai nép számára egy kül- és beJpoltti- kailag egyaránt független algériai állam megteremtését Külpolitikai kérdenek Pyrrlmsi győzelem vagy vereség? A Punta del Este i értekezletről síA külügyminiszterek teljesítették feladatukat” — állapította meg Rusk amerikai külügyminiszter, amikor az uruguayi Punta del Esté-ben véget ért a szavazás. Husk szerint az amerikai államok szervezetének értekezlete „politikai döntéseket hozott, s most már az A ASZ szerveire tartozik, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket e döntések gyakorlati megvalósítására”, A* óvatos fogalmazás ellenére ez a meghatározás éppolyan zavaros és ellentmondó, mint a Punta del Este-I értekezlet egész menete. Washington most a határidők eltolása és a határozati javaslatok többszöri módosítása, megváltoztatása után természetesen „megmagyarázza bizonyítványát”, illetve szépíteni igyekszik a számára korántsem egy értei- mű és kedvező végeredményt, de semmiféle diplomáciai ügyeskedéssel sem tudja megváltoztatni a nyilvánvaló tényt, azt, hogy szertefoszlott az imperialisták Küba-eilenes egységfrontjának illúziója, A huszonegy ország külügyminiszteri értekezletét Columbia javaslatára hívták ősze, de valójában az USA nyomására. A nem is titkolt cél az volt, hogy a latin-amerikai országokat állásfoglalásra bírják Kuba ellen, illetve, hogy Kubát kizárják az Amerikai Államok Szervezetéből. — Ilyen Javaslat elfogadásához — az alapokmány szerint — kétharmados többség kell, tehát az Egyesült Államokon kívül még tizenhárom latinamerikai ország Kuba-ellenes szavalatát kellett megszerezni. S a Punta del Este-i értekezlet előzményei, gűrásavaros menete, a „szállodai tít~ megbeszélések” bizonyítják, hagy ss S&r&m AUam* neméi? szerint pedig Rusk külügyminiszter a sző szoros értelmében mindent — szép szót, fenyegetést, gazdasági ígérgetést és gazdasági zsarolást is — latbavetett a tizenhárom szavazat megszerzéséért. Jóllehet az értekezlet nem tért el eredeti napirendjétől, s valóban csak Kubával foglalkozott, a határozat- megfogalmazás és megszavazása óriási viharok közepette történt. Washington menet közben kényszerült visszavonni maximális követeléseit, mert utolsó percig kétséges volt, vajon együtt lesz-e az a bizonyos Kuba-ellenes tizennégy szavazat. Az viszont szinte első perctől fogva kétségtelen volt, hogy a hat legnagyobb latin-amerikai ország — Brazília, Argentína, Bolívia, Chile, Mexikó és Ecuador — tehát azok az országok, amelyek a földrész lakosságának hetven százalékát képviselik, nem hajlandók szentesíteni Washington radikális, magyarán intervencióra jogosító Kuba-ellenes szankcióit. E hat országon nem fogott az a washingtoni propagandafogás, amely szerint nem az Egyesült Államok és Kuba ellentétéről van szó, mert Kuba — úgymond — egész Latin-Ame- rikát fenyegeti. Sőt, Rusk Punta de! Este-i beszéde sém érte el a kívánt hatást, pedig ezúttal Rusk viszonylag keveset foglalkozott Kubával (Fidel Castrót is alig említette), annál többet beszélt Latin-Amerika békés forradalmáról, az éhínség, a szegénység és a tudatlanság bilincseit letörő küzdelemről, az emberhez méltó életről, a nélkülözhetetlen adő- és földreformról. Rusk szerint mindez nem érhető el Kennedy kétmilliárd dolláros segélyprogramjának oh fogadása nélkül, amelynek egyetlen feltétele: teljesíteni Washington követeléseit, mindenekelőtt pedig megszavazni a Kuba-ellenes szankciókat. Természetesen nem nehéz felfedezni Rusk beszédében a logikai bakugrást. Hiszen éppen Kuba az az ország, amely már megvalósította a földreformot, letöri a tudatlanság bilincseit, sőt, amerikai dollár segély nélkül független gazdaságot teremt. Ilyen körülmények között került sor a szavazásra, amelynek, mégha csupán számszerű végeredményét nézzük, akkor is megállapíthatjuk, hogy Washington vereséget szenvedett. Az Egyesült Államok küldöttségének ugyanis le kellett mondania arról a vágyálomról, hogy egyhangúan fogadtassa el a Kuba-ellenes határozatot. De az a határozat, amelyet végül Is a kis „banán- államokból” összetákolt szavazógépezet elfogadott, voltaképpen komp- romiszum, jóval enyhébb, mint amire Washington eredetileg törekedett. S hogy Washington veresége teljes legyen, a hat legtekintélyesebb latinamerikai ország még ezt a homályos megfogalmazású kompromiszumos javaslatot sem szavazta meg. A voltaképpen „elvi” határozatok mindössze azt mondják ki, hogy az amerikai államok rendszerével (és nem szervezetével?) összeférhetetlen, hogy amerikai ország marxi-lenini politikát folytasson. S azáltal, hogy csatlakozik a szocialista országok tömbjéhez „megbontja a nyugati félteke egységét”. Kuba — állapítja meg a határozat — összeférhetetlenségével „önmagát zárta ki a nyugati félteke országainak rendszeréből”. Kuba tehát, Punta del Este után, tagja az Amerikai Államok Szervezetének, meg nem is. Ténylegesen kizárták, de jogilag nem, s tegyük hozzá: lényegében Punta del Este előtt sem volt más a helyzet. A határozat erkölcsi és politikai értékét pedig még kétségesébbé tette az argentin külügyminiszter, aki a szavazás előtt kijelentette: „Az értekezletnek nincs jogi felhatalmazása» hogy az Amerikai Államok Szervezetének tagjai közül bárkit is kizárjon, vagy felfüggesszen. Egy ilyen lépéshez módosítani kell előbb az alapokmányt.” Dortlcos kubai elnök pedig fgy összegezte az értekezlet mérlegét: „Az Egyesült Államoknak nem sikerült elérnie a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok megszakítását Kubával, sem egy újabb Kuba-elle nes agresszió egyhangú támogatását, jóllehet Kuba nyíltan hitet tett a marxizmus—leninizmus mellett.” Az amerikai imperializmus csupán any- nyit ért el (ha ez egyáltalán ered ménynek tudható be), hogy regionális szervezetből politikai—katonai tömbbé fokozta le az amerikai államok szervezetét. Megválasztották Csütörtökön az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Hazában Szakosíts Árpád elnökletével folytatta tanácskozását a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése. Siklósi Norbert főtitkári beszámolójához számos hozzászólás, észrevétel, iavaslat hangzott el. A vita középpontjában ezúttal is a sajtó legfontosabb feladatai, a szerkesztőségi munka :dőszerű kérdésed szerepel teK. Számos felszólalás után Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára összefoglalta a kétnapos tanácskozás tanulságait, s válaszolt a hozzászól óknak. A küldöttközgyűlésen az újságírók javaslatára határozat született: ettől az évtől a magyar sajtó napját — az első magyar kommunista újság, az 1918 december 7-én megjelent Vörös Üjság születésnapján — december 7-én üimepUk. Kitüntették 3URI3 GÁGARINT KAIRO (TASZSZ) Nasszer, az EAK elnöke szerdán este a szovjet űrhajós tiszteletére rendezett vacsora előtt a köztársaság legmagasabb kitüntetését nyújtotta át Jurij Ga- garinnak, aki baráti látogatáson Egyiptomban tartózkodik. HANOI A Vietnami Demokrat! k ua Köztársaság nemzetgyűlésének állandó bizottsága a miniszter- tanács java határa a Munka Hőse kitüntető címet adományozta Gaparinnak, a világ elsp űrhajósának. a* Mij vezetőséget Bejelentette, hogy Henri Alley, a hős algériai újságíró táviratban köszöntötte a MUOSZ küldöttközgyűlését. A kétnapos tanácskozás befe- iezéseként a küldöttközgyűlés megválasztotta a MUOSZ vezető szerveit, a választmányt, a fegyelmi bizottságot és az ellenőrző bizottságot. A választmány ezután megtartotta első ülését., amelyen megválasztotta a szövetség elnökét, főtitkárát és az elnökség tagjait A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke: Szakosíts Árpád; főtitkára: Siklósi Nor~ bért. Az elnökség tagjai: Barcs Sándor, Gedeon Pál, Komj&t Irén, Komócsin Zoltán, Lőkös Zoltán, Máthé György, Mihályfi Ernő, Paál Ferenc, Parragi György, Siklósi Norbert, Szakosíts Árpád, Szirmai István, Tabi László és Vető József* * Befejeződött a MUOSZ küldöttköz«yűlése
