Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

1961. december 14, csütörtök S. oldal ^pekingi kacsák a tiszakceskel át mattén (Qeflrkloxfmyhtti Gycni életkép Simity bácsi nyugdíja egy újítás egy része „elveszett”. Az egyik dolgozó például még tavaly té­len új módszert alkalmazott a gömbfészek esztergálásában. Hó­napok múlva eszébe jutott, hogy beadja, de addigra a művezető új technológiai eljárásként be­vezette az egész műhelyben. Vita támadt, hogy kié az érdem és végül is elutasították az újító igényét. Az újítás tehát nem veszett ugyan el, de pénzt nem kapott érte senki — s újabb nem jön! Az sem hatott kedvezően az újító mozgalom terjedésére az üzemben, hogy az elbírálásra illetékes osztályokon hetekig el­feküdtek az akták. Emiatt nem­csak az. újítási díj kifizetése késett, hanem az újítás beveze­tése is. Egyik sem jelentett ösz­tönzést a dolgozók számára. Az üzem élén néhány hete új igazgató áll. Csenki László re­méli, hogy segítségével sikerül érvényt szerezni az október vé­gén tartott ankét határozatai­nak: megszervezhetik a műsza­ki és jogi tanácsadást, az osz­tályok pedig négy napon belül véleményezik a beadott újításo­kat. Mester László Jászszentlászló teljesítette baromfifelvásárlási tervét A gépkocsivezető hirtelen “ fékez. Az arcán csodál­kozás tükröződik, amint a kilo­méterórát nézi. — Mi az, már Tiszakécskén lennénk? Hiszen még legalább négy küoi.uZter! De akkor mit keresnek itt ezek az épületek? Érthető a csodálkozása: nem­régen — talán már túl is vol­tunk a naptári őszön —, ami­kor errefelé jártunk, ezen a részen nem állt egy épület sem, csak a fák meredeztek az ég­nek és a földben hagyott kuko­ricaszárakat zörgette a szél... Ennek alig több mint egy hónapja. Most pedig... De menjünk közelebb. Jobb­ról már hosszú kőépület áll, va­kolják. Távolabb szintén ha­sonló házféle látszik, itt közvet­len az út menti árok után pe­dig hosszú, keskeny faépületek sorakoznak. Az egyiken ácsok kop&csol- nak. — Mi sem hittük volna. Jól ment a munka. Az idő is ked­vezett — mondják szinte egy­öntetűen, s valamelyikük körbe mutat. — íme, ezek a százmé­teres hosszú színek lesznek a kínai kacsák szálláshelyei. Kínai kacsák? Mit kereshetnek ezek a tiszakécslcei országút mellett... Erre Petőfi Sándor elvtárstól, a Helvéciái Állami sáridnak és ezen felül közvet­lenül gondolunk a kecskemé­tiekre is. Tizenkétezer darab Készül a tetőzet — a kacsák szálláshelyére — az egyik száz méteres színre. kacsát összesen 25 ezer kilo­gramm súlyban juttatunk majd jövőre — bizonyos időközön­ként — a Rákóczi úti Állami Gazdaságok Botijába, amelyet — bizonyos vagyok abban — bőséges áruválasztékáért eddig is megkedveltek a városi embe­rek. — Igazgató élvtárs, az épülő telepen különös érdekességről beszélnek. Mégpedig kínai ka­csákról ... — Igen. Telepünkön pekingi váló a takarmányértékesítésül: és, ami a legfontosabb, rövid a hizlalási idejük. A telepet kü­lönben január 1-vel már mű­ködtetjük és a további bővíté­sek után 1963-ban már félmillió kacsa hizlalását tervezzük egy­millió kilogramm súlyban. Néhány nap múlva tehát pe­kingi, dán és magyar fehér ka­csafajták „vernek tanyát?’ Ti- szakécske közelében. Márkus János és Pásztor Zoltán Újabb 160 holdat öntöznek jövőre a solti Szikra Termelőszövetkezetben Két kút könnyíti majd meg a kacsák vízellátását. A kútfúrók már 20 méter mélységben jár­nak. Gazdaság igazgatójától kaptunk felvilágosítást. — Gazdaságunk részére ké­szül ez a nagy anyatelep. 