Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

lflÄ2. Mwnár S. szomhai Ü «Mal Záró ünnepély az öthónapos párfiskolán Péntekem befejezték a tanu­lást a kecskeméti öthónapos pártiskolán, ahol Csongrád, Pest és Bács-Kiskun megye pártszer­vezeteinek 118 tagja ismerkedett magasabb szinten a marxizmus— leninizmus elméletével. A záró­ünnepélyen részt vett Szabó La­jos, a megyei pártbizottság agit­prop. osztályának vezetője, Nagy­marosi Kálmánná, a kecskeméti városi pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője. Borsodi Györgyné pártiskolai tanár megnyitó szavai után Pozs- gai Imre, a pártiskola igazgatója mondott záróbeszédet. — Emberségbem tudásban gazdagodva térnek vissza az elv­társak munkahelyükre — mond­ta többek között — Az itt töl­tött öt hónap alatt behatóan ta­nulmányozták a marxizmus—le­nini amist mélyrehatóan megis­merkedtek a munkásmozgalom történetével. Igen szerencsésnek mondható, hogy a tanulás idő­szaka alatt zajlott le az SZKP XXII. kongresszusa, amelynek anyagát részletesen tanulmá­nyozhatták, s ez felmérhetetlen segítség lesz további munkájuk­ban. Felszólalt a záróünnepélyen Szabó Lajos elvtárs is. — Az itt tanultak akkor lesznek haszno­sak a párt számára, ha jól for­gatják az elmélet fegyverét a gyakorlatban. Vigyenek új len­dületet a helyi vezetésbe, s ja­vítsák ezáltal a helyi politikát. Erősítsék a párt tömegekkel való kapcsolatát, nyújtsanak segítsé­get az SZKP XXII. kongresszu­sa anyagának ismertetésében — hangoztatta. A hallgatók nevében Czinege Gábor elvtárs köszönte meg a pártnak, a pártiskola vezetői­nek és tanárainak, hogy lehető­vé tették számukra a tanulást. A bri «rád vezető legfontosabb a termelékenység növelése Elfogadta a ZIM dolgozóinak versenyfelhívását a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kollektívája A Zománcipari Művek Kecs­keméti Gyáregysége nyolcvan brigádjának versenyfelhívásához, mely az 1982. évi termelési ered­mények alapján a megyei párt- bizottság versenyzászlójának el­nyerését tűzte ki célul, elsőnek a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kollektívája csatlako­zott. Az üzem dolgozói pénteken röpgyűlés keretében tárgyalták meg a ZIM Kecskeméti Gyár­egysége dolgozóinak kezdemé­nyezését, s határozatukról a kö­vetkező levelet küldték a Petőfi Népe szerkesztőségének: Zománc-ipari Művek Kecskeméti Gyér egységének Dolgozói és Vezetői Kedves Elvtársak! A Petőfi Népe 1962. február másodiki számában közzétett ver sany felhívásukat, melyben az 1962. évi tervek sikeres teljesí­tése érdekében ajánlanák nemes vetélkedést, üzemünkben röpgyű- lésen megtárgyaltuk. Egyetér­tünk és helyeseljük, hogy a szo­cialista munkaversenyen keresz­tül igyekeznek biztosítani a má­sodik ötéves terv második esz­tendejének sikeres tervteljesité- set. Szándékaink találkoztak. A mi üzemünkben is az a fő gond: Hogyan termeljünk jobban, ol­csóbban? Felhívásukat ezért el­fogadjuk és támogatjuk. Feladataink hasonlóak. Üze­münktől ebben az évben 17 mil­lió forint értékkel több barom­fit és tojást vár a népgazdaság. Az éves felvásárlási, valamint a feldolgozási terveket csak úgy tudjuk teljesíteni, ha e többlet- termelés kétharmada a termelé­kenység növeléséből adódik, és önköltségünk csökken. Egyszóval gazdaságosabban termelünk mint 1961-ben. Dolgozóink, szocialista és munkabrigádjaink most vitat­ják meg, hogy milyen vállaláso­kat tartalmazzanak ennek ér­dekében munkaverseny-szerződé- seik. így már most közölhetjük, hogy összes feltételeik elfogadá­sával versenyfelhívásukhoz csat­lakozunk, s az eredmények ki­értékeléséhez a városi pártbizott­ság segítségét kérjük. Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói és vezetősége Köztudomású, bogy a tavalyi aszály következ­tében megcsappant szövetkeze­teink kertészeteiben a termés­hozam, s emiatt az új termésig nem zavartalan a fogyasztók zöldségfélékkel való ellátása. Felvetődik a kérdés, hogy az idén milyen reményeink lehet­nek a fogyasztás egyébként is állandóan növekvő szükségleté­nek, s a mostani hiányosság miatt természetszerűen támadt »vitáminchségnek« a kielégítését illetően. Ha a megfelelő árubázist, el­osztást biztosító szerződésköté­sek eredményeit nézzük, a kilá­tások nem a legbiztatóbbak. A szerződéskötések határidejéig, január 31-ig ugyanis a zöldsé­geknek — paradicsomnak, ubor­kának, zöldpaprikának és a ko­rai káposztaféléknek — a terve­zettnél majdnem 1000 holddal kisebb területen való termesz­tésére állapodtak meg megyénk szövetkezeti gazdaságai az álla­mi felvásárlóval, a MÉK-keL A lemaradás annál meghök­kentő bb, mert az egyes járások és a városok között igen nagy a különbség e tekintetben. Amíg tudniillik az első helyen álló dunavecsei járás közös gazdasá­gai *— túlteljesítve a tervet — az előirányzott 1760 helyett 1980 holdon termesztik szerződésre a zöldségféléket, addig a kecske­méti járásban a terv szerinti 1385 holddal szemben 1051, a hátul kullogó bácsalmási járás­ban pedig a tervezett 960-ból mindössze 407 holdnak a zöld­ségtermelésére kötöttek szerző­dést. A szerződéskötéstől eddig még idegenkedő szövetkezeti vezetők is érezzék át, hogy segíteniük kell a minél nagyobb mennyi­ségű és jó minőségű zöldségfé­lék központi f elv ásár álását. S legyenek rajta, hogy a határidőn tűi, mielőbb megkössék 8Z él' maradt szerződéseket. ^ADASZAT Jó! telelnek a vadak a Duna menti erdfikben Mint fiatal asztalossegéd elsőként jelentkezett felvételre, amikor hire futott, hogy faipari vállalat épül Kecskeméten. Vin cze Mihály azóta is itt dolgozik a kézi műhelyben. Neve előtt íratlan jelző áll: gyáralapító. De munkája is bizonyítja, hogy második otthonának tekinti az üzemet A vállalat bővítése sorén mindig az elsők között volt, ha társadalmi munka folyt az épít­kezéseken, vagy a telephely szépítésénél. Napi munkájáról ugyan­csak dicsérettel szólhatunk. Előléptették. Egész műhelyrész irá­nyítását bízták rá. Brigádja többször kapott jutalmat elismerést a tervek teljesítéséért A brigád most éppen a Viki típusú heve- rőkön dolgozik. E kárpitos áruból 5000 darabot Ígértek év végéig a kereskedelemnek. A Duna-ártéri Erdőgazdaság területén, az ország vadban leggazdagabb rezervátumában, a híres gemenci és karapan- csai erdőkben jól telel a vadál­lomány. A mesterséges etető­kön minden eddiginél nagyobb mennyiségben találnak szálas- és egyéb takarmányt a vadak. Az erdészek lucernából 1000, makkból, vadgesztenyéből 700 mázsát -tálaltak fel-« az erdők különböző részein. Aprómag­vakból több mint fa vagonnal szórtak szét a tisztásokon. A vadállomány rendszeres vé­delme eredményezte eddig is, hogy már évek óta ezen a vi­déken lövik ki mindig a leg­szebb agancsú. legtöbbször aranyéremmel díjazott bikákat. Most is hetenként váltják egy­mást a külföldi vadászcsopor­tok. Nagy élményt jelent majd a nemsokára megkezdődő vidra­vadászat. Nem egyszer fél na­pot is lesen kell töltenie a va­dásznak, amíg egy-egy raga­dozót zsákmányul ejtheti. Orvosi előadás a hipnózis gyógyászati jelentőségéről Kecskeméten, a Szakszerveze­tek Művelődési Otthonában dr. Danis György orvos „Pszichote­rápia (hipnózis) a körzeti orvosi gyakorlatban* címmel érdekes előadást tartott a napokban. Dr. Danis György hangsúlyozta, hogy a hagyományos gyógyítási mó­dok (gyógyszerek, tüneti keze­lés, sebészet stb.) mellett az or­vostudománynak fokozott mér­tékben fel kell használni az ideg- rendszerben rejlő gyógyító erő­ket (önszuggeszüő, szuggesttió. hipnózis). Az előadó megtörtént eseteket sorolt fel, mikor a belgyógyá­szati, bőrgyógyászati és reuma­tológiai gyógyszeres vagy egyéb kezelés évekig eredménytelen volt, viszont néhány hetes pszi­choterápiás kezelés teljes gyó­gyulásra vezetett A gyógyulás tényét fényképfelvételekkel bizo- zonyította (Bechterew-kór, ekcé­ma, szemölcs esetében). ÓMÖDVÁR! MfKlŐS 33. — Ha tudnám! Csak sejtem, de olyan bizonytalan vagyok. Egyszer már szeretett valakit Vele ment. Vakon követte. De ott kiábrándultak egymásból. A fiú elhagyta és ő visszajött — No és? — Megismerkedtünk. A pos­tán dolgozik. A farsangi bálon ismertem meg Ez a lány a ba­rátom menyasszonyának barát­nője. Táncoltunk, beszélgettünk, elmesélte nekem a szomorú ka­landot — Aztán? — Akkor csak beszélgettünk és nem is láttam hónapokig. Elfelejtettem, mint azt a báli estét. Később a cukrászdában pillantottam meg újra Akkor is a barátommal voltam. Ott ült a menyasszonyai, s hogy engem meglátott, elpirult Távozni akart, de ott tartottam. Hát..: azon az estén, ómagy elvtárs, már elkísértem a villamosmeg­állóig, és... éreztem, hogy úgy ~ amilcAr rk hűc&Ű­zásnál kezet fogtunk, mintha egy riadt galamb vergődött vol­na a tenyeremben. Attól kezdve érdekelni kezdett, egyre többet gondoltam rá és... éreztem, hogy ő is énrám... , A fiatal hadnagy elhallgatott, idegesen cigarettára gyújtott, Üveges őrnagy elgondolkozva hallgatta. A csillagokat nézte az égen, vagy talán könnv csillo­gott a szemében? Hátradőlt a pádon: — Folytasd 1 n- Megint hetekig nem talál­koztunk. Éreztem, hogy hiány­zik, s bárhová mentem, ösztö­nösen mindenütt őt kerestem. Felhívtam a postán, telefonon kértem, hogy jöjjön el velem egy feketére. Megígérte. Én már fél órával a munkaideje letelte előtt a posta előtt, a téren ólál­kodtam. Meglepődött, de láttam az arcán, hogy boldog volt, örül nekem. Később mégis, azóta is annyiszor észrevettem már raj­ta, hirtelen valamiért elkomo. mdik. Ki tudja, kire vagy mire gondol ilyenkor? Nem tudom megfejteni, milyen szörnyű em­lék nyomja a lelkét, amely idő­iül időre visszatér, őrnagy elv- társ, segítsen megfejteni! Üveges őrnagy előredőlt, fi­gyelmesen megfogta a fiú ke­zét — Gondolod, hogy.;, ő is szeret téged? — Bizonyosan! — mondta he­vesen a fiú. — De mégis... ez a lány, mintha félne tőlem. Lá­tom. hogy küzd magával, fáj­dalmat okoz neki, de igyekszik ezt az érzést legyőzni. Mintha... attól tartana, hogy újra csa­lódni fog. s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múltkor arra kért hogy ne találkozzunk töb­bet Hiába faggattam, nem mondta, miért Könnyes volt a szeme — Mondd csak! — kérdezte hirtelen az őrnagy —. mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? <— Nem egészein két hónapig. — Te mikor ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött Mondom, a farsangi bálon. í— Kik a hozzátartozói? ~ Az édesapja a kohászati művekben dolgozott Meghalt a háborúban. Egy öccse van, 5 is a kohászatnál dolgozüsi Kohó­kőműves. Az öreg is az volt Ez minden, amit tudok. — Hány éves? — Huszonegy. — Az öccse? — Tizenkilenc. 6— Szóval... szereled! — Igen, őrnagy elvtárs, ezt akartam önnek elmondani. S most a tanácsát kérem: ítélje meg ezt úgy is. mint a parancs­nokom és úgy is. mintha az apám lenne, hiszen én önt na­gyon szeretem. — Köszönöm, fiam! — mond­ta Üveges meghatotta», és so­káig elgondolkozott A fiatal hadnagy már a har­madik cigarettát szívta mellette. —- Nézd! — kezdte az őrnagy most hangosan gondolko­dom. Te elháríthó tiszt vágyj becsületes fiú. bízunk benned; Egyhangú szavazással nyilvání­tottunk az elmúlt héten párt­taggá. Én külön is nagyon sze­retlek, mert tetszenék a ver seid és az apád... hát az apád a legjobb barátom. Szóval: min­dent egybevetve: az a lány vi­szont disszidált. M egértesz, ugye? Te éppen azon a poszton dolgozol, ahol disszidens ma­gyarokból átképzett kémekkel találkozol. i. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents