Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-05 / 3. szám
4. oldal 196Í. Január 5. néniéi Hís&tlttczís Udyztt sztcvccsílt oktatási Beszélgetés a politechnikai tanács feladatairól, terveiről Egy jobb sorsra érdemes iskolatípus A jövő szakembereinek képzéséhez nyújt nagy segítséget a közép- és általános iskolákban bevezetett gyakorlati oktatás. Gazdagítja tanulóifjúságunk szakmai ismereteit, felkészíti őket a munkában eltöltendő gyakorlati életre. A helyesen megszervezett oktatások széles- körben történő bevezetése napjaink egyik fontos feladatát képezi. Ezért alakult meg Kecskeméten 1961 december 2-án a megyei politechnikai tanács. Tagjai a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a különböző ipari és mezőgazdasági üzemek- »ek képviselői. A politechnikai tanács elnöke tladarász László elvtárs, a me- íyéi tanács vb elnökhelyettese. A megnyitó ülésen a következőket mondotta: „A megye területén igen nob zavar és félreértés van i politechnikai oktatás körül. Fel kell készülni, hogy a kísérletezésből, most már megszervezett útra térjünk.” — Történt-e intézkedés az elmondottak megvalósítására? — fordultunk a megyei tanács művelődési osztályán Szabó Elek bizottsági taghoz. — Helyzetfelmérést kezdtünk a megye területén — válaszolta — annak megállapítására, hogy hol tartunk a politechnikai oktatásban, milyen nehézségek megszüntetésére kell törekednünk és milyen segítséget adhat a társadalom. Az égyes részfeladatok kimunkálására mező- gazdasági, ipari, kereskedelmi és pedagógiai jellegű albizottságokat létesítettünk. A beérkezett anyagot feldolgozzuk és ennek alápján határozzuk meg to. vábbi munkánk módszereit. Addig, amíg a helyzetfelmérés pontos adatai beérkeznek, milyen tevékenységet folytatnak? Elvi, gyakorlati segítséget nyújtunk az 5+1-es, 4+2-es rendszerű középiskolák és az általános iskolák szakmai oktatásához — mutatja bizonyításiképpen a tervezeteket — szabályozzuk az üzemek és iskolák kapcsolatát. Ezt megkönnyíti az egyes üzemek képviselőinek bevonása a tanács munkájába. Többek között a Helvéciái Állami Gazdaság, solti Szikra Tsz, Duna—Ti- szaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Kecskeméti Konzervgyár, Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat, Bányászati Berendezések Gyára, hartai Lenin Tsz is képviseltetik magukat az üléseken. Célunk az, hogy az üzemek ne szívességből foglalkozzanak a tanulókkal, hanem kötelességüknek érezzék fiatalságunk munkára való nevelését. A meglevő adottságok, lehetőségek figyelembevételével szeretnénk elérni a tájjelegű — zömében tehát mezőgazdasági — képzés fokozását. Összhangot teremtünk a politechnikai képzés és a-z iskolai nevelőmunka között. A jelenleg három helyen — Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Baján — működő központi tanműhelyeket tapasztalatcsere- és továbbképző központtá építjük ki, ahol mindjárt bemutatjuk az egyes új módszereket és eljárásokat Tervbevettük egyébként ilyen továbképző centrumok létesítését valamennyi járási székhelyen. Általában működésünk az egész megyére kiterjedő. Munkánkat segítik és megkönnyítik a megye járási székhelyein és városaiban létrejött politechnikai bizottságok. Szabó Elek szavai azt bizonyítják, hogy hasznos, új módszerekkel bővül, fejlődik me- gyeszerte a gyakorlati oktatás. Reméljük, hogy a jövőben az újabb tervek, elgondolások mellett jelentős sikerek, eredmények születéséről is számot adnak. y. Zs. Ebben a tanévben már az V. osztály is megkezdte működését a Kiskunfélegyházi I. számú Leányiskola zenei tagozatán. Már Félegyházán is 150 általános iskolás gyermek barátkozik a hangjegyekkel, hanglemezekkel, ismerkedik a zenekultúra alapfogalmaival, hogy az iskolából kikerülve — ha nem is lesznek kész művészek —, de magvát képezzék annak a zenebarát. műértő társadalomnak, amelyik — valljuk be őszintén — eddig nagyon hiányzott városunkból. Hogy kultúrpolitikánkban milyen fontos szerepet kapott ez az iskolatípus, csupán egyetlen számadattal szeretném bizonyítani: jelenleg kerek száz működik az országban. Félegyházán az újjal — még ha jó is az ~ általában nehezen barátkoznak az emberek. Vannak, akik »kiváltságos« iskolának képzelik, pedig — a többi alföldi városéhoz hasonlítva — tulajdonképpen mostohagyerek. Aki nem hiszi, látogassa meg. Félreértés ne essék, nem az aűyaiskolát vagy annak igazgatóját akarom vádolni, ök is helyhiánnyal küzdenek. A való tényeket azonban el kell ismernünk. A gyerekek azzal, hogy zenét is tanulnak, többletmunkát vállaltak. A pedagógusok, akik ezt a kultúr- missziót vállalták, sok akadályba ütköznek. Három nevelő 56 gyerek zangoraóráit az amúgyis forgalmas portaszoba egyetlen zongoráján bonyolítja le. A csellósokat, hegedűsöket hol a konyhán, hol a tornaterem előcsarnokában, hol pedig sehol nem lehet megtalálni. Mi Tesz jövőre, amikor máé hat osztály fog működni, vagy há a VIII. osztály is indul? És lesz-e folytatása: zenei tagozat a gimnáziumban és később önálló zenei gimnázium? Ma még utópiának tűnnek feí ezek a sorok, de rövid néhány és múlva élő valósággá válnak. Éppen ezért a következő évek városfejlesztési terveinél figyelembe kell venni, a költségvetésnél gondolni kell rá. T. M. Francia film A város legidősebb lakóit köszönti a zenei tagozat énekkara. Vezényel: dr. Somogy vári Zoltánná (Lakatos József felvétele.) Á cselekmény 1940-ben kéz-; dődik — mikor a hitleri csapatok elözönlötték Franciaor-! szágot —, s egy névházasság történetét mondja el. Egy egy- ■szerű falusi ember. Fortunát, névházasságot köt a híres se- j bész. dr. Valecourt feleségével, hogy megmentse a zaklatásoktól i és a letartóztatástól, mivel igazi! l'érjét, mint az ellenállás egyik] vezetőjét, elfogták. Az előkelő ] dáma és a tanulatlan, egyszerű' . érfi lassan-lassan közeledik < egymáshoz, végül már nemi tudjáik elképzelni az életet egy-? más nélkül, szerelem ébred köz- ] ük. Néhány boldog évük után] azaérkezik a féri a haláltábor-; hói, s az önfeláldozó Fortunat; ismét egyedül marad. Rengeteg rendezői ötlet van h filmben, a történet mindvé- gíg gyorsan pergő, bár a tulajdonképpeni cselekmény kevés benne, de a csak néhány pillanatra felvillanó arcok, a néhány szavas mondatok, a rövid epizódok rendkívül alkalmasak arra, hogy az asszony és a férfi kapcsolata fejlődésének folyamatát megvilágítsák. A rendeződ, az operatőri munka, a szép külső felvételek és a remek díszletek mellett a fő hangsúly mégis a színészi alakításon van. A két főszereplőt Bourvil és > Michele Morgan kelti életre. < ÓNÖDVÁRI Mffclós * Stöyw tkfö&é Tudós papagájok Japán zoológusok egy csoportja több éven át kísérleteket végzett soo papagájjal, hogy kiderítse, rae- <vik nyelvet tanulják meg a leggyorsabban. Kiderült, hogy ez a nyelv • latin. Mellesleg a japán zoológusok közül senki sem tudott latinul, »ezért külön nyelvészt fogadtak, áld „latin órákat’: adott a pa- oafájokoík. — De tulajdonképpen mindegy, hogy hol halt meg. Ez az ügy különben is lezárult. Már tudniillik úgy, hogy ön börtönbe került, s ott is volt mindaddig, amíg a magyar szabadságharcosok kiengedték. Horváth makacsul próbált kikerülni a kelepcéből. Támadni próbált. — Mondja meg kérem, hol vagyok és milyen jogon erőszakoskodnak velem? Az ezredest azonban nem hozta ki nyugalmából. — Akik idehozták, nem közölték önnel? — Leütöttek I — Sajnálom. Néha előfordul ... Ezenkívül nem történt más baja? — Megfosztottak a szabadságomtól ... — Haha! — Az ezredes feltartóztathatatlanul elnevette magát — az ön szabadsága... Nézze, doktor, ne játsszon nagy szavakkal, mert úgysem érhet el velük semmit. Az ön szabadsága most van a legnagyobb biztonságban, s csak addig ér valamit, amíg önt ki nem adjuk a magyar kormánynak! Láthatja tehát, hogy komoly dologról van szó. Jobban jár, ha kérdéseimre őszintén válaszol. Például, mi történt azzal a lánnyal, akit a nickelsdorfi lágerban meggyógyított és ké£ sőbb ... hogy is mondjam: meg. operált.... Azt nem tudja, hogy vele mi történt? — Nem tudom. Az ezredes az asztalra ütött. — Meghalt! Vérmérgezést kapott és meghalt egy bécsi kórházban ... Horváth megmarkolta a szák karját. — Lehetetlen, lehetetlen! — ismételte. Homlokán verejtékcsöppek gyöngyöztek. Hihetetlenül hangzott, amit az ezredes közölt, de nem volt meggyőződve az ellenkezőjéről sem. A lánnyal azóta valóban nem találkozott. Megborzadt, a hátán végigfutott a hideg, összetört, megadta magát Sokat gyötrődött egy másodperc alatt. Kártyavárként omlott össze benne minden. Minden, minden: tervei, vágyai, céljai füstté váltak, szétpukkantak, mint a könnyű szappanbuborék. Elza... pénz... állás, — hová szálltak már! Tíz évet öregedett. Vége mindennek! Riadtan, tágrameredt szemmel bámult az ezredesre. Igen: tudta már, hogy hol van, s hogy menthetetlenül elveszett. Fuldoklóit, a torkát szorongatta a sírás. Máris a börtönben látta magát, valósággal gúzsba kötötte a rettenetes jövő. Lehor- gasztotta fejét, s alig hallhatóan kérdezte: — Mit kívánnak tőlem? —- No, végre! — válaszolt nyugodtan az ezredes —, csakhogy megkérdezte. De az ezredes arca a következő pillanatban színt váltott, összeráncolta homlokát és veséig hatoló tekintettel nézte az előtte ülő embert. Egészen az arcához hajolt. Mintha hallga- tolódzó emberek előtt titkolózna, de mégis fölényesen, szinte parancsoló hangon mondta: — Mindazt, amit még nem tudunk és mindazt, amit ezután szeretnénk tudni ... Egyszóval, bizonyos dolgokat, doktor úr... Az emberek olykor, különösen a mi szakmánkban, kíváncsiak. De, mi ezt hivatali megbízatásból tesszük. Visszaült az íróasztalhoz. Arca is visszanyerte korábbi simaságát és mintha most jutott volna eszébe, megkérdezte: — Ügy hallottam, hogy az Államokba szeretett volna kiutazni. — Igen! Horváth úgy kapaszkodott ebbe a szóba, mint a vízbefúló az utolsó szalmaszálba. Valami reményfélét érzett felvillanni benne, maga sem sejtette, mit, de jól esett belekapaszkodni, noha az ezredes arca semmit nem árult el. Sőt: ismét az iratokba mélyedt, mintha ez a kérdés valóban csak mellékes körülményként vetődött volna fel.., Az asztalon megcsörrent a telefon. Kömer leakasztotta a hallgatót. — Egy percre magára hagyom. Az ezredes felállt és gyors léptekkel elhagyta a szobát. Horváth tekintette mohón siklott az asztalra. Egészen fel- villanyozódott. Majdnem felkiáltott örömében: az iratok! Az iratok az asztalon maradtak. Körner ezredes előtte felejtette a sárga dossziét A Véletlen szerencse műve ez: az Utolsó lehetőség. Meg kell tudnia, mi all róla a feljegyzésekben) Villámgyorsan cselekedett Felkapta a dossziét. — Ne fárassza magát! — szolalt meg a háta mögött a szobába visszalépő ezredes, miközben újra helyet foglalt az íróasztal mellett és felemelte az orvos kezéből visszahulló iratcsomót. — Ha kíváncsi valamire, szívesen tájékoztatom. Végtére is egyeztetnünk kell az adatokat... — mondotta, de az arca nem mutatott különösebb haragot. — Tehát: három évre ítélték .., — Igen. — Ebből tizennyolc hónpoí letöltött. Horváth elvörösödve helyeselt — Eszerint több mint másfél esztendeje van még hátra, ha fel nem emelik. No, de ez nem a mi dolgunk. Mihez kezd, ha kiszabadul? A diplomájától megfosztották: angyalcsinálással nem foglalkozhat, meri utóbb felakasztják! Nem várt választ. Továb'S böngészett az adatokban. — Nőtlen. Negyven éves. Áj) apja is orvos volt. Tőle vagyon« örökölt, de elitta. Az anyja két hónapja halt meg Miskolcon..« Minden adat egyezett — Nos: körülbelül ez állt 1*€ magáról — mondotta és a dosz- sziét a páncélszekrénybe zárta. — Egyelőre... Ez a vád elég súlyos. Érthetetlen, hogy miért nem élt tisztességesen idekint? Fejjel rohant a falnak, az isten se tudja, hogyan fog ebbőj kimászni! Horváth hallgatott. Amit első pillanattól sejtett, de nem mert kimondani, most már félreérthetetlenné vált: elárult* valaki, kiszolgáltatta, csapdába esett, álról ■ nem komédiáznalsj vele, (Folytatjuk) / Újra egyedül Francia film
