Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
«. «*Msf 198*. fannSr S. szerda Simonyi óbester Ősbemutató a kecskeméti színházban Karácsony előtt, éppen az ün- keresnek mondható, elsősorban népeikre való készülődés izgal- az együttesnek köszönhető, inai közepette kedveskedett a Csajányi György igazi daliás magyar katonát formál meg, egyébként vérszegény szerepében. Gyönyörűen éneikéi, játéka kedves, bensőséges. Gyólay Vik> tórla ebben az egyáltalán nem primadonna szerepben pasztell, színekkel, hangulatos játékkal formálja élővé Susanne alighogy körvonalazott alakját. Juhász Pal, mint a póruljárt vőlegény kissé talán túlságosan gyámoltalan. Maszkja, megjelenése inkább talán a Három a kislányban felélne meg. Sajnos kevésszer volt alkalmunk hallani a <s Wm számára eléggé mostoha három felvonás alatt szép énekét. A darab legjobban kimunkált eleme a humor. Galambos Erzsi igazi tűzrőlpattant markotányoe- nő, Fonyó József, a helybeli költő alakítója különösen a második felvonásban remekel. Moj- zes Mária, minit, a szerelemre éhes hervatag házvezetőnő har sány humorral alakítja szerepét. Igen mulatságos Komlós József, a nyúlszívű városbíró, aiki még a saját árnyékától is megijed. Hangulatosan, atmoszfératerem- tően vesz részt az együttes Játékában Simon Géza és Tiszai József. A “-legvitézebb huszár« — Simony! óbester (Csajányi György). kecskeméti színház a közönségnek az idei első operett-ősbemutatóval. A színház nagy szeretettél, örömmel készült a Simányi óbester bemutatójára, s ez a gondosság, lelkesedés meg is látszik az előadáson. A mese a legendás hírű Simonyi óbester, a nagy mesemondó Jókai által is megénékélt „legvitézebb huszár” franciaországi haditetteinek egyik érdekes epizódját viszi színpadra. A francia kisvárosban, szerelmes lesz Simonyi egy szép lányba, majd, amikor csapatának tovább kell vonulnia, búcsút vesz tőle. Az operett erről szól. Ezt a tényt igyekszik Perényj Kálmán felöltöztetnie Sajnos, azonban eléggé sablonos fordulatok közbeiktatásával kerekedik kd teljes egésszé. A mese fordulatait neon tudta a librettó írója valóban hitelessé tenni. Nem egyszer csak az íród/ ■.önkény” kényszeríti rá a sze-j naplókét ilyen vagy amolyan $ tettekre, a darab hősei bizony < eléggé papirosízű figurák ma- ( radnak mindvégig. Talán a lég-; kevésbé bizonytalanul kidolgozott szál Panna markotányosné és a városka költője között szövődik. A humor itt-ott egészen ötletes, mulatságos, és egynéhány kedves és hangulatos dalszöveget is hallottunk. Operettrészlegünk igazán mindent megtett azért, hogy játékkal, ötletbei, hangulatot teremtő táncokkal frissítse a darabot. Nagy szükség van erre annál is inkább, mert Németh Amadé muzsikája eléggé szűkösen bánik a zenei ötletekkel. Dallaminvenciója sem mindig tud lépést tartani egy Fonyó József, mint helybeli költő, és Juhász Pál, mint a póruljárt ügyvéd. Gyeride Panna markotányosnő — Galambos Erzsi. Lovas Edit rendezése igyekszik eltüntetni a darab gyengeségeit, nagyon helyesen ösztönözte arra a színészeket, hogy egyéni játékkal próbáljanak élelet lehelni az éléggé elnagyolt papírosfigurákba, s ez valóban sikerült is. Igen szépek, ötletesen megszerkesztettek a táncok. (Galambos Erzsi koreográfiái.) A zenekar a nehéz és bonyolult partitúrát bravúrosan, lelkesen játssza, Róna Frigyes vezénylésével. Külön elismeréssel kell szólnunk a gyönyörű, színes és ötletekben gazdag jelmezekről. A darab vizuális megjelenítésének legfőbb részesei Márton Aladár jelmezei. Hangulatos díszleteket tervezett Borosa István, (Ha nagyon akadékoskodni akarunk, elmondjuk, nem túlságosan illett bele az első felvonás díszletének stílusába az a naturális és egyébként semmiféle szerepet nem játszó harangláb, s talán a második felvonásban szereplő udvari kép teraszának oszlopait sem kellett volna körültekergeit- ni azokkal a rettenetes papír- virágokkal.) Csáky Lajos Óriáskígyók országában Ki ne ismerné Molnár Gábort, az egykori brazíliai rovarkutató expedíció tagját, a Jaguárország, az Óriáskígyók országában és a Kalandok a brazíliai őserdőben című nagysikerű könyvek szerzőjét. Budai otthonában látogattuk meg Molnár Gábort, aki még magánéletében is zaklatott ember. Nos, ez a »zaklatottság« a közismert emberek mindennapi életének boldogító velejárója. Miközben beszélgetünk, szinte egymást érik a telefonok; Újságírók, könyveinek -szerelmesei « érdeklődnek tervei, készülő művei iránt. Közben csodáljuk dolgozószobájának varázslatos romantikáját. Mennyi minden: az utazás legszebb tárgyi emléked láthatók. Krokodil- és jaguárbőrök, bogarait, lepkék, kis dobozokban és üvegedényekben. — Bocsánat — mentegetőzik —, de ez a telefon gyakran cseng, s úgy megszoktam már, mint az alvást. Majd Bács-Kiskun megyére terelődött a szó. Közelebbről Mélykútra. Hiszen a feketepusztai uradalomban volt gaz- dagyakomok, s így már megértjük szakértelmét. Érdeklődik a termelőszövetkezetek iránt, hány közös gazdaság működik a községben? Arra a kérdésire, hogy az eddig megjelent könyveiből jelenleg csak a Jaguárországot lehet megkapni a könyvesboltokban, azt válaszolja, rövidesen nagy példányszámban megjelennek eddig napvilágot látott könyvei, és most dolgozik negyedik művének befejezésén'. Címe: Pálmakunyhó az őserdőben, Drégely Imre Ónodvári Miklós: A sárga dosszié Gyólay Viktort*, min* akf Barrelemre gyújtja ftBncftnrftr _______ __________UvéMd-i mad vaL Talán as őttotes és groteszk hangzások alkalmazása; pillanataiban szellemes hsngsze- rráége igyekszik ezt feledtetni, egyébként bizony alig tud akö- gStoség magával vinni az dómjáé után egy-egy daUamfosz- lányt, melódia töredéket Az, hogy a Simányi öbeester kecskeméti bemutatója mégis sh Horváth az alvó beteg ágya szélén ült, amikor Helmut belépett. Arcát tenyerébe hajtotta, a fáradtság végül őt is elnyomta, s csak az ajtó nyikorgására ébredt fel. Zavartan sietett a belépő osztrák orvos elé. — Kérem... sürgős... gyógyszermérgezése volt Minden felelősséget yállalokl Helmut az alvó lányhoz lépett, óráján a másodperceket szár molva, vizsgálta a beteg egyenletes .pulzusát, s némileg megnyugodva fordult a mellette álló magyar orvoshoz. — Nem valami szabályosan járt el, de... rendben van. Már tói kezdve, amíg helyet nem találunk önnek, itt dolgozhat mellettem. Most azonnal feküdjék le. Pihenje ki magát A betegről majd én gondoskodom. Horváth távozni készült, Helmut egy pillanatra még visszatartotta. Íróasztalából két poharat és egy üveg kecskeméti barackpálinkát szedett elő. Töltött, s minden ellenszenv nélkül, de mélyen az orvos szemébe nézve megkérdezte — Mondja, milyen világ van ott, ahol Ilyen pálinkát főznek? Horváth erre megrándult Mereven nézte az üveget nem válaszolt Helmut csak most kapott észhez, márts megbánta tapintatlanságát — Pardon, bocsásson megl Majd máskor beszélgetünk, most menjen aludni! Helmut doktor állta a szavát Még aznap telefonált bécsi főorvos ismerősének és figyelmébe ajánlotta a magyar kollégát Két hét múlva Horváth már az osztrák fővárosban volt ahol egy nyári délután véletlenül is- mét találkozott a Royalban Elzával. Ezt a találkozót soha nem felejti eh Elza is meglepődött, felugrott felkiáltott örömében. — Nohát, hogy kerül ide? Horváth részletesen beszámolt az utóbbi hónapok eseményeiről, s a szerencsétlenül járt magyar lányról, aki viszont az 6 szerencséjét alapozta meg. — S mi történt végül is a lánnyal? — kérdezte felélénkülve Elza. — Segítettem rajta. Ez a legtöbb, amit tehettem érte... — Ez szép — felelte a lány, s enyhén megremegett a hangja —, de... nem gondolja, hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem az első! Horváth élgondolkodott. Szeretett volna már másról beszélni. — Nézzer. orvos vagyok... A találkozások ettől kezdve gyakran megismétlődtek. Elza tapintatos volt: soha többé nem érdeklődött a magyar lány felől, átadták magukat a szórakozásnak, a féktelen pénzköltésnek. Elmúlt a nyár, az ősz, közeledett a karácsony. Legutóbb két hete találkoztak De Elza idege*, ingerült volt hiába faggatta. nem mondta meg. hogy ml bántja? Egész idő alatt ott tükröződött az arcán, hogy mondani akar valamit, valami fontosat, de az utolsó pillanatban mindig visszafojtotta. Ooszere*- am, leienicen tesintgeteci ko- rdl a legkisebb zajra: nagy kék szemének riadt tekintette mögött valami tMhott félelem rejtőzött Az orvos szerette volna a kezét megfogni, simogatni és a kezében tartani, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem merte. Elza idegessége lassanként átragadt őrá is. — Láthatom karácsony este? — Talán .,. — felelte elgondolkozva Elza, $ a hangja most Is olyan bánatosan megremegett —, talán igen. — Akkor nyolc órakor a Royalban. — Jó. A Royalban — ismétel, te gépiesen a lány, s megint megrándult, mintha kimondaná végre, ami nyomja, de nem szólt, csak mélyen, bánatosan az orvos szemébe nézett. Ha olvasni tudott volna ebből a tekintetből... Izgalommal, tervezgetve várta a karácsonyt. Elzának arany nyakláncot vett ajándékba, de még nem tudta, hogyan adja át, mit fog mondani. Ezt még ki kellett eszelnie. Horváth doktor egész nap ki sem mozdult a szobából, hanyatt feküdt az ágyon, mondanivalóját rakosgatta, ötféleképpen elképzelte, egyik sem tetszett, beleíájdult a feje. Megkívánta a friss levegőt, kinézett az ablakon. A Kártner-strassén még nagy volt a nyüzsgés, lement és elindult a Burg felé. Jó volt így egyedül ballagni, felkészülni az esti vallomásra. Igen. Határozott: ma este megkéri Elza kezét. Eléje tárja elképzeléseit Már nem nézte, merre jár: gondolatai messze kalandoztak, s minden más emlék elmosódott, esek Elza maradt meg benne. Elfelejtett mindent. ami volt. • csak arra geo- dott ami ezután következik: Elza. szerelem, reménykedést boldogság, forró kézszorítáaok, fullaeztó csókok, ölelések, lelkendező szavak enfcűdOiBéa ezerszer és mtUlószor. ...8 moot ott tOt már főórája az asztalnál, hallgatta a részeg tárollak őbégatáaát, figyelte az emberek önfeledt ünnepi hangulatát, s iszonyatos dOh szállta meg. Szeretett volna nekirontani, szétütni köztük, összetörni, megsemmisíteni min. dent és mindenkit. Elza nem jött A pincér nesztelenül tette asztalára a nyolcadik pohár gint Felhajtotta, az ital mámoros révületbe hódította. Panaszosan. szomorúan bámult bele az üres pohárba. — Látja, Elza, nines szerencsém az élethez. Egyedül vagyok, mint a kivert kutya. Ügy töltöm ezt a karácsonyt, úgy! — Gint! — Gint! Éjfél felé támolyogva kelt fel az asztaltól, imbolygó léptekkel hagyta el a kávézót Maga sem tudta, hová indul. A portás állította meg. — Uram, a kabátjai Gyűrött papírpént nyomott a portás kezébe és kilépett az utcára. Mélyet szippantott a friss* téli levegőből. Elindult céltalanul, mázsán yi szomorúságával a nagyvilágba; A Kártner-strasoét gyéren világított utca keresztezte, botorkálva befordult De alig tett néhány lépést amikor valaki megszólította: í— Herr Horváth! Megtorpant hátrafordult Ma«’ gas. bőrkabátos férfi lépett melléje. fitt vagyok! Eszébe sem jutott, hogy tiltakozzék. •— Kérem, doktor úr — folytatta most, még nagyobb meglepetésére magyarul, a bőrkabátos idegen — sürgős ügyben keresem... £s feltétlen diszkréció.«« Egyik ámulatból a másikba esett Két percig sem tartott mindez. Hatszemélyes, fekete gépkoca! suhant a járda mellé* ■ ki vágódott az ajtaja. — Te treat mich. Herr doktor! — mondta a kocsiban üld férfi németül, s Horváth előtt elsötétült a világ. Súlyos, kemény tárggyal ütötték le. ájul tan zuhant a támadd karjába. Az ülésre fektették ég az autóit a következő pillanat- 'an elnyelte a sűrű köd. Alig. hogy ez lezajlott, Hza rontott be a Royalba. Végigszaladt az asztalok között, de már nem találta ott. akit Vereseit j i. (Folytatjuk^
