Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

1 »Ida! Lelkes együttes ürágszclen Egy katona, meg egy fél Kévés a fiatal lány a fa­luban. — kezdtük a beszélgetést Beros Ferenccel, a Drágszéli Községi Tanács elnökével. Hiá­ba! Telnek az évek, a lányok­ból asszonyok lesznek, s ekkor már nehezebb őket bevonni a kulturális munkába. A házi leendők ellátása, a családi élet leköti őket. Törtük a fejünket, hogyan le­hetne mégis a fiatalasszonyokat megnyerni az évek óta sikere­sen működő népi együttesnek. Hiányoznak nagyon, és nélkü­lük nem sokra megyünk. Vál­laltuk, hogy beszélünk a férjek­kel, hátha sike-rel jár kezde­ményezésünk. És nem csalód­tunk. .Szinte egyöntetűen vála szólták; semmi kifogásuk elle­ne, hogy szerepeljenek, ha ked- vük tartja. Az asszonyok pedig örömmel jelentkeztek az együt­tesbe. No, de most már ú..i műsort kell összeállítani. A régi szá­mokkal nem állhatunk a közön­ség élé. Mai témájú néni játé­kot írtunk: Felszabadulás cím­mel. A tánckoreográfiában so­kat segített Füle Lajos tanító és felesége. Farsangra tevezzük a premiert. A tanácselnök szobájában ze nekari felszerelést pillantottunk meg. Először azt hittük, hogy valamelyik kalocsai műkedvelő csoporté, de Beros Ferenc gyor­san eloszlottá téves „illúzión­kat.”. — Megalakítottuk a községi zenekart. Tagjai termelőszövet­kezeti. gazdák. A megyei tanács végrehajtó bizottságának jóvol­tából 17 ezer forintért vásárol­tunk új hangszereket. Nagy a lelkesedés a gazdák körében, amit ékesen bizonyít, hogy alig akarják abbahagyni a próbákat. Valósággal „kényszeríteni” kell őket a hazatérésre, nehogy csa­ládi perpatvar kerekedjék a muzsikálás miatt. Pár nappal ezelőtt így szólt az egyik férj: Ha az asszonyok táncolhatnak, mi js zenélhetünk. Néhány hét múlva úgy is mi játsszuk nekik a talpalávalót, — így aztán megvan az egyetértés a család­ban. A kicsinosított művelő­dési otthon előtt vezetett él utunk. A kivilágított ablakokon belestünk és népes csoportot láttunk sürögná-forogni a szín­padon. — Színjátszó; n,k Darvas Jó­zsef: Kormos ér/ című drámájá­nak bemutatására készülnék — adta tudtunkra a tanácselnök. Most láttak hozzá a darab esz­mei ismertetéséhez. A műked­velők a dráma elolvasása után elismeréssel nyilatkoztak az al­kotásról: — Szívesen előadjuk, hiszen a mi életünkről szól. A művelődési otthon nap­lójába is belelapoztunk. Kíván­csiak voltunk, milyen ismeret- terjesztő rendezvényeket tartot­tak az őszi—téli népművelési idény beköszöntése óta. Eddig öt előadás zajlott le. A hallga­tóság nagy tetszéssel fogadta Buga doktor — (a Rádióból is jólisimert orvos) — orvosegész­ségügyi, majd ezt kővetően Ma­darász Lászlónak, a megyei ta­nács vb. elnökhelyettesének „Édes anyanyelvűnk” című elő­adását. örvendetes, hogy a köz­ség vezetői is mind többen vál­lalnak részt az ismeretterjesz­tésben. / Nemsokára kezdődik a televí zió műsora. Kattantak a kiska­puk zárai és a csípős szélben megindult a népvándorlás a művelődési otthon felé. 1962- ben már ez a megszokott kép fogadja az idegent a faluban. Építési tervezetet lobogtatott Beros Ferenc a kezében. A köz­ség két termelőszövetkezete megállapodott abban, hogy a gazdák kívánságára a tavasszal üdülőt épít a Szih'di-tó partján. Az anyagot ők adják és az épí­tő brigád húzza tető alá a nya­ralót. Amint látiuk, mérföldes léptekkeü haladtak a fejlődés útján. Sikereik elérésében so­kat köszönhetnék a helyi párt- szervezet és tanács vezetőinek, akik példamutatóan támogatták a kulturális nevelőmunkát. Drágszéi mindössze ötszáz lel­ket számláló község. Megyénk legkisebb falvai közé tartozik. De ha a művelődés iránti lelke­sedését, akaraterejét és a kul­túrában elért eredményeit te­kintjük, nyugodtan emlegethet­jük nevét a nálánál jóval na­gyobb községekével együtt. Bieliczky Sándor Olasz film Nicola Carletti, olasz kiván­dorló abban a reményben tér vissza Amerikából Olaszország­ba, hogy itt majd el tudja he­lyezni az új gyógyszert, a „Di- ger-Fritz”-et. Mister Carletti, amerikai felesége, csinos, fiatal leánya és kisfia kíséretében be­költözik egy lakásba éa meg­És mivel az ezredes gyomor- bajban szenved, Carletti nagyon lekötelezi őt azzal, hogy fel­ajánlja a „Diger-Fritz”-et Az ezredes nem is sejti, hogy ka­tonája, Nicola Carletti ez a kedves, új ismerőse egy és ugyanaz a személy. A törzsőrmester életét meg­A MONDATOKBÓL IS VAN ELÖREGYÁRTOTT Pályázat pedarpsoknak A megyei tanács vb művelő­dési osztálya és a pedagógus szakszervezet megyei bizottsága pályázati felhívással fordult az általános és középiskolák neve­lőihez. A pályázati felhívás sze­rint gyakorlati, nevelési jellegű problémák kidolgozásával pá- Ivázhatnak megyénk nevelői. Mindenik témakör a közösségi nevelés módszereinek gazdagítá­sát. elterjesztését szolgálja és segítséget akar nyújtani a gya­korlati pedagógusoknak az osz- tálvfőhők! munka eredménye- s"bhé tételére, öt különböző té- ir»kört határoz meg a felhívás: 1. Az úttörő-őrsök szerene az ncziáiyközösségek kialakításá­ban. 2. Az erkölcsi fogalmak ki­alakításának médiai, lehetőségei az osztályfőnöki órán. :t. Az osztályfőnöki órák ter­vezésének és vezetésének ta­rn1 z.talatai. 4. A nevelő-oktató munka összehangolásának járható ut­jai az osztályfőnöki órák tük­rében. 5. A tanulói személviség meg­ismerésének jól bevált módjai. A pályázni kívánók munkái­kat saját nevük és címűk fel­tüntetésével legkésőbb 1962. áp­rilis 4-ig adhatják be az alábbi elmen: Megyei Tanács VB Mű­velődési Osztálya, Kecskemét, Beloiannisz tér 2.. Jelentékeny összegű pályadíjakat tűznek ki a rendező szervek: I. díj 1500 forint, a II. díj 1000, a III. pe­dig 800 forint. A sikeres pálya­munkákat, melyek díjat nem kaptak, ajándékkönyvvel jutal­mazzák. Reméljük, m érdekes és va­lóban gyakorlatias jellegű pá­lyázat gazdag eredményeket hoz majd. — Haladni kell a korral, öregem. Én már régen ragasztom a cikkeimet! (Mészáros András rajza.) Jelenet a filmből nyitja képviseleti irodáját. Mun­kájában azonban látogatók za­varják meg. Két rendőr Nicola Carlettit elviszik a legközelebbi katonai körzetbe, — hogy bár nagy késéssel — leszolgálja kö­telező katonai idejét, amit 30 éves távolléte miatt elmulasz­tott. Carletti teljes erejéből ellen­kezik, hiszen ez kezdődő eg­zisztenciájának tökéletes csőd­jét jelentené, de hát nem tehet mást, engedelmeskednie kelL A szerencse azonban nem egészen hagyja cserben. Ügyefogyottan téblábol a ka­szárnya udvarán, magyarázkod­ni próbál, de a szigorú, kövér törzsőrmester, Rossi meg sem hallgatja. Azt hiszi, hogy egyik hozzátartozó és kizavarja az udvarról. Később eszmél rá, hogy újon­cot küldött el és lóhalálában siet Carletti után az állomásra. Nicola itt találkozik a laktanya parancsnokával, az ezredessel... keseríti az öreg regruta, meri állandó félelemben kell élnie, hogy az ezredes rájön Carletti kilétére. Carletti közben el akar szök­ni Milánóba, mert ezt követe­lik az üzleti ügyei. Milánóban egy pompás temetést rendeznek és így szerencséjére szakaszá­val és törzsőrmesterével együtt kivezénylik, hogy részt vegyen a díszkíséretben. Carletti addig ügyeskedik, amíg rövid időre haza tud szökni, de sajnos Ros­si kíséretében. Még jó, hogy annak jó óvágya van és így sikerül lefoglalni a falánk fe­lettest egy nagy tányér spaget­tivel. Ideiglenesen rendbehozzan az üzleti ügyeket, de egyre ne­hezebb helyzetbe kerül a sze­gény ügynök, és nagy bajba ke­veredne, ha Rossi őrmester az utolsó pillanatban nem jönne a segítségére, ö már tudja, hogy Carlettit rövidesen szolgálaton kívüli állományba helyezik és újból visszatérhet a civil életbe. ÓNQDVÁRt M1KIÓS — Nos, hogy haladunk a lec­kével? — A kezdő lépéseknél — fe­lelte Rose. — Amennyiben? — Amennyiben én megmu­tattam azokat.;. — Látom ki is öltözött, mint­ha az operaházban tartana elő­adást. .. Rose elpirult. Elértette a cél­zást. Jól tudta, hogy az ezredes megjegyzése a bécsi Holdfény- bárra vonatkozik, ahol annak idején megismerkedtek. Akkor is ez a ruha volt raita. — Hát akkor Szabó urat ma estére fel is menthetjük a to­vábbi tanulás alól — mondta Körner az orvos felé fordulva. — Gyarmathv százados lent várja egy pohár italra. Horváth eltávozott. Boldog volt, hogy elhagyhatta a szo­bát. Hármasával ugrotta át le­felé a lépcsőfokokat. Gyámmáthy az asztalra bo­rúivá részegen aludt. Költögetni kezdte. — Menj a pokolba! — mor­dult rá. — A fene egyen meg! Magára hagyta. Felrohant a szobájába és hanyattvetette magát a kereveten. Most vá­laszt kapott a legizgatóbb kér­désre: Elza tehát Magyarorszá­gon van, ezért nem találkozhat­tak az elmúlt hónapok során. Belül megbocsátott neki és is­mét szerelemre lobbant. Ügy érezte, hogy a végzet most már végleg eljegyezte őket. s egy­máshoz tartozásuk attól függ, hogy mielőbb teljesítse a szá­mára kijelölt feladatot. Ezen az éjszakán ábrándozva aludt éU s álmában Elzával sétált a M argitszi geteten. Mindenki nyugodt volt a vil­lában. Gyarmathy megkapta Körnertől a »fej pénzt« és ön­kívületi állapotban reggelig táu masztotta az asztalt. Az ezredes is elégülten haj­totta párnára a fejét. Rose meg­ivott egy pohár pálinkát és egy rántással (ahogy a strep tease bárban szokta) lefejtette magá­ról a ruhát. Az ablakokban kialudtak a fények, elcsendesedett., a Mün­chen környéki »szanatórium«, csak az amerikai lobogó csatto­gott haragosan odakint az áp­rilisi szélben. A REMETE HALÁLA Elérkezett az indulás napja. Horváth doktort Mr. Rogger hi­vatta. Ott volt Körner is. Ami­kor Rogger rezidenciájába be­lépett, mind a ketten felálltak, barátságosan üdvözölték. — Isten hozta. Mr. Szabó! Hellyel kínálták az íróasztal előtt. Kissé gyámoltalanul ült le a székre, tekintetét kíván­csian szegezte főnökeire. Körner közben a bárszekrényhez lépett: italt és poharakat szedett elő. — Jó hírünk van a maga számára ... nagyon ió hír! —*1 mondta Mr. Rogger és felemelte az egyik poharat —. de előbb öblítsük le a torkunkat Erős vodka volt. az orvosnak könnybe lábadt tőle a szeme, s tiltakozva tolta vissza Körner ezredes kezét, amikor újra tele akarta tölteni poharát. (Folytatjuk.) módja lehetett volna? Elza se­gíteni akart rajtam. Miért? Ta­lán ... talán mert, hogy ő is szeretett.« Még mindig reszketett a hangja, amikor megkérdezte: — S hol van? — Kicsoda? — Elza! Rose színészkedve elmélázott, mint akinek már egészen más gondolatok járnak a fejében. — Most odaát, Magyarorszá­gon ... Kopogtak az ajtón. Rose bebocsátotta Körnert. Az ezredes nem volt meglepve, hogy nem a társalgóban találta őket. Rövid, titkos pillantást váltott Roseval. az orvos nem látta ezt: ők ketten viszont mindent megértettek belőle... Rose boldog volt, hogy végre bejött az ezredes. Tudta, hogy ad­dig a másik szobában figyelte és magnetofonszalagra rögzítette minden mondatukat, s éppen olyan sors vár őrá is. mint El­zára szegényre, ha nem a meg­beszéltek szerint viselkedik ... Az ezredes az úton szóról-szóra kidolgozta szerepét, azt a gya­lázatos színjátékot, amelyet az imént alakított, s most kíván­csian tekintett Körnerre: vajon meg van-e elégedve vele? Körner jókedvűen dörzsölte a kezeit 24. Horváth elvörösödött az izga­lomtól. Igen, ő is így tudja. El­za a Vöröskereszttől kereste fel őket annak idején Nickels- dóriban. Eszerint mégsem tar­tózkodik Ausztriában!... Las- san-lassan megvilágosodott előt­te minden: sejteni kezdte már, mit jelentettek Elza titokzatos szavai, amikor elmondta neki tervét; egyszeriben megértette, hogyan akarja az életét »rend- behozni«. Ezt akarta az első pillanat óta, amint találkoztak. De miért? Miért éppen ezt az utat választotta? — Miért? Miért? Nézte az előtte ülő lányt, Ré­sét. Emlékezetébe idézte Elza arcát, azokat a vonásokat, ame­lyeket első találkozásuk alkal­mával látott rajta. Most egyfor­mán gyűlölte mind a kettőt. Gyűlölve szerette Elzát, s meg­tapogatta a zsebében az arany nyakláncot. Most össze tudta volna tépni, s darabokban ki­dobálni az ablakon. Szerette volna a fejét a falhoz verni, és káromkodni, sírni, a haját tép­ni, összészorított ököllel min­dent szétzúzni, a berendezést darabokra törni. De mindez csak egy pillanatig tartott, mindössze addig', amíg az utol­só szavak után Rose konyakot töltött a pohárba. »Hát mi más

Next

/
Thumbnails
Contents