Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-31 / 25. szám
4. oldal 1962. jan"ar 3». szerda Művelődő munkásfiatalok Ellátogattunk a Kecskeméti Faipari Vállalathoz. Kemény Endre főkönyvelő készséggel kalauzolt minket egyik üzemegységből a másikba. Örömmel tapasztaltuk, mennyi fiatal dolgozik a vállalatnál, .lókedv, elégedettség sugárzik tekintetükből. A kíváncsiság hozott minket a gyárba, hogy megtudjuk, mivel töltik estéiket a munkásfiatalok? Egy-két év|... ...jíi'-.. ... Laki Sándor munka közben. vei ezelőtt még ipari tanulók voltak, és most már (hogy telnek az évek!) a szakmunkáslistán szerepelnek. Első utunk a 20 éves kaki Sándor kárpitoshoz vezetett — 1958 óta vagyok rendszeres látogatója a Kecskeméti Katona ■lózsef Színháznak. Ügy megszerettem a színdarabokat és operetteket, hogy még Budapestre is felutazom, ha kedvemre való, engem érdeklő darabot játszanak. Megrendeltem a Film, Színház. Muzsika című képesújságot s abból értesülök a legújabb színházi eseményekről. As idei évadban szép előadásnak tartom a Bánk bánt, és A negyedik című drámát. Felkeltették érdeklődésemet a mai tárgyú, prózai alkotások. Mi fiatal munkások sokat tanulhatunk belőlük. Nem vagyok egyoldalú beállítottságú ember: a prózát épp úgy kedvelem, mint az operettet. Kedvenc színészeire terelődött a szó. Galambos Erzsi. Juhász Pál, Csajányi György, Dévay Kamilla, Göndör Klára. Perlaky István és Zilahi Hédi azok a művészek, akiket szívesen lát a színpadon. Figyelemre méltó megjegyzést hallottunk a fiatal szakmunkástól. — Helyes a színháznak az a törekvése, hogy az írók ösztönzésére ősbemutatókra törekszik. Ez idáig rendben is van. De... csak: azokat a műveket tűzze MxioooQooocx3oocooűűooo«>j»X)Qooo dcoccoooco műsorára a színház, amelyek mind művészileg, mind pedig politikailag megfelelnek a követelményeknek. Mert e tekintetben már volt egy-két. szomorú tapasztalatunk. Ez vonatkozik a prózára és operettre is. Kelemen János 22 éves. Ö a zene *sze: Imese«. A múlt évben a vállalat hat hangverseny-bérletet vásárolt és kiosztotta a fiatalok között. Kelemen Jánosnak is jutott belőle. Az első hangverseny után másnap lógó orral számolt be a főkönyvelőnek csalódásáról. — Nem nekem való a klasszikus zene — mondta. — Nem értem, s így nem is tudom élvezni. — Jó, jó, ne add meg ihagad ily könnyen. A művészet megértése és megkedvelése nem megy máról holnapra — biztatta Kemény Endre. Másik alkalommal ismét megkapta a bérletet, Beethoven- müveket játszott a zenekar. A hangverseny előtt a műsorközlő ismertette a zeneszerző munkásságát és a fiatal asztalos feszülten figyelte minden mondatát. Amikor felcsendültek a dallamok, még nem tudta megnyeri-e tetszését a muzsika. Ez egy évvel ezelőtt történt, i S ma már nem múlik el úgy ■ hangverseny Kecskeméten, hogy Kelemen Jánost ne látnánk ott a hallgatóság lelkes sorai között. Bieliczky Sándor ÁBRÁND Olyan legyen, mint tavaszkor a virágköntösü, zsenge fák csókot lopva a lenge naptól; piruló, szerény. • • Tiszta bája illatát, mint harmatos cseresznyeág úgy szórja felém. Pirulása ne legyen más — csőkomat senki sem látja = csak hamvas arca halovány, alig észrevett villanása. F. TÓTH PÄL Közös vállalkozás A község kulturális életéről beszélgettünk a napokban Ani- sity Istvánnal, a bátyai tanács elnökével. Abban, mindketten egyetértettünk, hogy hosszabb időn át azegy helyben topogás jellemezte a község művelődési helyzetét. Anisity elvtárs elmondotta, hogy igen sokat foglalkoztak ezzel, nem egyszer latolgatták már a helyzet megváltozásának lehetőségeit. A közelmúltban aztán, úgy látszik sikerült megtalálni a kiutat. Ez ideig ugyanis nem volt művelődési otthon-igazgató, s mivel ily módon nem lehetett egy kézben összefogni a falusi kulturális tennivalókat, most a község két termelőszövetkezete határozta él, hogy közös akarattal függetlenített művelődési otthon- igazgatót alkalmaz az elkövetkezendő időkre. Ügy döntöttek, hogy mdndenik szövetkezet