Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

Kiskunmajsai szorgalom — budaörsi dicsőség avagy g egy „ónálló ti an“ ssötetknset munkát here» (Községi tudósítónktól.) Budaörsi teherautó állt meg a minap a kiskunmajsai házi­ipari részleg irodája előtt. Azért jöttek ide a dunántúli község háziipari termelőszövet­kezetétől, hogy átvegyék azt a nagyobb mennyiségű készárut, melyet megbízásukra készítet­tek a majsaiak. A budaörsiek úgy látszik mun­katorlódás miatt már nem győzték kielégíteni megrende­lőik igényeit, s ezért fordultak ide segítségért. Kifogástalan munkát kaptak, s igen még voltak elégedve. A majsai asszonyok ügyes ke. zűek, s annak idején a halasi csipkeháznak is bedolgozói vol­tak. Üjabban a Kiskunfélegy­házi Háziipari Termelőszövet­kezet vette őket pártfogásba: telepet létesített számukra ké­zimunka- és házivarrórészleg- gel, valamint központi műhely- lyel. Azóta több mint kétszáz nő horgol, hímez, köt, félszáz háziasszony varr otthon és 20— 25 hivatásos varrónő dolgozik a központi műhelyben bel- és külföldi megrendelésre. Sajnos, az anyavállalat, a félegyházi szövetkezet nem tudja mindig megfelelő munkával ellátni őket. Ezért kénytelenek vállal­ni olyan megrendeléseket, me­lyek kifizetődőek ugyan, de a majsaiak hírnevét — végezze­nek akármilyen kifogástalan munkát — mégsem öregbítik. A budaörsiek pl. bizonyára nem fognak megrendelőik előtt el- diesekedni azzal, hogy a pom­pás szállítmány nem a saját termékük, hanem egy Bács- Kiskun megyei községből ered. Pénzről lesz sző © © 6 Jó helyre jött a nyeremény Jászszentlászló községben a napokban érdekes esemény zaj­lott le. A tamácsbázan mintegy ötvenen jöttek össze, hogy szem­tanúi legyenek annak a szeren­csés pillanatnak, mikor a köz- esés pillanatnak, amikor a köz- vánné átveszi 66 466 forint ösz- szegű lottó-nyereményét. Dókány Istvánná községi ta­nácstag, a szociálpolitikai állan­dó bizottság elmöike, tehát köz­ismert ember falujában. Aki csak tudomást szerzett az ese­ményről azt mondta: jó helyre jött a nyeremény! Dékányné férje Kiskunfélegyházán tűzol­tó, egyszerű munkás emberek tehát. Két leánygyermekük van szándékuk, hogy saját házat vá­sárolnak. Szerencsés emberek, ugyanis az élmúlt év utolján megrende­zett VIT-sors tó iákon egy tele­víziókészüléket is nyertek. A községi bank mérlege A Jászszentlászlói Takarék- szövetkezet, amely mindössze kétéves működésre tekinthet vissza, szép eredménnyel zárta az 1961. évet. A 3Í4 főt szám­láló tagsága több mint félmil­lió forint összegű betéttel ren­delkezik, amely helyi viszony­latban igen jelentős. A takarékszövetkezet hitelt is nyújt tagjainak, mintegy két­százezer forint kölcsönt folyó­sított, melyet kisebb-nagyobb személyi beruházásra — lakás rendbehozás, háztartási gép vá­sárlás stb. — fordított a tagság. Papp Adóm Munka fölé hajolnak a szorgos majsai asszonyok, lányok. \ sok ezer gyermekruha egyike Xoncz Sándorné vasaléja alatt lesz exportra kész. (Lakatos József felvételei.) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Weither Dániel, Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőjégl telefonközpont: 28-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/á. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Poéta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi 1 hónapra 12 forint. Bács-KtsKun megyei Ny ounla V. (Kecskemét.-=j TMeíöö.;. ii-Ms Kiskunmajsán félezernél több asszony, leány kézimunkázik, ezek szívesen belépnének a há­ziipari szövetkezetbe, ha foglal­koztatni tudnák őket. Állítólag erre is volna lehetőség, ha nem másodkézből, hanem közvetle­nül a központtól kapnák a megrendelést, vagy a telep idő­vel önálló szövetkezetté alakul­na. Mindezt csak azért tesszük ezúttal szóvá, mert vélemé­nyünk szerint a majsai szorgos kezek és fürge újjak még sok értékes árut termelhetnének a népgazdaságnak. Köztudomású például, hogy a háziipari cik­keknek számottevő része megy külföldre, s értékes exportlehe­tőséget jelent az ország számá­ra. Kár lenne parlagon hever- tetni mindazt a kincset, melyet itt találhatunk a háziiparhoz értők és azzal szívesen foglal­kozók munkájában. Amikor ezúttal néhány kép­ben is bemutatjuk a majsai há­ziipari részleg működését, az előbb említettekre abban a re­ményben hívjuk fel az Meté­li. A Fényes kisvendéglőből a cigányzene elnyújtott dallamai szűrődnek ki az utcára. Bent, az előrészben szolid zsivaj, eny­he mulatozás uralja a légkört. A négytagú »banda« tánczenére hangol át. A zajba sejtelmesen ékelődik a poharak csengése. Csőke Béla, a pincér, újabb poharakat helyez az egyik kö­zeli asztalra. > Itt az üzletvezető is. a fiatal > Csanyik István. Bemegyünk a s nagyterembe. Itt alig van van­> dég. — Főleg délben jönnek. — Sokan ebédelnek itt. Tavasszal és nyáron nagyobb a forgalom. Az egyetlen „zenés hely“ — Mennyit forgalmaznak ha­vonta? — Kilencvenezer forintot. So­kat jelent, hogy ez az egyetlen »zenés hely« Mélykúton. Heten­te négy este játszanak. Tizen­egyig tartunk nyitva. Szomba­ton és vasárnap tovább. Az üzletvezető megmutatja a vendéglő emlékkönyvét. A be­jegyzések arról tanúskodnak, hogy a vendégek megelégedet­tek az itallal, étellel és a ki­szolgálással. Szétnézek a teremben. A falon két kép. Az egyik egy gitáros ínőt ábrázol, múltszázadbeli öl­tözékben. Kezdetleges vonalve­zetés, harsogó és vetószínütten 'aaossseesl. A másik sem kü­kesek figyelmét, hogy egyetér­tenek javaslatainkkal és segí­tenek azok válóra váltásában. Horváth József KISTÜKÖR PANASZOS VACSORA p9V fordult, hogy ünnep után, hónap végén kevés volt a pénzünk. Jó lesz a kocsonya-vacsora is — mondtuk — és betértünk a kiskunfélegyházi Kiskunság Étterembe. Mielőtt leültünk, kérdeztük a pincért, hogy ez az olcsó étel szere­pel-e az étlapon. — Igen, vám kocsonya! — válaszolta, mire asztalhoz te­lepedtünk. Kisvártatva ugyanaz a pincér közölte velünk, hogy kocsonya nincs. <— De hisz az előbb mást mondott! — méltatlankodtunk. '•— Az előbb? Ügy értettem „vacsorát’ és nem „kocso­nyát’ kértek! Beletörődtünk a feleletbe, s mivel siettünk, így gyors- süttetű tojást kértünk. Félóra múlva hozták... Ennyi megpróbáltatás után megkérdeztük, hogy poharas­sör van-e? Megnyugodtunk a pincér igenlő válaszában. De jaj, kisvártatva jött a felszolgáló és hozta az üveges Sört, már jó előre felbontva (nehogy visszarendeljük). így kerekedett fel a vacsora ára, a hónapvégi költség- vetés nyolc-tíz forintra tervezett összegéről, kereken húsz forintra. — ts __r ll jabb bűncselekményeket vallott be a taxisofőr támadója A kész árut Fazekas KároJyné, a varrórészleg vezetője ellenőrzi minőségileg. Könyves György, egy kecske­méti taxisofőr elleni támadás elkövetője, kihallgatása során újabb bűncselekményeket val­lott be. Ö lopta el 1959 karácso­nya előtt a nagyállomással szem­ben várakozó egyik tehergépko­csiról az aktatáskát, amelyben két pár gyermekcipő is volt. Ké­sőbb, 1960 októberében a Bem utca környékén követett el lo­pást: egy zöld színű, 600—700 ESTE A FALÉBAN lönb. Aktszerű mázolmánv, ki­ficamodott lábakkal. Még mielőtt tapintatos véle­ményt mondanék róluk, az üz­letvezető — hangjában jóindu­latú naívsággal — megszólal: — Nemrég voltak itt a ME- SZÖV-től, s kifogásolták, hogy a képek giecsesek. Szerintem nincs igazuk, mivel a festő alá­írása ott van mindegyik kép sarkában. Nos, a mi véleményünk Is az, hogy a festmény attól még le­het giccses, ha az alkotója szig­nálta. Ahol a kultúrát ápolják Hosszas keresgélés után meg­találjuk a művelődési otthont is. Igen eldugott helyen van, egy mellékutcában, s ráadásul csak az udvaron keresztül le­het megközelíteni. A homály­ban is látszik, hogy ütött-ko- pott épület. Benyitunk az 50 személyes kisterembe. Jó meleg van. A sarokban kis társaság. Egy férfi bendzsót penget, s három lány énekel hozzá. Mikor vége az éneknek, a férfi bemutatkozik: —- Mikó István vagyok, álta­lános iskolai tanár, s egyben a művelődési otthon ieszgatója. — Mire készülnek? — Műsort állítunk össze — mondja —, s ez a trió lesz az egyik szám. Három fiatal, csinos lány: Asztalos Klára. Szőke Eszter és Sztanik Aranka tanulia a dalt nagy buzgalommal. Tagjai a színjátszó csoportnak, amely nemrég mutatta be a Tavaszi keringő című zenés vígjátékot, igen nagy sikerrel. A környező falvakban is felléptek, s onnan is az elismerés babérkoszorúját hozták magukkal. Általában mindig készülnek valamire. Évenként hét színda­rabot mutatnak be. S re i tűk kí­vül még másik műkedvelő cso­port is van a községben. Vala­mennyien fiatalok. Több mint negyvenen vesznek részt a szín­játszásban. A szerepek betanítását maga az igazgató és Bánhegyi János- né végzi. Most is itt vannak. Szabad idejükben végzik ezt a nehéz és áldozatos kulturális munkát. De ők célját és értel­mét látják a fiatalokkal való foglalkozásnak. a művelődés szolgálatának. És rájuk nézve a legnagyobb elismerés az. ha az előadás jói sikerül. „Kinőtték“ a régi épületet Pedig Igen nehéz körülmé­nyek között dolgoznak. A mű­velődési otthon régen kiörege­dett. A^ért elkeseredésre nincs ok. Mác ebben az évben felépül forint értékű felöltő kabátot vitt magával. A múlt év elején, ja­nuárban, a Klapka utcából egy pérfi kerékpárt lopott, amelyet később a Műkert mellett talál­tak meg. A rendőrség kéri a károsulta­két, hogy a nyomozás és saját maguk érdekében haladéktala­nul jelentkezzenek a Kossuth téri kapitányság bűnügyi osztá­lyán. a korszerű, új művelődési ott­hon. Az évi támogatós összege is több mint a kétszeresére emelkedik: 45 ezer forint lesz. A mostani épület már kicsi az igényeknek. Hiszen nemcsak színjátszó csoport, de fotoszak- kör és háziipari tanfolyam Is van Mélykúton. Itt tartják az ezüstkalászos gazdatanfolyamo­kat is. Máris gyülekeznek q köz­ség szövetkezeti gazdái, s vár­ják, hogy megkezdődjék ez elő­adás. Moxikexdés előtt Nyolc óra felé jár az idő. A néhány évvel ezelőtt éDült, tet­szetős filmszínház előtt élénk a forgalom. Nemsokára kezdő­dik a vetítés. Az utolsó jegyeket veszik. —« Ma este is telt ház lesz — álla­pítja meg Balázsics Lázár mozi­gépész a pénztárfülkében. — Mindennap van előadás? — Szerda kivételével igen. Egy-egy filmet két-három na­pig játszunk. Szombaton és vasárnap mindig megtelik a mozi. Munkaszüneti napokon háromszor vetítünk. Matiné elő­adás is van minden második vasárnap. Szélesvásznú filmet is tudunk bemutatni. S egyszerre felnyílnak a mo­ziterem függönyei. Az emberek lassan betódulnak. * A zajló, zengő élet milliónyi Mktetését érzem — még akkor is, amikor már az éjszaka csendjében robogunk hazafelé. Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents