Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-14 / 294. szám
1961. december 14, csütörtök S. oldal ^pekingi kacsák a tiszakceskel át mattén (Qeflrkloxfmyhtti Gycni életkép Simity bácsi nyugdíja egy újítás egy része „elveszett”. Az egyik dolgozó például még tavaly télen új módszert alkalmazott a gömbfészek esztergálásában. Hónapok múlva eszébe jutott, hogy beadja, de addigra a művezető új technológiai eljárásként bevezette az egész műhelyben. Vita támadt, hogy kié az érdem és végül is elutasították az újító igényét. Az újítás tehát nem veszett ugyan el, de pénzt nem kapott érte senki — s újabb nem jön! Az sem hatott kedvezően az újító mozgalom terjedésére az üzemben, hogy az elbírálásra illetékes osztályokon hetekig elfeküdtek az akták. Emiatt nemcsak az. újítási díj kifizetése késett, hanem az újítás bevezetése is. Egyik sem jelentett ösztönzést a dolgozók számára. Az üzem élén néhány hete új igazgató áll. Csenki László reméli, hogy segítségével sikerül érvényt szerezni az október végén tartott ankét határozatainak: megszervezhetik a műszaki és jogi tanácsadást, az osztályok pedig négy napon belül véleményezik a beadott újításokat. Mester László Jászszentlászló teljesítette baromfifelvásárlási tervét A gépkocsivezető hirtelen “ fékez. Az arcán csodálkozás tükröződik, amint a kilométerórát nézi. — Mi az, már Tiszakécskén lennénk? Hiszen még legalább négy küoi.uZter! De akkor mit keresnek itt ezek az épületek? Érthető a csodálkozása: nemrégen — talán már túl is voltunk a naptári őszön —, amikor errefelé jártunk, ezen a részen nem állt egy épület sem, csak a fák meredeztek az égnek és a földben hagyott kukoricaszárakat zörgette a szél... Ennek alig több mint egy hónapja. Most pedig... De menjünk közelebb. Jobbról már hosszú kőépület áll, vakolják. Távolabb szintén hasonló házféle látszik, itt közvetlen az út menti árok után pedig hosszú, keskeny faépületek sorakoznak. Az egyiken ácsok kop&csol- nak. — Mi sem hittük volna. Jól ment a munka. Az idő is kedvezett — mondják szinte egyöntetűen, s valamelyikük körbe mutat. — íme, ezek a százméteres hosszú színek lesznek a kínai kacsák szálláshelyei. Kínai kacsák? Mit kereshetnek ezek a tiszakécslcei országút mellett... Erre Petőfi Sándor elvtárstól, a Helvéciái Állami sáridnak és ezen felül közvetlenül gondolunk a kecskemétiekre is. Tizenkétezer darab Készül a tetőzet — a kacsák szálláshelyére — az egyik száz méteres színre. kacsát összesen 25 ezer kilogramm súlyban juttatunk majd jövőre — bizonyos időközönként — a Rákóczi úti Állami Gazdaságok Botijába, amelyet — bizonyos vagyok abban — bőséges áruválasztékáért eddig is megkedveltek a városi emberek. — Igazgató élvtárs, az épülő telepen különös érdekességről beszélnek. Mégpedig kínai kacsákról ... — Igen. Telepünkön pekingi váló a takarmányértékesítésül: és, ami a legfontosabb, rövid a hizlalási idejük. A telepet különben január 1-vel már működtetjük és a további bővítések után 1963-ban már félmillió kacsa hizlalását tervezzük egymillió kilogramm súlyban. Néhány nap múlva tehát pekingi, dán és magyar fehér kacsafajták „vernek tanyát?’ Ti- szakécske közelében. Márkus János és Pásztor Zoltán Újabb 160 holdat öntöznek jövőre a solti Szikra Termelőszövetkezetben Két kút könnyíti majd meg a kacsák vízellátását. A kútfúrók már 20 méter mélységben járnak. Gazdaság igazgatójától kaptunk felvilágosítást. — Gazdaságunk részére készül ez a nagy anyatelep. 1962- ben 260 ezer kacsát akarunk hizlalni. Négyszáznegyvenezer kilót adunk át az állami felváA solti Szikra Termelőszövetkezet azzal a kéréssel fordult a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulathoz, hogy készítsen számára 500 ezer forintos beruházásának megfelelő öntözési tervet. A társulat főmérnöke a tervezést megoldotta, s az öntözőberendezés építésének munkája a közös gazdaság határában elkezdődött. Jelenleg már az alagcsövek lefektetéséhez szükséges 350 méter hosszúságú árok készen van. A munka tovább folytatódik, s ennek során mintegy 800 méter hosszúságú árkot és 16 aknagödröt ásnak. Ezt követően kerül sor az alagcsövek lefektetésére. A beruházással a jövő évben újabb 160 hold területet öntöznek a solti Szikra Termelőszövetkezetben. Hetenként Első pillantásra nem is tűnik kevésnek. A sok száz dolgozót foglalkoztató Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában azonban bizonyára több is tellene a munkások, műszakiak leleményességéből. Mégis, októberig ennyi se volt. Csenki László újítási előadó az év első kilenc hónapjában 35 újítást jegyzett be nyilvántartási könyvébe. Októberben újítási hónapot tartottak, s ekkor tíz érkezett. Így lett az átlag: hetenként egy. Mi hiányzik az üzemben az újítási mozgalom terjedéséhez? A lehetőségek, a szakértelem, vagy a propaganda? Csenki László szerint az a vélemény a gyárban, hogy „keveset fizetnek érte, nem érdemes”. A műszakiak sem törik magukat, mert „ez munkaköri kötelesség, külön díjazás nem jár érte”. Propagandát is csak az újítási hónap óta fejtenek ki. Plakátokat aggattak ki a műhelyben, s amikor valaki újítást adott be, „szív küldit” kapott az üzemi hangos bemondón. Az említett szemléletnek tulajdonítható, hogy az újítások (Községi tudósítónk írja) Közeledik az év vége, egész évi terveink, munkánk számbavételének időszaka. Jászszentlászló lakói Is igyekeztek teljesíteni az állam iránti kötelezettségüket. A község termelőszövetkezetei ez évben összesen 96 mázsa baromfi átadására szerződtek, s ennek a kötelezettségüknek e hónap 9-ig teljes egészében eleget tettek. Ugyancsak 100 száISMERKEDIK A QYARRAL Simity bácsi a Bajai Ruhaüzem raktári munkása a jövő év elején éri el a nyugdíjkorhatárt. Már jó előre jelentkezett az üzem szak- szervezeti irodájában, ahol külön társadalmi bizottság foglalkozik a nyugdíjügyek intézésével. Szükség is volt erre, mert sokszor hosszú hetekbe telik, amíg meg tudják szerezni évekre visszamenőleg a különböző helyeken töltött szolgálati idők igazolását A bizottság sok utánjárástól, levelezéstől, kilincseléstől menti fel a nyugdíjba készülőket. Simity bácsi nyugdíjelőkészítő dosz- sziéja egy külön tanulmány. Az első írásos emlék 1929- ből a dr. Dely cégtől származik, majd pedig a Schön és Bajai cég bejegyzése látható munkakönyvében. Jellemző, hogy az előbb említett két cég 1929-től 1944-ig pontosan háromszáz- harmincsaor jelentette ki és be Simity bácsit az akkori OTI-nál. Bizonyára sokan emlékeznek még azokra a régi trükkökre, amikor egyes munkaadók állandóan ki-be jelent- gették az alkalmazottaikat, azért hogy ne kelljen járulékot fizetniök. Ellenőrzéskor pedig a be nem jelentett munkást sürgősen kiküldték a városba, azaz „eltűntették” az OTI-él.l enőröik szeme elől, mit sem törődve alkalmazot- tuk érdekével. Simity bácsi vaskos iratanyagát lapozgatva Veréb Jó- zsefné a Ruhaüzem szakszervezeti adminisztrátora elmondta, hogy a nyugdijelőkészítő bizottság rövid működése alatt nyolc dolgozó nyugdíját készítette elő sikeresen, egy esetben pedig peres eljárás során ismertette el Absity Paulina takarítónő igényjogosultságát. Simity Antal ügye is egyenesbe került. A hosszú munkáséveik után majd pontosan kapja kézhez jól megérdemelt első nyugdíját. Tári Sándor Friss diplomáján nemrég száradt meg a tinta, az egyetemen eltöltött évek még élénken élnek emlékezetében, miközben ismerkedik a gyárral, az emberekkel, az üzemi élettel. A csendes, halkszavú Molnár László gépészmérnök, aki a Reszelőgyár Kecskeméti Gyáregységében dolgozik, mint a TMK műhely vezetője befejezve egyetemi tanulmányait, hazajött Kecskemétre. Vonattal jár be szüleitől, Világoshegyről. Huszonegy dolgozó irányítása. munkával való ellátása nehezedik vállára. Ezt a feladatát, mint a példák mutatják jól teljesíti. A TMK-műhelyben az ütemtervnek megfelelően újítják fel a gépparkot, havi gépjavítási tervük eléri a 120 ezer forintot. S ami nagy szó: a TMK hibájából eddig még nem volt üzemzavar. Az ifjú mérnök jól érzi magát munkahelyén és részt kér a közéletből is. Mint a KISZ-ve- zetőség tagja a szakszervezeti tagok politikai oktatását vállalta el. Játék más életével Voltak, akik méltatlankodva mondták: — Ezt a sajtónak is meg kell írni... Mások úgy vélekedtek: — Elég baj az nekünk ... Miről van szó? — kérdeztem a Bajai Gyapjúszövetgyár felháborodott dolgozóitól. Nem kérették magukat, hanem azon nyomban beszélni kezdtek. November 18-án délelőtt Ackerman Imre és Süvegi János az üzem laza festőkádjába kézzel rakták be az anyagot. A kádban 80 fokos szappanos víz volt. Ez időben ment el mellettük Mecseki Miklós. Megállították, s azt mondták: — Pajtás segíts megtaposni. A segítőkészségéről jól ismert, szorgalmas munkás abban a tudatban, hogy a kád tele vau anyaggal, lelment a kádra és beleugrott. A következő pillanatban a íorróvíz megégette, felkiáltott, majd igyekezett kijönni. Mire segítséggel kikászálódott a kádból, csípőjétől lefelé a forróvíz megégette testét. — Borzalmas volt látni — emlékeznek vissza a szemtanúk, miközben ezt ismétlik: — Szigorúan meg kell büntetni őket, mert más életével játszottak... A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője is kivizsgálta az ügyet. Jegyzőkönyvében többek között ezt írja: „Mivel tudatos cselekedettel állunk szemben, ez fokozottan veti fel a felelősség kérdését. Figyelembe véve a sérülés súlyosságát, valamint az elkövetett cselekmény társadalmilag rendkívül káros hatását, ez ügyben a végső szót az illetékes szervek mondják ki.” zalékra teljesítették a közséf felvásárlási tervét is. A baromfifelvásárlási tervet az év végéig 120 százalékra túlteljesítik. Egyébként az adóbevételi tervet is száz százalékra teljesítette a község. és magyar fehér, dán és pekingi fehér hibridfajtákat nevelünk. Ezek gyorsan szaporodnak, ki