Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

HÄZÄHK SZ£P TAj^X Hogyan lett „Illancs“-hói Kéleshalom r Jő huszonöt évvel ezelőtt történt. Nagybátyám — aki a keceli tanyákon lakik — egy reggel befogta két sovány lo­vacskáját szekerébe, s bejelentette: Jánoshalmára megyünk. Ütünk először a csalói erdő között kanyargóit, de mind si- várrabb lett körülöttünk a táj. Kopár homokbuckák s kisebb erdőségek váltogatták egtymást — Mikor érünk már Jánoshalmára? =s kérdeztem türel­metlenül — Ez még csak Illa nes — válaszolt egykedvűen, talán kissé fásultan is nagybátyám. Egy homokbucka tövében sápadt, rongyos kisgyermek ánt, s bámult bennünket. — Mit keres ez a gyerek itt Mihály bácsi? Vigyük el egy darabig, hátha ő is arra megy amerre ml — ö Ut lakik — szólt nagybátyám, s éreztem, hogy meg­remeg a hangja. Jobban szétnéztem, s akkor vettem észre, hogy a rongyos kisfiú föld bevájt viskó előtt áll J dón kapta ez a helység. — Valahogy ilyen formán. Sokszor előfordult, hogy egyik másik telepes reggel átment va­lamiért a szomszédos földvis­kóba, de nem talált senkit. Az éj folyamán a szomszédok fel­pakoltak és elillantak, örökre itthagyva ezt a sivatagot, ahol a homok is egyik helyről a má­sikra szökött. Tanyája csak a több száz holdas Zsebiéknek, Szántóék- nak,- Béniéknek, meg néhány 60—70 holdas gazdának volt. Ezekhez járt napszámba a kör­nyék lakossága. Néhány napot még ingyen is dolgoztattak ve­lük, de néha még a robotnak is örültek az emberek, mert legalább babot kaptak a gazdá­tól ebédre. Faeipőtől a villanyig A szomszéd megszokik 1961. Gépkocsink Kéleshalom — az egykori Ulancs felé köze­leg. Homokbuckák még most is vannak, de viskók már nincse­nek. Az út mellett itt is, ott is fiatal fenyőültetvények tűnnek fel, s a határt villamos távve­zetékek és telefonhuzalok sze­lik át Piro&cserepes házak kö­zé érkezünk. Rózsa Kálmánnal hozott ösz- sze először bennünket a vélet­len. ö itt is született — Milyen volt régen az élet mancson és hogy mennek a dolgok most Kéleshalmán? — tesszük fel neki a kérdést — Régente, még az 1910-es évek elején vett itt apám a többi telepessel együtt földet Földet? — legyint — homok­buckával csapta be a Szabadkai Bank az embereket. Nyomorog­tunk, földbevájt viskókban lak­tunk. Földet, illetve homokot adott részletfizetésre a bank, a házépítéshez azonban már vég­képp nem volt tehetségünk. Apám ásott egy gödröt a bucká­ban, az erdőből hoztunk fá^ Néhány hónappal ezelőtt készült el a tűzoltószertár. Hát­térben a posta látható. A postamester Jánoshalmán lakik és saját gépkocsijával jár ki Kéleshalmára. ■Tllancs* ma: házsor, villany, telefon. _ dik osztályát el ne végezte vol­na. A tamácsházán Péter Szabó Lajos vb-titkár fogad bennün­ket. Tőle tudjuk meg, hogy a Jánoshalmához tartozó Illancs 1952-ben milyen körülmények között lett Kéleshalom néven önálló község. Azóta bekötőút, park, gyermekjátszótér, tűzoltó- szertár épült, az iskolát egy tanteremmel bővítették, posta- hivatal létesült, s az idén beve­zették a villanyt is a faluba. Lám, nem múlt el nyomtalanul az idő „Illancs” felett sem. Szőlő és gyümölcs Sok azonban még a tennivaló. Az illancsi határban mintegy 1700 hold szőlőt telepítettek, de nagy részét nem a helybeliek, hanem a más községben lakó „bebíró” birtokosok. Azoknak másutt jobb földjük is volt, tehetősebbeknek bizonyultak, s anyagilag elbírták a szőlőtele­pítéssel járó költségeket. Ez a vidék nem is való másnak, mint szőlő-, gyümölcs- és erdő- telepítésre. A nagy munka már meg is kezdődött. A kéleshalmi határ mintegy 4000 holdján most termelőszövetkezet gazdálkodik. A jánoshalmi Kossuth például 50 hold gyümölcsös telepítésé­hez, a jánoshalmi Petőfi pedig 30 holdas szőlőgyökereztető lé­tesítéséhez látott hozzá. Amióta a szövetkezés útjára léptek az „illancsiak”, ők is ki­használják a nagyüzemben levő erőt. A kéleshalmi Petőfi Tszcs, amely az idén tavasszal alakult, máris 20 hold szőlő telepítését kezdte meg. A Vörös Csillag Tsz-ben pedig elkészültek a táv­lati telepítési tervek. A Vörös Csillag Tsz központjában Bé- kefi István tsz-elnökhelyettes- sel — aki egy évvel ezelőtt még egyéni gazda volt — beszélget­tünk a tervekről. — Nagyon nehéz volt szá­munkra ez az év. Az aszály által okozott károkat mégcsafe tetézte a munkafegyelem laza­sága. — Beszámolhatok azonban né­hány örvendetes eredményről is. Építettünk az idén egy 250 férőhelyes süldőszállást, 120 fé­rőhelyes hizlaldát, s most épül a 20 férőhelyes sertésfiaztató. Ta­vasszal 13 anyakocánk volt, mos! 42 van. Fejlődő sertésállomá­nyunk megtölti jövőre ezeket az ólakat. Jövő év elején kacsafar­mot, csirkenevelőt hozunk létre, s kétezer pecsenyekacsát és négyezer rántandvaló csirkét bo­csátunk áruba. Birka-törzsállo­mányunkat százötvenes létszám­ra emeljük. Legnagyobb terveink a szőlő­vel és a gyümölcsössel vannak Távlati elgondolásaink szerint 500 holdat telepítünk. Ebből 1965-ig 97 hold szőlőt és 68 hold gyümölcsöst ültetünk el. Távlati tervek Amikor a tanácsiházára érünk, összegezni igyekszem gondola­taimat. — Az emberek jobban élnek mint azelőtt, küzdelmes azon­ban még mindig az élet. Ma már nem szöknek meg mancs­ról a lakosok, mint régen, de sokan még máshová járnak dol­gozni. Nem egy elveszett hely azonban ez az Illancs, illetve Kéleshalom. Sok idevalósi úgy gondolkodik, hogy Kéleshalom nem volt, hanem lesz. Fellen­dül a szőlő- gyümölcstermelés, megerősödnek a tsz-ek, s to­vább fejlődik a község is. Lát­tam az erre vonatkozó távlati terveket. Több mint 100 ház­hely van kijelölve beépítésre Kultúrház, orvosi rendelő, or­vosi lakás, óvoda és járda épül az ötéves terv idején. Néhány év és semmi sem em­lékeztet Kéleshalmán a régi lllancsra. Nagy Ottó A Vörös Csillag Tsz nemrég elkészült sertéshizlaldája. Vándorfogászatot javaslunk A kiskunhalasi tüdőbeteggon­dozó jó munkájáról már több alkalommal esett szó a lap ha­sábjain. Még arról is, hogy időnként dr. Csetényj Artúr kórházi főorvos autóra helyezi a röntgenfelszerelést és végig járja a járás községeit, „átszű­ri” a községek minden lakosát, hogy felszámolja a hajdani „magyar betegséget”, a tbc-t. Csak üdvözölni lehet ezt a he­lyes eljárást Amikor a körzeti orvos meg­vizsgálja az iskolák tanulóit és megállapítja, milyen rossz fo­gakkal rendelkeznek egyes ta­nulók — némelyik osztályban a gyerekek 70—80 százalékának rossz a foga — eszébe jut az embernek, milyen jó lenne, ha a röntgenvizsgálathoz hason­lóan, a fogászat is helyünkbe jönne és kezelésben részesítené a község lakosságát. Tudjuk, hogy ez többletmun­kát és talán technikai problé­mákat is jelentene az SZTK fo­gászati osztálya számára, de mégis ez lenne a legeredménye­sebb megoldás, hiszen sok fe­lesleges utazgatástól kímélné meg az embereket. Kérjük, ve­gyék fontolóra javaslatunkat — s ha mód van rá, valósítsák meg a körzetenkénti vándorfo­gászatot Lakatos Mihály tudósító, Balotaszállás PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kisdiái a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-1«. Szerkesztő oizottsag: 10-3«. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — Telefon: 11—S5< A Tiszalöki Erőmű látképe »madártávlatból*1. gazdálkodom, fogatos vagyok az erdőgazdaságnál, s elmond­hatom, hogy sokkal jobban élünk, mint azelőtt. Kálóczi Józsefné igazgató-ta­nító 1935 óta él ezen a vidéken. Emlékszik még a rongyos gyer­mekekre, akik télen facipőben jártak iskolába. Most mosolyog­va mutatja a fogason lógó bőr­kabátokat, s az udvar sarkában álló gyermekkerékpárokat. Sze­me láttára tűntek el a földvis­kók és épültek csinos, cserepes házak. Ezeknek csaknem mind­egyikében van már rádió — s mint mondja — függöny az ab­lakokon, szőnyeg a padlón, ami valaha a módosabbaknál is rit­kaság volt. Amikor Kálócziék idekerültek, kevesen tudtak ír- ni-olvasni, most alig van az idő­sebbek között is olyan, aki az általános iskola hetedik-nyolca­dentd, afá pedig tehette, elillant innen. — Talán a nevét is ily mó­hogy kibeleijük vele, tétjére ge­rendát, szalmát és földet húz­tunk. így lakott itt akkor min­— En 13 hold homokot kap­tam apámtól. Fuvarozni is jár­tam mellette, hogy el tudjam tartani a családot. Most nem

Next

/
Thumbnails
Contents