Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-20 / 42. szám
4. »Mal 1962. február 20. kedd Telve friss alkotókedvvel Látogatás Rrohászka Józsefnél Hetvenhét esztendős. Telve mozdulatokkal hozza elő nemfriss alkotókedvvel, sóvár izga- régen készült képeit. Leány állommal, hogy még most is. eb- mával, Kecskefejés, Kapások cíLegkedvesebb képe — a híres Pirosnapernyös lány — előtt*. ben a korban, valami őjat fedezzen fel. a szokásostól eltérő színekkel gazdag'tsa festészetét. Körülötte képek sokasága. Meghitt hangulatú alföldi tájak, munkába siető parasztok, szépen megmunkált plain air képék. Majdnem mindegyikhez fűződik kedves emlék, a megtett, hosszú út egy-egy kiemelkedő, nagyszerű élménye. Van mire emlékeznie Proli ászka Józsefnek. Egyszerű munkásember volt. kőműves. Munkácsy művészete, a Siralomház döbbenetes ereje, őszinte emberi mélysége váltotta ki elhatározását: — megpróbálkozik 3 festészettel. Munkáia mellett szorgalmasan tanult gyakorolt. készült a nagy feladatra. Nem hiába! Felvették a főiskolára, ösztöndíjat kapott és isiiben Nagybányára került Nagybányai éveit élete legszebb, legtartalmasabb időszakának tartja. Olyan nagy tudású, tehetséges művészektől tanult mint Torma. Ferenc zy, Szőnyi, Réthy. Első sikeréit is itt aratta... Egyre többen figyeltek fel érdekes színösszeállítású, meleg hangulatú képeire. Kiállítások a Műcsarnokban, Szépművészeti Múzeumban, László Fülöp-díj, Fészek Klub-díja, Emst Múzeum-díja; ezek pályája főbb állomásai. 1930-ban aranyéremmel jutalmazzák a Pirosnaper- nyős lány című, szakkörökben is nagy elismerést aratott képét. Ebben az időben szövődött a barátság közte és Révész Imre között. Ennek következtében került — Révész Imre meghívására — 1920-ban a Kecskeméti Művésztel épre. Ügy megszerette az alföldi tájak, az alföldi emberek ábrázolását, hogy elismerték alföldi festőnek. Témái: a falusi élet. a falusi emberek öröme, bánata, bensőséges, meleg tónusú arcképek. Kezdetben inkább a plain air irányzat híve volt. szakavatott mestére a színek finom játékosságának. Később igyekezett a régi irányzatoktól eltérő, meré- '• szebb ecsetkezelést alkalmazni. ' Mintegy bizonyításként fürge! mű képed már az új. erőteljesebb stílus jegyében születtek. Ügy is mint festőművészt, úgy is mint aki koránál fogva nagy tapasztalatokkal rendelkezik, megkérdezem: — Munkácsyn kívül kit tart rendkívül tehetséges festőművésznek?-— Mindenek!elett a spanyol festők művészetét csodálom — a színérzék, ecsetkezelés képeimen az ő hatásukat is tükrözi —, de nagy híve vagyok Rippl- Rr'-ai, Réthy. Benczúr nagyszerű festészetének is. — Mi a véleménye a mai, modem festészeti törekvésekről? — A maiak munkájában, törekvéseiben sok érdekes új vonás található. Amit csinálnak, tanulságos, hasznos és elgondolkoztató. Sokat dolgozom, igyekszem követni az örökké változó, forrongó festészeti irányzatok mai szakaszát is. Elnézem fürge mozdulatait, fiatalos mosolyát Mintha nem is 77 éves lenne, úgy beszél terveiről, művészi törekvéseiről. Sok fiatal festőnk tanulhatna tőle Művészi ambíciót lendületet hitet az életben, a művészet szépségében... Vadas Zsuzsa Felmegyek a miniszterhes ÚJ MAGYAR FILMVÍGJÁTÉK A besötétített szobában csali a szentelt gyertya lángja pislákol az ágyban fekvő Bódog gazda összekulcsolt kezében. Hiába jönnek a tsz-agitátorok, a halállal komázó parasztemberrel már igazán fölösleges lenne a belépési nyilatkozatot aláíratni. Meg aztán nem is emberséges dolog az ámyékvilágba készülődő családjánál sokáig lábatlankodni. A megilletődött agitátorok sürgősen elbúcsúznak. De mi történik? A „haldokló” nadrágostul- csizmástul kiugrik az ágyból és kijelenti: éhes, enni kér. A nagy tányér töltött káposzta mellől viszont az agitátorok ottfelejtett kalapja miatt kell visszaugrani az ágyba, előbb gondosan meg- gyujva a szentelt gyertyát. Az agitációs betegségben szenvedő Balogh Bódog gazda mindent megpróbál, hogy kimaradjon a tsz-ből, a község furfangos vezérkara meg mindent megtesz azért, hogy Bódoggal ki legyen a „100 %”, mert éppen ez lenne a tsz neve, mivel az egész falu belépett. Csak éppen Bódog hibázik. • A furfangos gazda a minisztertől kér pecsétes írást, hogy joga van kimaradni, aztán mégis meggondolja, mert a leghat- hatósabb érv győzi meg: a szomszéd tsz-nek az övénél is szebbj nagyobb komlótáblái vannak. Most már belépne, de most nem veszik tie. „Felmegyek a miniszterhez — búcsúzik a film végén —, adjon írást, hogy jogom van belépni is.” Már a történet kedvesen kacskaringe« bonyolítása is biztosítja, hogy nagyokat nevessünk. Markos Miklós és Galabárdfi Zoltán forgatókönyvének azonban nemcsak ez az érdeme, hanem a jellemvonásaikat szatirikusán felnagyítva is hiteles fa* lusi embereknek olyan sorozata* amilyennel ebben a filmben találkozunk. A tsz-alakuLó gyűlés, a parlamenti nagy beszéd, vagy az ünnepi falusi gyűlés „kulisa- szatitkai” nemcsak megannyi mulatságos helyzetet teremtenek, hanem alkalom a szelleme* szövegre, a vidám beszédre megannyi szópárbajra. Fordulatos történet, jól megválasztott figurák, humoros párbeszédek — ez mind a forgató- könyvet dicséri. És valóban, act utóbbi időben ritkán találkoztunk ilyen épkézláb irodalmi nyersanyaggal filmben. 4 KÉT VEKKER GAZDA JA Kapások című képe a munkába indulókat ábrázolja erőteljes formákkal. ■— Ez itt ébreszt, ha a közösbe kell menni, ec meg ébreszt, ha a háztájiba megyek dolgozni! , ,. (Gerő Sándor rajza, j ÓNODvíftt Mrtaős” 47. Kit védjen: Istvánt, az orvost, vagy sajátmagát? Hogyan válassza el egyiket a másiktól? De jó volna, ha valaki tanácsot adna. Szédelegve ment az utcán, mint aki sokat ivott. Kétszer is elhaladt a szálloda előtt anélkül, hogy észrevette volna. Esteledett, gyújtogatták a lámpákat. Ismét a szálloda előtt járt, hirtelen elhatározással keresztülhaladt a hosszú előcsarnokon és óvatosan megnyitva az ajtót bekukucskált a Jázmin-bárba. István és az orvos a zongora előtti kis asztalkánál ültek. Az öccse abban a pillanatban hajtott fel egy pohár italt. Az orvos elótt is ital gyöngyözött. Becsukta az ajtót, de pillanatokig nem tudott onnan elmozdulná. Gondolatai ismét őrjítő gyorsasággal futkároztak, megviselt idegeit fáradtság öntötte el. Valaki udvariasan félre tolta. — Szabad lesz kisasszony 1 Riadtan ugrott oldalra, mint akit tiltott cselekedeten értek. Újra végigszaladt a hosszú előcsarnokon, az emeleti mozi első előadásáról most jöttek le az emberek, átverekedte magát a tömegen, csak odakint, a járdán állt meg. Itt is ide oda lök- dösték, lesodródott a járdáról rz úttestre, mellette az' újságárus kiabált: — Megérkezett az Esti Hírlap! A mai lottóhúzás számai! Kém- szervezkedés tárgyalása Budapesten... Esti Hírlap! Esti Hírlap! Taxi állt a szálló elé. Zsuzsa féltépte az ajtót és beesett a hátsó ülésre. — Hová parancsolja? =- kérdezte ásítva a sofőr. Zsuzsa gépiesen féléit: — Vigyen kérem... a rendőrségre! A taxi elindult vele. Mérnem érzett féléimet. Magabiztos nyugalom szállta meg. Tudta, mit kell tennie! Az érzések párharcából becsületességérzete került ki győztesem. Üveges őrnagy szobájának ajtaja előtt egy pillanatra mégis megtorpant, de aztán elszántan a kilincsre tette a kezét és benyitott. Elmondott mindent. Első szerelmét. disszidálását, öngyilkossága történetét, ausztriai hányod tatását, Kerékgyártó Jánoshoz fűződő viszonyát, s az utolsó két nap izgalmait Megkönnyebbült tőle, nyílt, tiszta szentekkel nézett az őrnagy arcába. — Tehát így volt? Üveges őrnagy elgondolkodva dobolt a ceruzával az asztalom Zsuzsa a könnyeivel küszködött. Hangtalanul zokogott. — És most... mi lesz, őrnagy clvtS'rs? Az őrnagy ráemelte a tekinA bors és a statisztika Manapság 20 százalékkal kevesebb borsot fogyaszt az emberiség, mint 20—25 évvel ezelőtt. Ezeket az adatokat nemrég az ENSZ Élelmiszer- és Mezőgazdaságügyi Szervezete közölte. Egyre .kevesebb háziasszony főz! odahaza inkább kész- vagy félkészételekét vásárolnak. Az ilyen ételekben pedig rendszerint kevesebb « borsi tétét. Mosolygó, biztató volt *■ a tekintet — Az lesz, hogy... beül mellém a kocsiba és hazaviszem. Hiszen maga összeesik, lányom! Mikor a Virág utcai kis lakásról a rendőrségre visszatért, irodája ajtaja előtt a folyosón Kerékgyártó János várta. A Ratal hadnagy feldúlt és ideges volt Rágta a cigarettát, egyiket szívta a másik után. Ez a nap sok idegességgel telt el. Betörés a gyárban... Üveges őrnagy következtetése... majd találkozása Zsuzsával... S délután ismét, amikor titokban megleste... Elborult tekintettel követte. Fellobban benne a féltékenység lángja. „Ü... úgy? Sietsz haza’ Kerülő úton, zegzugos sikátorokon? Nem érsz rá, mert... vár valaki, talán a szeretőd!... De nem volt ott a Jázmin-bárban. Taxiba ülsz hát, s elrobogsz, hogy... belefeküdj az ágyába! Ez vagy be, Simon Zsuzsa!... Alnokul hazudtál nekem: csak hazudtad a szerelmet, becsaptad legszebb, legszentebb érzésemet. Pedig mennyire szerettelek... Már az ötödik cigarettát szívta. A féltékenység felkorbácsolta. Nem szívesen nyugodott bele. Nagyon szerette Zsuzsát, saját magát és az életet. Gondolatai újra, meg újra megrohamozták. Leaszívesebben ordított volna. Fél s alá futkosott a folyosón, hogy meg ne fulladjon a rémes melegben. Alig várta hogy találkozhassék Üveges őrnaggyal. — Beszélnem kell önnel! — lépett parancsnoka elé. —- Én is beszélni akarok magéval! ... A hadnagy előadásából kibontakozott az utolsó másfél óra története. Akadozva, felszakadó sóhajokkal beszélt: — Délután a posta köziedében volt dolgom. Zsuzsa is... ott dolgozik. Telefon nem volt a közéiben, nem tudtam értesíteni. Gondoltam, éléje megyék és megvárom a kapuban. Ekkor pillantottam meg: a posta előtti téren haladt keresztül. Nagyon sietett, sem jobbra, sem balra nem nézett. Engem sem vett észre. Tisztes távolból követtem, egészen a Bükk-szállójg. Ott egy pillanatra elvesztettem szem elől, de később láttam, hogy a Jázmin-bárba igyekszik ... őrnagy elvtárs, hadd magyarázzam meg önnek!... A minap valamin összezördültünk. Kértem, hogy találkozhassunk de azt mondta, hogy nem ér rá.., Különös volt a hangja. Nem adott magyarázatot. Nem gondoltam semmi rosszra. Hittem, hogy valóban beteg, vagy otthon van dolga... Ma ugyanazt mondta, hogy munka után siet haza... Ezért tűnt fel és • • • Ugye, megért, őrnagy élvtárs ... megszólalt bennem az ördög. Kíváncsi voltam, hová megy, hogy tisztázzam a gyanút. Bevallom nagy vihar dúlt bennem, szörnyű perceket éltem át: a féltékenység és a harag érzete keveredett a szívemben De most már kigyógyultam, őrnagy élvtárs! ön jó volt hozzám, végighallgatott, atyai tanácsokat adott először, kötelességemnek tartottam tehát, hogy most is önhöz jöjjek. (Folytatjuk.)
