Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-07 / 288. szám

4. o’dal 1961. december 7. csütörtök VIRÁG A KORSÓBAN Pénteken, december 8-án nyílik meg Baján Weinträger Adolf műveinek első gyűjteményes kiállítása. A kiállítást dr. Bodnár Éva művészettörténész nyitja meg a József Attila Mű­velődési Házban. Képünkön a jól ismert vaskúti művész egyik akvareilje. Fásltenak a KISZ-flatalok Megyénk KISZ-istái erőtelje­sen kiveszik részüket a fáSítási program végrehajtásából. A Kecskemét melletti parkerdő­ből például októberben 60 hol­dat telepítettek a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai. Ezenkívül a hartai Lenin Ter­melőszövetkezetben 40 ezer, az ugyancsak itteni Békében 15 ezer, a solti Szikra Tsz-ben pe­dig — elsősorban az utak és a majorok körül — 12 ezer su- hángot ültettek el a fiatalok. A fásítás jelenleg is nagy ütemben folyik, s várható, hogy számos KISZ-szervezet csatla­kozik a KISZ Központi Bizott­sága és az Erdészeti Főigazgató­ság által közösen meghirdetett versenyfelhíváshoz; eszerint egyébként 25 ezer forint pénz­jutalomban részesül az a KISZ- szervezet, amely háromszáz hek­tár területen ültet fákat ősszel és tavasszal. KÖHTVESFOTX Shakespeare Összes Művei Néhány évvel ezelőtt hatal­mas sikerrel adta ki az Európa Könyvkiadó a Shakespeare üsz- szes Drámái című gyűjteményt. Az ízléses kivitelű ötkötetes mű majdnem az utolsó példányig el­fogyott. Sőt, egyes helyeken nem is lehetett minden igényt kielé­gíteni. A kiadóvállalat most ki­bővített és javított kiadásban bocsátja közre a Shakespeare- drámákat, kiegészítve a nagy angol drámaíró többi műveivel. Így jött létre a hétkötetes so­rozat, amely Shakespeare összes műveit tartalmazza. A 35 ezer példányban kiadás­ra kerülő Shakespeare Összes Művei valóban nagy könyvki­adási feladatot jelentett. A ki­adóvállalat reprezentatív külső­vel teszi le a téli könyvvásár alkalmával a vásárlók asztalára a hétkötetes sorozatot, amely Shakespeare életművét hagyo­mányos műfaji csoportosításban adja közre Kardos László be­vezető tanulmányával, az egyes kötetekben pedig Kéry László korszak-tájékoztatóival. Jeles szakértők írták az egyes drá­mák jegyzeteit, amelyekben az olvasó sokoldalú választ kap a Ehakespeare-filolőgia és kritika számos kérdésére. Ha a jegyze­teket és a bevezetőt folyamato­san olvassák a mű birtokosai, komoly tanulmánysorozatot kap­nak. Az első és a második kö­tet a királydrámákat tartalmaz­za. A művek fordítói Arany János, Németh László, Vass István, Somlyó György és Weö­res Sándor. A vígjátékok for­dítóinak sorában találjuk Szabó Lőrincet, Radnóti Miklóst, De- vecseri Gábort, Fodor Józsefet, Szabó Magdát, Jékely Zoltánt. A tragédiákat tartalmazó negye­dik és ötödik kötet klasszikus nagy műfordítóink mellett né­hány modernebb fordítást Is tartalmaz. A hatodik kötetben található színművek sorában bo­csátotta közre a kiadó Babits Mihály, Apriíy Lajos, Kosztolá­nyi Dezső, Szabó Lőrinc, Mé­szöly Dezső egy-egy fordítását. Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a hetedik kötet, mely az újabb kori magyar nyelvű Shakespeare-kiadásokban ed­dig nem szerepelt elbeszélő köl­teményeket is tartalmazza. Emellett megtalálható benne Shakespeare lírai költeményei­nek teljes gyűjteménye is. Szarmata temető Mélykúton Hegedűs Béla, a mélykúti Al­kotmány Termelőszövetkezet fő­könyvelője telefonon értesítette a bajai múzeumot, hogy homok­hordáskor sírok kerültek elő. A múzeum munkatársa ennek nyomán megkezdte a terület rendszeres figyelését. Eddig hat sír került elő. A sírok egymás­tól aránylag nagy távolságra vannak. Ez jellegzetes szokása a szarmatáknak. A régészeti le­letanyag közepes értékű. A gyöngyök és fibula (kapcsolótű) a nők viseletének pompájáról beszélnek. A leletek jelentőségét azon­ban földrajzi helyzetük adja meg. Az idén tavasszal ugyanis Tataházán egy hasonló temetőt találtak és tártak fel. Három évvel ezelőtt pedig Mélykút más területén egy későszarmata— hun temetőre bukkantak. A két temető között helyezkedik el a most felfedezett sírmező. A le­letanyag ismeretében úgy tű­nik, hogy a három temető népe szoros kapcsolatot tartott fenn egymással. Nem ér a nevem Magyar film Bende Tibomé született Bur­dái Etelka izgatottan és nagyon zavartan áll a bíróság előtt. Vastag szemüvege mögül egyre ijedtebben és kétségbeesettebben tekintget a bíróra. Jelentékte­len külsejű, 43 éves asszony Bendéné Lesimított hajával, lapos cipőjében, félszeg modo­rával sajnálndvaló. A csinoß gépírónő azonban nem tudja elfojtani kissé lenéző mosolyát, amikor Bendéné azt mondja, szabad akar lenni, azért kéri házassága felbontását. De férjéről, aki már néw *ve el­hagyta és külföldre távozott, láthatóan nem aikar semmi rosszat mondani, s csak nehe­zen tud belenyugodni, hogy hűtlen elhagyás címén mond­ják ka a válást. Az egyik ül­nök, Pintér Imre könyvtáros, jóindulatú kíváncsisággal figye­li Bendénét, és az ítélethirde­tés után követi az asszonyt a folyosóra is. Etelka azt hiszi, az ülnök azért jött utána, mert megtudta, hogy vallomása nem mindenben felel meg az igaz­ságnak, és most meg akarja büntetni. Rémülten menekül Pintér elől, barátnője, Juci kí­séretében. Az ülnök az ügyvéd­től tudja meg a teljes igazsá­got: Bendéné ismeri férje kül­földi címét, leveleznek is, s a férfi kérte meg Etelkát a há­zasság felbontására, mert új élettársa gyermeket vár. Etelka a születendő kicsi érdekében vállalta a válóper minden ke­servét, érte egyezett bele a vá­lásba. Pintérnek megtetszett *z asszony. Tíz éve meghalt fele­sége éppen ilyen gyámoltalan volt, jelentéktelen és rövidlátó. Etelkát a központ beutalta Balatonlellére üdülni. Itt újból találkozik Pintérrel, aki szintén üdül gyermekeivel. Etelka ismét ott öl munka­helyén, a Puskin mozi pénztá­rában. És amikor Pintér meg­áll a pénztár előtt Etelka bol­dogan mosolyog rá. s tekinte­tük úgy kapcsolódik össze, mint azoké. akik végre megér­tették egymást .Rettentő írta: Horváth József J R ODRIGUEZ 56. As öreg majd körülnéz a Szederkényi utcában. Nekem valahogyan az az érzésem, hogy más forrásra is be kellene ren­dezkednünk. Még majd feltűnik, hogy ekkora tételekben igényel­jük az élelmiszert, holott azelőtt biztosan csak a töredékét vásá­rolta be ott a követség. — Ez igaz — gondolkodott el Géza. — Na, most a másik... A csoport egy új feladatot Is ka­pott a pártvezetőségtől, Géza. Most légy okos, Domokos! — És pedig? — Fegyvert, fegyvert kell sze­rezni és lőszert Minél többet Nemcsak a magunk számára, bár nekünk sem ártana némi készletre szert tenni, de más akciócsoportok részére is. Géza erősen töprengett Imre bácsi pedig kedélyesen megje­gyezte: — Milyen kár, hogy a diplo­mataellátónak nincs fegyver- és lőszerosztálya, teringettét, most csak igényelni kellene... Géza lassan idős barátjára fordította a tekintetét. — Hátha lehet? — Mit te? — Igényelni! — Ne bolondozz, Géza. — Lehet hogy bolondság, le­het, hogy nem az. — Hadd hallom, mit forgatsz a fejedben. — Várj, Imre bácsi, ez még csak egy halvány ötlet. Tudod mit? Átgondolom az egészet, s majd előállók valamivel. — Helyes. Én Is elgondoltam már valamit Géza kérdőn meredt Imre bá­csira. — Van egy jó öreg hadiszo­kás, te Géza. Nem mondom, konzervatív elv ez, de alkalma­sint modern időkben is hasz­nálható. Ez meg úgy szól, hogy: „ha nincs fegyvered, szerezz az ellenségtől”. — Mivel pedig az elmélet pró­bája a gyakorlat — mosolyodott el Géza — tulajdonképpen én is ilyesmiben sántikálok. Még ma elmondom, mit találtam ki. Géza valóban félrevonult a felső villa egyik rejtekébe. Órá­kon át gondolkozott Estefelé odainvitálta Imre bá­csit is. Anna nem is sejtette, miért maradt el az esti séta. Kár, hogy elmaradt... A vita hajnalig tartott Imre bácsi és Géza között De a nagy terv megszületett XIII. Báró Kemény Gábor, a nyi­las kormány keszeg és bárgyú külügyminisztere már alig állt a lábán, amikor a minisztérium fő emberei, élükön Kerekes ál­lamtitkárral, végre magára hagyták. A testvérek valameny- hyien pártszolgálatos egyen­ruhát és fekete csizmát visel­tek. Ezáltal a hungarista kül­ügyminisztérium sokkal inkább hasonlított egy kaszárnyához, mint a diplomácia meghitt csar­nokához. Maga a nyilas báró is ilyen egyenruhában volt, de sem zubbonyt, sem derékszíját nem viselt. Viszont személyi titkára, az 6 régi fumulusa, szintén egyen­ruhában feszített: zöld inge fö­lött derékszíj-vállszíjat hordott. Most, hogy a titkár megjelent az ajtófélben és hóna alatt ha­talmas paksamétát cipelt, a kül­ügyminiszter valósággal megré­mült — Ezek micsodák? — nyö­szörögte. — Ezek a legsürgősebb refe­rálni valók — világosította fel őt a kövérkés titkár. — Édes gyermekem — sirán­kozott a báró — nekem éppen elegem van mára. Nagynehezen megalkottuk a minisztérium végső konstrukcióját, aláírtam az utolsó kinevezési okmányt is, úristen, ha meggondolom, hete­ket töltöttünk ezzel az őrség­váltással, de most már nem bí­rom tovább. És a miniszter keservesen gondolt arra, hogy Szálasi test­vér valószínűleg nem is sejti, mit vállalt ő magára ezzel a külügyi tárcával. A nemzetve­zető nem egyszer célzást tett neki arra, hogy éppen fárado­zásai jutalmául harcolta ki szá­mára Veesenmayertől, Hitler helytartójától, a külügyi tárcát, noha a németeknek más jelölt­jük volt erre a posztra. Viszont ő, Szálasi ragaszkodott báró Ke­mény személyéhez, hiszen oly sokat köszönhetett neki, báró Keménynek. S ez igaz is: a nyi­las báró a nyilasok hatalomra- jutás^ak fáradhatatlan előhar- cosa volt. Igen ám, de Szálasi úgy tett, mintha ezzel valami jutalomüdiilésre küldte volna őt, báró Keményt, holott első percben kiderült hogy ez egy rendkívül fárasztó őrhelye 4 hungarista birodalomnak! Szá­lasi így beszélt: A hungarista ideológia nag? térben és élettérben gondolko­dik. Tehát az egész külügyi szolgálat nem is külügyi szolgá­lat a régi értelemben, hanem előkészítése a nacionalista Eu- rópa-közösségnek. Hungarista felfogás szerint külpolitikai kér­dés nem is merülhet fel egyes államok részéről. Csupán az európai nagytérnek vannak külpolitikai kérdései a többi nagytérrel. Ezt a külpolitikát viszont Berlin irányítja. Báró Keménynek sohasem volt fogalma a „régi értelem­ben vett külügyi szolgálatról..' de azt máris érzékelte, hogy ez az „új értelemben vett külügyi szolgálat” egy nagy taposó ma­lom. A hungarista pártvezető­ség hangsúlyozta előtte, hogy a minisztériumból mindenkit ki kell rúgni, aki Horthy diplomá­ciáját szolgálta, mert ezek az urak egytől-egyig megbízhatat­lanok és főleg „anglomániások”. Helyettük energikus, érdemes és hungarista ideológiától velőig áthatott férfiakat kell kinevez­ni. Ez a kampány folyt már hetek óta és mostanára, mire az őrségváltás hiánytalanul és tö­kéletesen végétért, báró Kemény szinte összeroskadt a fáradtság­tól. Am a titkár hajthatatlanuf zaklatta: — Legalább a legsürgősebb aktákat be kell mutatnom, mi­niszter testvér. A báró végül Is megadta ma­gát sorsának. A titkár végig referált néhány ügyet, majd jelentette főnöké­nek: fFolytatása következik.'

Next

/
Thumbnails
Contents