1962- ben 260 ezer kacsát akarunk hizlalni. Négyszáznegyvenezer kilót adunk át az állami felvá­A solti Szikra Termelőszövet­kezet azzal a kéréssel fordult a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálko­dási Társulathoz, hogy készítsen számára 500 ezer forintos beru­házásának megfelelő öntözési tervet. A társulat főmérnöke a tervezést megoldotta, s az öntö­zőberendezés építésének mun­kája a közös gazdaság határá­ban elkezdődött. Jelenleg már az alagcsövek lefektetéséhez szükséges 350 méter hosszúságú árok készen van. A munka to­vább folytatódik, s ennek során mintegy 800 méter hosszúságú árkot és 16 aknagödröt ásnak. Ezt követően kerül sor az alag­csövek lefektetésére. A beruházással a jövő évben újabb 160 hold területet öntöz­nek a solti Szikra Termelőszö­vetkezetben. Hetenként Első pillantásra nem is tűnik kevésnek. A sok száz dolgozót foglalkoztató Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárá­ban azonban bizonyára több is tellene a munkások, műszakiak leleményességéből. Mégis, októ­berig ennyi se volt. Csenki László újítási előadó az év első kilenc hónapjában 35 újítást jegyzett be nyilvántartási köny­vébe. Októberben újítási hóna­pot tartottak, s ekkor tíz érke­zett. Így lett az átlag: hetenként egy. Mi hiányzik az üzemben az újítási mozgalom terjedéséhez? A lehetőségek, a szakértelem, vagy a propaganda? Csenki László szerint az a vé­lemény a gyárban, hogy „keve­set fizetnek érte, nem érdemes”. A műszakiak sem törik magu­kat, mert „ez munkaköri köte­lesség, külön díjazás nem jár érte”. Propagandát is csak az újítási hónap óta fejtenek ki. Plakátokat aggattak ki a mű­helyben, s amikor valaki újí­tást adott be, „szív küldit” ka­pott az üzemi hangos bemon­dón. Az említett szemléletnek tu­lajdonítható, hogy az újítások (Községi tudósítónk írja) Kö­zeledik az év vége, egész évi terveink, munkánk számbavéte­lének időszaka. Jászszentlászló lakói Is igyekeztek teljesíteni az állam iránti kötelezettségüket. A község termelőszövetkezetei ez évben összesen 96 mázsa ba­romfi átadására szerződtek, s ennek a kötelezettségüknek e hónap 9-ig teljes egészében ele­get tettek. Ugyancsak 100 szá­ISMERKEDIK A QYARRAL Simity bácsi a Ba­jai Ruhaüzem rak­tári munkása a jö­vő év elején éri el a nyugdíjkorhatárt. Már jó előre jelent­kezett az üzem szak- szervezeti irodájá­ban, ahol külön tár­sadalmi bizottság foglalkozik a nyug­díjügyek intézésével. Szükség is volt er­re, mert sokszor hosszú hetekbe te­lik, amíg meg tud­ják szerezni évekre visszamenőleg a kü­lönböző helyeken töltött szolgálati idők igazolását A bizottság sok után­járástól, levelezés­től, kilincseléstől menti fel a nyugdíj­ba készülőket. Simity bácsi nyug­díjelőkészítő dosz- sziéja egy külön ta­nulmány. Az első írásos emlék 1929- ből a dr. Dely cég­től származik, majd pedig a Schön és Bajai cég bejegyzé­se látható munka­könyvében. Jellem­ző, hogy az előbb említett két cég 1929-től 1944-ig pon­tosan háromszáz- harmincsaor jelen­tette ki és be Si­mity bácsit az ak­kori OTI-nál. Bizonyára sokan emlékeznek még azokra a régi trük­kökre, amikor egyes munkaadók állan­dóan ki-be jelent- gették az alkal­mazottaikat, azért hogy ne kelljen já­rulékot fizetniök. Ellenőrzéskor pedig a be nem jelentett munkást sürgősen kiküldték a városba, azaz „eltűntették” az OTI-él.l enőröik szeme elől, mit sem törődve alkalmazot- tuk érdekével. Simity bácsi vas­kos iratanyagát la­pozgatva Veréb Jó- zsefné a Ruhaüzem szakszervezeti ad­minisztrátora el­mondta, hogy a nyugdijelőkészítő bi­zottság rövid műkö­dése alatt nyolc dol­gozó nyugdíját ké­szítette elő sikere­sen, egy esetben pe­dig peres eljárás so­rán ismertette el Absity Paulina ta­karítónő igényjogo­sultságát. Simity Antal ügye is egyenesbe került. A hosszú munkás­éveik után majd pon­tosan kapja kézhez jól megérdemelt el­ső nyugdíját. Tári Sándor Friss diplomáján nemrég szá­radt meg a tinta, az egyetemen eltöltött évek még élénken él­nek emlékezetében, miközben ismerkedik a gyárral, az embe­rekkel, az üzemi élettel. A csendes, halkszavú Molnár László gépészmérnök, aki a Re­szelőgyár Kecskeméti Gyáregy­ségében dolgozik, mint a TMK műhely vezetője befejezve egye­temi tanulmányait, hazajött Kecskemétre. Vonattal jár be szüleitől, Világoshegyről. Huszonegy dolgozó irányítá­sa. munkával való ellátása ne­hezedik vállára. Ezt a felada­tát, mint a példák mutatják jól teljesíti. A TMK-műhelyben az ütemtervnek megfelelően újít­ják fel a gépparkot, havi gép­javítási tervük eléri a 120 ezer forintot. S ami nagy szó: a TMK hibájából eddig még nem volt üzemzavar. Az ifjú mérnök jól érzi ma­gát munkahelyén és részt kér a közéletből is. Mint a KISZ-ve- zetőség tagja a szakszervezeti tagok politikai oktatását vállal­ta el. Játék más életével Voltak, akik méltatlankodva mondták: — Ezt a sajtónak is meg kell írni... Mások úgy vé­lekedtek: — Elég baj az ne­künk ... Miről van szó? — kér­deztem a Bajai Gyapjúszövet­gyár felháborodott dolgozóitól. Nem kérették magukat, hanem azon nyomban beszélni kezdtek. November 18-án délelőtt Ac­kerman Imre és Süvegi János az üzem laza festőkádjába kéz­zel rakták be az anyagot. A kádban 80 fokos szappanos víz volt. Ez időben ment el mellet­tük Mecseki Miklós. Megállítot­ták, s azt mondták: — Pajtás segíts megtaposni. A segítőkészségéről jól ismert, szorgalmas munkás abban a tu­datban, hogy a kád tele vau anyaggal, lelment a kádra és beleugrott. A következő pilla­natban a íorróvíz megégette, felkiáltott, majd igyekezett ki­jönni. Mire segítséggel kikászá­lódott a kádból, csípőjétől lefe­lé a forróvíz megégette testét. — Borzalmas volt látni — emlékeznek vissza a szemtanúk, miközben ezt ismétlik: — Szi­gorúan meg kell büntetni őket, mert más életével játszottak... A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának munkavédelmi fel­ügyelője is kivizsgálta az ügyet. Jegyzőkönyvében többek között ezt írja: „Mivel tudatos csele­kedettel állunk szemben, ez fo­kozottan veti fel a felelősség kérdését. Figyelembe véve a sé­rülés súlyosságát, valamint az elkövetett cselekmény társadal­milag rendkívül káros hatását, ez ügyben a végső szót az ille­tékes szervek mondják ki.” zalékra teljesítették a közséf felvásárlási tervét is. A barom­fifelvásárlási tervet az év vé­géig 120 százalékra túlteljesítik. Egyébként az adóbevételi ter­vet is száz százalékra teljesítet­te a község. és magyar fehér, dán és pekingi fehér hibridfajtákat nevelünk. Ezek gyorsan szaporodnak, ki­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents