Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

A magyar sejk Napközben Hol játsszanak«..? NEM SOK helyen dicseked­hetnek a megyében olyan álta­lános iskolával, mint a kiskő­rösieké. Tizenkét tanterem, jól felszerelt szertár, politechnikai terem, tanári, orvosi szoba, tá­gas folyosók — minden csupa fény. A tantermek parkettesek, csak úgy ragyognak. Érthető, hiszen hét és fél millió forint­ba került az iskola. Boldogság lehet birtokolni, gondolja a kí­vülálló. — Igen, csakugyan nagy öröm ide járni, csakhogy ... — így a gazdái. S hogy mi van emögött a »csakhogy« mögött? Pár per­ces ottani látogatásunk alapján a következőkben foglalhatjuk össze: BOLDOG birtokosok a gyere­kek, csakhogy kissé túlságosan rövid gyeplőszárra fogott a sza­badságuk. A fényes parkettet kímélni kell, ezért »váltócipős« az iskola. Az utcai lábbelit bent le kell cserélni, vagy védőma- muszt húzni rá. Ez eddig ért­hető és természetes dolog. Meg nevelő hatású is. Jobban óvja otthonát, s a közvagyont az a gyerek, aki ezt megszokta, meg­tanulta. Am ennek az iskolának a nö­vendékei a szünetekben sem mehetnek ki az udvarra, nem hancurozhatnak. hócsatázhat­nak, .mint általában a társaik. Nincs idő ugyanis a cipővál­tásra. Ezért az utca felőli nagy­udvart parkosítani kívánják a tavasszal. A másikról meg szól­ni sem érdemé«, annyira kicsi; — Szegény gyerekek! — mondjuk, mi, s az iskolát be­mutató tanár mosolyogva meg­kérdi: — Ugyan miért? Hogy a szü­netet a folyosón kell tölteniük? Kinn lehetnek a szabadban egész délután! Meg különben mozognak ők itt a folyosón is. Mi nevelők naponta heten ügyelünk a rendre, mégis alig bírunk velük... IGEN, ilyenek a gyerekek, mozgékonyak, elevenek. Még­sem helyes őket egész délelőttön csak zárt levegőre ítélni, leg­alább egy olyan nagy szünetet kellene beiktatni — még ha a megszokotthoz öt percet hozzá- toldanának is —, hogy a cipő­váltás se akadályozhassa a nagyszüneti udvari kergetősdit. És ettől még egy vékony park. sáv is díszleghetne a kerítés körül! A cipőváltást említettük már. Szólni kell azonban a folyosón elhelyezett szekrényekről is, amelyek a cipőt, kabátot őrzik. Célszerűek ezek a folyosón hosz- szában elhelyezett fali szekré­nyek, csakhogy máris rokkan­tak, Vagy nem is voltak soha jók? Tény, hogy sok közülük nem zárható, lóg az ajtaja. HASZNOS lenne, ha a kivi­telező — még a garanciális idő lejárta előtt — kiköszörülné ezt a csorbát és egyúttal zárha­tóvá tenné az üveg-faliszekré- nyek ajtajait is. Mielőtt még végleg meg nem telnek porral. P. I. Germanus Gyula professzort nevezik az arab világban Abdul Karim sejknek. Ötvenéves tu­dományos munkássága idején sok jelentős müvet írt az arab irodalomról, a kairói és római tudományos akadémiának tagja, előadója sok külföldi egyetem­nek. Most a közeljövőben meg­jelenő magyar nyelvű arab iro­dalomtörténeti könyvén dolgo­zik. Segít a patronáló Mennyi kávét iszunk óránként ? Egy legújabb nemzetközi sta­tisztika szerint a világon órán­ként körülbelül 50 millió csé­sze kávét isznak, 35 millió kilo­gramm kenyeret esznek és 25 millió kilogramm burgonyát fo­gyasztanak. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« »♦♦♦♦#♦♦♦♦♦♦♦« PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. ?lelős szerkesztő- Weither Dániel Kiadja: 9 Petőfi Népp Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó. Mezei István. Szerkesztőség: <pcskemét. Széchenyi tér I. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Maevar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. '•Vl7Pt*cí If* ’ hónapra 19 forint tía s Ki-Kun megvet N\ ma« v, Kecskemét. - Telefo»; U-85; IDŐJÖSLAS — A takarítónőnek fáj a lába. — Akkor jelezzünk esős időt. Szenet rostál Szebelédi Ferenc és Nagy Antal, ök gondos­kodnak arról, hogy 20 százaléknál ne legyen több a szén­por a vevőnek eladott tüzelőben. KÉT KECSKEMÉTI termelő­szövetkezet — a talfáji Törek­vés és a budapesti betonút má­sik oldalán fekvő Petőfi — nem­régiben életrevaló ötlettel állott a városi tanács végrehajtó bi­zottsága elé: nincs alkalmas he­lyünk a közgyűlések, előadások megtartására, egy-egy táncmu­latság megrendezésére. Szívesen összetennénk 100—100 ezer forin­tot egy tsz-közi székház felépí­tésére. Támogatna-e bennünket a tanács? A városi tanács pártszervezete éppen vezetőségválasztó taggyű­lését tartotta ebben az időben és szóbahozták a két szövetkezet elgondolását is. Szó szót, ötlet ötletet követett és máris meg­született az elhatározás: a taná­csi dolgozók pártszervezete vál­lalja a célkitűzés patronálását. ÍGY TÖRTÉNT, hogy ki-ki munkához látott. A műszaki osz­tály dolgozói a 320 személy be­fogadására alkalmas épület terv- készítésével fáradoznak, a Kö- FA-csoport az anyagbeszerzés­ben iparkodik hasznosítani ma­gát. Mert amint kitavaszodik, a tanács házilagos építőbrigádja — a műszaki osztály irányításával megkezdi a munkát. Az anya­giakhoz is megfelelő kiegészítést javasol a tanács vb mintegy 300 ezer Ft. értékben. S HA MINDEN jól megy, jú­nius 1-én birtokba veheti a két testvér-tsz a közel 40 méter hosz- szú és több mint 12 méter szé­les — a tanyaközpont első je­lentős létesítményét képező — épületet. lUiiiikik. Mai gyerek Az eset, amit leírok, egyik ismerősömmel történt meg a minap. Gépkocsival utazott a Helvéciái Állami Gazdaság­ba, s magával vitte nyolcéves kislányát is, mondván: hadd, ismerkedjék a gyerek a vi­lággal és a téli táj minden szépséglével. Vígan suhant az autó, $ a kislány hangos örömmel csi- csergetf apukája mellett. Lát­hatóan élvezte az utazást. Az apuka is jókedvre derült, s gondolta, hogy az apai tekin­tély yfrvelése céljából kihasz­nálja az alkalmat, vagyis megmutatja, mi mindent tud ő erről a vidékről. Hadd ál- mélkodjék a kislány! Való­ságos idegenvezetőnek érezte magát. Egyszerre azonban feltűnt az Állami Gazdaság központ­jának komor, irdatlan bás- tyás épülete, s erre ismerő­söm lelkendező szarvakkal mutatott ki az autóból: _ Nézd csak, kislányom, it t van a kacsalábon forgó kastély! Nézd, mekkorra! A kislány kétkedve nézett kifelé egy darabig, s ahogy közelebb értek az épülethez, haragosan felkiáltott: — Ne bolondozz apu! Elő­ször is nem forog, másodszor pedig — nincs kacsalába! Mit lehet erre mondani? Az apu restellkedve hallga­tott, s nem fitogtatta tovább a tudományát. (—i —1.) TARLATON Van elegendő tüzelő Látogatás a TÜZÉP-nél Még emlékezetünkben élnek a két évvel ezelőtti és a tavaly téli tüzelőbeszerzési nehézsé­gek. Gyakran keresitek fel ak­korában szerkesztőségünket a kecskeméti panaszosok. Ennek sokféle oka volt. A lakosság egy része az utolsó p:11anatra hagyta tüzelőbeszerzését, s a hirtelen megnövekedett forga­lom szállítási és tárolása nehéz­ségeket okozott a telepeknek. Ugyanakkor hiányzott a meg­rendelőiroda, s nem volt eléggé szervezett a TÜZÉP-telep mun- . kája sem. Az idén nem merül­tek fel panaszok a tüzelőellá­— Háztartási kevert szénből — mondta — amely 3250 kaló­ria fűtőértékű 620 vagon a kész­letünk..Ezenkívül 300 vagon bri­kett és 32 vagon koksz van a telepen. Fából sincs hiány, csu­pán a német brikett mellé nem adunk belőle, mert az tükeralá- gy új tőstül is könnyen Jángra- lobban. — Mennyi a szén portartal­ma? — érdeklődtünk. — Annak idején önök is több­ször megírták, hogy túl poros a szón, s emiatt sokat panaszkod­nak a vevők. Most mintát ve­szünk a szénrakásokból és ame­Csendélet Van elég szén a kecskeméti TÜZÉP telepen. tásra. A napokban ellátogattunk a kecskeméti TÜZÉP-telepre, s megérdeklődtük: továbbra is zavartalan lesz-e a lakosság igé­nyeinek kielégítése? Fábián Lajos a kecskeméti TÜZÉP-telep vezetője kalauzolt a hatalmas szénrakások között, s megnyugtatott bennünket, hogy továbbra sem kell tartani tü­zelőéllátási zavaroktól. lyiknek 20 százaléknál nagyobb a szénpor tartalma, azt átrostál- tatjuk. Utasítottuk a portást is, hogy ellenőrizze a szénszállít­mányokat, ha úgy látja, hogy túl poros a szén, ne engedje ki­vinni a telepről. — Nagyszerű kivilágítás lehet itt éjszaka — mutattunk a telep különböző részein felszerelt fénycsövekre. — Huszonnyolc fénycsövet szereltettünk fel. No, nemcsak a széntolvajok elleni védekezés miatt van erre szükség — mo­solyodéit el Fábián elvtárs — hanem az éjszaka érkező szál­lítmányok zavartalan kirakása érdekében is. De ha már a kor­szerűsítésnél tartunk, nézzék meg a telep dolgozói részére épített új ebédlőt és fürdőt is. — Van még valami újdonság? — kérdeztük az ebédlő és a für­dő megtekintése után. — Van bizony! Saját erőből kikövezzük a telepet, hogy ne kelljen a sarat taposná. Már meg is kezdtük, még hozzá tár­sadalmi munkában. További korszerűsítési tervünk pedig az, hogy bevezettetjük az ioari ára­mot, ezzel lehetővé válik a te­lepen a szénnek szállítószala­gokkal történő mozgatása. Előny, hogy így magasabb rakásokban tárolhatjuk a szenet, s megkét­szerezzük a telep befogadóké­pességét. — Mire szeretné felhívni a vásárlóközönség figyelmét? — — kérdeztük végüL — A TÜZÉP-nek a Városi Mozi előtti téren levő megren­delő irodájára! Sokszor előfor­dul, hogy kétszer teszik meg a vevők az utat a telepre és visz- sza. Nem tudják ugyanis, hogy a készpénzzel történő vételnél a tüzelő árát mind a lakosság, mind a közületek csak ott fizet­hetik be. Kinn a telepen csak azok a közületek bonyolíthatják le a vételt, amelyek csekkel, vagy inkasszó útján fizetnek. N. O.

Next

/
Thumbnails
Contents