Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

1962. farm .Ir 21. vasárnap 5. «Mal Egész évben összehangolt munka — eredményes zárszámadás Pénteken este Kiskunfélegy­házái), a Kiskunság Élteremben tartotta zárszámadó közgyűlését a Dózsa Termelőszövetkezet, a város egyik legnagyobb és leg­ismertebb közös gazdasága. Mint már hírül is adtuk, az idei első zárezámadó közgyűlés zajlott le megyénkben, s maga ez a kö­rülmény is különös jelentőséget e.s ünnepi hangulatot kölcsön­zött a szövetkezeti gazdák és vezetők nagyszabású összejöve­telének. Egy nehéz, de mégis sikeres év lezárásának boldog tudata töltötte el a hatalmas ettermet színűltig megtöltő szövetkezeti gazdákat. Az elmúlt év sok ne­hézségét és eredményét érezték át, mérlegre téve azt a mun­kát, amit a közösben — és a közösért — végeztek. A közgyűlést Horváth Sán­dor, a közös gazdasag pártalap- szervezetének titkára nyitotta meg, s utána a szövetkezet el­nöke, Bodnár András tartotta meg a közgyűlés jelentőségéhez méltó beszámolóját. Ismertette a múlt évi közös gazdálkodás­nak az időjárás viszontagságai ellenére is kiharcolt eredmé­nyeit; de nem hallgatta el a hiányosságokat sem. Ám az előb­biek nagyobb súllyal esnek lat­ba, s ez mindenképp a szövet­kezet gazdáinak lelkiismeretes, jó munkáját dicséri. S ezenkí­vül azt, hogy a vezetés és a tagság között ti együttműködés, összhang a múlt évben végig teljes volt. Ennék hangsúlyozása végighú­zódott az egész beszámolón. Másrészt az is hozzájárult az eredmények eléréséhez, hogy a termelés szerkezetét az adott vi­szonyoknak megfelelően állítot­ták össze, az állattenyésztés és a növénytermesztés kellő egyen­súlyban volt. Tavaly már nyolc saját erő­gép dolgozott a közel öt és fél­ezer holdas gazadságban, s ez is nagy megtakarítást eredmé­nyezett. A gazdálkodásban sikerrel alkalmazták az ösztönző módszereket, s prémium­ként 14 ezer forintot osztot­tak ki. Ugyanakkor augusztus végéig tíz forint előleget fizették min­den munkaegységre, s az eiő- leposztas utána is rendszeres volt. Ezek a tényezők döntően hoz­zájárultak ahhoz, hogy most munkaegységenként 31 forintot számoljanak el a szövetkezet gazdáinak. Ez az összeg megfe­lel az állami gazadságokban dolgozók jövedelménék. A szö­vetkezeti tagok átlag 3—400 egységnyi munkát végezték, de á közös gazdaság egyik juhásza kevés híján ezer munkaegysé­get szerzett. Az eredmények elérését elő­segítette az is, hogy a mezőgaz­daság idényszerű munkáit min­dig időben elvégezték. Kenyér- gabonából ezer mázsát értékesí­tették, s ugyanakkor ebből a terményből a szövetkezet min­Legyen megbízhatóan üzemkénés a jármű! Közlekedési krónika A jövő heti feladvány ismét a KRESZ 38., 39. és 41. paragrafusa Harmincezer forint értékű anyagi bár és három könnyebb sérülés terheli a közlekedési balesetek múlt heti statisztiká­ját. '■ Közülük ezúttal kettőt hangsúlyozottan is érdemes ki­emelni. Mozgat László kiskunhalasi lakos Berva kismotorkerékpár­ján közlekedett, miközben egy kerékpárost akart előzni. Már éppen mellé ért, amikor kiesett járművének a baloldali pedálja. Abban a pillanatban elvesztette egyensúlyát, elesett és fellökte a kerékpárost is. A kismotor vezetője 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Csontos József kecskeméti (Ballószög IV. 73.) lakos kerék­párján haladtában el vágódott a síkos úttesten, s a nyolc napon túl gyóevuló sérülésével a men­tők szállították kórházba. Nem következett volna be a baj, ha előbb rendbehozatja járművé­nek teljesen megbízhatatlan, üzemképtelen kormányát és csak úgy vesz részt a közleke­désben. Mindkét eset intő tanulságul szoleá! a hanyag járműtulajdo­nosoknak. Nagyfokú felelőtlenségre vall Szanka Antal balástyai gépjár­művezető okozta karambol. Ne­vezett tehergépkocsival Buda­pestről Kecskemét irányába ha­ladt. Eközben áttért az út me- netiránv szerinti baloldalára és összeütközött a Király Károly“ budapesti lakos vezette személy­gépkocsival. melv a menetirány szerinti jobboldali útnadkán fel-' borult, majd az árokszéli fának ütközött. A személygéokócsi egyik utasa könnyebben megsé­rült. a járműben viszont mint­egy 25 ezer forintos kár kelet­kezett. Fehér István jászszenftászlói lakos lovai megbokrosodtak, s hogy nem okoltak súlyosabb balesetet, az Elcs!cs Ferenc bu­dapesti génkocsivezető lélekje­lenlétén múlott. Nevezett, hogy a naavobb bait, elkerülie — a menetirány szerint balo'dnlr» kiugró lovak elől ■ kormányát hirtelen Jobbra for­dította, ezt követőem a jármű a kerékvető-kőnek ütközött, majd a saját tengelye körül •megfordulva az úttest közepén megállt. Szabálysértések — s ezúttal főleg gyorshajtás, a sebesség- korlátozó tábla figyelmen kívül hagyása miatt a következő jár­művek rendszámait jegyezte fel a közlekedési járőr: EJ 41—94, EB 21—34, FB 48—35, és AC 48—43. A közlekedésrendészeti ható­ság ezúttal ismét a járművek megengedett sebességével és a sebességkorlátozásokkal kap­csolatos 38., 39. valamint az előzés szabályaival foglalkozó 41. KRESZ-paragrafus ismétlé­sére hívja fel a járművezetők figyelmét den gazdája, s azok családtag­jai — beleértve a gyermekeket és a nyugdíjasokat is — fejen ként három mázsát kaptak. Jó termés volt a cukorrépából, s még számos 'növényféléből is. Kellőem biztosították az idei ta­karmányszükségletet. Bodnár András ezután az ál­lattenyésztés eredményeiről, s az idei feladatokról beszélt. Az állatállományt minden tekintetben növelni kell, mert az Igen lényeges forrá­sa a szövetkezeti gazdaság fejlődésének. Ha a terveket valóra váltják, akkor a jövő évi zárszámadás­kor másfélszer annyit ér egy munkaegység, mint az idén. Az elnök ezután hangsúlyozta a közös vagyon védelmének és a munkafegyelem megszilárdítá­sának jelentőségét, bár e téren nagyobb hiányosságok a műit évben sem voltaik. Végül pedig a közgyűlés elé terjesztette a vezetőség határozati javaslatát, amelyet az egybegyűlt szövet­kezeti gazdák helyesléssel tá­mogattak, s egyöntetűen elfo­gadtak. Ezt követően dr. Cseh László, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkára szólalt fel, s a szövetkezeti ifjúság szorgal­mának és munkaszeretetének fontosságát hangsúlyozta. Majd Némedi Imre, a járási pártbi­zottság munkatársa emelkedett felszólalásra, s a szövetkezet közösségi szelleménék örvende­tes fejlődését értékelte. Ezután a szövetkezet elnöke a közös gazdaság nagy ered­ményeket elért gazdáinak és nyugdíjasainak osztott ki különböző összegű pénzju­talmat. S miután végétért a közgyű­lés, a résztvevők és a meghí­vottak közös vacsorán vettek részt, utána pedig a Vendéglátó Vállalat zenekara és előadó, i \u- vészed szórakoztatták az egyke-" gyűlteket H. D. RAKONCÁTLAN angyalok Kecskeméti kárpitosok Idősebb házasok, ifjú „fészek- rakók” gyakran álldogálnak a bútorüzletek kirakata előtt. Az esti sétáknak idővel vásárlás a vége. A statisztika pedig azt mu­tatja, hogy leggyorsabban a kár­pitozott áruk cserélnek gazdát. Ez készteti a Kecskeméti Faipari Vállalatot arra, hogy állandóan növelje a rekamiék, fotelek, sez- lonok és kárpitozott székek ter­melését. Az elmúlt évhez képest 47 százalékkal több bútor készí­tése szerepel a vállalat tervé­ben. Más szóval, 18 millió 600 ezer forint értékben 1000 darab sezlont, 1200 rekamiét, 2400 Bács-fotelt, 4800 kárpitozott szé­ket, 5000 Viki-heverőt és 10 000 darab Viki-fotelt adnak a keres­kedelemnek a kecskeméti kár­pitosok. Bernde Imre üzemvezető, a kárpitosok „főnöke” felelős azért, hogy az üzletek időben megkap­ják a vállalat gyártmányait, de része van abban is, hogy a ke­reskedelem elégedett munkájuk­kal. Bende élvtárs ugyanis ala­pító tagja a Faipari Vállalat­nak. öt fővel kezdte a kárpitos üzem szervezését, s ma már 130 fő munkáját irányítja. Ezért tün­tették ki a Könnyűipar kiváló dolgozója jelvénnyel. Képünkön: Az üzemvezető és jobbkeze, Csemik József kárpitos egy kis megbeszélést tart Hatósági közegre emelte a kezét — a bíróság előtt felel majd — Nem megmondtam, hogy nem szabad játszani a szputnyi- kokkaL Nagyon felvetette a sulykot* Konkoly Béla izsáki lakos, ami­kor hatósági közegre emelt ke­zet. A múlt év decemberében az történt ugyanis, hogy hatezer forintot meghaladó adóhátralé­kának biztosítására a községi ta­nács vb pénzügyi előadója lefog­lalta nevezett motorkerékpárját és rádióját. Már a foglalás során vita ke­letkezett Konkoly és a pénzügyi előadó között, melynek végén a terhelt durva tartalmú üzenetet küldött a pénzügyi csoportveze­tőnek. Másnap az eljáró pénz­ügyi dolgozó beszámolt munká­járól felettesének, és említést tett az üzenetről is. A tanács vb pénzügyi csoportvezetője az ügy tisztázása céljából beidézte Kon­koly Bélát, aki — a foglalást eszközlő csoportvezetővel való szembesítés előtt — ki jelen tettes „Ne csodálkozzanak azon, ha itt ma még néhány pofon fog él­csattanni.” Az ügy érdemleges tárgyalásának megkezdésekor oda lépett a pénzügyi előadóhoz; megfogta és megrázta az állat, majd mellbe vágta és arcul ütöt­te. További támadását csak a jelenlevők akadályozták meg közbelépésükkel. A december 27-e óta előzetes letartóztatásban levő Konkoly Béla ügyében hatósági közeg el­leni erőszak miatt emelt vádat az ügyész. RAJTAVESZTETT Elmondok egy kitalált történetet, aminek a va_ lósághoz semmi köze. Ezt azért bocsátom elő­re, nehogy valakit meg­sértsek a tapintatlan­ságommal. * Haverszerző János tsz-elnök mindig arra intette a vezetőséget, hogy felfele mindenki­vel jóba kell lenni. Az ember sose tudhatja... Egyszer a járástól né­hány elvtárs vadászott a határban, majd vacso­rázott a tsz-ben, utána lementek a közös pin­cébe. Iddogáltak, énekel­tek és fejenként köszö- nömre elvittek a közös­ből egy-egy defnlzson bort. „Nyugalom embe­rek!” — intette a kishi- tűek“t és az ilyesmiben járatlanokat az elnök. „Megtérül ez. Hát nem gondoltok a tavaszi mű­trágya eloltásra? Mi- a jármű lyen jó lesz • nekünk majd akkor e néhány ember!” A kisebb fej- csóválókat pedig egysze­rűen leintette'. Értenek is azok a magas politi­kához! Aztán jött a vízügyis ember, s kapott egy üveg pálinkát a közös­ből. (Sose lehet tudni, hogy ez mikor térül meg vízben!) A biztosí­tó embere sem ment el üres kézzel. (Ha jön esetleg egy tavaszi jég­verés, majd megszolgál­ja az ajándékot) Aztán jöttek sorra a nagyon és csak kicsit „felül” levő emberek. Jött az állat- íorgalmis, a MÉH-es, be­toppant sűrűn az adó- ügyis ismerős, járatos volt ide még a megyei színház közönségszerve­zője is. (Az utóbbi szin­tén kapott ajándékot, mert egy rossz zárszám­adás -esetén milyen jó lesz egy jó szinieiő^dás. Sosem lehet tudni!) Bár súlyos költségek árán, de Haverszerző János meleg barátságot kötött egy képárus „ügy­nökkel”, egy cukorgyári emberrel, több átvevő­vel, néhány jó tollú új­ságíróval, egy körzeti állatorvossal, egy áram- szolgáltató vállalati el­lenőrrel, egy autókeres­kedelmi emberrel, (mi­lyen jól jön majd ő, ha a tagság személygépko­csik vásárlásába kezd) egy pincegazdasági szak­emberrel, két gépállo­mási igazgatóval, s így még vagy félszáz tsz-be járó emberrel... Haverszerző Jánost mindenkihez bonthatat­lan, szinte lírai barát­ság fűzte. S a baráti tá­bor egyre nőtt. Hiszen ilyen híre volt: „Bele­való fez-elnököt akarsz megismerni? - Menj el Haverszerző Jánoshoz. Az az ’ igazi! S jöttek újra az ismeretlenek, új beiratkozok Haverszeiv zo János szívébe. Már a tsz-ben nem is admi­nisztráltak mást, csak a barátokat. Részükre kü­lön főkönyvet állítottak fel, s neveik mellé azt is beírták, ki mire lesz jó, ha egyszer.., Teltek, múltak a hó­napok, s Haverszerző János, mint egy kincsei­hez ragaszkodó fösvény gyűjtögette a barátokat. Odahaza esténként a családjának felolvasást tartott, külön ízélgetve az ilyen „barát-ínyenc­ségeket”, mint járási előadó, főállatvásárló stb. Hanem egyszer csak beborult Haverszerző János felett az ég. A szövetkezetében — ki törődött eddig az ilyes­mivel — megbomlott a munkafegyelem, társa­dalmi munkásokkal kel­lett letörni a közös ten­gerit, felszedni a cukor­répát. Leromlott az ál­latállomány, összecso­mósodtak a bajok. Ha­verszerző János erről mit sem Hiszen minden nap két-három barát látogatta meg, akikkel jól eltöltötte a napokat. Csak hírből szerzett tudomást arról, hogy a tagság a zár- számadó közgyűlésen valamire készül. Hogy mire, az is ki­derült. Haverszerző Já­nos leváltására. Ször­nyűség! A vajszívű el­nököt kiebrudalták a tsz-ből! — Akkor Ha­verszerző János sorra felkereste a barátokat, akik könnyezve sajnál­koztak azon, hogy ma­napság a szövetkezeti demokráciát senki sem sértheti meg. S ha már így történt, akkor bele kell nyugodni a dolgok­ba. A keserűség világo­sította meg Haverszerző János elméjét, mert be­levillant ez a bölcses­ség: — Manapság nem elég csak a felsőbb szervek­kel jóban lenni, hanem jóban kell lenni a tag­sággal is... G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents