Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-27 / 22. szám
*. «Mti 1962. Jannár 27. <mmbai Punfa Del Este első félideje Mélyül a franciaországi válság Az angolai vita A* AMERIKAI Államok Szervezete külügyminisztereinek Punta dal Este-i EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN a kormány tétlensége anarchia íelé sodorja az országot. A Liberation szerint a Szovjet vezetők üdvözlete az indiai néphez — nemzeti ünnepe alkalmából MOSZKVA. (TASZSZ) Az Indiai Köztársaság kikiáltásának 12. évfordulója alkalmából Nyi- kita Hruscsov szovjet miniszter- elnök üdvözletét küldött. Dzsa- vaharlal Nehrunak. India miniszterelnökének. Üdvözletében Hruscsov megállapítja, hogy a Szovjetunió és India között a barátság a békés együttélés elveinek szilárd alapján fejlődik és erősödik. A Szovjetunió és India — írja Hruscsov — eredményesen működik együtt a világbéke megőrzésében és sikerrel keresd a rendezetlen nemzetközi problémák megoldáw sára vezető utakat, így a korhadó gyarmati rendszerek végleges felszámolásának módjait is. Hruscsov kifejezi reményét) hogy a két ország együttműködése a jövőben is élő fogja mozdítani az új háború veszélyének elkerülését és a tartós béke létrehozását. Leonyid Breasnyev. a Szovjet- unió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke Radzsendr* Praszad indiai elnöknek küldött üdvözletét. Adenauer: «* Jaj, hová dugjam tíT! (Tonez Tibor rajza.) Hollandok a Sukarno ellen elkövetett merénylet tettesei között DJAKARTA. (MTI) Mint az Üj Kína közli, Jusuf Hasanud- din ezredes, Dél-Sulawesi (Celebes) katonai körzeti parancsnoka, csütörtökön Makassarban bejelentette, hegy a Sukarno elnök ellen elkövetett merénylet háttere már csaknem teljesen tisztázódott, és az eddig tartóztatott hat személyről, akiig közül kettő holland, bebizonyosodott. ők a gyilkossá© kísérlet bűnrészeset — A tetteseket a bollandefc Nyugat-Iriánból küldték Maka», sarba másfél hónappal a merénylet elkövetése előtt, jzzai a céllal, hogy a nép körében íoly. ta tandó felforgató , tevékenységükkel eltérítsék Indonéziát attól a szándékától, hogy vissz»- szerzi Nyugat-Iriánt. A hollarw dók azonban rosszul számítottak, mert minél több kézigránátot hajigáinak, annál szilárdabb lesz népünk elhatározása — fe. jezi be szavait Jusuf ezredes. Mint a UPI az Antara hír« ügynökségre hivatkozva jelent!* Leo Withimena alezredest nevezték ki a nyugat-iriáni felszabadító hadsereg helyettes parancsnokává Zairin Zain, Indonézia w».' shingtoni nagykövete. Reuter- jelentés szerint, nyilatkozott azoknak a tárgyalásoknak aa eredményéről, amelyek a nyugat-iriáni kérdésben New Yorkban és Washingtonban folynak. Arra a kérdésre, közelebb került-e a holland—indonéz köz« vetlen tárgyalások lehetősége) kijelentette, a tárgyalások létrejöttéért még nagyon sokat kell tenni, mivel a közelmúltban történt holland tengeri provokáció megnehezítette a megegyezést. Jelentés Algériából RABAT. (TASZSZ) A Map hírügynökség jelentése szerint az algériai nemzeti felszabadító hadsereg egységei heves harcokat folytatnak Constantine tér. sé gében. Colbert Ain-Beida, Mila és Lafayette környékén a francia csapatok a harcokban negyvenkét halottat veszítetted Querata községtől északra * franciák vesztesége nyolc halott és tizenkilenc sebesült volt A hírügynökség hozzáfűzi, hogy az algériai harcosok mis vidékeken is jelentős vesztesé- get okoztak a franciáknak, ostromok és elkeseredett összecsapások során. J_U UCI <X UAAL1 ív/ci XXX b G fasiszta terrorszervezet hovatovább az algériaihoz hasonló helyzetet teremt magában Franciaországban is. A Weit című tekintélyes nyugatnémet polgári lap mérleget készített az algériai háború eddigi eredményedről. Eddig — állapítja meg a cikk — egy köztársaság, két nemzetgyűlés, hét kormány és négy katonai főparancsnok bukott bele Algériába. De most már nemciak Algéria sorsa vagy Algéria és Franciaország jövő viszonya a tét, hanem egyre mélyül ez a politikai válság, amely fasizálódással fenyegeti Franciaországot AZ ENSZ csütörtökön folytatta az angolai kérdés vitáját. Ezen felszólalt többek között az Egyesült Államok képviselője, Stevenson is. Képmutató módon békés és alkotó együttműködésre hívta fel Portugáliát és Angolát ügy tüntetvén fél a dolgot, mintha Angola portugáléllenes megmozdulásainak nem volna komolyabb indító oka, sőt, ellenkezőleg, az angolai népnek hálásnak kellene lenni a pótolhatatlan civilizációs küldetést teljesítő Salazar-terror Iránt. Jellemző Amerika bizonyos mértékű meghátrálására, hogy nem merte kétségbe vonni Stevenson Angola népének jogát az önrendelkezésre, de lényegében arra akarta rávenni az ENSZ-t, hogy bízza Angola sorsának a megoldását Portugáliára. NYERERE tanganyikai miniszterelnök lemondása váratlanul érte az angol fővárost. A függetlenségi ünnepségek után hat héttel válság ráz- kódtatta meg a fiatal afrikai országot. S ami Angliára nézve rendkívül kellemetlen, egyre inkább felülkerekednek a tanganyikai nemzeti mozgalmon belül az igazi függetlenség hívei. A balszárny a köztársaság kikiáltását szorgalmazza. Ezzel gyorsítani akarta az Angliától való függetlenülést Nyerőre ezt lényegében nem ellenezte, de igyekezett a távoli Jövőbe halasztani ezt a pillanatot Nyersre lemondása után minden remény megvan arra, hogy a függetlenség hívei további pozíciókat nyernek, s ez a körülmény Angliát a kelet-afrikai helyzet újraértékelésére készteti. Az bizonyos, hogy a Tanganyi- kát, Ugandát és Kenyát közös, úgynevezett „Kelet-Afrikai Államszövetségbe" tömörítő angol terv egy időre kútba esett Márpedig ettől Anglia gazdasági érdekeinek további védelmét és megszilárdulását várta. értekezletét — mint ismeretes — azért hívatta össze az Egyesült Államok, hogy Kubát elítélő határozatot erőszakoljon ki, a szigetet kizárássá a szervezetből és kollektív megtorló intézkedéseket szavaztasson meg ellene. A vádakat az amerikai külügyminisztérium 12 000 szavas Fehér Könyvben bocsátotta közre. Ebben olyan tények is szerepelnek igen nevetséges módon, hogy Kuba kereskedelmének 80 százalékát a szocialista országokkal bonyolította le Erről a vádról jellegzetes módon nyilatkozik a Newsweek dmű amerikai kormánypárti hetilap. így ír: „Ha az USA meg akarja győzni a latin-amerikaiakat, hogy Castro rendszere fenyegeti a félteke békéjét, cáfolhatatlan bizonyítékokat kell szolgáltatnia. Amennyiben vannak erre bizonyítékok, ezek a Fehér Könyvből mindenesetre feltűnő módon hiányzanak" Washington egyszerűen a zsarolás eszközeivel akar élni, mint ahogy ezt az agresszív és türelmetlen hangnemet Rusk amerikai külügyminiszter felszólalása is igazolja. Rusk durva kirohanásaival tarkított beszédében amellett, hogy állandóan fenyegetőzik, bizonyos meghátrálás is kiérezhető. Maximális követelésként tünteti fel ugyanis azt, hogy „elvi döntés” — és nem több —- szülessék Kuba kizárásáról. A további tennivalókat egy esetleges következő értekezletre szeretné bízni. Még az első félidő zárult le Punta del Este-ben, de az alkudozások az Egyesült Államok komoly presztízs-vereségét jelzik. Erre mutat rá Dorticos kubai elnök péntek hajnalban elmondott beszéde is. A két és háromnegyed órás felszólalásban Dorticos pontról pontra megcáfolja a Kubára szórt rágalmakat. A havannai tanácskozáson — melyen Latin- VrnerilcB haladó erőit kovácsolják még szorosabb egységbe — ugyanekkor egyhangú határozatban vállaltak szolidaritást a küldöttek Dorticos kubai elnökkel és tiltakozó táviratot intéztek az Amerikai Államok Szervezetének főtitkáréhoz. AZ OAS féktelen garázdálkodása úgylátszik most már végérvényesen átterjedt Franciaországra is. A terroristák elszemtelenkedését iga- aolják a párizsi rendőrség és külügyminisztérium ellen elkövetett bombamerényletek is. Mint a párizsi lapok hirdetik, az OAS tevékenysége és füandóán fenyegető ÚJ háború pusztításai mit Jelentenének. Közismertek azok a számok, hogy az első világháborúban 1« millió ember, a második világháborúban ZZ millió ember pusztait el és 20, Illetve 55 millió ember sebesfiit meg, s a második világháború öszes kiadásai, beleértve az anyagi károkat Is, «000 milliárd dollárt tettek ki, tehát csillagászati összeget. Nyilvánvaló, hogy egy harmadik világháború, amelyet már nem a hagyományos fegyverekkel, hanem a tömegpusztító nukleáris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalmasabb pusztításokat okozna emberben és anyagban egyaránt. Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a leszerelést? Ez elsősorban azoknak a köröknek ellenállásán múlott és múlik, akik a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, akik óriási hasznot húztak az első és második világháborúból s a második világháborút követő fegyverkezési hajszából, a hatalmas fegyvergyártó társaságok az Egyesült Államokban és a tőkés világ más államaiban, Angliában, Francia- országban, Nyugat-Németországban, Belgiumban és egyebütt. Ezek egymással szoros szövetségben mindent elkövetnek a nemzetközi légkör mérgezésére, a fegyverkezés fokozására, a leszerelés megakadályozására. Rajtuk kívül Is azonban jelentős tőkés körök számítanak arra, hogy a fegyverek erejével legyőzhetik vagy meghátrálásra kényszeríthetik a szocializmus erőit. Nyilvánvaló azonban, bogy • mal erőviszonyok mellett terveik már megvalósíthatatlanok, s bár az említett körök súlyos veszélyt Jelentenek a világ békéjére — megvan a lehetőség a háború elhárítására és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatkozó Javaslatai óriási visszhangot keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a volt gyarmatvllág népeinek százmilliói minden erővel harcolnak megvalósításáért. DB. SIMÁI MIHÁLY kozó an, mit jelentene a leszerelés, s mit lehetne építeni azokból a hatalmas összegekből, amelyeket ma fegyverkezésre fordítanak a világon. Kiszámították például, hogy azokból az összegekből, amelyeket a világon • legutóbbi lé év során katonai célokra költöttek, több mint 150 millió házat építhettek volna. Ezekben átlagosan 15 lakást számítva házanként, 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, minden kényelemmel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem minden lakosa új lakásba költözhetett volna. Ha azt az összeget, amit 193? óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna (el, szovjet tüdősök számításai szerint ma ezek az országok az egy főre jutó termelés és fogyasztás tekintetében olyan szinten állnának, mint az Egyesült Államok állt 1937-ben. Kimutatták azt Is, hogyha a fegyverkezésre fordított összegeket békés célokra használnák fel, néhány éven belül megoldhatnák a világ energiaproblémáit. Ha azokat a tudományos dolgozókat és eszközöket, amelyeket ma a haditermeléssel kapcsolatos kutatások kötnek le, békés célokra használnák, néhány éven belül leküzdbet- nének olyan súlyos betegségeket Is, mint a rák, s az emberiség átlagos életkorát legalább 3—4 évtizeddel felemelhetnék. Ha pedig azt a pénzt, amit ma fegyverkezésre költenek, a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, nyomban 20 százalékkal meg lehetne emelni • világ lakosságának fogyasztását. Az emberiség ellenségei ellenáVnah A logika, a józan ész, az emberiség érdekel azt diktálnák tehát — mint a fenti néhány példából Is kitűnik —, hogy minden erőt e célkitűzés megvalósítása érdekében összpontosítsanak a világ népei. Különösen akkor, hogyha figyelembe tesszük, hogy a fegyverkezés miatt égeti kérdés, amelyek részt vesznek az imperialista hatalmak katonai szövetségeiben- A latin-amerikai országokban kb. egymillió embert tartanak fegyverben és katonai költségvetésűk meghaladja az évi 2 milliárd dollárt. Pakisztán költségvetésének 66 százalékát fordítja fegyverkezésre. Nagyok azonban a fegyverkezési kiadások a semleges országokban is. Az Egyesült Arab Köztársaságban évente 70 millió egyiptomi fontot fordítanak fegyverkezésre, amely az asszuánl duzzasztó felépítési költségei egyötödének felel meg. Burma mintegy «00 millió kyat-ot költ hadi célokra, több mint négyszeresét annak, amit az ország évenként beruházásra fordít. Az Indiai hadfigymlniszter szerint India haditermelésének értéke 270 millió rúpia. Ez elegendő lenne India egy évi gabonaimportjának fedezésére. A gazdaságilag gyengén fejlett országokban összesen körülbelül 30 millió embert foglalkoztatnak a hadseregben, vagy a haditermelésben. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok la kénytelenek ebben a helyzetben Jelentős erőfeszítéseket tenni honvédelmük fokozása érdekében. Az imperialisták által országainkra kényszerltett fegyverkezési verseny nálunk la Jelentős emberi és anyagi erőforrásokat köt le, s ezek felszabadítása, az általános és teljes leszerelés megvalósulása esetén ugrásszerűen meggyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés Az elmúlt években a szocialista 1 országokban, a vezető tőkés országokban, s a világ más területein is számításokat végeztek arra vonatás emberiség előtt «116 égető politikai problémák közül egyik legdöntőbb az általános és teljes leszerelés megvalósítása, melynek politikai fontossága mellett igen nagy gazdasági Jelentősége is lenne. Hozzásegítené korunkat számos, fontos gazdasági problémájának megoldásához, óriási erőforrásokat szabadítana fel az emberiség számára, hatalmas távlatokat nyitna a világ fejlődésében. Évente száxmiUiárd dollár Napjainkban, haladó közgazdászok számításai szerint, évente 100—200 milliárd dollárt fordítanak a világ országai fegyverkezésre. Állandóan nő azoknak a száma, akiket a fegyverkezés elvon a békés termelésből. A XVH. és XV m. században még a legnagyobb háborúk Idején sem mozgósítottak néhány százezernél több embert. A XIX. század nagy háborúiban 1—2 millió embert mozgósítottak összesen. Az első világháború már ?0 millió embert, a második világháború pedig már 110 millió embert mozgósított. Igen magas maradt a fegyveres erők létszáma a második világháború után la. 9 csapén UOó-bsn • NATO-or- szágokbsn hivatalos adatok szerint csaknem 0 millió ember állt fegyverben. Emellett az ipari dolgozóknak kb. 20 százaléka dolgozik közvetve, vagy közvetlenül hadiipari célokra. Ezekben az országokban tehát 12 millió ember, a lakosság legértékesebb rétege, dolgozik Improduktív célokra, a pusztítás céljaira. Viszonylag nagy összegeket fordítanak fegyverkezésre a gazdaságilag gyengén fejlett országok is. Ez különösen azokban az országokban Külpolitikai kérdéseit Ha béke lenne... Leszerelés és gazdasági fejlődés
