Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-13 / 293. szám

4. oldal ■061. december 13, szerd ANEGTEDIK Szimonov-dráma ősbemutatója Kecskeméten Konsztantyin Szimonov Szertár a Alig egy éve kifogásoltuk azt a szükség-iskolát amelyet egy volt magtárépület átalakításával még 1949-ben létesítettek a kis­kunfélegyházi Dózsa Tsz köz- r htjában. Ez az iskola akkori­ban nagy haladást jelentett a régebbi állapotokhoz lcépest, hi­szen a volt cselédek és béresek gyermekei már itt tanulhatták az írást és az olvasást A tizenkét évvel ezelőtt épült szükség-iskolának ma már nyo­ma sincs a szövetkezetben. He­lyette egy sokablakos, napfé­nyes, egészséges körülményeket biztosító új iskola létesült. Kor­] tanyán szerű felszerelései között ott lát­juk a nem is olyan régen még a városi iskolák szertáraiból is hiányzó fizikai, kémiai, bioló­giai szemléltető és kísérleti esz­közöket is. Látogatásunk során érdeklődéssel tanulmányoztuk az oktatáshoz nélkülözhetetlen kő­zet-gyűjteményt, amelynek anya­gát Somorjai Sándor vezető-ta­nító, az ország különböző tájai­ról gyűjtött össze szemléltetés céljára. Ennek a figyelemre méltó magánkezdeményezésneki amit más iskolákban is követ­hetnének, az ott tanuló gyere­kek látják majd hasznát. T. M. Télapó nem elég modern ? A karácsony közel .idtével Londonban az üzlettulajdonosok között úgy látszik, valóságos kampány indult — télapó ellen. Sokan úgy vélekednek, hogy télapó alakja már nem elég korszerű, a gyermekek »úgy sern veszik komolyan*«. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a hagyo­mányos télapók helyett ragyogó görlöket alkalmaznak a kará­csonyi áruk propagálására. Azt remélik, hogy ezzel nemcsak a gyermekeknél, hanem — a pa­páknál is nagyobb sikert lehet aratni. színműveiben régóta keresi azo­kat a közös vonásokat, amelyek a világ minden táján egyformán jellemzik a társadalmi haladás barátait, a nép, az emberiség érdekeiért harcolni tudókat. Szí­vesen bogozza azokat a szála­kat, melyek országhatárokon túl kötik össze annak a hatalmas tábornak a tagjait, akik világo­san vagy kevésbé világosan, ösztönösen vagy tudatosan lát­ják, hogy a monopolkapitaliz- mus, az imperializmus ideoló­giája és életformája halálra van ítélve. A felelősségvállalás kö­telessége és a töke előtti hajbó­kolás csábító előnyei közötti konfliktus, a helytállás szükség- szerűségének hangsúlyozása, ez kapott hangot Szimonov egy má­sik jól ismert művében, az Orosz kérdés-ben is. Most A negyedik, a Kecskeméten Moszkvával egy időben, bemutatott új Szimonov dráma is újságírót választott fő­hősének. Hiszen az „írástudók felelőssége” a közvélemény irá­nyításának, alakításának, fele­lőssége könnyen általánosítható. A negyedik világosan meg is mutatja, hogy nem csak az új­ságírói felelősség konfliktusai­nak felsorakoztatásáról van szó. Olyan mozzanatokat mutat meg a főhős sorsának feleleve­nítése közben, melyek szinte szükségszerűen alakítják a nem eléggé kemény gerincű amerikai kispolgárt, a tőke fenntartásnél- küli kiszolgálójává. Azok a han­gok, melyek a lelkiismeret sza­vát csitítják, az átlag amerikai polgárban nagyon is világosan csendülnek lei Szimonov művé­ből. A felelősségvállalás szá­monkérésének szigorúsága, mely az egész dráma alaphangját ad­ja, szerencsés módon találta meg formáját abban az irracio­nálisnak látszó, de lényegében nagyon is racionális keretben, mely a mű első két szakaszát adja. Az Újságíró találkozik egy rég látott barátjával, egykori harcostársával, aki bár tudja, hogy a főhős, az egykori Franco ellenes erőkkel szimpatizáló fia­tal újságíró azóta százszorosán megtagadta múltját, mégis, fel­fed előtte egy szigorúan katonai titkot, mely ha megvalósul, ma­gában hordozhatja egy egész vi­lágot lángba borító háborúnak a lehetőségét. A barát ezt tudtára is adja a hősnek. Kéri, leplezze le a béke elleni merényletnek a tervét, a Szovjetunió feletti kémrepülés szándékát, hogy el­vegye a kedvét a lelkiismeretlen politikai hazárdjátéktól azoknak a névtelen illetékeseknek, akik az amerikai hadügyminiszté­rium épülettömbjében ilyen mó­don akarják a háborúnak pré­dául odadobni az egész emberi­ség jövőjét. A drámát indító konfliktus nagyon is mai. Konk­rétsága még hitelesebbé tesz minden akciót, minden jelene­tet, melyet a dráma félsorakoz­tat. Ez a konkrétság azonban az általános politikai következ­tetések levonására is magában hordja a lehetőséget. A békeél- lenes merényleteknek csak az egyik formáját mutatja meg, de arra is utal nagyon művészi eszközökkel, hogy az imperia­lizmus tarsolyában millió válto­zatát hordja az ilyenfajta ösz- szeesk ü vésőknek. A modem drámaszerkesztés Járt útja, gyakran választott módszere szerint a magashőfo­kú indítás lehetőségeit felhasz­nálva gombolyítja visszafelé Szi­monov a jobbra tolódott és er­kölcsileg régi önmagával konf­liktusba került újságíró életút­ját. A három bajtárs, akivel a koncentrációs táborból együtt szökött volna az újságíró — a negyedik: a szabadulás pillana­taiban meghalt. Az ő életük ál­dozata tette lehetővé számára, bogy megszabaduljon a fasizmus poklából akkor, a háború végső óráiban. A három bajtárs a lel­ki ismeret ítélőszéke elé idézi az önmagával vívódó újságírót, a tőke bértollnokát. Az első és második rész lényegében annak a lelki vívódásnak időtlenné tá­gított pillanatait idézi, mely a nagy titok birtokában dúl a fő­szereplő lelkében: vajon meg- tegye-e a döntő lépést, leleplez­ze-e a hidegháború mestereinek provokációs készülődését, s ez­zel szakítson jelenlegi anyagi jólétével, karrierjével, vagy pe­dig hallgasson, s rohanjon to­vább az élembertelenedés mély­séges szakadékja felé! A halála után megidézett há­rom baj társ mélységesen em­beri alakja teszi különösen szép­pé és nemessé az első két fel­vonást, melyben minden akció­szegénysége, látszólagos ese- ménytelensége ellenére is vilá­gok és világnézetek ütköznek össze. Az összeütközés megmu­tatja, hogy semmit sem érő a polgári humanizmus. Ennek a lobogóját egyedül az emberiség igazi jogaiért harcolni akarók tudják magasra emelni. A kép­zeletbeli tárgyaláson idézőt kap­nak a megjelenésre mindazok, akik tanúi voltak az egykor ha­ladó gondolkodású újságíró zül­lésének, a jobbra tolódás egy- egy jelentőségteüjesebb pillana­tának. A belső, lelki történések mélységesen egyszerű, érzelmek­ben is gazdag felvázolása, rész­letekbe menő boncolgatása ez teszi hallatlanul izgalmassá a drámát. Csakhogy az ilyen drá­maszerkesztési mód elengedhe­tetlenül egybe van kötve egy nagyon határozottan és világo­san megformált színészi alakí­tással azzal, hogy a főhős, mely­nek leikéből a színpadra kivetí- tődik a múlt, a vívódás egy-egy részlete, bírja is viselni a kö­zéppontba kerülésnek a terhét, a ráirányuló reflektorok vakító fényét. Mezey Lajos alaikításában álta­lában megtalálhatók azok a le­hetőségek, melyék valóban nagy színészi teljesítménnyé tehetnék játékát Mezey azonban kissé idegenül mozog az egyébként «U — Hanem Jó lesz lesni az óramutatót! — figyelmeztette Gézát Imre bácsi. — Egy óra múlva jönniük kell. A nyilasok küldeményeinek átvételére már minden előké­szület megtörtént A külügyminiszter titkára ugyanis jelezte, hogy délután két órára jelentős élelmiszer­szállítmány érkezik a spanyol követségre, a spanyol kolónia részére. Este nyolc órára pedig egy másik küldemény. Báró Kemény állta a szavát. A jelzett időpontban egy meg­rakott autó fordult be a követ­ség kapuján. Egy nyilas karsza­lagos hivatalnok szállt ki a sofőr mellől. Személyesen Rod­riguez sietett üdvözlésére. — Kitartás! — üdvözölte Rod- riguezt a nyilas hivatalnok. — Az ügyvivő úr? Igen? Kérem tisztelettel, utasítást kaptam ennek a szállítmánynak átadá­sára. — Igen, várakoztunk rá, em­bereim, vannak itten, fogják le­rakni. A nyilas elmosolyodott". — Milyen jól tud magyarul az ügyvivő úr, tisztelettel... — Ó, csak kicsike tanultam... — hárította el az elismerést Rodriguez. — Asi pues ... (te­hát ...) Intésére nyolc jól megtermett alkatára szabott szerepben. Nem tud megfelelően válogatni a rendelkezésre álló színészi esz­közök között. Éppen a legdön­tőbb pillanatokban menthetet­lenül elhalványult saját alakjá­nak, saját szerepének sugárzá­sa, s csak sápadt visszfény teszi egyszer-egyszer kivehetővé a fő­hős egyéniségének, vívódásának körvonalait. Ez az oka annak, hogy — bár ehhez az író is hoz­zásegíti egy kissé — a szerep jelentőségét csökkenti, főhősből mellókszereolővé halványodik. Az egyenetlen színészi teljesít­mény az oka annak, hogy itt-ott felbomlik a színpadi egyensúly, statikussá válik a kép, mert nem hallani a főhős jelenlétét olyan erővel, mint kellene. A rendezés egységes stílusra törekszik, hűen követi a Szrmanov által választott drá- maszerkesztési logika törvényeit, szinte még a szükséges mozgá­sokat is igyekszik letompítani a színpadon, hogy ne zavarja, ne nyomja el ennek a lélektani drámának bensőségesebb, hal­kabb hangjait. Ezzel a törek­véssel azonban — s nem utolsó sorban a Borosa István által egyébként tehetségesen, szépen tervezett térszínpad adta lehe­tőségeikkel teljes mértékben nem számolva — itt-ott, szinte ora­tóriumszem mozdulatlansággal állította meg a szereplőket. Pe­dig éppen a legmozgékonyabb eleme ennek a drámának az idő. Az a száguldás, amely évtize­dek távlatait tudja pillanatok alatt legyőzni, a mát elegyíteni tudja a régmúlttal, a mostot a valamikorral és a majddal. Az előadás — Udvaros Béla ízlésesen szép, bár érzésünk sze­rint néhol indokolatlanul tom­pított hangú rendezése nagy él­ménnyé teszi az előadást hiá­nyosságai, ellentmondásai elle­nére. A rendezés különösen azokban a pillanatokban mutat­ja meg oroszlánkörmeit, amikor a három rég meghalt barátot idézi a színpadra. Az ő alakjaik töretlen fényben világítanak. Major Pál a másodpilóta szere­pében különösen plasztikus mai figurát visz a színpadra. Eről­tetett „amerikanizálás” nélkül ember sereglett a rakományhoz. Rodriguez szívélyesen magya­rázta a nyilas kísérőnek: — Ezek vannak spanyol ko­lónia emberei. Nem tudják ma­gyarul ... Erélyes szóval kezdte aztán nógatni az ő spanyoljait, akik remekül játszották betanult sze­repüket. — Empecemos, empecemos! Habeis de cumplir vuestre taba- jo a conciencia! Az emberek helyeslőén mor­mogtak, és nekiveselkedtek a rakodásnak. Hiszen az ügyvivő úr így biztatta őket ékes anya­nyelvükön: „Kezdjük, kezdjük! Lelkiismeretesen kell elvégez- neteket a munkátokat!” A teherautóról tömött zsá­kok, ládák, bálák kerültek le. Rodriguez spanyoljai bámulatos könnyedséggel kapták vállukra a zsákokat, gyakorlott fogások­kal emelték fel a nehéz ládá­kat és bálákat A nyilasnak el­állt szem-szája, látván, hogy milyen villámgyorsan dolgoz­nak. A teherautó belsejéből az­tán még sok minden előkerült. Két vashordát görgettek le a kétszálú lajtorján, majd hatal­mas oldal szalonnákat cipeltek le a munkások. Egy ponyvába csavarva, mintegy harminc jó­kora füstölt sonka, és ugyan­annyi füstölt oldalas várt kira­kásra. Géza meglepetéssel nézte mutatja fel ennék a derék, fe­lelősségteljes embernek az ar­culatát, aki felháborodik a ha­misságon és követeli az igazi humanizmus, az igazi becsüle­tesség, a felelősséget vállalni tu­dó erkölcs érvényesülésót. Rendkívül rokonszen­ves Perlaky István és Pathó István is, mint ahogy jók a ta­núként megidézett, a főhős múlt­jának részeit képező alakok megformálása közben Jánoky Sándor, Gyulai Antal, Simon György. Fekete Tibor, Karizs Béla is. Dévay Kamilla az első jelenetekben valami erőltetett, hangvételt kényszerít magára, a dráma végső jeleneteiben azonban megtalálja a megfelelő hangot és árnyalatot. Jó Zilahy Hédi, Szokoly Gyula is és álta­lában. gyengeségeivel együtt a szállítmányt, de úgy tett, mintha mindez a világ legter­mészetesebb dolga volna. A nyilas minden tételt kipi­pált egy leltári íven, s közben megjegyezte: — Mindjárt itt lesz a kővet­kező szállítmány. Huszonöt má­zsa burgonya. De azt külön ko­csi hozza. Rodriguez könnyedén bólin­tott, mint aki tudja. Pedig még csak nem is sej­tette, hogy a báró ilyen bőkezű lesz. Alig várta, hogy megtudja, mi van a ládákban és a bálák­ban, jól lehet — számolta ki gyorsan —, a liszt, a bab, a bor­só, a szalonna és a füstölt hús, amely szemmel is látható volt, önmagában is hosszú időre biz­tonságot nyújt nekik. A hatalmas teherautó rako­mánya fél óra alatt úgy eltűnt, mintha csupán néhány marék­nyi lett volna. Rodriguez azon tűnődött, hová tegyék a burgo­nyát? Hiszen ara nem is számí­tottak. Bánhídi, a nyúlánk, szőke fogorvos, akit Rodriguez jó elő­re betanított szerepére, s fő­képpen egy spanyol mondatra, most, hogy a csoport végzett, leemelte a sapkáját az ügyvivő előtt és jelentette: — Senor Rodriguez, hemos cumplide el plan. (Rodriguez úr, teljesítettük a tervet.) A nyilas az ügyvivő elé terí­tette a leltári ívet. Rodriguez aláírta. Ebben a pillanatban egy másik teherkocsi érkezett a követség elé. Az első teherko­csi kitárolt a házból, a másik beállt. Az emberek felugráltak rá és tíz perc alatt ledurták a burgonyát a fal tövébe. érezni lehet az igaza színészi munka szívdobogását az egész együttes játékában. Látszik, hogy ez az előadás a legkisebb sze­rep hordozójának is igazán szív­ügye volt. Szimonov drámája az emberi tisztaság és nemesség idézésé­nek, hívogatásának gazdag ár­nyalatú kantátája sikerre szá­míthat Kecskeméten. Ez a szín­ház hagyománnyá tette a mo­dem színpadi hang feleleveníté­sét, a mának szóló irodalom pártfogolását. Ez alkalommal nemesveretű, izgalmasan mai szovjet művet vitt a közönség elé, s ez a színpadravitel túl­mutat egy ősbemutató szenzá­cióján, nem kevesebb, mint az ember nevelésének magasszín- vonalú művészi vállalása. Csáky Lajos — Akarom nem tartóztatni a testvéreket — magyarázta a nyilasnak Rodriguez — burgo­nya majd aztán fogjuk hordani pincébe! Az ügyvivő a burgonya átvé­telét is aláírásával igazolta, a nyilas hivatalnok pedig a leg- szívélyesebben elbúcsúzott Rod- rigueztől. A teherkocsik elmen­tek. A „spanyolok” széles jó kedv­vel integettek a távozók után. Kitűnő hangulatban hordták be a burgonyát a felsővilla pincé­jébe Gulyás bácsi szakszerű irá­nyítása mellett. Az öreg nem tudott hová lenni az örömtől. Hiszen a készlet, amelyet a bá­ró intézkedésére a nyilasok küldtek nekik, roppant nagy ér­ték volt. Hát még, amikor a lá­dákat is kibontották! Válogatott konzervfélék voltak azokban* szinte kifogyhatatlannak tetsző mennyiségben. A bálákban pe­dig sok szárított gyümölcs, fű­szerfélék, dohány és még sok minden. Gulyás bácsi lelkesen fedezett fel minden egyes fi­nom portékát. Este nyolc órakor egy újabb teherkocsi fordult be a spanyol követség kapuján. Hat fegyveres nyilas pártszolgálatos ugrott le a kocsiról. Vezetőjük Rodriguez ügyvivő urat kereste, majd sza­bályszerű jelentést tett neki. — Megköszönöm... rakja csak ezeket kérem ide, embe­reim majd fogják aztán helyére vinni mindent Jókora ládákat rámoltak le a kocsiról a nyilasok. Ezekben a narabellumok voltak. Aztán a lőszerek, s a kézigránáttal meg­rakott ládák következtek. (Folytatása következik.! R ETTENTŐ írta: Wlfr Horváth József J ICODRIGUEZ

Next

/
Thumbnails
Contents