Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-31 / 25. szám

4. oldal 1962. jan"ar 3». szerda Művelődő munkásfiatalok Ellátogattunk a Kecs­keméti Faipari Vállalathoz. Ke­mény Endre főkönyvelő készség­gel kalauzolt minket egyik üzemegységből a másikba. Örömmel tapasztaltuk, mennyi fiatal dolgozik a vállalatnál, .lókedv, elégedettség sugárzik tekintetükből. A kíváncsiság hozott minket a gyárba, hogy megtudjuk, mivel töltik estéiket a munkásfiatalok? Egy-két év­|... ...jíi'-.. ... Laki Sándor munka közben. vei ezelőtt még ipari tanulók voltak, és most már (hogy tel­nek az évek!) a szakmunkás­listán szerepelnek. Első utunk a 20 éves kaki Sándor kárpitoshoz vezetett — 1958 óta vagyok rendszeres látogatója a Kecskeméti Katona ■lózsef Színháznak. Ügy meg­szerettem a színdarabokat és operetteket, hogy még Buda­pestre is felutazom, ha ked­vemre való, engem érdeklő da­rabot játszanak. Megrendeltem a Film, Színház. Muzsika című képesújságot s abból értesülök a legújabb színházi események­ről. As idei évadban szép előadásnak tartom a Bánk bánt, és A negyedik című drámát. Felkeltették érdeklődésemet a mai tárgyú, prózai alkotások. Mi fiatal munkások sokat tanulha­tunk belőlük. Nem vagyok egy­oldalú beállítottságú ember: a prózát épp úgy kedvelem, mint az operettet. Kedvenc színészeire terelődött a szó. Galambos Erzsi. Juhász Pál, Csajányi György, Dévay Kamilla, Göndör Klára. Perlaky István és Zilahi Hédi azok a művészek, akiket szívesen lát a színpadon. Figyelemre méltó megjegyzést hallottunk a fiatal szakmunkástól. — Helyes a színháznak az a törekvése, hogy az írók ösztön­zésére ősbemutatókra törekszik. Ez idáig rendben is van. De... csak: azokat a műveket tűzze MxioooQooocx3oocooűűooo«>j»X)Qooo dcoccoooco műsorára a színház, amelyek mind művészileg, mind pedig politikailag megfelelnek a köve­telményeknek. Mert e tekintet­ben már volt egy-két. szomorú tapasztalatunk. Ez vonatkozik a prózára és operettre is. Kelemen János 22 éves. Ö a zene *sze: Imese«. A múlt évben a vállalat hat hangver­seny-bérletet vásárolt és kiosz­totta a fiatalok között. Kelemen Jánosnak is jutott belőle. Az első hangverseny után másnap lógó orral számolt be a főköny­velőnek csalódásáról. — Nem nekem való a klasszikus zene — mondta. — Nem értem, s így nem is tudom élvezni. — Jó, jó, ne add meg ihagad ily könnyen. A művészet megértése és meg­kedvelése nem megy máról hol­napra — biztatta Kemény Endre. Másik alkalommal ismét meg­kapta a bérletet, Beethoven- müveket játszott a zenekar. A hangverseny előtt a műsorközlő ismertette a zeneszerző munkás­ságát és a fiatal asztalos fe­szülten figyelte minden monda­tát. Amikor felcsendültek a dal­lamok, még nem tudta meg­nyeri-e tetszését a muzsika. Ez egy évvel ezelőtt történt, i S ma már nem múlik el úgy ■ hangverseny Kecskeméten, hogy Kelemen Jánost ne látnánk ott a hallgatóság lelkes sorai kö­zött. Bieliczky Sándor ÁBRÁND Olyan legyen, mint tavaszkor a virágköntösü, zsenge fák csókot lopva a lenge naptól; piruló, szerény. • • Tiszta bája illatát, mint harmatos cseresznyeág úgy szórja felém. Pirulása ne legyen más — csőkomat senki sem látja = csak hamvas arca halovány, alig észrevett villanása. F. TÓTH PÄL Közös vállalkozás A község kulturális életéről beszélgettünk a napokban Ani- sity Istvánnal, a bátyai tanács elnökével. Abban, mindketten egyetértettünk, hogy hosszabb időn át azegy helyben topogás jellemezte a község művelődé­si helyzetét. Anisity elvtárs elmondotta, hogy igen sokat foglalkoztak ezzel, nem egy­szer latolgatták már a helyzet megváltozásának lehetőségeit. A közelmúltban aztán, úgy látszik sikerült megtalálni a kiutat. Ez ideig ugyanis nem volt művelődési otthon-igaz­gató, s mivel ily módon nem lehetett egy kézben összefogni a falusi kulturális tennivaló­kat, most a község két terme­lőszövetkezete határozta él, hogy közös akarattal függet­lenített művelődési otthon- igazgatót alkalmaz az elkö­vetkezendő időkre. Ügy dön­töttek, hogy mdndenik szövet­kezet hozzájárul az igazga­tó javadalmazásához, közösen ajánlottak fel naponta egy munkaegységet. A művelődési otthon igazgatója tehát 365 munkaegységet kap munkájá­ért a szövetkezeti tagságtól, s emellett félhoJdas háztáji föl­det is juttatnak neki. Helyes és követendő a bá­tyai szövetkezetek kezdemé­nyezése. Jő lenne, ha okulná­nak belőle a járás többi köz­ségei is. Ez azonban csak a kulturális élet fellendítésének első lépése. Hiszen egy füg­getlenített, igazgató is csak ak­kor tud majd döntő eredmé­nyeiket elérni, ha tevékenysé­ge közben számíthat a töme­gek pártfogolására, részvéte­lére a népművelési problémák megoldására. Akkor lesz iga­zán eredményes a munka Bá­tyán is, ha a helyi tömegszer­vezetekkel, társadalmi szer­vekkel együtt a faluban élő értelmiségiek, elsősorban a pedagógusok is kiveszik a ré­szüket a kulturális élet kiala­kításából Bátyán. Bálán Miklós Öthöz hozzáadunk hármat [az eredmény: nyolc! — válaszolta büszkén az első osztályos Sa­nyiba, a Gátéri Általános Iskola tanulója a kedves, jókedvű ' tanítónéni — Czeglédi Józsefné — kérdésére. Szép, tiszta tanter­mekben, kényelmes padokban tanulnak az eleven tekintetű apró- ísúgok. Fegyelmezetten, komolyan figyelik a tanító néni minden szavát. Mig szüleik a termelőszövetkezetben dolgoznak, addig \ök a legkorszerűbb iskolai felszerelések segítségével ismerkednek Jo tudományokkal. Félévi vizsgák után, szakmai gyakorlat A Bajai Felsőfokú Tanító­képző Intézetben a hallgatóknak eddig 86 százaléka vizsgázott, de máris meg lehet állapítani, hogy az idei eredmények job­bak az elmúlt évieknél. Az első évfolyam tanulóinak 3.8 az osz­tályozási átlaga, a harmadéves hallgatók 4,1-es átlageredmé­nye pedig arról tanúskodik, hogy a pedagógus-jelöltek kellő komolysággal és alapos felké­szültséggel kezdik a tanítói pá­lyát. Az elmúlt napokban sok hallgatóval beszélgettünk, azok­kal, akik rövidesen megkezdik szakmai gyakorlatukat Hamvas Zsuzsa és Heffner Katalin feb. ruár 1-ón már Vaskúton lesz, ahol megkezdi a szakmai gya­korlatot. Heffner Katalin már alig várja, hogy jövendő műkö­dési területén a gyeremekekkel találkozzék. Burján Gyöngyi, az intézet KISZ-titkára Kalocsán végzi a gyakorlatot, s örül annak, hogy ahhoz az iskolához kerül, amelyben ő is tanult annak ide­jén. Mindent elkövet, hogy se­gítségére legyen a gondjaira bízott kisgyermekeknek. Bundity József és Puskás Kálmán Csávolyra készül. Mind. ketten a járás szülöttei. Bun­dity József a délszláv nemze­tiségű gyermekek korrepetálását és erkölcsi nevelését tekinti egyik legfőbb céljának. Valamennyi hallgató, akik most mennek szakmai gyakor­latra Baranya és Bács-Kiskun megye falvaiba, tele van izga­lommal, munkavággyal. Mind­annyian tudják, hogy az eddig szerzett ismereteik befejezése, teljessé tétele az új munkaterük leien, szakmai gyakorlat köz­ben válik egésszé. EL F. ŐNODVÁRI MIKLÓS gel érkezem. Váriatok az álló máson.-« Akkor én hozzád uta zom. Jó lesz így? Nem akarón hogy ott is sokat lássanak ben Iliinket együtt A többit rád bízom Horváth elköszönt a lányiéi és az állomásra sietett — Majd elfelejtettem — kiál­totta utána az ajtóból Rose —: a másik bőröndben vannak a reprodukciók és a rézkarcok. • Korán beült a vonatba. Na« gyón fáradt volt. A böröndökej kulcsra zárta, s a kulcsot a pénztárcájába tette. Aztán ké> nyelmesen hátradőlt az ülésen és elaludt Álom nélkül aludt* ringatta az egyenletesen zakato­ló személyvonat, amelynek fül, kéjében fullasztó meleg volt Arra ébredt fel. amikor valaki lehúzta mellette az ablakot és friss léghuzat megcsapta, össze­kuszálta a haját Első tekintete a bőröndökre esett, a helyén volt mind a kettő, megnyugo­dott. Hajnalodott. Megnézte utitársait. Előtte nagybajuszt« paraszt bácsi pipázott és ami­kor találkozott a tekintetük, kö­szönésképpen megbiccentette a fejét. — Jól aludt az elvtárs. . — Igen — felelte Horváth, s az »elvtárs« szóra egy kicsit el­pirult —, csodálkozom, hogy nem költött fel a kalauz. Hol járunk már? Nem költötte fel, mert