Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-20 / 42. szám
Működésével a tagság elégedett Egy körzeti földmQvesszövetkezet munkájáról Az üsződ és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet tevékenysége évről évre eredményesebb. Míg 1959-ben 66 ezer forint volt a nyeresége, 1961-ben elérte a 234 ezret. Ez a nyereségösszeg azt is jelenti, hogy a földművesszövetkezet 110 százalékra teljesítette eredménytervét. Nagyban elősegítette az eredményes gazdálkodást a gazdaságvezetés és a szakszervezeti bizottság jó kapcsolata. Kun Sándor igazgató-elnök minden esemény, feladat előtt tanácskozott a szakszervezeti bizottsággal, kikérte véleményét, tanácsát. Érthető, hogy ily módon az egyes feladatok megbeszélése után sikeresen lehetett mozgósítani az egész tagságot, így volt ez a könyvnapok alkalmával, egyes szezonjellegű gazdasági feladatok végrehajtásánál, de az egész évben végig. Termelési tanácskozásaink elevenek és hatékonyak voltak, sok hasznos javaslattal segítették a vezetést. Különösen megnőtt a dolgozók aktivitása az SZKP XXII. kongresszusa után. Az év elején tett versenyfelajánlásaikat kiegészítették, magasabb követelményeket állítottak önmagukkal szemben. A kiskereskedelem dolgozói Igyekeztek kipuhatolni a vásárlók szükségleteit, s ennek megfelelően rendelték az árut. Érthetően megnőtt az áruk forgási sebessége, kevesebb lett az elfekvő készlet, és ez kedvezően hatott az fmsz pénzgazdálkodására. Az űzemágban foglalkoztatottak mindannyian dicséretet érdemelnek, Ignácz József, Vörös Imréné uszódi és Horváth József, valamint Hollósi László géderlaki boltvezetőket azonban külön is dicséret illeti. Készleteik választékossá tételével magasan túlteljesítették áruforgalmi tervüket. A felvásárlási üzeimág dolgozói Kopasz László üzemágvezetővel az élen 198,1 százalékra teljesítették tervüket. A szezonjellegű áruk felvásárlásánál és szállításánál jól összehangolták működésüket a MÉK-kel és a termelőszövetkezetekkel. Ennek köszönhető, hogy az egy mázsa terményre eső költséget sikerült 26 százalékkal a tervezett alá szorítani. Részjegyalap-tervét 101,4 százalékra teljesítette földművesszövetkezetünk. A helyi termelőszövetkezetek segítése céljából pártszervezetünk kezdeményezésére 10 napos tanfolyam indult a tsz-ek brigádvezetői részére, ahova az előadót a földművesszövetkezet biztosította. Az fmsz főkönyvelője pedig szaktudásával, tanácsaival egész évben támogatta a tsz-ek számviteli dolgozóinak munkáját, és segített a földművesszövetkezet a tsz-ek évvégi leltározásainál is. A januári vezetőségválasztó taggyűlésen a tagság megelégedését fejezte ki a földművesszövetkezet munkájával kapcsolatban. Elégedett volt az ötéves fejlesztési tervvel is, csupán egyes beruházások előbbrehoza- talát sürgette és ennek elősegítésére jelentős mennyiségű társadalmi mur’-át aján’ott fel Kovács János eoooaciooooooooooeooooassosoooooeoooa 100 000 rántanivaló csiike Három madaras! termelőszövetkezet — a Dózsa, a Rákóczi és a Kossuth — 450 ezer forintos költséggel közös baromfitelepet épített az elmúlt évben A gondosan előkészített és jól fűtött négy csibenevelőbe február 21-ére várják az első na- poscsibe-száJlítmánvt. A kora tavaszitól késő őszig mintegy százezer rántanivaló csirkét szállítanak innen a fogyasztóknak, a három szövetkezet pedig összesen 400—500 ezer forint tiszta haszonra számíthat. Az elmúlt évben ugyanis a Kossuth Termelőszövetkezetben öt forint tiszta hasznot hozott egy kiló baromfi „előállítása”. KI MIÉRT DÜHÖS? — Miért olyan dühös a vénléged?-w- Mert még- nem kapta meg a kávét. És a tied miért mérges? ■— Mert már megkapta. Falusi kou^flárlian A pálmonostori művelődési ház egyik szohájában könyvespolcok sorakoznak, a községi könyvtár kapott itt helyet. Közel ezer kötet könyv közül válogathatnak az olvasók. Ez a szám az idén ismét gyarapszik, mert a könyvállomány bővítésére 3800 forintot fordít a tanács. Képünkön: a kis olvasók böngészgetnek a könyvek és folyóiratok között. (Pásztor Zoltán felvétele.) 1 éli napok Bítcsalm Ásón (Tudósítónk írja.) Künn a határban még itt ott hótakaró van, a föld azonban már ébredezik — várja a melengető tavaszi napsugarakat. Vajon mit csinálnak, mivel töltik ilyenkor az idejüket a község lakói? A termelőszövetkezetek tag jai a tavaszra készülnek, javítgatják a munkaeszközöket, tisztítják a vetőmagot, —« de emellett most még bőven jut idő szórakozásra, tanulásra is. A dolgozók esti iskolájának pél dául nyolcvan hallgatója van — köztük sok termelőszövetkezeti tag végzi az általános iskola valamelyik osztályát. Jó né- hányuk pedig — akik most végzik a nyolcadik osztályt — az esti gimnáziumba készül. Egyre közkedveltebbé válnak a televízió adásai is, amit alkalmakként a község negyven televíziókészüléke elölt mintegy félezren tekintenek meg. Megnövekedett a TIT előadásainak látogatottsága, amelyeket ennek megfelelően egyre színvonalasabban igyekeznek megrendezni a TIT-tel együttműködő tömegszervezetek. Egyre gya koribb már nálunk is a filmvetítéssel egybekapcsolt ismeretterjesztő előadás. A TIT előadásai mellett Igen népszerűek az anyák iskolája keretében megtartott egészség- ügyi előadások, s a fiatalok szá-i mára szervezett íllemtan-„órák”. A nőtanács ezenkívül a szabóvarró tanfolyam megszervezésével is gondoskodott a téli esték hasznosításáról. De nem marad el ebben a járási tanács művelődési háza sem. Az alkalom- szerű rendezvények mellett, estéről estére kellemes, fűtött helyiségek várják az itt mv’-ödi nyolc, különféle szakkör tagjait ... Nincs hát idő Bácsalmáson sem az unatkozásra a tél utolsó hónapjában. Molnár József z fl'omo tFia ; Stf a vona?, hol a vonat Február 1? án történt velem a következő eset a kecskeméti MÁV állomáson. A 10 óra 20-kor Budapestre induló személyvonatra váriam abban a hitben, hogy az Szeged felől fog érkezni. Többen álltunk a peronon és vártuk, hogy a hangszóró közöl je a vonat késését, mert az indulási idő már elmúlt, de semmi jel nem utalt arra, hogy vonat jön, vagy megy. Tizenegy órakor megkérdeztem az egyik vasutast, hogy mi van a budapesti személyvonattal. Mire félvállról azt a választ kaptam, hogy a vonat már 10 óra 20-kor elmen*. Felháborodva kér-’i-'* cm, hogy miért nem közölte a hangosbemondő XOTESZL4P Negyedórájánál is több már, hogy a Kiskunhalasi Központi Étteremben ülünk kolleganőmmel. Eddig senki nem szólt hozzánk, azt sem kérdezték — pedig nincs is olyan sok vendég, hiszen egy óra már elmúlt —, hogy: hát m aguk mit akarnak?! Végül asztalunkhoz jön egy fiatal felszolgáló kislány, '■''■'ében az étlappal. Nézzük az étlapot, 'lösodosztály van caita feltvn'"tve, de valójában a III, ogzElozékenysSj tályú vendéglők étlapján is több a választék. Kolleganőm, aid a Dunántúl egyik megyéjében sokáig dolgozott a vendéglátói oarban, megemlíti, hogy náluk ilyen sivár étlappal nem találkozott: marhapörköltön, sertéssiiltön, és pacalon kívül itt semmi más nincs. Különösen előzékenység! Már mondjuk a felszol p-flónőnek, hogy mit kémünk ebédre, amikor a fiatal lányra rákiált egy magas szemüveges pincér: — Jöjjön onnan' Vigye a többi asz tálhoz a levest... A felszolgáló kis lány megrettenve és elpirulva rohan a konyhába. Mi pe dig ülünk az asztalnál, ebéd nélkül és közben mindketten arra gondolunk, ha tanárok lennénk ilyen esetben milyen osz+ályzaic' ElŐ7Őkor.ys<Sgb51, ennek a bizonyár sok éve a szakmába doV-zó férfine1- — csak elégt_’“oti M. J, a beszállást, illetve az Indítást. A vasutas azt * viaszolta, hogy a hangszóró közölte. Ha egyedül maradtam volna le, ezt el is hinnem. De hatan voltunk ilyenek és nem tételezhető fel, hogy egyikünk sem hallotta. N^em délután két órára feltétlenül Budapesten kellett volna lennem, nem is beszélve arról a fiata,emb/'rről, alti az esküvőjéről maradt le a fenti okból. A vonat ind'Okának bemondására annál inkább is szükség lett volna, mert ahogy később megtudtam, az balról a második vágányról indult és előtte egy tehervonat állt* ami teljesen elzárta. A vasúton felszerelt hangszóróról még annyit, az meelehe'ősen torzít* hangot hall az ember, de n*»m érti* csak sejti, hogy itt valami vonat- fküásról van szó. Természeteden én ezután Inkább háromszor is ír"''1 'rdezem, hogy mikor és honnan indul a vonat, de nem szeretném, ha mások is úgy ■‘árnának, ahogy mi. KOVÁCS TASZLÓNE Kecskemét WNÄAAWA-. -vwvwwvw\ PETŐFI NFPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, lelős szerkesztő- Weither Dániel Kiadja; a Petőfi Mépp Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerke-ztőség: •-rskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztócsgi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság* 10-3«. Belpolitika’ rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét «zabadeáe tér t/a T el : 17-09 Terjeszti 9 Magvar Posta. Előfizethető: a helyi oostqhív-ital "•knál és kézbesítőknél. *• w yot 4C* ■*<■» . Káinra 19 forint. ri a - k ~ k . n Kecskemét, tí , -1 N \ 1 la V. leieíooi U-85. Napközben Illemkódex helyeit még nem történt meg vele ilyen eset, pedig tárgyalt már miniszterrel, országgyűlési képviselővel, számos megyéi és városi vezetővel, de mindegyikőjük közvetlen és udvarias ember volt. S most, mintha még ez a hírvivő is gúnyosan mosolyogna... Ettől még inkább zavarba jött s szinte menekülve, a küszöbben is megbotolva, távozott. A mtmkahelyén pedig res- tellkedve és megrökönyödéssel mondta el a történteket. — Ha azt üzeni, hogy várjak egy negyedórát, szívesen megteszem, még a munlcaidőm rovására is, pedig neki lett volna fontosabb, hiszen róluk, az ő érdekükben akartunk írni újságcikket ... — tette hozzá, teljesen érthetetlennek találva az illető magatartását. MIT FŰZZÜNK mindehhez? Talán csak annyit, hogy utólag még felhívtuk telefonon az igazgatót, hogy ha már az irodája ban nem állt szóba velünk, fáradjon ő fel hozzánk a szerkesztőségbe, bármikor szívesen fogadjuk s megbeszélMi'k, vele az újságcikk témáját. Nem volt rá kapható. Azt mondják az ismerősei, hogy ő ilyen ember: merev, zárkózott és a kötelező és elemi udvariassággal sincs tisztában. HISZEN HA tudnánk, hogy használna neki, szívesen vennénk számára — közadakozásból — egy mai illemkódexet Bár lehet, hogy azt is vissza- küldené, nehogy az — a jó modorra vonatkozó tanyásaival — megfertőzze sajátos és fennkölt egyéniségét... Mindezt pedig nem. azért tesz szűk szóvá, mivel velünk történt hanem mert tartunk tőle, hogy a másokkal való kapcsolatára i* ez a Jellemző. Már pedig ez sv I lyos hiba. T. 5. 1 AZ EGYIK kecskeméti tanácsi vállalat munkájáról, terveiről akartunk írni a napokban. Véletlenül éppen aznap délelőtt hívott fel bennünket telefonon a vállalat igazgatója. Valamelyik újságcikkünkre tett észrevételt, amelyből olyasmit vélt kiolvasni, hogy lapunk — pontosabban a cikkben nyilatkozó városi vezető ember — az ő munkájukat is bíráló szóval illette. Megmagyaráztuk, hogyan is értse az említett sorokat, habár az elég egyértelmű volt, s megragadtuk az alkalmat, hogy „randevúié’ kérjünk tőle tervezett riportunk anyagának ösz- szegyűjtéséhez. Azt mondta, hogy bármikor ráér és rendelkezésünkre áll. Nekünk a délutáni időszak felelne meg, mondjuk kettő és három óra között — állapodtunk meg végül is az időpontban. AZ ŰJSÁGÍRŐ nem érkezett a megbeszélésre pontosan, tizenöt percet késett egyéb élfoglaltsága miatt. Nem lepődöm meg, hogy várnia kellett, leült és jegyzeteit rendezgette türelmesen. Majd az illendőségnek megfelelő várakozás után, az egyik dolgozót megkérte, érdeklődje meg az igazgatótól, mikor ér rá a vele való tárgyalásra. AZ ÜZENETVIVŐ gyorsan hozta a választ: „Az igazgató kartárs azt üzeni, hogy nálunk négyig van munkaidő, s addig el van foglalva, különben is, egy és két óra között beszélték m°g a találkozást.” Az újságíró — talán azért •"ért a „gyengébb” nemhez tar- ‘>zik. vagy mivel az időpontban -emelyesen állapodott meg az ' ".gzgatóval és most nem al-Mrt hinni a saját fülének — elni- rult, s úgy érezte, mint akit leforráztak. fiOSSZl) pályafutása alatt
