Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-07 / 31. szám
Akasztói látogatás Mi az oka a tespedíségnek? érdekenéyek, ktfie.kbe.ti Érdeklődéssel olvasom a tanácsülés jegyzőkönyvét, annak is az építendő kultúrház helyének kijelöléséről szóló részét. Nem mai probléma, tekeredik, mint a tengeri kígyó. No, talán most pontot tesznek a végére — gondolom a sorok közt böngészgetve, amikor a következő mondatig jutok el: „A tanácsülés ez előterjesztés és vita alapján — egyhangúlag, ellenszavazat nélkül a következő határozatot hozta...” Mielőtt azonban a határozattal ismerkednék, azt kérdezem a vb elnökétől: — A hozzászólásokat, a vitát nem rögzítették jegyzőkönyvbe, elnök elvtárs? Vita „közfelkiáltással“ — De igen. Ott van... — Nem találom. — Márpedig ott van — erős- ködik az elnök, s ujjaival máris a következő sorokat szántja: „A vb-elnök bejelenti, hogy a tanácstagok túlnyomó többsége, s a lakosság részéről is sokan kifogásolják, hogy a kultúrház a régi vásártérre épüljön...” — Ebből még nem tűnik ki a tanácstagok személy szerinti véleménye. Kik szóltak hozzá a napirendi ponthoz, mi volt az álláspontjuk’ — Egyhangúlag jóváhagyták a vb javaslatát. — De a jegyzőkönyv vitát emleget, amely után ellenszavazat nélkül döntöttek. Kik vitatkoztak, hogyan? — Kérem, az úgy volt, hogy amikor bejelentettem az építkezés végleges helyét, valameny- nyien egyhangúan közbekiabál- tak: „Ügy van! Helyes!” Különben is ismerjük a tanácstagok véleményét, hiszen beszélgettünk már velük a dologról a tanácsülés előtt... Évente öt tanácsülés A tanács az államhatalom legfontosabb helyi szerve. Olyan bérhazi gondok testület, amely nagy felelősség- érzettel kell döntsön a község, a város ügyeiről. Ez általában a tanácsülésen történik, ahol a lakosság választott képviselői — mindig a legjobb megoldást keresve — javasolnak, tárgyalnak, érvelnék, vitatkoznak és a többség akarata szerint határoznak. A legtöbb helyen igy van. Valami hibának kell lennie ott, ahol másképp cselekszenek, ahol a tanácsülésen csak a helyeslő közbekiáltásokig jutnak el. Hol fej tik ki nézeteiket, hol mondják el véleményüket az akasztói tanácstagok? A végrehajtó bizottság vezetői előtt, négyszem közt? Hogyan érvényesülhet így a testületi vezetés? Különös megnyilvánulása ez a „demokratizmusnak”! Érdemes ennél a kérdésnél tovább is elidőzni és „megka- pargatni” kissé az érem másik oldalát. Akasztón az elmúlt évben — a szokásos havonkéntiek helyett — mindössze öt tanácsülést tartottak. Hogy miért? Amikor az elnök is késik — Nehéz összehozni — mond ja a vb elnöke. A múltkor csak harmadszorra sikerült megtartani. Akkor is 9 órára hirdettük meg, mégsem késtem el negyed tizenegykor sem. Akkor is csak kevesen voltak még... Mellesleg említve: nagy hiba az is, ha a tanács elnöke a kilenc órára meghirdetett tanácsülésre egy és negyedórás késéssel érkezik. Most azonban elsősorban mégsem erről van szó. Az egyéb okok kutatása nélkül is következtethetünk: van ösz- szefüggés a tanácsülések tar- talmatlansága, rosszul értelmezett demokratizmusa és nehéz összehozhatósága között! Vajon nem érthető-e, ha a tanács egyikmásik tagjai ilyen megokolással marad távol: minek menjek el? Döntenek ott nálam nélkül is! Igen, valahol itt a baj. S talán az elnök elvtárs személyes magatartásában is. Nemcsak a tanácsülésről való késése miatt. A járási tanács ülésén a községbeli járási tanácstag például így nyilatkozott a lakossággal való kapcsolatáról: „A mi elnökünk olyan ember, hogy inkább átmegy a túlsó oldalra, csakhogy ne kelljen köszönnie.. Kié a felelősség ? Űjra kezembe veszem a tanácsülés jegyzőkönyvét. A határozatokat tanulmányozom. Az első pont után azonban ismét megállásra kényszerülök az olvasásában. „A tanácsülés elhatározza, hogy a megépítésre kerülő kultúrház helyét az Akasztó. Vöröshadsereg utca 1. szám alatti Jónás István-féle telken és az azzal szomszédos jelenlegi TÜ- ZÉP-telep helyén jelöli ki. E pont végrehajtásáért felelős: a tanácsülés.” — Ki felelős a tanácsülés részéről, elnök elvtárs? — Hát az egész tanács, amelyik így határozott... — Értem, értem, de személy szerint kit „fognak fülön”, ha a határozat netán nem valósulna meg? — Megvalósul az, arról mi gondoskodunk! „Mi gondoskodunk” és „mi” is döntünk, — de felelős a tanácsülés. .. Különös okoskodás! — Ugyanarról a tőről fakadó hiba amely miatt a múlt évben mindössze öt tanácsülést tartottak, amely miatt a helyeslő közbekiáltást is vitának tekintik, s amely miatt Akasztón — egyedül a megyében — a 116 százalékos adóbevételi tervteljesítés mellett mindössze 8 százalékra teljesítették a községfejlesztés múlt évi kiadási tervét. — Beszéltünk már róla a tanácsülés előtt — mondja az elnök elvtárs. Vajon mikor és hogyan? — merül fel újra a kérdés. „A mi elnökünk elmegy a túlsó oldalra, csakhogy ne kelljen köszönnie” — vélekedik a járási tanácstag. Vajon nem ellentmondó-e a kettő egymásnak? Tespediség helyett... Különben is, helyettesíthetik-e a négy- vagy hatszemközti beszélgetések a tanácsi testület szerepét? Azét a testületét, amely jó vezetés mellett hű tükrözője a lakosság kezdeményező készségének, okos, életrevaló javaslatainak, tenniakarásának? Nem! Ezt nem helyettesíthetik. És nem pótolhatja a tanácsülés szerepét a végrehajtó bizottság sem. Visszakanyarodás lenne ez a régi vezetési stílushoz, amely sok értéket nyomott el, mert nem támaszkodott eléggé a tömegekre. Szakítsanak ezzel a helytelen gyakorlattal Akasztón. Kérjék ki és hallgassák meg minden fontos kérdésben a tanácstagok, a lakosság közvetlen képviselőinek véleményét, s építsenek azokra. Segítsék kibontakoztatni a község minden lakosának alkotókészségét és tenniakarását, hadd tanuljon bele a népi önigazgatásba. Ez, csakis ez a munkamódszer — s a tanácsi vezetők személyes példamutatása — szüntetheti meg a mostani tespedtséget és lendítheti előbbre Akasztó község fejlődését. Perny Irén — Most még csak megy valahogy, de mi lesz, ha megkapom a Trabant-kiutalást? PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő- Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népp Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó. Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 25-19. 25-16. Szerkesztő bizottság! iO-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szaba-isás tér l/a. Telefen- 17-09 Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető: 9 helyi oostahivitaloknál és kézbesítőknél. FlőfizPtíci l'inirr9 fnrln* Bács-Kjskun oiegv^i w^tnda v. S Kecskemét. - Tejelop: U-35. < KÖLTÖZIK AZ ELEFÁNT. Jubilét, a Fővárosi Allatkert hatéves elefántját az állatkertből átköltöztették & Cirkuszvállalat téli telepére. A Budapesten született fiatal ormányos nehezen hagyta el megszokott lakóhelyét, s így csak megláncolva. teherautóval lehetett elvinni. AGYAR-MÉRÉS. Végre egy békés kongói kép: a leopoll ville-1 vámhivatalban gondosan megmérik az elefántagyarakat. Ennek az értékes anyagnak exportja csali engedéllyel történhet. A képünkön látható 9,5 kilogrammos gyönyörű példány vámja 76 dollár. Az agyar hossza 1,30 méter. CUKRASZESKUVÖ. Sodrófák és habverők sorfala közöl hagyta el a fővárosi VI. kerületi Tanács házasságkötő terme Bella András és Katona Éva, a Vörösmarty cukrászüzem ké fiatal cukrásza. A sitílszerű esküvőnek sok nézője volt; Nem akarom rontani szeretett és féltett szép magyar nyelvünket, de hiába, vannak szavak — különösen a diákszótárban — amelyek létjogosultságot szereznek maguknak, akár akarjuk, akár nem. Persze, olyan hamar, ahogy jöttek, el is tűnnek, hogy újabbaknak adják át helyüket. Ezért nem is haragszom erre a ,,bizi” szócskára sem, amely — könnyen kitalálhatja mindenki — bizonyítványt jelent. S elvégre, ha a mozgóképszínház lehet hivatalosan is mozi, miért ne lehetne — legalább ideig-óráig — a bizonyítvány is ,,bizi”? De A „bizi 5? én most nem is nyelvhelyességi dolgokról akarok írni, hanem arról, hogyan okozott nekem személy szerint is sok munkát és fejtörést a félévi bizonyítvány. A dolog úgy kezdődött, hogy kislányom tanulmányi előmenetele egy-két tantárgyból az új tanévben hanyat- lani kezdett. Talán a szorgalommal volt baj, talán a megnövekedett feladatok okoztak gondot neki, tény, hogy „becsúszott” néhány négyes is a félévi osztályzások során, $ ez nagy izgalmat keltett, vajon milyen is lesz majd a bizonyítvány? ösztökéltem, sarkalltam a gyermeket, segítettem is, amiben lehetett, de azért nem volt biztos a dolgában. — Tudod, mit Apu, versenyezzünk! — ajánlotta fel az egyik napon, amikor éppen kiselőadást tartottam neki arról, hogy az ember magának tanul stb. stb. Csak ekkor villant eszembe, hogy az esti tanfolyam vizsgája is elközelget, s ott nekem kell mafd. számot adnom a tudásomról. Hajaj ... nehéz napok virradtak rám. Presztízskérdéssé vált a családban a „bizi”, még a négyéves kisfiam is „bizi”-lázban égett, s felváltva hol nekem, hol a nővérének drukkolt. A verseny döntetlen eredménnyel végződött — nem hoztunk szégyent egymás fejére. De azért azóta, mielőtt erkölcsi prédikációba kezdenék a tanulás jelentőségéről, mindig a saját „bizim” helyzete fut az eszembe és beérem a csendes ösztökéléssel. Vigyáznom kell az apai tekintély re.., T. P. Védjük a közvagyont Nemrégiben egy kecskeméti olvasónk panaszát közöltük, amelyben a sötétségben maradt utcájuk állapotát tette szóvá. A DÁV rövidesen orvosolta a pa_ naszt, s ez ügyben levelet is írtak szerkesztőségünkbe. Arra kémek bennünket, forduljunk a lakossághoz: óvja, védje az utcai villany égőket, s ne engedje, hogy felelőtlen elemek ■»céltáblának« használják azokat. Előfordul — írják —, hogy egyes utcákban hiába pótolják az égőket, másnapra újra kiverik azt. A lakosságnak is érieke, hogy védje a közvagyont, ame’ynek pótlása időt. fáradságot. s nem utolsósorban költséget is jelenti