nem hagytam ■— mondta dicsekvő mosolygással az öreg. — Mgr Rákosnál lekezelte a kocsit, de az elvtárs olyan jóízűen aludt, még a nyála is kicsordult, hogy mondtam neki, hagyja csak bé­rcén magát, biztosan megvan a legye, nem olyan embernek né sem... (Folytatjuk.) egyszer mesélt nekem rólad, s láttam a szemén, megéreztem a hangján, egyszóval: tudom én azt. Megérdemlitek, hogy egy­másé legyetek: hát akkor..; vi­gyázz magadra nagyon. Ügy kapaszkodott Rose sza­vaiba, mint a zuhanó ember a mentőkötélbe. — Mesélj róla. kérlek, mesélj róla. Rose. Hiszen most már tudod, hogy szeretem!... mondd el, hogy mit mondott neked. Rose sokáig gondolkozott. Ne­hezen kezdett hozzá, mintha fájnának neki ezek az emlékek. — Tudod, egy este nálam vacsorázott Sűrűn meglátoga­tott, mert nincs más barátnője. S beszélgettünk ... szerelemről, mindenféléről. Akkor mondta, hogy ismer egy Horváth Károly nevű magyar orvost. Elmondta, hogy s mint éltél Nickelsdorf- ban, aztán Becsben, ahol szintén találkoztatok. — Folyton terád gondol, és amikor karácsonykor csak éjfél utánra ért oda a megbeszélt randevúra, sírva keresett az utcákon és a lakásodon. — Ne mondd! — így van — mondta Rose —, nekem elmondta. Én tudom biztosan, hogy szeret. Horváth kimondhatatlanul boldog volt. — Lassan indulhatsz! — fi­gyelmeztette Rose. — Jobb. ha nem lát meg itt senki. Időn­ként én majd felkereslek, ami­kor átadod a SZER részére ké­szített anyagot. Ha valami protv lémád van, ne telefonálj és le­velet se írj, csak erre a címre táviratozz. Rose egy cédulára írta a cí­mét«. — Legyen a távirat szövege mondjuk ilyesmi, hogy... »Reg­mire vállalkoztál. Fél ettől a veszélyes foglalkozástól... Utó­lag sem nyugodna meg soha. — Pedig... érte teszem! — mondta leplezetlen őszinteség­gel az orvos. Rose hozzáugrott, haragosan tapasztotta szájára a kezét — Csitt! Ilyet sose mondjál Kömerék előtt de még előttem sem többet. — Bocsáss meg, Rose! De hát tényleg így Van. Nekem már nem számított az életem, már kiábrándultam mindenből, az öngyilkosság gondolatával fog­lalkoztam, amikor megismer, kedtem vele. S azóta... min­den másként van... azóta... élni akarok. Már teljesen besötétedett, Ro­se felkattintotta a villanyt — Nem! Oltsd el! — kérte az orvos. — Jobb így. Bántja a szememet Álmos vagyok. Rose a rekamiéra telepedett, s elmélázott — Szereted? — Azt hiszem.. s igen! Sóhajtott mintha csalódást okozott volna neki ez a kije­lentés. Horváth észrevette, meg­sajnálta egy kicsit — Bocsáss meg. Rose. Téged is szeretlek. Mindig jó barátod leszek, mert valahogy úgy ér­zem, hogy hozzád is húz valar mi, de ugye, megérted? ,;. — Megértelek — mondta hal­kan Rose —. és igazad is van. De azért azt. amit az imént i mondtál, ne mondd többet. Elza is alighanem... szeret téged,;. i 30. — Tudom, hogy fáradt vagy — mondta a lány. aki nem ol­vasta ki a férfi gondolatait —, de mégis utaznod kell Nincs vesztegetni való időnk. Mi már csak akkor pihenünk meg, ha visszamentünk, mert addig ... addig Magyarországon folytonos izgalomban leszünk. Félsz? — Nem! — felelte meggyőző­déssel az orvos. — Meglátod, ügyes leszek, magam robbantom fel ezt a nagy kohót... Rose azonban leintette: — Ekkora buzgóságot nem kérünk. Még otthagynád a fo­gad. Jó lesz arra más is. Rád még számítanak odaát: Kömer és Mr. Rogger egy hónap múl­va veled akar vacsorázni... s könnyen lehet, hogy lesz ott még valaki ... — Eliza? — kérdezte idegesen és meglepetve az orvos. Rose tekintete elborult. De zsák egy másodpercig tartott, a másik nem vette észre. Hangjá- >a valami sajnálkozásféle ve­gyült. — Nem tudom... Lehet... :sait gondolom. Mr. Rogger na- yon zárkózott természetű, nem szereti a nagy társaságot. Elzát sak látásból ismeri, egyszer én- nutattam be neki.;. — Mit gondolsz, itt van még ti agyarországon ? — kockáztatta neg mégis Horváth, — Aligha! Már visszament zóta, s te meg se kíséreld, hogy tána érdeklődjél. Elzának so- asem szabad megtudnia, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents