Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

1962. február 18. vasárnap 8. oMal Fiatalok az ötéves tervért! Kibővített üléseiéi lar'arrk a KISZ bizottságai A Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség járási és városi bi­zottságai megyeszerte kibővített üléseken vitatják meg a KISZ- szérvezetek idei feladatait, a me­gyei pártbizottság november 2-i határozatával kapcsolatos tenni­valókat. Kecskeméten a KISZ városi bizottsága február 17-én. szom­baton a városi pártbizottság nagytermében tartotta meg ülé­sét, amelyen részt vett Borszéki Lajos, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára is. A KISZ városi bizottság beszámolóját Szvorény János, a KISZ-bizottság titkára terjesztette elő. Foglalkozott a hároméves terv teljesítésének eredményeivel, vázolta a máso­dik ötéves terv legfontosabb cél­kitűzéseit és szólt a fiatalok ez évi tennivalóiról. Beszámolt az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalom követelmé­nyeinek teljesítéséről. Elmondot­ta, hogy a város fiataljai az el­múlt évben 500 ezer forint érté­kű társadalmi munkával járul­tak hozzá Kecskemét fejleszté­séhez, ugyanakkor a politikai oktatásban 3500 fiatal vett részt. Az idén pedig 4500 fiatal tanul a KISZ-oktatás különböző tanfo­lyamain. Örömmel állapította meg, hogy a KISZ-élet egyre színesebbé, elevenebbé válik, a KlSZ-szer- vezetek gyakran rendeznek ki­rándulásokat, együttes színház- és mozilátogatásokat. Egyidejű­leg egészségesen gyarapszik az alapszervezetek taglétszáma is. Az elmúlt évben több mint ezer fiatalt vettek fel a városban a KISZ-alapszervezetekbe. A fia­talok iskolázottságának örvende­tes mutatója, hogy Kecskemé­téin a KISZ-tagok között már 900 az érettségizettek száma. A fiatalok részt vesznek az ipari üzemekben folyó munka­versenyekben is. Az elmúlt év­ben 42 ifjúsági brigád küzdött a szocialista címért és közülük 17 meg is szerezte ezt a meg­tisztelő rangot. A KISZ városi bizottságának idei tervében szerepel, hogy 600 ezer forint értékű társadalmi munkára kötnek szerződést a városi tanáccsal. A fiatalok elő­segítik a város nagyarányú út- építkezési és parkosítási tervei­nek valóraváltását. Védnökséget vállaltak a termelőszövetkeze­tekben és a tszcs-kben előirány­zott 500 hold szőlő, valamint 90 hold gyümölcsös telepítési mun­kálatai felett is. N. J. Olvasóankét Pálmonostorán A Petőfi Népe szereksztősége pénteken este olvasóankétot tar­tott Pálmonostorán. A szerkesz­tőség és az olvasók találkozója iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a községben. A művelődési ház széksorait megtöltő közön­ség figyelemmel hallgatta meg a lap munkájáról szóló tájékoz­tatást, majd a jelenlevők mond­ták el észrevételeiket az újság­ról, s javaslatokkal éltek a tö­megkapcsolat további fejleszté­sére, az egyes rovatok tevé­kenységére vonatkozóan. A hozzászólások után az álta­lános iskola, a továbbképző nö­vendékei és a KISZ-fiatalok ad­tak színvonalas kultúrműsort, melyen a Kiskunfélegyházi 608 számú Ipari Tanuló Intézet kul- túrcsoportjának egyik szólistája is sikerrel szerepelt. A műsort filmvetítés követte. Több mint 15 ezer látogató Január 29-e óta napról napra más községben mutatja be a határőrség vándorkiállítását. Az eddig mintegy húsz határmenti községünkben és Baján bemutatott kiállításnak Igen nagy si­kere van. Ezt bizonyítja a sok-sok köszönő naplóbejegyzés mel­lett az is, hogy több mint tizenötezren tekintették meg eddig a kiállítást, s a vele egyidejűleg bemutatott játék- és doku- mentumfilineket Megkezdte munkáját a kiskunfélegyházi járás Szőlő- és Gyümölcstelepítési Műszaki Bizottsága Eltűnik a Strázsahegy Felelőtlen, A télvégi alko­nyaiban égre raj­zolódnak a Helvé­ciái Állami Gazda­ság „várkastélyá­nak” bástyái. Mun­kájuk befejeztével a dolgozók haza ké­szülődnek, de a tá­volból dübörgő mo­torok zaját hozza a csípős szél. Arra­felé indulunk, ahol a homokos tájból, a központ közelsé­gében lankásan emelkedik ki régi idők tanúja: a Strá- ísahegy. A múltnak ez a romantikus emléke — egykor a portyázó törökök fi­gyelésére szolgáló őrhely — a jelen és jövő szolgálatá­ban a termelőmun­ka színterévé válik. A Talajjavító Vál­lalat közel tucatnyi robusztus földgya- lúja csiszolja, egyen­geti itt a homokot, amely e munka nyomán rövidesen a nemesfajtájú sző­lők új bölcsője lesz. Az egész gazda­ság különböző egy­ségeiben az jdén egymillió köbméter homokot mozgat meg negyven föld­gyalu, — ezerszáz holdat készítenek élő telepítésre, s ennek a negyedré­szén már tavasszal elvégzik ezt a mun­kát. Az állami gaz­daság területe kü­lönben nemrégiben nyolcezer holddal bővült, amelynek még több mint a négyötöde megmű- veletlen. Munka és feladat — amiben egyébként Helvé­cián sohasem szű­kölködtek — lesz tehát bőven. A legenda szerint a Strázsahegy mé­lye a törökök kin­csét rejti, a bizton­ság kedvéért még egy tucatra való ve­szett farkassal „sú­lyosbítva”, akik a hívatlan betolako­dót, az esetleges kincsrablót nyom­ban foghegyre kap­ják. Helvécia fölött is már rég bealko­nyult a legendák­nak. Reálisan, józan számvetéssel évek óta rakják egymás­ra azokat a téglá­kat, amelyekből sze­münk láttára ma­gasodik fel e gaz­daság jövőjének — valaha légvárnak hitt — épülete. A török szpáhikat fi­gyelő régiek mai örökösei már nem mesebeli kincseken merengenek, hanem fáradhatatlan szor­galommal maguk „ássák él” az arany­homokba azt a va­lóban kincset, amely évről évre kamatos­kamatostól fizet majd neíkik. J. T. bűnös „tréfa” Mint azt néhány hónappal ez­előtt hírül adtuk, Ackermann Imre bajai és Sümegi János csátaljai lakos, a Bajai Gyap- júszövetgyár dolgozói ostoba, fe­lelőtlen, bűnös tréfára vetemed­tek. Mindketten a gyár festödé- jében dolgoznak, ahol 80 fokos forróvízben mossák a gyapjút. A múlt év novemberében a mo­sókád mellett elhaladó Mecseki Miklós segédmunkást arra uta­sították, hogy tapossa meg a kádban levő gyapjúanyagot. Ne­vezett abban a tudatban, hogy a kádban csak gyapjú van, ru­hástól beleugrott és csípőtől le­felé súlyos égési sérüléseket szenvedett. Még most is a kór­házban ápolják. Ackermann Imre és Sümegi •János ügyében a napokban hir­detett ítéletet a bajai járásbíró­ság, s mindkettőjüket a foglal­kozási szabályok tudatos meg­szegésével elkövetett bűntettben marasztalta el. Ackermannt hat­hónapi börtönre, Sümegi Jánost pedig négyhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet még nem jogerős. A múlt hónapban létrejött Szőlő- és Gyümölcstelepítési Műszaki Bizottság a kiskunfél­egyházi járásban is megkezdte munkáját. E járás termelőszö­vetkezetei ugyanis az idén nagy lendülettel folytatják az ősszel megkezdett telepítéseket A tervek szerint a tavaszi hónapokban mintegy 450 holdat szőlővel, 200 holdat pedig gyümölcsössel telepí­tenek be. A most és az elkövetkezendő években sorra kerülő telepíté­sekhez jelöli ki az arra alkal­mas területeket a műszaki bi­zottság. Ezt a munkát a bizott­ság három tagja január vége óta végzi, s ennek során bét község, Jászszentlászló és Alpár határában már ki is jelölték az új szőlő és gyümölcsös létesítésére leg­alkalmasabb táblákat. Jászszentlászló szövetkezeti gazdaságai a második ötéves terv éveiben 900 holdon szőlőt és gyümölcsöst, az alpári Bú­zakalász Termelőszövetkezet 300 holdon gyümö'csöst telepít. A műszaki bizottság munká­ját a közös gazdaságok aktívan támogatják. Ez természetes, hi­szen a területek gyors kijelölé­sének elsősorban a termelőszö­vetkezetek veszik hasznát, mi­vel az előkészítő munkálatokat most megkezdhetik. S — ahol az szükségesnek mutatkozik —r a talajjavítást is időben elvégez­hetik. Ez pedig azt eredménye­zi, hogy az ültetvényeik jól meg­munkált és előkészített talajba kerülnek, másrészt olvan terü­letekre, amelyek a telepítés cél­jára a legalkalmasabbak. A járás többi községében <=á Pálmonostorán. Kunszálláson* Tiszaújfalun, Kiskunmaisán és Csólyospáloson — is megkezd­ték vagy hamarosan megkezdik a táblák kijelölését. Az itteni munkát a műszaki bizottság március közepére szándékozik elvégezni A telepítésekre vonatkozó javaslatok már részben el­készültek. amelyek a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya mellett működő Te­lepítési Tanácshoz kerülnek jóváhagyás céljából A jóváhagyás után a Szőlő-* Gyümölcsültetvény Tervező és Kivitelező Vállalat kecskeméti kirendeltsége elkészíti a telepí­tési okmányokat, s a termelő- szövetkezetek ezek alapján meg­kapják a szükséges hitelt. Alma a j T aksonynét születésétől tej- ben-vajban fürösztötték. Gyermekkora gondtalan volt, hiszen a kedves szülőknek volt miből fedezni a kisbútorokkal berendezett különszobát, a leg­divatosabb játékokat és az inté­zeti nevelést. Később, mikor el­jött az ideje, nem akármilyen kelengyével ment férjhez. Tak­sony jól keresett és a gondta­lan körülmények prolongálód­tak. Megvolt a ma már elég idegenül hangzó szobalány, sza­kácsnő, a késő délelőtti séta, az állandó vendégjárás, az udvarias hangú telefonok garmadája, a pletykaszövés, a mézes-mázos előkelősdi és a sok-sok hazug­ság. Mindez együtt adta Tak- sonyné életének tartalmát és célját. Azért szól már a bevezetés Taksonynéról, mert az ő meg­játszott nagyvilági egyénisége, kispo’gári élethabzsolása nyom­ta rá bélyegét az egész családra, de arra a társaságra is, akivel összejártak. Taksony csendes, szerény ember, aki szótlanul és jól idomítottan illeszkedik fele­sége allűrjeibe. S ami szintén nagyon fontos, marékszámra szállította a pénzt ehhez a nagy- lábakon járó társadalmi élethez. 1 újától. .. Evek múltával Taksonyné, Imi néven gyermeket szült. Bár Imi már elmúlt harmincéves, ez a kisgyereket jelző név mégis raj­taragadt. Nemcsak megszokott- ságból, hanem annak kifejezésé­re is, hogy még mindig nem tu­dott elszakadni a mama szok­nyájától. Taksonyné csak egyet­len gyereket szült, de kettős megfontolásból. Egyrészt, mert nagyon vigyázott az alakjára, másrészt, hogy a hagyatékon az örökösök ne veszekedjenek, ma­radjon az meg egészben. Imi léte Taksonynénak arra is alkalmat adott, hogy otthon két férfire terjessze ki uralmát. A fiú az anyai fennhatóság­tól eltekintve, önálló em­ber volt, hiszen egy nem akár­milyen diploma volt a kezében. S maradi embernek sem lehe­tett mondani, mert sűrűn lapoz­gatott marxista könyvekben és egyszer társaságban többek meg­rökönyödésére azt mondta, -hogy a „marxizmus minden tudomány atyja”. S ahogyan az élet felé nyitotta az ablakot, egyre több kellemes emberi vonás rakódott rá. Egyszer aztán, amikor hosz- szabban nézett össze egy szép, mardulavágású női szempárral, eszébe ötlött: vajon mi lenne, ha megnősülne. S innen számítva nemsokára megismerkedett egy lánnyal. Megkedvelték egymást és lassan a családba is belopó- zott az újság: Imi udvarol. • Taksonyné a legutóbbi időkig űzte a társadalmi érintkezés túl- méretezettségét. De már nem volt a régi. Az idő a késleltetés ellenére is elszállt és most már a néni pozíciójából inkább fia­talokkal foglalkozott. Így régi társaságbeli sikerei felújultak és az ifjakat valósággal megbabo­názta gyakorlott nagyvonalúsá­gával, választékos etikettjével és a sznoboknak tetsző méltóságtel­jes konzervatívizmusával. Fel- réztek rá, mert Taksonyné min­denre tudott gyógyírként hasz­nálható tanácsot adni, a sokféle keverékből a legzamatosabb ká­vét főzte, a gazdagon terített asztal és a palackozott bor sem jelentett akármilyen vonzást. — Egyszóval fiatal házaspárokkal i áriak össze Taksonyék, ahol az asszony nagyon jól érezte ma­gát a szinte alattvalókként kö­rülötte sürdöngők között. G alambék is a társaságba tartoztak, ami mindenki számára érthetetlen volt, mert Galambné még nem ismert el maga fölött senkit, de energikus és mindenkit lehenfmrlő modora behódolt Taksonyné rafináltsá­gának. Ismeretségük egy üdülő­ben született és azóta sülve-főve együtt voltak. Bár Galambnéban már nem egyszer ágaskodott a „beolvasás”, de Taksonyné eze­ket a pillanatokat megérezve, angolna módján siklott el az ilyen helyzetek forrpontja mel­lett és egy kis drasztikum elej­tésével minden nyomban derűs­sé lett. Bár az is kétségtelen, hogy Galambnéban lerakódott, lassan valami gyúlékony anyag, amihez aztán elég egy rosszul kiejtett szó és robban. Ám az együtt tett IBUSZ-utazások, a névnapos éjszakák, a közös be­vásárlás láthatóan meghitt ba­ráti viszonyt bizonyított. Taksonyné is erre épített, ami­kor nemrégiben egy délután megpendítette Galambnénak a fia, Imi udvarlását. Láthatóan már a gondolat is különös iz­galomba hozta. E lképesztő! Fel vagvok háborodva! Hát hallot­tál már ilyet? Ez a taknyos, nem hozzá való lányt kísérget... _ ? ? ? — Már az autóval is cipelte... Ezért megtiltottam a kocsi hasz­nálatát. Ne lássák a városban, hogy az ifjú Taksony egy ilyen nőve' kocsizgat. — De ki az9 — szólt most- már izgatott érdeklődéssel Ga- lambné. — Hogy ki? Hát egy olyan egy szót«, konyhásnak a lánya... Még ilyen szégyent! — Ugyan ki az egy szoba* konyhás... nyögd már ki! — Még kimondanom is nehéz! Egy ilyen kátéeszes... iparos lá­nyának udvarol ez az őrült. Ho­va jutott a családunk! Galambnét mintha kígyó csíp­te volna meg. Felugrott. Egy pillanat alatt eloszlott a tekin­télytisztelet és fittyet hányva mindenre, magából kikelve han­goskodott. — Hát tudd meg, hogy én is kátéeszes... iparoslány vagyok, így ezt a megkülönböztetést ki­kérem magamnak. A te előkelős- ködő hóbortod, úgy látszik, nem ismer határt. Micsoda maradi- ság! De nemcsak az vagy, ha­nem gonosz is. Mindent és min­denkit felülről nézel. A gőg és a mocskolódás az életed. — Annak viszont örülök, hogy a fiad szeméről leolvadt a há­lyog. Milyen szerencse, hogy az a'ma messze is tud esni a fájá­tól. ft zzal felkapta a kabátját és elrohant. Az ajtó nagyot csapódott, az üvegtáblák meg­remegtek, Taksonvné sápadt lett, mint a sületlen kenyér és elő­ször érezte, hogy a maginak megőrzött világban egyedül ma­radt. (-^rí)

Next

/
Thumbnails
Contents