Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

1961. december 1, péntek 5. oldal ,,Vázlat“ egy tanyai pedagógusról Szabad szél Színes szovjet film kű nagybácsi a számításból? Izsák—Belsőmatyő. A sző­lőskertek és az aranyló homok­buckák birodalmában terül el ez a csendesnek látszó tanyavi­lág. Itt él Molnár Sándor igaz­gató tanító, aki már hét éve ta­nítja a betűvetés tudományára a gyermekeket. Az évek küzdel­meiben, a közös akadályok együttes leküzdésében összeforrt a néppel, ismeri gondolatait, gyógyítgatja sebeit, intézi ügyes­bajos dolgait. A városba nem vágyott, a fel- szabadulásra váró tanyasi em­ber lelkivilágának, életének megismerésére tett magában fo­gadalmat. amikor kézhez kapta oklevelét. Bizony szorongó lé­lekkel, vegyes érzésekkel indult a homokvilág „meghódítására". A villanyfényes város után szo­katlan volt számára a petró­leumlámpák rebbenő pislákolá­sa, vagy a gyertyák lángjának sárga, karcsú nyújtózkodása. Ilyen körülmények között javít­gatta a zsírpecsétes dolgozato­kat, s alig akarta elhinni, hogy Izsákon a toronyóra már jelezte az éjfélt. Teltek, múltak az évek. A tanítói lakás ajtaja mind gyak­rabban nyílt ki, és a fiatal pe­dagógus nyakába vette a tanya- világot. Bekopogtatott a szülők­höz, ismerkedett, barátkozott az emberekkel. Hiszen azért vá­lasztotta ő a tanítói pályát élet­hivatásul, hogy a gyermekek nevelésével egyidejűleg a szülő­ket is rávezesse a felemelkedés útjára. Életük alakulásáról, mindennapi gondjaik iránt ér­deklődött. És ez a családlátoga­tás szinte mindennapivá vált munkásságában. Átlépte a Petőfi Termelőszö­vetkezet küszöbét is. A vezetők barátságosan fogadták a tanító „bácsit”. — Tegyen mindent úgy, ahogy jónak látja a tanító úr — mond­ták. — Mi nem vagyunk peda­gógusok, így hát nem értünk a fiatalokkal való bánásmódhoz. És Molnár Sándor hozzálátott a tervezéshez. Elbeszélgetett a fiatal termelőszövetkezeti gaz­dákkal, akik hajlottak az okos szóra. Megmagyarázta nekik a művelődés társadalmi jelentő­ségét, a szakmai és politikai to­vábbképzés fontosságát Ízelítőt kaptak az illemtan kötelező sza­bályairól és még sorolhatnánk. Egy szép napon küldöttség ér­kezett hozzá: — Tanító úr ké­rem, szeretnénk megalakítani a KISZ-szervezetet. Eddig tizen­kilencen jelentkeztek. A pedagógus arcán megelége­dett mosoly ragyogott. Az em­beri szó eljutott a szívekig. A fiatalok akaratában az iránta táplált bizalom kezdeti jeleit látta. Közös erővei létrehozták a KISZ-t. Azóta sikerekről, eredményekről árulkodik a nap­lófüzet. Több egyfelvonásos, ter­melőszövetkezeti tárgyú színda­rabot mutattak be közmegelé­gedésre. Az igazgató tanító figyelem­mel kísérte a KISZ-isták fejlő­Premierre készülnek Hetényegyházán Serényen készülnek a hetény- egyháziak Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című szín­darabjának vasárnapi bemutató­jára. Hetek óta folynak a pró­bák, és a fiatal műkedvelők nagy lelkesedéssel végzik a rá­juk bízott feladatokat. A köz­ség új művelődési otthonának fennállása óta ez a premier ígérkezik a legsikerültebb elő­adásnak. A színdarabot Kiss P. Ernő­dé pedagógus rendezi. Csőhíd Norvégiában megépítették a világ alső csőhldját, amely a hagyomá- nvos acélszerkezetekből épített hi­daknál jóval erősebbnek és köny- nyebbnek bizonyult. A skandináv országokban több hasonló típusú hidat fognak építeni. dés&t a munkahelyükön is. A termelőszövetkezet vezetőségé­től érdeklődött szakmai előreha­ladásuk és magatartásuk iránt. Egy-két esetben panaszt hal­lott némelyik fiatalra, akik a kelleténél többet fogyasztottak a borból. VJ éber János fogatos- ról is az a hír járta a környé­ken. KISZ-taggyűlésen megbí­rálták, s azóta mintha kicserél­ték volna. Ügyel arra, nehogy pellengérre állítsák mégegyszer. A szülök látva, hogy a fiatalok mennyire szeretik a ta­nítót, ők is bizalommal fordul­tak hozzá. Családi összekoccaná­sok tisztázására öt kérték meg békítőbírónak, legutóbb pedig Tóth Mihályné zavarta fel éj­szakai álmából: — Tanító úr, édesanyám leszédült az ágyról, nem hívná ki Izsákról az or­vost? És Molnár Sándorral né­hány perc múlva már a község felé robogott a motor. Nem véletlen, hogy a fiatal pedagógust jelölte a belsőma­tyói nép tanácstagjukká. Töb­bek között neki köszönhető, hogy az iskolába bevezették a villanyt, s azóta nagyot válto­zott a világ a pusztán. A KISZ- szervezet kulturális rendezvé­nyeiből megtakarított pénzen televíziót vásároltak és estén­ként 60—70 termelőszövetkezeti gazda jön össze a műsor meg­tekintésére. Amikor pedig nincs közvetítés, klubfoglalkozásokat tartanak az iskolában. Így az­tán a szülők szívéhez is hozzá nőtt az iskola. Nyáron a szülői munkaközösség meszelte ki a tantermeket, sikálta fel a pad­lót Természetesen a Molnár Sándorról alkotott kép csak vázlat. Regényt vagy színdara­bot érdemelnének az olyan ne­velők, mint 6 is. Felelősséget vállalat a tanyasi emberek sor­sának jobbrafordulásáért. És ezért cserébe bizalmat és men- becsülést kapott az iskola 66 tanulójának szüleitől. Számára ez a legnagyobb el­ismerés. 5L Géza a maga bőröndjét egy szögletes oszlop tövébe helyezte. Körülbelül a hali közepén. Az oszlop négy oldalán tükrök csillogtak. Amikor letette a bőröndöt, a portásfülke elé lépett Egy da­rabig türelmesen várakozott, mint aki nem akarja megzavar­ni a beszállásotok munkáját. A portás végül észrevette őt: — Mivel szolgálhatok? Géza természetes, naiv han­gon szólalt meg: — Egy szobát szeretnék há­rom napra. De feltétlenül für­dőszobával. A portás elcsodálkozott: — Láthatja, uram, hogy a szállodát katonai célra igénybe vették. Most Géza bámult el: — De hiszen még tegnap itt laktak a barátaim, ők ajánlot­ták ezt a hotelt! — Igen, uram, de hirtelen történt változás. Szíveskedjék másik hotelt keresni. Talán a Royalt ajánlhatom. Itt, sajnos, lehetetlen. Ebben a pillanatban a német törzstiszt, aki a beszállásolást intézte, türelmetlenül megszó­lalt: — Bitte? Was wünschen Sie? (Kérem? Mit óhajt ön?) Géza helyett a portás vála­szolt a németnek: — Semmi. Herr Oberst, az úr nem tudta, hogy a hotel mától foglalt és szobát keres. Közelebb az élethez A Művelődésügyi Miniszté­rium tanév eleji javaslata ér­telmében felhatalmazta a meg­felelő pedagógiai tudással ren­delkező, jól képzett nevelőket, hogy az iskolareform előkészí­tése érdekében keressenek új módszereket, eljárásokat, ame­lyek az oktató-nevelő munkát eredményesebbé teszik. A közle­ményben a minisztérium fel­hívja a nevelők figyelmét az is­kola és az élet kapcsolatának megteremtésére. Éppen ezért a megyei tanács vb művelődési osztálya módszertani kísérlet bevezetését tervezi a folyó tan­évre. A program szerint két témakört ölel fel a módszertani kísérlet Az egyik kísérletet öt mezőgazdasági gyakorlatot ta­nító iskola nevelőtestülete, és az iskolával együttműködő ter­melőszövetkezet szakemberei végzik. A. kísérletek során fontos sze­repet tulajdonítanak a nyolca­dik osztályos gépszerelési gya­korlatoknak is. Ezt a módszer­tani kísérletet három ipari gya­korlati foglalkozást oktató isko­la nevelőtestülete és az iskolá­val együttműködő ipari üzem szakemberei végzik. Év végén a tapasztalatokat összegezik, közülük a legjobban beváltakat gyümölcsöztetik és a jövőben javasolják más isko­láknak is az új kísérleti mód­szerek alkalmazását Több száz fiafal olvas Izsákon Izsákon Czihák József községi könyvtáros szép eredményt ért el a József Attila olvasómoz­galom megszervezésében, nép­szerűsítésében az állami gaz­daság üzemegységeiben. Lelki­ismeretes munkájának köszön­hető, hogy a községben több száz fiatal kapcsolódott be a József Attila olvasómozgalornba. Sokan közülük már az ezüst és arany fokozat elnyeréséért küzdenek. A törzstiszt kurtán intett Gé­zának: — Kein Zimmer! Verstehen Sie? (Nincs szoba, érti ön?) Géza tettetett csodálkozással vette tudomásul a közlést, Ö hát persze, hogy nem is vette észre előbb... Udvariasan meg­hajolt, bocsánatkérően mormo­gott valamit és kisétált a szállo­dából. A sötétszürke vászonba bur­kolt, súlyos bőrönd azonban ott maradt a hall közepén, a tükrös oszlop tövében. Ugyan, kinek tűnt volna fel az a bőrönd, ahol talán száz másik hevert, szanaszét a falak tövében és az ülőalkalmatossá­gok körül.. Géza az utcán meggyorsította lépteit. Hirtelen lehajolt, mint aki a cipőfűzőjét akarja begyűr­ni, de e mozdulat közben le­vette szemüvegét és a zsebébe rejtette. Felkapaszkodott a legelső vil­lamosra. A Boráros tér felé utazott. Ott leszállt, s elvegyült az esti for­gatagban. Lopva az órájára pillantott A spanyol házból való elindu­lásától számított egy óra tíz percre volt időzítve a pokolgép. Gyorsan számotvetett az idővel: huszonöt perc alatt ért el a Ke­leti pályaudvarhoz, ott azonnal taxiba vágta magát, a taxi öt perc alatt a Hotel Wienbe szál­lította, vegyünk hozzá ráadás­nak öt perc differenciát, az ösz- szesen harmincöt perc. A szál­A kis kikötőváros matrózai már hónapok óta munka nélkül vannak. A hajók a kikötőben vesztegelnek, s tulajdonosuk, Sztárt úr, bujkál, mert azzal vádolják, hogy a háború alatt ő árulta el a liberális párt ve­zetőjét, az ellenállási mozga­lom egyik tagját A város pol­gármestere véletlenül megtud­ja, hogy Sztan úr az elárult ba­rát özvegyénél. Reginánál rej­tőzött eL A polgármester élmegy hoz­zá és biztosítja róla, bogy a hatóságok Sztan urat jótevőjük­nek tekintik, mert csak ó len­dítheti fel a kisváros életét ezekben a nehéz, háború utáni időkben. Sztan úr örömmel ta­pasztalja, hogy nincs mitől fél­nie, legfeljebb csak Reginától, mert neki vannak terhelő bi­zonyítékai ellene. De ezt sem olyan nehéz elrendezni. Sztan úr megigéri a vigasztalan öz­vegynek, hogy férjhez adja uno- kaöccséhez, Mikulhoz, aki egyet­len élő rokona, és következés­képpen egyetlen örököse Sztan úr vagyonának. Csak egy kis apróságot hagyott ki a nagylel­lodában körülbelül tíz percet tölthetett, az negyvenöt perc. Tizenöt perc telhetetett el azóta, amióta villamosozik. öt perce sétálgat a Boráros tér körül... Tehát öt perc múlva... Igen — gondolta — az idő­számvetés kétségtelenül helyes volt Haraszti és Béla, igaz, azon erősködtek, hogy állítsák az óraszerkezetet legalább két órára, hátha valahol forgalmi akadály támad De 5 ellenke­zett: számítása szerint egy óra t'z perc elegendő. Nyilvánvaló­nak látszott, hogy a koraesti órákban történik az átadás és a beszállásolás, később esetleg fé- ligmeddig kiürül a hall. Akkor nehezebb lesz megszabadulni a bőröndtől és a szeretetcsomag áldásából kevesebben részesül­nének ... Gézának volt igaza. Még egy jó negyedórát sétál­gatott, aztán ismét villamosra szállt, és hatalmas vargabetű­vel elindult haza, a spanyol házba. Csizmadia, Haraszti és Béla visszafojtott lélegzettel vára­koztak rá. Géza jó kedvű szemvillanás­sal adta tudtukra: — Sikerült... Mind a négyen félre vonultak. — Imre bácsi? — kérdezte Géza. — Nem jött Bizonyosra ve­szem, hogy kora reggel tér ha­za — jegyezte meg Haraszti. — A többiek? Sejtenek vala­mit? — Semmit — rázta a fejét Haraszti. — Anna sem? — Anna sem, nem hát — mondta Béla. Hallgattak. Később Géza tör­te meg a csendet: — Valahogy szét kellene néz­ni a Hotel Wien környékén..,' Azt, hogy Mikul szerelmes Pe­pitába. Pepita a kikötő kis ördöge. Tizenkét árva kis testvérét neki kell ellátnia élelemmel, ruhá­val, és ez nem könnyű feladat* még ha százszor olyan ügyes is valaki, mint Pepita. De Pepita mindig jókedvű, csak akkor ke­seredik el, amikor megtudja* hogy Mikulnak menyasszonya van. Am ez sem tart sokáig* hiszen Mikul őt szereti, májd a menyasszonyt valahogy elinté­zik. Mikul egyszerű parasztfiú. Házát felégették a fasiszták* mert szegény édesanyja a híres partizánt, Sztefant. a bosszú­állót rejtegette. Sztefant senki sem Ismerte személyesen a kis­városban, csak néhány harcos­társa. De híre annál nagyobb, A tengerészek között él most is. Jangó név alatt rejtőzik, mert a rendőrség őt teszi felelőssé Sztan úr bűnéért Különösen Sztella kedveli a jóképű mat­rózt. És itt kezdődik az igazi bonyodalom. Végül minden tisztázódik, Sztella és Jangó egymásra találnak* — Azt már nem — Jelentette ld erélyesen Csizmadia. — Tu­dod, mi van most azon a kör­nyéken, ha a csomag... bevált? A nagy ramazurin kívül razzia* igazoltatás, motozások . *. Géza megadta magát: — Hát 'jó, majd holnap. — Ne félj, édes fiam — mondta Haraszti — az ilyesmi­nek nemcsak füstje van, de híre is. Fogadok, hogy a reggeli la­pokban már lesz valami. Na nem szenzációs tudósítás, ha­nem tán csak egy kurta közle­mény. De valami lesz. Meg az­tán holnap délelőtt már még lehetne próbálni egy kis terep­szemlét. Reggel meg fogjuk be­szélni. Elbúcsúztak. Aludni mentek. Géza bement a szobájába, de nem tudott elaludni. Nem is vetkőzött le. Hirtelen összerez­zent. Gulyás bácsi kért bebocsá­tást. — Gézuka, lelkem, maga me­gint nem evett semmit! Hoztam egy kis harapni valót. — Nem vagyok éhes, Jani bácsi — tiltakozott Géza, de az öreg nem engedett a negyven- nyolcbóL — Én addig ki nem megyek, amíg meg nem vacsorázott! Ho­gyan gondolja ezt, Gézuka? Gézának vakmerő ötlete tá­madt. Váratlanul megszólalt: — Jani bácsi, megtenne ne­kem egy szívességet? — Akár kettőt is. Gézuka! — Figyeljen ide... A Keleti pályaudvarnál, a külső csarnok­ban egy pavilonban német új­ságokat is árulnak. Nekem nagy szükségem volna néhány német újságra. — Most? Még máma’ — Igen, még ma este. (Folytatása következik.) Blellczky Sándor .Rettentő Ina. US & Horváth József jJpájT

Next

/
Thumbnails
Contents