Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-09 / 33. szám
1963. február 9. péntek Ahol hivatás a népművelés Jó módszerek Kecelen A kecelt kulturális bizottság tagjai az őszi-téli népművelési idény nyitánya előtt a művelődési program kidolgozásakor megkülönböztetett gondot fordítottak a külterület kulturális nevelésére. Kecelt és környékét kerüle* e osztották, s a 27-es létszámú : lturális bizottság tagjai közül egy-egy népműveléshez értő szakembert bíztak meg a közművelődés irányításával. Jó kapcsolat alakult ki a községi kulturális bizottság és a megyed Moziüzemi Vállalat között. Játék- és híradófü- meket kapnak tőlük, amelyeket a tanyaközpontokban vetítenek rendszeresen. Ezeket a filmvetítéseket könyvkölcsönzéssel, az iskolások műsorával, közérdekű ismeretterjesztő előadásokkal színest tik. Meglepő statisztikai adatokra bukkantunk. Egy- egy ilyen összejövetelen hatvannyolcvan tanyai paraszt vesz részt és jegyzetfüzettel a kezében rögzíti a hallottakat. A vádéi tanyaközpontban a pedagógusok segítségével politikai kört szerveztek és esténként összejönnek a nemzetközi helyzet megtárgyalására. Vagy: Dömötör tanyán színjátszó csoport kezdte meg működését. Teháit értelmet nyert a tanyai ismeretterjesztés. amely kettős célt ért el az elmondottak alapján. Először felkeltette az emberekben az igényekeit, másrészt teret engedtek a- kezdeményezéseknek. és e kísérleti, máris jól bevált módszernek ez a lényege. A J Öxségi művelődési otthonban zajló kulturális tevékenységről is csak a legjobbakat mondhatjuk. A mezőgazda- sági tanfolyamok tematikáját úgy állították össze, hogy azzal segítsék a nagyüzemi gazdálkodást meghonosítók szakmai műveltségének gyarapítását, valamint megismertessék őket a községre vonatkozó legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzésekkel. Néhány témakört em ütünk. Kecelen eddig csak elszórtan és kis parcellákon termesztettek őszibarackot. Amióta a közös gazdálkodás útjára lépett a falu, már többen azon gondolkodnak, hogy érdemes lenne az őszibarack nagyüzemi telepítésével foglalkozni. Vagy: Kecelen csak a kertekben termesztettek paradicsomot. A fej lődés megkívánja, hogy nagy táblákon kísérletezzenek e fontos termel vény elterjesztésével. A legszebb feladatok egyike A tiszaujfalusi Alkotmány Termelőszövetkezetben bukkantunk Fazekas Júliára. Foglalkozása: baromfitenyésztő agronó- mus, de ő a KISZ-titkár, propagandista és kultúros is egy személyben. Mióta itt van, sokat változott, formálódott a fiatalok élete. Megkértem, beszéljen valamit magáról, munkájáról. Vidáman csillog Fazekas Júlia tekintete, amikor munkájáról, a fiatalokról beszél... — Nagyon nehéz volt eleinte — idézte elmerengve a „múltat”. — Tavaly áprilisban megalakítottuk a KISZ-szervezetet. A baj csak a gyűléseknél, irodalmi, tudományos előadásoknál, szaktanfolyamoknál kezdődött. Nem akartak jönni a világért sem fiataljaink. Minden előadás előtt vidám, csoportos játékokat rendeztem, vagy elhívtam muzsikálni a községi fiatalok zenekarát. Így már a mi „gyerekeink” is szívesen jöttek és a községbeliekkel is ösz- szebarátkoztunk. Közösen, társadalmi munkában építettünk a községben művelődési otthont. Persze nem valami „fényes”, de nagyon büszkék vagyunk rá. A többit aztán elmondták a termelőszövetkezetben. Hogy megalakította a színjátszó, később a tánccsoportot. Mennyi Vesződség, fáradságos munka előzte meg az első fellépés ünnepélyes pillanatát. Azóta már megismerte, megszerette őket a lakosság. De Júlia nem éri be ennyivel: — Most tanuljuk a helyes színpadi mozgást, a hangsúlyos, szép beszédet. Szeretnénk bemutatni valami értékes, a he- lvj viszonyoknak is megfelelő. mai témájú darabot. Sajnos ilyen kevés van. Ha íróink sej tenék, milyen örömmel fogadnák ezt nálunk — gondolom másutt is!... Még többet szeretnék foglalkozni a fiatalokkal. Nevelni, tanítani őket. Állandóan fejlődik a szocialista mezőgazdaság, nekünk, a tsz dolgozóinak is lépést kell tartanunk vele... Nagyon hálás, szép feladat jutott osztályrészemül.., Ebben nem is kételkedhet senki. A város kulturális lehetőségeitől távoleső termelőszövetkezetek fiataljainak összefogása, nevelése a legszebb feladatok egyike. V. Zs. A mezőgazdászok és más hozzáértő szakemberek előadásaik keretében kitérnek arra is. hogy az őszibarack és a paradicsom keresett exportcikke államunknak és jó pénzforrást ieleni a termelőszövetkezeteknek. Természetesen nemcsak az ismeretterjesztés meríti ki a keceli művelődési otthon népművelési tevékenységét. A kulturális bizottság közreműködésével kitűnően működik a község két büszkesége: a szimfonikus és a fúvószenekar. A dalkultú ra terjesztésében és népszerűsítésében nagy szerepet vállalt magára a közkedvelt negyven- tagú vegyeskórus. A színjátszó csoport pedig most készül a császártöltésiekkel közösen Arthur Müler: Piüantás a hídról című drámájának bemutatására. Mindez csak vázlatos képe annak, amit a keceljék elkövetnek a népművelés felvirágoztatásáért Eredményeik titkát keresve megállapíthatjuk, hogy ahol összhangban van a községi pártvezetés a tanács irányításával, s ezzel még párosul a kul. turális bizottság jó munkája, ott hivatásnak tekintik az iskolán kívüli népművelést és közművelődést. A megszökött falu CSEHSZLOVÁK FILM Nem mindennapi cselekmény körül bonyolódik a film története. Mala Lhota kis község, a járás szégyene, ahová már egy esztendeje hiába járnak az üzemi agitátorok, lakosai nem hajlandók a szövetkezés útjára térni. Elhatározzák, hogy borsót törnek az agitátorok orra alá, s a közgyűlés helyett búcsújárásra indulnak. Hogyan érnek I azután a boleslavi Szűz Mária helyett a közös gazdálkodáshoz: ezt látjuk a vetítővásznon. Készülünk a kulturális seregszemlére A kecskeméti Gáspár András Iparitanuló Iskolában a kulturális foglalkoztatást különösein fontosnak tartjuk. Ezért igyekszünk tanulóink szabad idejét különböző szakkörökben lefoglalni és hasznosítani Van színjátszó, irodalmi, báb, ének-zenekari, rádió- és íefo- szakkörünk, ahol tanulóink jelentős hányadát, mintegy 400 főt foglalkoztatunk. Az idén is mi rendezzük az ipari tanulók országos szavalóversenyét, immár negyedszer, ami különösképpen nagy feladatot ró intézetünk tanulóira és tanáraira. Színjátszóink a múlt évben nagy sikerrel adták elő Csiky Gergely: Mákvirágok című négyfelvoná- sos színművét Bábszakkörünk az ország legjobban működő amatőr társulatához tartozik. Az országos ipari tanuló seregszemlére irodalmi színpadunk is készül. Házi szavalóversenyeket tartunk és innen kerülnek tovább legjobb szavalóink a területi döntőre. Zenekarunk és énekkarunk is készül a bemutatóra. Kuna Gábor tanár Már az alapötletben rengeteg lehetőség rejlik. Miloslav Steh- ük író alaposan kiaknázza ezeket a lehetőségeket. Miután ismeri hősei gyöngéit, hibáit és gondjait nem kívülről bírálja őket. Beleilleszkedik gondolatvilágukba, tudja, hogy ezek az emberek nem buták, nem kémén yfejűségből tartják távol magukat a szövetkezeti mozgalomtól, csupán makacsok. De nem ellenségei önmaguknak, és adott pillanatban saját érdekükben a jó utat választják. A nagyszerűen megírt figurákat remek szereplőgárda kelti életre. Mert az alakok valójában élőnek hatnak, annyira hús- vér emberek, hibákkal, gyengékkel, ismerős vonásokkal; hegy szinte az az érzésünk: találkoztunk már velük valahol. „A háziasszonyok gyöngye" Kanadában „A torontó! háziasa»nyok gyöngye” címmel tüntették ti Eleonore Smith asszonyt, aki legyőzte versenytársnőit a mosásban; főzésben, vasalásban, szabásban; gyermek- és csecsemőápolásban. Amikor férje értesült a kitüntetésről, csendben és titokban visszavonta a már benyújtott vájókeresetet. ÓNODVÁRt M1KIÓS 38. De egy idő múltán Zsuzsi arcán ismét megjelent az a fáradt, szomorú mosoly, amelyet any- nyiszor észrevett már a fiú és amikor hazafelé mentek, megfogta a kezét. Erős tenyerébe fogta, megsímogatta és azt mondta: — Zsuzsa! Nincs jogom ahhoz, hogy beleavatkozzam az életébe, de... de én mégis szeretném tudni, ml az oka annak, hogy időnként váratlanul összerezzen, elkomorodik és .., és olyankor alig lehet magára ismerni. — Oh! — mondta és akarata ellenére félénken simult a nyomozótiszthez. — Nincs nekem semmi bajom... Pedig dehogy nincs! Hányszor végiggondolta már ezt a kapcsolatot, hányszor kereste, kutatta magában ennek az érzésnek igazi értelmét, s tette fel a kérdést: „Érdemes-e a randevúkra elmenni? Vajon Kerékgyártó János nem ugyanazt akarja, mint a másik?” Sokszor támadt olyan gondolata, hogy jó lenne elfutni, valahova messzire elmenekülni és bezárkózni mindaddig, amíg el nem felejti. Ilyenkor összerezzent, hirtelen elkomorodott. De hát ezt hogy magyarázza meg? Hogyan mondja el, hogy első szerelme nemcsak hazudott, de otthagyta őt idegenben, meggyalázva, belekergette az öngyilkosságba. Hogyan vallja be. hogy milyen csúnya folt van a becsületén; engedhet hát akkor ennek az érzésnek, hogy még jobban ösz- szebarátkozzanak, aztán egyszer, ha rájön, János is otthagyja őt, másodszor is keserves csalódást okozva... Ilyenkor folyton futni, futni akart, minél messzebbre. Máskor meg. amikor nem látta, égett a vágytól, hogy újra a közelében legyen: hallja a hangját, nézze becsületes, nyüt arcát. Óh, hányszor álmodott már róla, s kapta rajta magát, hogy bármit csinál, akaratlanul is a fiú jár az eszében. Mindketten gondolataikba merültek. Egymás mellett mentek, rátértek a néptelen ligeti sétányra. Délután esett, harmat ült a fák zöld levelein. Fejük felett szelidgesztenye virágzott: bódító illattól terhes volt a levegő, elkábultak tőle. szívük hevesen kalapált. János ismét megfogta kezét, lassan felemelte és megcsókolta. A férfi szája valósággal megperzselte. — Zsuzsa! Most kellett volna elfutni, de földbe gyökerezett a lába. Csak állt a fiú előtt, boldog remegéssel, szája hangtalanul mozgott. — Szeretlek. Zsuzsa! »Óh, mondd, mondd még egyszer, tízszer, százszor, ezerszer! Mondd, hogy szeretsz, én js szeretlek. az első pillanattól fogva ...« — de egy hang nem jött ki a száján. Behunyta szeméi és érezte — talán nem is igaz, talán ezt is csak álmod la —, hogy erős férfikar öleli át, magához szorítja és forró ajka az övére tapad. Meddig tartott az első csók? Két percig? öt percig? Egy pillanatnak tűnt csupán. De követte a huszadik, ötvenedik. S mindannyiszor: ■— Szeretsz? — Szeretlek! f— Meddig? — örökké! *— Én is... Fenséges és gyönyörű volt az este. Magukba szívták a virágok bódító illatát, fürödtek szerelmükben és soha ki nem fogytak a pókokból; mindig újra kezdték, egyre hevesebben, egyre tüzesebben. Leültek egy padra, a felhők között bujkáló Hold olykor megvilágította arcukat. Ilyenkor szétrebbentek egy pillanatra. s zilálva, felforrósodva várták, hogy a Hold a felhó mögé bújjon, és ők ismét egymás ajkára tapadjanak. Zsuzsa behunyt szemmel, kábultan ült a fiú mellett. Boldogan tűrte simogatását. elringató dédelge- tését és azt a nyugtató esti csendet, amelyet nagyritkán egy- egy fészkében visszahúzódó madár számycsattogása zavart meg. Beteljesedett szerelemmel odaadással simult a fiúhoz. A teljes ellágyulás, a tökéletes odaadás pillanatai voltak ezek, amikor nem érzünk, nem látunk, nem hallunk, csak annak a másiknak a lélegzését, csókjának ízét kívánjuk: János is hangtalanul ült mellette, szerette volna kiokoskodni, hogyan is van ez. milyen nehéz megmagyarázni, szavakban kifejezni azt a mély érzést, amely benne van ... e— Zsuzsa..; édes! — János... Ismét csak szavak alá rejtették izgalmukat, amely egymáshoz űzte őket — Zsuzsa édes! Nyugodj meg. Felejtsd el rossz emlékeidet, ne gyötörd magad felesleges szemrehányásokkal. hiszen ami megtörtént, megtörtént. A múltat már úgysem tudjuk megváltoztatni. Szeretlek: és boldoggá akarlak tenni. Bízzál bennem jobban. Összekötöm veled a jö- vőmet, az egész életemet. Zsuzsa ... én feleségül veszlek! Észre sem vették, hogy késő éjszaka lett, mire ezerezer meg- megállva hazaértek. Zsuzsát a csókok íze ringatta ed, dalolt, zengett-zsongott. muzsikált benne minden, álmában is a férfi szerelmes ölelését érezte és ugyanilyen boldogan ébredt fel. Amikor reggel a parkon keresztülment, újraélte az esti csókokat, visszacsengtek fülébe a szerelmes szavak. Milyen más lett a park! Megtelt a szerelmes este emlékeivel. Itt álltak meg először. Itt csókolta meg a kezét János... amott. azon a pádon sokáig üldögéltek... erről a fáról egy madár röppeni fel Alig bírt a parkból elmozdulni, mindenhová az emlékeik húzták vissza; hát erre. hát arra emlékszel-e? Mindenre emiaoszSc Boldog izgalom az egész napja, hivatalban is. (Folytatjuk.)