hozzájárul az igazgató javadalmazásához, közösen ajánlottak fel naponta egy munkaegységet. A művelődési otthon igazgatója tehát 365 munkaegységet kap munkájáért a szövetkezeti tagságtól, s emellett félhoJdas háztáji földet is juttatnak neki. Helyes és követendő a bátyai szövetkezetek kezdeményezése. Jő lenne, ha okulnának belőle a járás többi községei is. Ez azonban csak a kulturális élet fellendítésének első lépése. Hiszen egy függetlenített, igazgató is csak akkor tud majd döntő eredményeiket elérni, ha tevékenysége közben számíthat a tömegek pártfogolására, részvételére a népművelési problémák megoldására. Akkor lesz igazán eredményes a munka Bátyán is, ha a helyi tömegszervezetekkel, társadalmi szervekkel együtt a faluban élő értelmiségiek, elsősorban a pedagógusok is kiveszik a részüket a kulturális élet kialakításából Bátyán. Bálán Miklós Öthöz hozzáadunk hármat [az eredmény: nyolc! — válaszolta büszkén az első osztályos Sanyiba, a Gátéri Általános Iskola tanulója a kedves, jókedvű ' tanítónéni — Czeglédi Józsefné — kérdésére. Szép, tiszta tantermekben, kényelmes padokban tanulnak az eleven tekintetű apró- ísúgok. Fegyelmezetten, komolyan figyelik a tanító néni minden szavát. Mig szüleik a termelőszövetkezetben dolgoznak, addig \ök a legkorszerűbb iskolai felszerelések segítségével ismerkednek Jo tudományokkal. Félévi vizsgák után, szakmai gyakorlat A Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben a hallgatóknak eddig 86 százaléka vizsgázott, de máris meg lehet állapítani, hogy az idei eredmények jobbak az elmúlt évieknél. Az első évfolyam tanulóinak 3.8 az osztályozási átlaga, a harmadéves hallgatók 4,1-es átlageredménye pedig arról tanúskodik, hogy a pedagógus-jelöltek kellő komolysággal és alapos felkészültséggel kezdik a tanítói pályát. Az elmúlt napokban sok hallgatóval beszélgettünk, azokkal, akik rövidesen megkezdik szakmai gyakorlatukat Hamvas Zsuzsa és Heffner Katalin feb. ruár 1-ón már Vaskúton lesz, ahol megkezdi a szakmai gyakorlatot. Heffner Katalin már alig várja, hogy jövendő működési területén a gyeremekekkel találkozzék. Burján Gyöngyi, az intézet KISZ-titkára Kalocsán végzi a gyakorlatot, s örül annak, hogy ahhoz az iskolához kerül, amelyben ő is tanult annak idején. Mindent elkövet, hogy segítségére legyen a gondjaira bízott kisgyermekeknek. Bundity József és Puskás Kálmán Csávolyra készül. Mind. ketten a járás szülöttei. Bundity József a délszláv nemzetiségű gyermekek korrepetálását és erkölcsi nevelését tekinti egyik legfőbb céljának. Valamennyi hallgató, akik most mennek szakmai gyakorlatra Baranya és Bács-Kiskun megye falvaiba, tele van izgalommal, munkavággyal. Mindannyian tudják, hogy az eddig szerzett ismereteik befejezése, teljessé tétele az új munkaterük leien, szakmai gyakorlat közben válik egésszé. EL F. ŐNODVÁRI MIKLÓS gel érkezem. Váriatok az álló máson.-« Akkor én hozzád uta zom. Jó lesz így? Nem akarón hogy ott is sokat lássanak ben Iliinket együtt A többit rád bízom Horváth elköszönt a lányiéi és az állomásra sietett — Majd elfelejtettem — kiáltotta utána az ajtóból Rose —: a másik bőröndben vannak a reprodukciók és a rézkarcok. • Korán beült a vonatba. Na« gyón fáradt volt. A böröndökej kulcsra zárta, s a kulcsot a pénztárcájába tette. Aztán ké> nyelmesen hátradőlt az ülésen és elaludt Álom nélkül aludt* ringatta az egyenletesen zakatoló személyvonat, amelynek fül, kéjében fullasztó meleg volt Arra ébredt fel. amikor valaki lehúzta mellette az ablakot és friss léghuzat megcsapta, összekuszálta a haját Első tekintete a bőröndökre esett, a helyén volt mind a kettő, megnyugodott. Hajnalodott. Megnézte utitársait. Előtte nagybajuszt« paraszt bácsi pipázott és amikor találkozott a tekintetük, köszönésképpen megbiccentette a fejét. — Jól aludt az elvtárs. . — Igen — felelte Horváth, s az »elvtárs« szóra egy kicsit elpirult —, csodálkozom, hogy nem költött fel a kalauz. Hol járunk már? Nem