Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

«. «*Msf 198*. fannSr S. szerda Simonyi óbester Ősbemutató a kecskeméti színházban Karácsony előtt, éppen az ün- keresnek mondható, elsősorban népeikre való készülődés izgal- az együttesnek köszönhető, inai közepette kedveskedett a Csajányi György igazi daliás magyar katonát formál meg, egyébként vérszegény szerepé­ben. Gyönyörűen éneikéi, játéka kedves, bensőséges. Gyólay Vik> tórla ebben az egyáltalán nem primadonna szerepben pasztell, színekkel, hangulatos játékkal formálja élővé Susanne alighogy körvonalazott alakját. Juhász Pal, mint a póruljárt vőlegény kissé talán túlságosan gyámolta­lan. Maszkja, megjelenése in­kább talán a Három a kislány­ban felélne meg. Sajnos kevés­szer volt alkalmunk hallani a <s Wm számára eléggé mostoha három felvonás alatt szép énekét. A darab legjobban kimunkált eleme a humor. Galambos Erzsi igazi tűzrőlpattant markotányoe- nő, Fonyó József, a helybeli köl­tő alakítója különösen a máso­dik felvonásban remekel. Moj- zes Mária, minit, a szerelemre éhes hervatag házvezetőnő har ­sány humorral alakítja szerepét. Igen mulatságos Komlós József, a nyúlszívű városbíró, aiki még a saját árnyékától is megijed. Hangulatosan, atmoszfératerem- tően vesz részt az együttes Já­tékában Simon Géza és Tiszai József. A “-legvitézebb huszár« — Simo­ny! óbester (Csajányi György). kecskeméti színház a közönség­nek az idei első operett-ősbe­mutatóval. A színház nagy sze­retettél, örömmel készült a Si­mányi óbester bemutatójára, s ez a gondosság, lelkesedés meg is látszik az előadáson. A mese a legendás hírű Simonyi óbester, a nagy mesemondó Jókai által is megénékélt „legvitézebb hu­szár” franciaországi haditettei­nek egyik érdekes epizódját vi­szi színpadra. A francia kisvá­rosban, szerelmes lesz Simonyi egy szép lányba, majd, amikor csapatának tovább kell vonulnia, búcsút vesz tőle. Az operett er­ről szól. Ezt a tényt igyekszik Perényj Kálmán felöltöztetnie Sajnos, azonban eléggé sablonos fordulatok közbeiktatásával ke­rekedik kd teljes egésszé. A me­se fordulatait neon tudta a lib­rettó írója valóban hitelessé tenni. Nem egyszer csak az íród/ ■.önkény” kényszeríti rá a sze-j naplókét ilyen vagy amolyan $ tettekre, a darab hősei bizony < eléggé papirosízű figurák ma- ( radnak mindvégig. Talán a lég-; kevésbé bizonytalanul kidolgo­zott szál Panna markotányosné és a városka költője között szö­vődik. A humor itt-ott egészen ötletes, mulatságos, és egynéhány kedves és hangulatos dalszöve­get is hallottunk. Operettrész­legünk igazán mindent megtett azért, hogy játékkal, ötletbei, hangulatot teremtő táncokkal frissítse a darabot. Nagy szük­ség van erre annál is inkább, mert Németh Amadé muzsikája eléggé szűkösen bánik a zenei ötletekkel. Dallaminvenciója sem mindig tud lépést tartani egy Fonyó József, mint helybeli költő, és Juhász Pál, mint a póruljárt ügyvéd. Gyeride Panna markotányosnő — Galambos Erzsi. Lovas Edit rendezése igyek­szik eltüntetni a darab gyenge­ségeit, nagyon helyesen ösztö­nözte arra a színészeket, hogy egyéni játékkal próbáljanak éle­let lehelni az éléggé elnagyolt papírosfigurákba, s ez valóban sikerült is. Igen szépek, ötletesen meg­szerkesztettek a táncok. (Ga­lambos Erzsi koreográfiái.) A zenekar a nehéz és bonyolult partitúrát bravúrosan, lelkesen játssza, Róna Frigyes vezénylé­sével. Külön elismeréssel kell szól­nunk a gyönyörű, színes és öt­letekben gazdag jelmezekről. A darab vizuális megjelenítésének legfőbb részesei Márton Aladár jelmezei. Hangulatos díszleteket tervezett Borosa István, (Ha na­gyon akadékoskodni akarunk, elmondjuk, nem túlságosan illett bele az első felvonás díszletének stílusába az a naturális és egyéb­ként semmiféle szerepet nem játszó harangláb, s talán a má­sodik felvonásban szereplő ud­vari kép teraszának oszlopait sem kellett volna körültekergeit- ni azokkal a rettenetes papír- virágokkal.) Csáky Lajos Óriáskígyók országában Ki ne ismerné Molnár Gábort, az egykori brazíliai rovarkutató expedíció tagját, a Jaguár­ország, az Óriáskígyók orszá­gában és a Kalandok a brazí­liai őserdőben című nagysikerű könyvek szerzőjét. Budai otthonában látogattuk meg Molnár Gábort, aki még magánéletében is zaklatott em­ber. Nos, ez a »zaklatottság« a közismert emberek minden­napi életének boldogító velejá­rója. Miközben beszélgetünk, szinte egymást érik a telefonok; Újságírók, könyveinek -szerel­mesei « érdeklődnek tervei, ké­szülő művei iránt. Közben csodáljuk dolgozószo­bájának varázslatos romantiká­ját. Mennyi minden: az utazás legszebb tárgyi emléked látha­tók. Krokodil- és jaguárbőrök, bogarait, lepkék, kis dobozok­ban és üvegedényekben. — Bocsánat — mentegetőzik —, de ez a telefon gyakran cseng, s úgy megszoktam már, mint az alvást. Majd Bács-Kiskun megyére terelődött a szó. Közelebbről Mélykútra. Hiszen a fekete­pusztai uradalomban volt gaz- dagyakomok, s így már meg­értjük szakértelmét. Érdeklő­dik a termelőszövetkezetek iránt, hány közös gazdaság működik a községben? Arra a kérdésire, hogy az ed­dig megjelent könyveiből jelen­leg csak a Jaguárországot lehet megkapni a könyvesboltokban, azt válaszolja, rövidesen nagy példányszámban megjelennek eddig napvilágot látott könyvei, és most dolgozik negyedik mű­vének befejezésén'. Címe: Pál­makunyhó az őserdőben, Drégely Imre Ónodvári Miklós: A sárga dosszié Gyólay Viktort*, min* akf Barrelemre gyújtja ftBncftnrftr _______ __________UvéMd-i mad vaL Talán as őttotes és gro­teszk hangzások alkalmazása; pillanataiban szellemes hsngsze- rráége igyekszik ezt feledtetni, egyébként bizony alig tud akö- gStoség magával vinni az dó­mjáé után egy-egy daUamfosz- lányt, melódia töredéket Az, hogy a Simányi öbeester kecskeméti bemutatója mégis sh Horváth az alvó beteg ágya szélén ült, amikor Helmut be­lépett. Arcát tenyerébe hajtot­ta, a fáradtság végül őt is el­nyomta, s csak az ajtó nyikor­gására ébredt fel. Zavartan sie­tett a belépő osztrák orvos elé. — Kérem... sürgős... gyógy­szermérgezése volt Minden fe­lelősséget yállalokl Helmut az alvó lányhoz lé­pett, óráján a másodperceket szár molva, vizsgálta a beteg egyen­letes .pulzusát, s némileg meg­nyugodva fordult a mellette ál­ló magyar orvoshoz. — Nem valami szabályosan járt el, de... rendben van. Már tói kezdve, amíg helyet nem ta­lálunk önnek, itt dolgozhat mel­lettem. Most azonnal feküdjék le. Pihenje ki magát A beteg­ről majd én gondoskodom. Horváth távozni készült, Hel­mut egy pillanatra még vissza­tartotta. Íróasztalából két po­harat és egy üveg kecskeméti barackpálinkát szedett elő. Töl­tött, s minden ellenszenv nél­kül, de mélyen az orvos szemé­be nézve megkérdezte — Mondja, milyen világ van ott, ahol Ilyen pálinkát főznek? Horváth erre megrándult Me­reven nézte az üveget nem vá­laszolt Helmut csak most ka­pott észhez, márts megbánta ta­pintatlanságát — Pardon, bocsásson megl Majd máskor beszélgetünk, most menjen aludni! Helmut doktor állta a szavát Még aznap telefonált bécsi fő­orvos ismerősének és figyelmé­be ajánlotta a magyar kollégát Két hét múlva Horváth már az osztrák fővárosban volt ahol egy nyári délután véletlenül is- mét találkozott a Royalban El­zával. Ezt a találkozót soha nem fe­lejti eh Elza is meglepődött, felugrott felkiáltott örömében. — Nohát, hogy kerül ide? Horváth részletesen beszámolt az utóbbi hónapok eseményei­ről, s a szerencsétlenül járt ma­gyar lányról, aki viszont az 6 szerencséjét alapozta meg. — S mi történt végül is a lánnyal? — kérdezte felélén­külve Elza. — Segítettem rajta. Ez a leg­több, amit tehettem érte... — Ez szép — felelte a lány, s enyhén megremegett a hangja —, de... nem gondolja, hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem az első! Horváth élgondolkodott. Sze­retett volna már másról beszél­ni. — Nézzer. orvos vagyok... A találkozások ettől kezdve gyakran megismétlődtek. Elza tapintatos volt: soha többé nem érdeklődött a magyar lány fe­lől, átadták magukat a szórako­zásnak, a féktelen pénzköltés­nek. Elmúlt a nyár, az ősz, kö­zeledett a karácsony. Legutóbb két hete találkoztak De Elza idege*, ingerült volt hiába fag­gatta. nem mondta meg. hogy ml bántja? Egész idő alatt ott tükröződött az arcán, hogy mon­dani akar valamit, valami fon­tosat, de az utolsó pillanatban mindig visszafojtotta. Ooszere*- am, leienicen tesintgeteci ko- rdl a legkisebb zajra: nagy kék szemének riadt tekintette mö­gött valami tMhott félelem rej­tőzött Az orvos szerette volna a kezét megfogni, simogatni és a kezében tartani, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem merte. Elza idegessége lassan­ként átragadt őrá is. — Láthatom karácsony este? — Talán .,. — felelte elgon­dolkozva Elza, $ a hangja most Is olyan bánatosan megremegett —, talán igen. — Akkor nyolc órakor a Royalban. — Jó. A Royalban — ismétel, te gépiesen a lány, s megint megrándult, mintha kimondaná végre, ami nyomja, de nem szólt, csak mélyen, bánatosan az orvos szemébe nézett. Ha olvasni tudott volna eb­ből a tekintetből... Izgalommal, tervezgetve várta a karácsonyt. Elzának arany nyakláncot vett ajándékba, de még nem tudta, hogyan adja át, mit fog mondani. Ezt még ki kellett eszelnie. Horváth doktor egész nap ki sem mozdult a szobából, ha­nyatt feküdt az ágyon, monda­nivalóját rakosgatta, ötfélekép­pen elképzelte, egyik sem tet­szett, beleíájdult a feje. Meg­kívánta a friss levegőt, kinézett az ablakon. A Kártner-strassén még nagy volt a nyüzsgés, le­ment és elindult a Burg felé. Jó volt így egyedül ballagni, felkészülni az esti vallomásra. Igen. Határozott: ma este meg­kéri Elza kezét. Eléje tárja el­képzeléseit Már nem nézte, merre jár: gondolatai messze kalandoztak, s minden más em­lék elmosódott, esek Elza ma­radt meg benne. Elfelejtett min­dent. ami volt. • csak arra geo- dott ami ezután következik: Elza. szerelem, reménykedést boldogság, forró kézszorítáaok, fullaeztó csókok, ölelések, lel­kendező szavak enfcűdOiBéa ezer­szer és mtUlószor. ...8 moot ott tOt már fő­órája az asztalnál, hallgatta a részeg tárollak őbégatáaát, fi­gyelte az emberek önfeledt ün­nepi hangulatát, s iszonyatos dOh szállta meg. Szeretett vol­na nekirontani, szétütni köztük, összetörni, megsemmisíteni min. dent és mindenkit. Elza nem jött A pincér nesztelenül tette asz­talára a nyolcadik pohár gint Felhajtotta, az ital mámoros ré­vületbe hódította. Panaszosan. szomorúan bámult bele az üres pohárba. — Látja, Elza, nines szeren­csém az élethez. Egyedül va­gyok, mint a kivert kutya. Ügy töltöm ezt a karácsonyt, úgy! — Gint! — Gint! Éjfél felé támolyogva kelt fel az asztaltól, imbolygó léptekkel hagyta el a kávézót Maga sem tudta, hová indul. A portás állította meg. — Uram, a kabátjai Gyűrött papírpént nyomott a portás kezébe és kilépett az ut­cára. Mélyet szippantott a friss* téli levegőből. Elindult céltala­nul, mázsán yi szomorúságával a nagyvilágba; A Kártner-strasoét gyéren vi­lágított utca keresztezte, botor­kálva befordult De alig tett néhány lépést amikor valaki megszólította: í— Herr Horváth! Megtorpant hátrafordult Ma«’ gas. bőrkabátos férfi lépett mel­léje. fitt vagyok! Eszébe sem jutott, hogy tilta­kozzék. •— Kérem, doktor úr — foly­tatta most, még nagyobb meg­lepetésére magyarul, a bőrka­bátos idegen — sürgős ügyben keresem... £s feltétlen diszk­réció.«« Egyik ámulatból a másikba esett Két percig sem tartott mindez. Hatszemélyes, fekete gépkoca! suhant a járda mellé* ■ ki vágódott az ajtaja. — Te treat mich. Herr dok­tor! — mondta a kocsiban üld férfi németül, s Horváth előtt elsötétült a világ. Súlyos, kemény tárggyal ütöt­ték le. ájul tan zuhant a támadd karjába. Az ülésre fektették ég az autóit a következő pillanat- 'an elnyelte a sűrű köd. Alig. hogy ez lezajlott, Hza rontott be a Royalba. Végig­szaladt az asztalok között, de már nem találta ott. akit Ve­reseit j i. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents