Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

TolHosztás régen és ma DUNA EGYHÁZI ESI Éti Külleméről nehéz lenne azt állítani, hogy szép. Talán a leg­több hasonló községnél is ren­dezetlenebb, sáros, pocsolyás. Pincesori utcáját magamban „hátsókapunak” neveztem el, mert ugyancsak nehezen, körül­ményesen vezet el az 1782 la­kosú falu központjába. Köze­lebbről nézve azonban vonzó. Sok kedvessége van, amiért a lá­togató a szívébe zárja Dunaegy- házát. Vidámalt ét tartalmasait Erről szeretnék egyet s mást elmondani. Egy szövetkezetbe — a Hala­dásba — tömörülő lakossságnak 80 százaléka szlovák nemzeti­ségű. Szabados Sámuelné vb- títkár telefonbeszélgetése után tudtam meg ezt, mert feltűnt, hogy a körzeti megbízottal ma­gyarul folytatott tanácskozást így fejezte be: „Dobre?” — Akkor bizonyára jellegze­tességei, hagyományai, népi szo­kásai is vannak a községnek — kaptam a témán és arról fag­gattam a rokonszenves vb-tit- kárt, milyen is Dunaegyháza téli élete, mivel telnek a hosz- szú téli esték? — Vidámak és tartalmasak! Érdemes lenne egyszer egy toll- fosztást megnézni! — így Sza­badosad. — Tollíosztást? — várom a bővebb magyarázatot — Igen. Ilyenkor minden ház­nál van. Ott aztán lehet törté­neteket hallani! Ügy tudom, Czvetkóéknál éppen tegnap fe­jezték be... — Akkor ott még frissek az emlékek! Megkeresem Czvet- kóékat! Beszélgetés Cxvetkónéval A gazdasszóny éppen indulni készül. Délután fél három van, lassan enni kér a jószág. Mele­gíteni kell a vizet a moslékke­veréshez. Oda igyekezne, de jöt­tém célját megismerve né­hány percet mégis szívesen ál- I doz nekem, az elkésett „toll­fosztónak”. — Ejnye, de kár, hogy nem tegnap jött, vagy azelőtt egy-két nappal! Egy hétig tartott a munka... — Nagyon sajnálom magam is. De az elbeszélése bizonyára kárpótol egy kicsit. Hogyan is folynak hát azok a vidám toll­fosztó esték? — Á, mostanában nem is olyan érdekesek. Hiányoznak a fiatalok. Összejönnek a szom­szédok, — főleg idősebb asszo­nyok — előkerül egy kis aszalt gyümölcs, borocska és a fosztás mellett megindul az eszmecse­re: hogy ez a legény kinek ud­varol, amaz a lány kinek tet­szik, amannak meg milyen nagyravágyó az anyja ... Meg aztán, mostanában előhozzuk a tsz dolgait is. Tudja már, ho­gyan szokott az lenni: ha ná­lunk nincs is különösebb ok a panaszra, mégis könnyebb a lel­kűnknek, ha szóba hozhatjuk, hogy a tsz-ben így. meg úgy... Ilyenkor nem számoljuk ám, hogy a keresetbe mi minden beletartozik. Különben is, csak fiatal még ez a mi szövetkeze­tünk ... — Szóval, így telik el egyik este a másik után. Ha az egyik ház­nál elfogy a fosztani való, akad a másiknál. Mert mindig visz- szasegítjük egymásnak. Olyan­féle közösségi munka ez is. De a régi fosztások voltak ám az igaziak! Amikor még a fiatal lányok is eljártak. Persze, olyankor a legények sem nyug- hattak. Valamilyen ürüggyel utánuk somfordáltak. benne voltak a sok huncutságban és jókat szórakozott az egész tár­saság. Előrelátás Ä kedves szokások után — amelyek mégis lassan kikopnak a divatból — a dolog „prakti­kusabb’’ része felől faggatom Czvetkó Sándornét: — Hány liba „szolgáltatja” azt a sok tollat, melynek fosz- tása ennvi segítség mellett egy. esetleg több hétig is elhúzódik? És mi lesz a toll sorsa? — Nyáron minden háznál tar­tanak 15—20 darabot, kiteleltet­ni pedig csak két-három mag­lót szoktunk ... Hogy mi lesz a tollal? Kell a lányoknak. Ne­kem kettőt kell kiházasítanom. — Ez aztán előrelátás! — jegyzem meg mosolyogva, hi­szen a két „eladólány” közül a göndör, feketehajú Eszter az idén kilencéves, és az ugyan­csak szép nővérkéje: Aranka is csak a tizenkettedik évét ta­possa. — Óh, nehogy azt tessék hin­ni, nem is olyan nagy előrelá­tás. Ha az én két lányomnak úgy akarok adni, mint én kap­tam édesanyámtól, 56 kiló tollat kell gyűjteni. Számolja csak ki. 160 forintjával — egy vagvon! Bizony jó pénzt ér a toll — gondolom. — Milyen sok fan­tázia lenne például a tollfosz­tás „nagyüzemesítés^ben”. Egész télen át munkát adna a tsz- asszonyoknak. Vagyont hozna a nihe, de szén summát maga a liba is. A tollfosztó-szín mellé pedig még seeédüzemet is lehet­ne kialakítani ugyancsak az asszonvok kézürrvességére énít- ve. Például népi hímzésű dísz- pámali’és’ntést... És mintán gondolatban ilyen messzire ka­landoztam, megkérdezem Czvet- kónét: — A szövetkezetük is tart nyaranta libát? — Nem — hangzott válasza egvazgrűen — pedig elbírná a tarló.... Érdemes lenne De mennvire. hogy elbírná! — jutott ismét eszembe a lehető­ség, amellyel Dunaesvházán igazán érdemes lenne élni. S amikor búcsúzóban mégegyszer beugrottam a tanácsházára, nem mulaszthattam el megkérdezni a vb-titkártól: — Az a sok nince a községbe vezető úton tele van-e borral? — A, dehogy! Legfeljebb egy­két hektó a háziszükségletre. Kedves dunaegyházi tsz ille­tékesei, ne haragudjanak a kér­désért: Vajon azokban meg nem lenne-e hasznos gombát ter­meszteni? P. L — Gyere ki, Jenő, vendégek — Pardon, kisasszony! Én érkeztek! szemorvos vagyok! — Na ugye mondtam, gyerekek, gyalog hamarabb kiérünk, mint a Sütőipari Vállalat kocsiján! VALÓPER UTÄN i Tegnap és ma Ugyanazt az útkanyart ábrá zol ja a két kép. Az egyik 1957- ben, a másik 1961-ben készült. A Bajai Városi Tanács nem­csak a Belváros szépítését és fejlesztését tartja szeme előtt, hanem a mellékutcákra is fo­kozatosan sok pénzt áldoz. Na­gyot fejlődött a Kenderes utca, a rajta átfolyó Kenderes-pata­kot lefedték, járdát és úttestét rendbehozták. Azelőtt csak vál­tott lábbelivel léphettünk la kasunkba, ma kulturált körül menyek között közlekedhetünk Schwalm Pál Megteremtik a Az idén már Zsana község 15 ezer holdas határában is nagyüzemi módon gazdálkod­nak. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése nagyrészt itt is befejeződött, s közel három­száz parasztcsalád lépett a kö­zös gazdálkodás útjára. A most megalault zsanai Zöld­mező Termelőszövetkezet veze. OOOOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOO PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, elelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerke.ztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér I/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi post am vitátoknál és kézbesítőknél. Előfizetési dü t h^naora 12 forint Bazs Ki,Ki»n iiteg.vei \i\ möa v. Kecskemét. = leletem W-isó. h&sös alapokat tői és gazdái máris hozzáfog­tak, hogy lerakják a közös gazdálkodás alapjait. Az ala­kuló közgyűlésen egyöntetűen elhatározták, hogy a sertésállo­mány megteremtése céljából mindenki egy 20—30 kilós sül­dőt ad a közösbe. Ugyancsak a közös vagyon gyarapítása érde­kében megvalósították a »két- tyúkos« mozgalmat, amely sze­rint a szövetkezet mindegyik gazdája két tyúkkal iárul hoz­zá a közös baromfiállomány létrehozásához. Már tervbe vet­ték a pulykanevelést is s eb­ben az évben kétezer pulykára valamint 130 hízott sertésre szerződnék. Ugyanakkor megha­tározott pénzösszeggel is hozzá­járulnak a közös alap megte­remtéséhez; aranykoronánkén: 15 forintot szavaztak meg. A régebbi Űj Világ Termelő- szövetkezetbe mintegy százan kérték felvételüket, s ezzel a közös gazdaság területe 1400 holddal növekedett. Ez a szövet­kezet főleg szőlő- és gyümölcs­termesztéssel foglalkozik. A? !dén húsz holdon gyökereztet nek szőlővesszőt, amit telepít" -énára használnak fel. A szőlő iskolát c&őkutakból öntözik ás. bízón yítv An yosztäs ELŐTT — Te is beteg vagy, Marci? — Dehogy, egy kis nyugtatót rátok a papának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents