Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
19(52. fohm ár 11. vasárnap Kombájn-javítás Képünkön a Solti Gépállomás egyik arató-cséplő gépe, s annak «-orvosa«, Garda László szerelő látható. Itt már csak a vágószerkezetet kell kijavítania, de a télen még huszonöt kombájn »gyógyítása« vár rá. Hasznosítják a tavat A tabdi Űj Élet Termelőszövetkezet gazdái a tavasszal nagy vállalkozásba fognak: kitisztítják a közös gazdaságuk területén levő 12 hold nagyságú Kerek-tavat, és eredeti rendeltetésének megfelelően halastónak rendezik be, A tónak erre a célra történő hasznosítását már hét évvel ezelőtt megkezdték. Két évig sikeresen tenyésztették a halat. Aztán a szövetkezet elhanyagolta ezt a segédüzemágat. Pedig akkora volt a kereslet, hogy a hal értékesítését helyben lebonyolították. Most végre ismét felismerték a tó nyújtotta lehetőséget, de a haltenyésztés előtt negyedméter vastag iszapréteget ki kell kotomiok. A munka azonban megéri, mert jövőre minden bizonnyal gazdag halállomány fejlődik azokból a pontyivadékokból, amelyekkel a nyáron „benépesítik” a tavat Fgr kicsit hőstett is... ’’ Baksai Mihály, a Solti Gépállomás traktorosa harminc- egy éves. Ahogy olajos overáljá- ban ül az asztal túlsó szélén. _ senki nem gondolná róla. hogj c 6 érte el az első helyezést as országos ifjúsági traktoros versenyben, amelyet tavaly hirde- > tett meg a KISZ Központi Bi- zottsága, a MEDOSZ Országos- Elnöksége és a Földművelésügyi . Minisztérium. Vannak emberek, akik képtelenéit arra, hogy eredményeik- . kel dicsekedjenek. Baksai Mihály is közéjük tartozik. A beszélgetés során azért lassan kihámozzuk eredményeit, ám ez jórészt az üzemgazdász szorgoskodó közléseinek köszönhető. A reá eső terv az elmúlt évben közel másfélezer nonnál- hold volt. Már az első félév végén ezer normálholdat írtak azonban a nyilvántartó lapjára, s ez a szám év végére közel 2700-ra növekedett. A teljesítés tehát 183 százalékos. — Mi késztette arra, hogy részt vegyen a versenyben? — kérdezem, — Ügy voltam vele — kezdi szerényen —, hogy mások, nálam fiatalabb traktorosok is jelentkeztek. Miért ne jelentkezhettem volna hát én is?! Meg aztán már az előző években is jó eredménnyel szerepeltem a gépállomási és a megyed verse, nyékén. Különben már 13 éve vagyok traktoros, s azóta itt dolgozom a gépállomáson. — Máskor is álltuk a sarat, de tavaly csak azért is -hajtottunk-« egy kicsit. Mert igaz, hogy az országos versenyben én lettem az első de a második és a harmadik helyezett is ezen a gépállomáson dolgozik. Egyébként nem gondoltam az első helyezésre, de reméltem, hogy » jobbak között leszek. Nagy volt hát a meglepetésem, de az örömöm is, amikor a minap értesítettek, hogy Budapesten át kell vennem az első díjat. Hirtelen úgy éreztem, hogy én vagyok a legjobb traktoros az országban. De ez az ér. zés csak pillanatokig tartott, mert aztán beláttam, hogy semmi nagy dolgot, hőstettet nem vittem véghez, csak éppen becsületesen dolgoztam. — Részt vesz az idei országos versenyben is? — Hát... mindenesetre szeretnék. — S nevetve folytatja: — Mert tudja, most Pesten azt mondták, hogy én már betöltöt7 tem a harmincat, s így nem vagyok fiatal. De az effajta vetélkedéshez én bizony eliég fia- tatnak érzem magam, s a fiata- lók között szeretnék továbbra- is versenyezni. — Milyen gondjai voltak ta- ’ valy a verseny során? — Nem voltak különösebb problémáim — s a hangja most határozottá, magabiztossá válik, ■ ahogy folytatja. — Gépemmel, ■ az UE—28-assal mindig megértettük egymást. Nagyon jó gép. Két éve kaptam, nagyobb hibája még nem volt... Többen mondták ugyan a tavalyi száraz őszön, hogy szinte lehetetlen szántani, olyan kemény a föld. Én erre azt válaszoltam, és mondom most is, hogy ilyen nincs. Szántani mindig lehet. Csak rendben kell tartani a gépet. Az persze igaz. hogy a száraz földben gyorsabban kopik az ekevas és ezért többször kell cserélni ... Manapság már az a probléma inkább, hogy nem mindig akad elegendő mennyiségű szán tani való. mivel a termelőszövetkezeteknek egyre több a saját erőgépük. — Most mivel foglalkozik a gépállomásán? — Javítom a gépemet. Nekem elég unalmas munka ez, mert én csak kinn. a födekeo érzem igazán jól magam. Alig várom hát, hogy kitavaszodjék, s mehessek a tágas, szabad levegőre szántani. így nyilatkozik a szág ifjú traktorosainak jelenlegi legjobbja. Baksai Mihály. Bár nagy hőstettet csakugyan nem vitt véghez, csupán becsületesen. rendesen dolgozott, de jóval több földet felszántott, mint amennyi részére elő vélt írva. Ez viszont egy kicsit — hőstett is. H. D, FIATALOK AZ ÉJSZAKÁBAN Körséta Kecskemét szórakozóhe'yein Csendesek az utcák, álmosan hunyorognak a neonfénvek. Elvétve suhan egy-egy autó a köd. beburkolt, néma házak között. Szombat van, este 11 óra. Bizonyára zsúfolásig teltek a szórakozóhelyek, önfeledten simulnak össze a szerelmesek. Tűsarok kopog, nevetés csendül... Fiatalok sietnek át a téren. Itt a • kedvező alkalom, titokban a nyomukba szegődünk, és megtudjuk, hogyan szórakozik Kecskeméten esténként, az ifjúság. Az első állomás Híres — mondhatnám hirhedt — hely utunk első állomása. Hírős étterem — hirdeti kint a felirat Bent lárma és kellemetlen szag fogad. • A zongorista ujjal vadul száguldanak, a dobos kíméletlen koppantá sokkal fokozza az iramot, recsegnek-ropognak a tán- colók csontjai. A helyiség piszkos, füstös, a tánctér szűk és rejtve van a terem mélyén. Jó annak, aki oda beszorul, mert azt legalább nem látja senki. És aki már nem fér oda? Nem csinál nagy ügyet a dologból, vígan ropja táncát az asztalok között Mint az a kékruhás fiatalember is. aki sötét szemüveges partnemőjével ejtette bámulatba az egyébként edzett és sokat tapasztalt társaságot. Ügy rezgeti, rángatózott, hogy a leg- elrugaszkodottabb néger törzsek ördögűző táncosai is megirigyelhették volna. A tépett, bordó függönyök tövében mindenütt fiatalok. A szünetben zavartalanul nézegetem arcukat. Többségben 15— 25 évesek, külön asztalnál a lányok, külön asztalnál a fiúk. Előttük féldeci. bor. tekintetükben a kezdődő részegség torz fintora. Málnaszörp, üdítő ital? — a felszolgáló úgy néz ránk, mintha egyenest a Marsról érkeztünk volna. Körülöttünk egyre emelkedet- tebb a hangulat. Felsorakoznak a zenészek és a magányos lányok sóvár pillantásokkal ostromolják a sűrűn kortyolgató fiúk asztalát.. a Látszólag minden rendben. •• Egy jó, forró fekete reményében »alászálltunk« a Rákóczi úton levő Kis-Hírős eszpresszó füstös, rideg helyiségébe. Az asztalok között látszólag minden a legnagyobb rendben ment. Igaz, még nem volt egészen éjfél, és az a néhány elázott fiatalember is csendben kókadozott borosüvege vagy 17 év körüli csinos fekete lány. Partnerei — 3 fiú — hasonló korúak. Kéjesen kortyolgatva borukat, trágár élcekkel szórakoztatták egymást. Valóban ilyenek lennének fiataljaink? Az ital, »csörgés«, közönséges viccek jelentenék számukra a szórakozás egyedüli formáját? Megszólítottunk két fiatalembert. Az egyik lakatos, a másik vontatóvezető. Értelmes, jó megjelenésű mind a kettő. Kérdésünkre, hogy hogyan érzik magukat, lemondóan legyintenek: — Tudja, csak azért járunk ide, mert hová mehetnénk? Nagyon szeretünk táncolni. Persze, ha lenne valami tiszta, barátságos helyiség a számunkra, szép függönyökkel, szőnyeggel, rendes lányokkal... Éjfél után egykor Ezek a szavak jutottak eszembe a Kedves eszpresszóban. A helyiség színes, hangulatos. Eltűnt a kopár, foltos fal. a modem, élénkmintás függönyök kellemes légkört árasztanak. »Kedves« nevezetesség a kötelező nyakkendőviselet. Éjjel X óráig! Mert utána feltartóztathatatlan áradatban özönlik a pulóveres. csizmás, elázott közönség. Ugyan mit tehetnének ilyen harcedzett sokaság láttán a felszolgálók? Vélünk együtt reménytelenül szemlélik a hangoskodó részegeket, a parányi helyen ízléstelenül vonagló párokat, a megváltozott. duhaj hangulatot Mellettünk becsípett, fiatal lányt támogat »gavallérja«. Rózsaszín ruhája jóval a térde fölött, haja zilált és körülbelül negyedszer támolyog ki a hideg éjszakába. Mindig más fiú karján. IJjúsági klub kellene'? Mi itt a legnagyobb baj? — próbálom fizetés közben összegezni a látottakat. Panaszok jutnak az eszembe, amelyek igazságáról most személyesen is meggyőződhettem. Kevés a színvonalas, zenés szórakozóhely Kecskeméten. Éjfél után pedig egyedül a Kedves eszpresszó üzemel, holott méretei egyáltalán nem alkalmasak tömeg befogadására. Ez nem lenne baj, csak több, éjfél után is nyitva- tartó szórakozóhely működne városunkban. A fiataloknak valami több helyiségből álló. klubszobás. tánctermes ifjúsági ház kellene, ahol megfelelő formában táncolnának, szórakoznának ... A pincérek is megtagadhatnák végre a részegek kiszolgálását. Az utcán mélyet szippantunk a friss levegőből. Előttünk vidáman nótázó társaság kiabál taxi után. Reménytelenül Mi viszont reménykedünk. Hiszünk abban, hogy az elmondottakból mindenki levonja a megfelelő tanulságot. És Kecskemét hamarosan a kulturált helyeken, kulturáltan szórakozó közönség városa lesz. —s —a KRITIKA cÁ grofeuzoi lalatt A falu a sok-sok már megtanult új szó mellett még egy újabbat is szókincsének listájára vett: a professzor. • Nemrégiben egy parasztember többféléről beszélve azt mondja: »El sem tudom képzelni, hogyan néz ki egy profesz- szor, mivelhogy még nem láttam. De tudván, hogy tudósok, olyan embert formázhatnak, akinek a haja csak valahol a feje közepén kezdődik, némelyiken egy kis szakáll is van, szemüvegesek, bizonyára szórakozottak is, körülöttük minden csupa könyv és a sáros fa- lubój még semmit sem láttak.” Parasztemberünk bizonyára évtizedek hallomásainak apróságaiból rakta össze a tudósokról fejében élő mozaikot, és rumospohara mellett A gaomszé/l asztalnál fiatal sok mindenben igaza is van, de egyben nem: hogy nem látogatják a sáros falut. Apostagon csütörtökön este jó példa született erre. A Duna Tsz ezüstkalászos gazda tanfolyamára Kozma Pál egyetemi tanárt, a mezőgazdasági tudományok doktorát várták előadóként. Többen jöttek össze a hallgatók listára vett létszámánál, egyszerűen azért, mert voltak, akik el sem hitték, hogy egy ilyen ember falun töltse el estéjét, mások meg azért, mert a szőlőtermelés érdekli őket. így aztán a jelenlevők jól be is fűtötték a termet, mert a kályha megmakacsolta magát és a füstön kívül semmit sem adott ki magából. Apostag az oportó hazája. A2 oportóinak szép vörös bora van és ha egy kicsit a kadarkába is lopnak belőle, olyan színe lesz annak, mint a rubininak. S nem is szeretik kevésbé mint a drágakövet azzal a különbséggel, hogy szőlőből bő- viben vannak. Szőlőmunkások, kapáló asszonyok, lányok szeme éppen ezért szegeződött a professzorra és az előadást hallgatva úgy elröppent a másfél óra, mint az első báli éjszaka. Pedig súlyos témákról volt szó: a nagyüzemi szőlőtermesztésről, a fajták megválasztásáról és végeredményben arról, hogy miként is fognak gazdagabban élni az apos- tagi parasztemberek. Az ember azt hinné este nyolc óra múltán, hogy az előadás befejeztével mindenki szalad haza, amint az nagyon sokszor előfordul. De nem! Mindenki maradt a helyén, sőt Alföldi Lajos, a szőlő nem mindennapos művelője fel is szólalt: — Tetszik tudni — szól a professzor felé — amikor ezeket a szőlőket először ültették, a távolság a tőkék között még csak olyan öregcsizma- nyomnyira volt. Néhá- nyan belenevettek, az ízes beszédért ez volt a taps. Olyan sűrű volt akkor a szőlő, hogy a nők szoknyástól bele sem mehettek, a férfiaknak meg fel kellett kötni a bő gatyaszárat. De nagyot változott azóta a világ... Most meg különösen. És sokat beszél arról, hogy mi a termesztés gyakorlata és mennyi gondja van a szőlőben dolgozónak. Balogh néni sem bírja ki, hogv ne szóljon egy szót. Látszik rajta, hogy sokat kaoálta-kötözte a szőlőt, talán ezért bugy- gyant ki belőle: „Azt a gépet meg, amiről a professzor úr beszélt, mihamarabb hozzák, hogy ne kelljen az asszonynépnek annyit kapálni. A professzor türelemmel hallgatja a véleményeket, együtt mosolyog a hallgatósággal és hasznos tanácsainak végére ezt mondja: „Az elmélet próbaköve a gyakorlat. Éppen ezért jöttem maguk közé.” * A késő éjszakában együtt ballagtunk hazafelé a szövetkezet elnök- helyettesével, aki nagyon vicces ember hírében áll, hiszen legutóbb is Buda^- pesten az Állatkertben cseresznyepaprikát tett az elefánt ormányába. S ahogyan rójuk a százmétereket, azt mondja az elnökhelyettes: „Minél többet jöjjenek az ilyen professzorok és okítsák a népet, mert így talán nekem is hamarabb les* egy Trabantom.”
