Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-13 / 293. szám
4. oldal ■061. december 13, szerd ANEGTEDIK Szimonov-dráma ősbemutatója Kecskeméten Konsztantyin Szimonov Szertár a Alig egy éve kifogásoltuk azt a szükség-iskolát amelyet egy volt magtárépület átalakításával még 1949-ben létesítettek a kiskunfélegyházi Dózsa Tsz köz- r htjában. Ez az iskola akkoriban nagy haladást jelentett a régebbi állapotokhoz lcépest, hiszen a volt cselédek és béresek gyermekei már itt tanulhatták az írást és az olvasást A tizenkét évvel ezelőtt épült szükség-iskolának ma már nyoma sincs a szövetkezetben. Helyette egy sokablakos, napfényes, egészséges körülményeket biztosító új iskola létesült. Kor] tanyán szerű felszerelései között ott látjuk a nem is olyan régen még a városi iskolák szertáraiból is hiányzó fizikai, kémiai, biológiai szemléltető és kísérleti eszközöket is. Látogatásunk során érdeklődéssel tanulmányoztuk az oktatáshoz nélkülözhetetlen kőzet-gyűjteményt, amelynek anyagát Somorjai Sándor vezető-tanító, az ország különböző tájairól gyűjtött össze szemléltetés céljára. Ennek a figyelemre méltó magánkezdeményezésneki amit más iskolákban is követhetnének, az ott tanuló gyerekek látják majd hasznát. T. M. Télapó nem elég modern ? A karácsony közel .idtével Londonban az üzlettulajdonosok között úgy látszik, valóságos kampány indult — télapó ellen. Sokan úgy vélekednek, hogy télapó alakja már nem elég korszerű, a gyermekek »úgy sern veszik komolyan*«. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a hagyományos télapók helyett ragyogó görlöket alkalmaznak a karácsonyi áruk propagálására. Azt remélik, hogy ezzel nemcsak a gyermekeknél, hanem — a papáknál is nagyobb sikert lehet aratni. színműveiben régóta keresi azokat a közös vonásokat, amelyek a világ minden táján egyformán jellemzik a társadalmi haladás barátait, a nép, az emberiség érdekeiért harcolni tudókat. Szívesen bogozza azokat a szálakat, melyek országhatárokon túl kötik össze annak a hatalmas tábornak a tagjait, akik világosan vagy kevésbé világosan, ösztönösen vagy tudatosan látják, hogy a monopolkapitaliz- mus, az imperializmus ideológiája és életformája halálra van ítélve. A felelősségvállalás kötelessége és a töke előtti hajbókolás csábító előnyei közötti konfliktus, a helytállás szükség- szerűségének hangsúlyozása, ez kapott hangot Szimonov egy másik jól ismert művében, az Orosz kérdés-ben is. Most A negyedik, a Kecskeméten Moszkvával egy időben, bemutatott új Szimonov dráma is újságírót választott főhősének. Hiszen az „írástudók felelőssége” a közvélemény irányításának, alakításának, felelőssége könnyen általánosítható. A negyedik világosan meg is mutatja, hogy nem csak az újságírói felelősség konfliktusainak felsorakoztatásáról van szó. Olyan mozzanatokat mutat meg a főhős sorsának felelevenítése közben, melyek szinte szükségszerűen alakítják a nem eléggé kemény gerincű amerikai kispolgárt, a tőke fenntartásnél- küli kiszolgálójává. Azok a hangok, melyek a lelkiismeret szavát csitítják, az átlag amerikai polgárban nagyon is világosan csendülnek lei Szimonov művéből. A felelősségvállalás számonkérésének szigorúsága, mely az egész dráma alaphangját adja, szerencsés módon találta meg formáját abban az irracionálisnak látszó, de lényegében nagyon is racionális keretben, mely a mű első két szakaszát adja. Az Újságíró találkozik egy rég látott barátjával, egykori harcostársával, aki bár tudja, hogy a főhős, az egykori Franco ellenes erőkkel szimpatizáló fiatal újságíró azóta százszorosán megtagadta múltját, mégis, felfed előtte egy szigorúan katonai titkot, mely ha megvalósul, magában hordozhatja egy egész világot lángba borító háborúnak a lehetőségét. A barát ezt tudtára is adja a hősnek. Kéri, leplezze le a béke elleni merényletnek a tervét, a Szovjetunió feletti kémrepülés szándékát, hogy elvegye a kedvét a lelkiismeretlen politikai hazárdjátéktól azoknak a névtelen illetékeseknek, akik az amerikai hadügyminisztérium épülettömbjében ilyen módon akarják a háborúnak prédául odadobni az egész emberiség jövőjét. A drámát indító konfliktus nagyon is mai. Konkrétsága még hitelesebbé tesz minden akciót, minden jelenetet, melyet a dráma félsorakoztat. Ez a konkrétság azonban az általános politikai következtetések levonására is magában hordja a lehetőséget. A békeél- lenes merényleteknek csak az egyik formáját mutatja meg, de arra is utal nagyon művészi eszközökkel, hogy az imperializmus tarsolyában millió változatát hordja az ilyenfajta ösz- szeesk ü vésőknek. A modem drámaszerkesztés Járt útja, gyakran választott módszere szerint a magashőfokú indítás lehetőségeit felhasználva gombolyítja visszafelé Szimonov a jobbra tolódott és erkölcsileg régi önmagával konfliktusba került újságíró életútját. A három bajtárs, akivel a koncentrációs táborból együtt szökött volna az újságíró — a negyedik: a szabadulás pillanataiban meghalt. Az ő életük áldozata tette lehetővé számára, bogy megszabaduljon a fasizmus poklából akkor, a háború végső óráiban. A három bajtárs a lelki ismeret ítélőszéke elé idézi az önmagával vívódó újságírót, a tőke bértollnokát. Az első és második rész lényegében annak a lelki vívódásnak időtlenné tágított pillanatait idézi, mely a nagy titok birtokában dúl a főszereplő lelkében: vajon meg- tegye-e a döntő lépést, leleplezze-e a hidegháború mestereinek provokációs készülődését, s ezzel szakítson jelenlegi anyagi jólétével, karrierjével, vagy pedig hallgasson, s rohanjon tovább az élembertelenedés mélységes szakadékja felé! A halála után megidézett három baj társ mélységesen emberi alakja teszi különösen széppé és nemessé az első két felvonást, melyben minden akciószegénysége, látszólagos ese- ménytelensége ellenére is világok és világnézetek ütköznek össze. Az összeütközés megmutatja, hogy semmit sem érő a polgári humanizmus. Ennek a lobogóját egyedül az emberiség igazi jogaiért harcolni akarók tudják magasra emelni. A képzeletbeli tárgyaláson idézőt kapnak a megjelenésre mindazok, akik tanúi voltak az egykor haladó gondolkodású újságíró züllésének, a jobbra tolódás egy- egy jelentőségteüjesebb pillanatának. A belső, lelki történések mélységesen egyszerű, érzelmekben is gazdag felvázolása, részletekbe menő boncolgatása ez teszi hallatlanul izgalmassá a drámát. Csakhogy az ilyen drámaszerkesztési mód elengedhetetlenül egybe van kötve egy nagyon határozottan és világosan megformált színészi alakítással azzal, hogy a főhős, melynek leikéből a színpadra kivetí- tődik a múlt, a vívódás egy-egy részlete, bírja is viselni a középpontba kerülésnek a terhét, a ráirányuló reflektorok vakító fényét. Mezey Lajos alaikításában általában megtalálhatók azok a lehetőségek, melyék valóban nagy színészi teljesítménnyé tehetnék játékát Mezey azonban kissé idegenül mozog az egyébként «U — Hanem Jó lesz lesni az óramutatót! — figyelmeztette Gézát Imre bácsi. — Egy óra múlva jönniük kell. A nyilasok küldeményeinek átvételére már minden előkészület megtörtént A külügyminiszter titkára ugyanis jelezte, hogy délután két órára jelentős élelmiszerszállítmány érkezik a spanyol követségre, a spanyol kolónia részére. Este nyolc órára pedig egy másik küldemény. Báró Kemény állta a szavát. A jelzett időpontban egy megrakott autó fordult be a követség kapuján. Egy nyilas karszalagos hivatalnok szállt ki a sofőr mellől. Személyesen Rodriguez sietett üdvözlésére. — Kitartás! — üdvözölte Rod- riguezt a nyilas hivatalnok. — Az ügyvivő úr? Igen? Kérem tisztelettel, utasítást kaptam ennek a szállítmánynak átadására. — Igen, várakoztunk rá, embereim, vannak itten, fogják lerakni. A nyilas elmosolyodott". — Milyen jól tud magyarul az ügyvivő úr, tisztelettel... — Ó, csak kicsike tanultam... — hárította el az elismerést Rodriguez. — Asi pues ... (tehát ...) Intésére nyolc jól megtermett alkatára szabott szerepben. Nem tud megfelelően válogatni a rendelkezésre álló színészi eszközök között. Éppen a legdöntőbb pillanatokban menthetetlenül elhalványult saját alakjának, saját szerepének sugárzása, s csak sápadt visszfény teszi egyszer-egyszer kivehetővé a főhős egyéniségének, vívódásának körvonalait. Ez az oka annak, hogy — bár ehhez az író is hozzásegíti egy kissé — a szerep jelentőségét csökkenti, főhősből mellókszereolővé halványodik. Az egyenetlen színészi teljesítmény az oka annak, hogy itt-ott felbomlik a színpadi egyensúly, statikussá válik a kép, mert nem hallani a főhős jelenlétét olyan erővel, mint kellene. A rendezés egységes stílusra törekszik, hűen követi a Szrmanov által választott drá- maszerkesztési logika törvényeit, szinte még a szükséges mozgásokat is igyekszik letompítani a színpadon, hogy ne zavarja, ne nyomja el ennek a lélektani drámának bensőségesebb, halkabb hangjait. Ezzel a törekvéssel azonban — s nem utolsó sorban a Borosa István által egyébként tehetségesen, szépen tervezett térszínpad adta lehetőségeikkel teljes mértékben nem számolva — itt-ott, szinte oratóriumszem mozdulatlansággal állította meg a szereplőket. Pedig éppen a legmozgékonyabb eleme ennek a drámának az idő. Az a száguldás, amely évtizedek távlatait tudja pillanatok alatt legyőzni, a mát elegyíteni tudja a régmúlttal, a mostot a valamikorral és a majddal. Az előadás — Udvaros Béla ízlésesen szép, bár érzésünk szerint néhol indokolatlanul tompított hangú rendezése nagy élménnyé teszi az előadást hiányosságai, ellentmondásai ellenére. A rendezés különösen azokban a pillanatokban mutatja meg oroszlánkörmeit, amikor a három rég meghalt barátot idézi a színpadra. Az ő alakjaik töretlen fényben világítanak. Major Pál a másodpilóta szerepében különösen plasztikus mai figurát visz a színpadra. Erőltetett „amerikanizálás” nélkül ember sereglett a rakományhoz. Rodriguez szívélyesen magyarázta a nyilas kísérőnek: — Ezek vannak spanyol kolónia emberei. Nem tudják magyarul ... Erélyes szóval kezdte aztán nógatni az ő spanyoljait, akik remekül játszották betanult szerepüket. — Empecemos, empecemos! Habeis de cumplir vuestre taba- jo a conciencia! Az emberek helyeslőén mormogtak, és nekiveselkedtek a rakodásnak. Hiszen az ügyvivő úr így biztatta őket ékes anyanyelvükön: „Kezdjük, kezdjük! Lelkiismeretesen kell elvégez- neteket a munkátokat!” A teherautóról tömött zsákok, ládák, bálák kerültek le. Rodriguez spanyoljai bámulatos könnyedséggel kapták vállukra a zsákokat, gyakorlott fogásokkal emelték fel a nehéz ládákat és bálákat A nyilasnak elállt szem-szája, látván, hogy milyen villámgyorsan dolgoznak. A teherautó belsejéből aztán még sok minden előkerült. Két vashordát görgettek le a kétszálú lajtorján, majd hatalmas oldal szalonnákat cipeltek le a munkások. Egy ponyvába csavarva, mintegy harminc jókora füstölt sonka, és ugyanannyi füstölt oldalas várt kirakásra. Géza meglepetéssel nézte mutatja fel ennék a derék, felelősségteljes embernek az arculatát, aki felháborodik a hamisságon és követeli az igazi humanizmus, az igazi becsületesség, a felelősséget vállalni tudó erkölcs érvényesülésót. Rendkívül rokonszenves Perlaky István és Pathó István is, mint ahogy jók a tanúként megidézett, a főhős múltjának részeit képező alakok megformálása közben Jánoky Sándor, Gyulai Antal, Simon György. Fekete Tibor, Karizs Béla is. Dévay Kamilla az első jelenetekben valami erőltetett, hangvételt kényszerít magára, a dráma végső jeleneteiben azonban megtalálja a megfelelő hangot és árnyalatot. Jó Zilahy Hédi, Szokoly Gyula is és általában. gyengeségeivel együtt a szállítmányt, de úgy tett, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga volna. A nyilas minden tételt kipipált egy leltári íven, s közben megjegyezte: — Mindjárt itt lesz a kővetkező szállítmány. Huszonöt mázsa burgonya. De azt külön kocsi hozza. Rodriguez könnyedén bólintott, mint aki tudja. Pedig még csak nem is sejtette, hogy a báró ilyen bőkezű lesz. Alig várta, hogy megtudja, mi van a ládákban és a bálákban, jól lehet — számolta ki gyorsan —, a liszt, a bab, a borsó, a szalonna és a füstölt hús, amely szemmel is látható volt, önmagában is hosszú időre biztonságot nyújt nekik. A hatalmas teherautó rakománya fél óra alatt úgy eltűnt, mintha csupán néhány maréknyi lett volna. Rodriguez azon tűnődött, hová tegyék a burgonyát? Hiszen ara nem is számítottak. Bánhídi, a nyúlánk, szőke fogorvos, akit Rodriguez jó előre betanított szerepére, s főképpen egy spanyol mondatra, most, hogy a csoport végzett, leemelte a sapkáját az ügyvivő előtt és jelentette: — Senor Rodriguez, hemos cumplide el plan. (Rodriguez úr, teljesítettük a tervet.) A nyilas az ügyvivő elé terítette a leltári ívet. Rodriguez aláírta. Ebben a pillanatban egy másik teherkocsi érkezett a követség elé. Az első teherkocsi kitárolt a házból, a másik beállt. Az emberek felugráltak rá és tíz perc alatt ledurták a burgonyát a fal tövébe. érezni lehet az igaza színészi munka szívdobogását az egész együttes játékában. Látszik, hogy ez az előadás a legkisebb szerep hordozójának is igazán szívügye volt. Szimonov drámája az emberi tisztaság és nemesség idézésének, hívogatásának gazdag árnyalatú kantátája sikerre számíthat Kecskeméten. Ez a színház hagyománnyá tette a modem színpadi hang felelevenítését, a mának szóló irodalom pártfogolását. Ez alkalommal nemesveretű, izgalmasan mai szovjet művet vitt a közönség elé, s ez a színpadravitel túlmutat egy ősbemutató szenzációján, nem kevesebb, mint az ember nevelésének magasszín- vonalú művészi vállalása. Csáky Lajos — Akarom nem tartóztatni a testvéreket — magyarázta a nyilasnak Rodriguez — burgonya majd aztán fogjuk hordani pincébe! Az ügyvivő a burgonya átvételét is aláírásával igazolta, a nyilas hivatalnok pedig a leg- szívélyesebben elbúcsúzott Rod- rigueztől. A teherkocsik elmentek. A „spanyolok” széles jó kedvvel integettek a távozók után. Kitűnő hangulatban hordták be a burgonyát a felsővilla pincéjébe Gulyás bácsi szakszerű irányítása mellett. Az öreg nem tudott hová lenni az örömtől. Hiszen a készlet, amelyet a báró intézkedésére a nyilasok küldtek nekik, roppant nagy érték volt. Hát még, amikor a ládákat is kibontották! Válogatott konzervfélék voltak azokban* szinte kifogyhatatlannak tetsző mennyiségben. A bálákban pedig sok szárított gyümölcs, fűszerfélék, dohány és még sok minden. Gulyás bácsi lelkesen fedezett fel minden egyes finom portékát. Este nyolc órakor egy újabb teherkocsi fordult be a spanyol követség kapuján. Hat fegyveres nyilas pártszolgálatos ugrott le a kocsiról. Vezetőjük Rodriguez ügyvivő urat kereste, majd szabályszerű jelentést tett neki. — Megköszönöm... rakja csak ezeket kérem ide, embereim majd fogják aztán helyére vinni mindent Jókora ládákat rámoltak le a kocsiról a nyilasok. Ezekben a narabellumok voltak. Aztán a lőszerek, s a kézigránáttal megrakott ládák következtek. (Folytatása következik.! R ETTENTŐ írta: Wlfr Horváth József J ICODRIGUEZ