költötte fel, mert nem hagytam ■— mondta dicsekvő mosolygással az öreg. — Mgr Rákosnál lekezelte a kocsit, de az elvtárs olyan jóízűen aludt, még a nyála is kicsordult, hogy mondtam neki, hagyja csak bércén magát, biztosan megvan a legye, nem olyan embernek né sem... (Folytatjuk.) egyszer mesélt nekem rólad, s láttam a szemén, megéreztem a hangján, egyszóval: tudom én azt. Megérdemlitek, hogy egymásé legyetek: hát akkor..; vigyázz magadra nagyon. Ügy kapaszkodott Rose szavaiba, mint a zuhanó ember a mentőkötélbe. — Mesélj róla. kérlek, mesélj róla. Rose. Hiszen most már tudod, hogy szeretem!... mondd el, hogy mit mondott neked. Rose sokáig gondolkozott. Nehezen kezdett hozzá, mintha fájnának neki ezek az emlékek. — Tudod, egy este nálam vacsorázott Sűrűn meglátogatott, mert nincs más barátnője. S beszélgettünk ... szerelemről, mindenféléről. Akkor mondta, hogy ismer egy Horváth Károly nevű magyar orvost. Elmondta, hogy s mint éltél Nickelsdorf- ban, aztán Becsben, ahol szintén találkoztatok. — Folyton terád gondol, és amikor karácsonykor csak éjfél utánra ért oda a megbeszélt randevúra, sírva keresett az utcákon és a lakásodon. — Ne mondd! — így van — mondta Rose —, nekem elmondta. Én tudom biztosan, hogy szeret. Horváth kimondhatatlanul boldog volt. — Lassan indulhatsz! — figyelmeztette Rose. — Jobb. ha nem lát meg itt senki. Időnként én majd felkereslek, amikor átadod a SZER részére készített anyagot. Ha valami protv lémád van, ne telefonálj és levelet se írj, csak erre a címre táviratozz. Rose egy cédulára írta a címét«. — Legyen a távirat szövege mondjuk ilyesmi, hogy... »Regmire vállalkoztál. Fél ettől a veszélyes foglalkozástól... Utólag sem nyugodna meg soha. — Pedig... érte teszem! — mondta leplezetlen őszinteséggel az orvos. Rose hozzáugrott, haragosan tapasztotta szájára a kezét — Csitt! Ilyet sose mondjál Kömerék előtt de még előttem sem többet. — Bocsáss meg, Rose! De hát tényleg így Van. Nekem már nem számított az életem, már kiábrándultam mindenből, az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam, amikor megismer, kedtem vele. S azóta... minden másként van... azóta... élni akarok. Már teljesen besötétedett, Rose felkattintotta a villanyt — Nem! Oltsd el! — kérte az orvos. — Jobb így. Bántja a szememet Álmos vagyok. Rose a rekamiéra telepedett, s elmélázott — Szereted? — Azt hiszem.. s igen! Sóhajtott mintha csalódást okozott volna neki ez a kijelentés. Horváth észrevette, megsajnálta egy kicsit — Bocsáss meg. Rose. Téged is szeretlek. Mindig jó barátod leszek, mert valahogy úgy érzem, hogy hozzád is húz valar mi, de ugye, megérted? ,;. — Megértelek — mondta halkan Rose —. és igazad is van. De azért azt. amit az imént i mondtál, ne mondd többet. Elza is alighanem... szeret téged,;. i 30. — Tudom, hogy fáradt vagy — mondta a lány. aki nem olvasta ki a férfi gondolatait —, de mégis utaznod kell Nincs vesztegetni való időnk. Mi már csak akkor pihenünk meg, ha visszamentünk, mert addig ... addig Magyarországon folytonos izgalomban leszünk. Félsz? — Nem! — felelte meggyőződéssel az orvos. — Meglátod, ügyes leszek, magam robbantom fel ezt a nagy kohót... Rose azonban leintette: — Ekkora buzgóságot nem kérünk. Még otthagynád a fogad. Jó lesz arra más is. Rád még számítanak odaát: Kömer és Mr. Rogger egy hónap múlva veled akar vacsorázni... s könnyen lehet, hogy lesz ott még valaki ... — Eliza? — kérdezte idegesen és meglepetve az orvos. Rose tekintete elborult. De zsák egy másodpercig tartott, a másik nem vette észre. Hangjá- >a valami sajnálkozásféle vegyült. — Nem tudom... Lehet... :sait gondolom. Mr. Rogger na- yon zárkózott természetű, nem szereti a nagy társaságot. Elzát sak látásból ismeri, egyszer én- nutattam be neki.;. — Mit gondolsz, itt van még ti agyarországon ? — kockáztatta neg mégis Horváth, — Aligha! Már visszament zóta, s te meg se kíséreld, hogy tána érdeklődjél. Elzának so- asem szabad megtudnia, hogy
