Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-06 / 287. szám
i oldal 1961. december 6, szerda Egy otthon — több helyen Uarmadik esztendeje, hogy * * a megyeszékhelyen működő különböző szakszervezett művelődési házak egységes, közös terv alapján dolgoznak. Régebben, amíg ezt az egyébként igen kézenfekvő munkamódszert nem vezették be. sok esetben előfordult, hogy az önálló egységet alkotó, kis befogadóképességű otthonok kihasználatlanul álltak. Nem tudta megtölteni az a közönség helyiségeit, amelyre így mindenkitől elszakítva saját szűk működési körében számíthatott. Az elmúlt évben a szakosítás a különböző művelődési házak sajátos profiljának kialakítása eredményeket hozott, bár még mindig voltak nehézségeik, felmerültek nem várt problémák, melyeknek késedelmes megoldása károkat okozott. A következő év orog- ramjának összeállításakor még erőteljesebben gondolt ezekre a munkák összehangolását szolgáló gondokra a szakszervezet művelődési otthona Gondolt rá, és amint a megfontoltan összeállított tervek mutatják, még inkább figyelembe vette a lehetőségeket A legerőteljesebben és leg- határozottabban a munkások körében végzendő ismeretterjesztés tennivalóit hangolták össze. Kecskeméten 14 munkásakadémiát szerveznek az üzemekben és húsz helven tartanak előadássorozatokat. Különböző politikai, történelmi, irodalmi, egészségügyi, földrajzi. néprajzi és pedagógiai sorozatoík járulnak majd hozzá a munkások általános műveltségének emeléséhez, szakmai ismeretének gyarapításához. Az SZMT művelődési otthona több reprezentatív nagy előadás szervezését is tervbe vette. Előadás hangzik majd el a magyar jakobinusokról. Dr. Benda Kál- mán, a Tudományos Akadémia tagja vállalkozott történelmünk ez érdekes korszakának felelevenítésére. Országos hírű előadója lesz a kiválasztott csillagászati témának, a biológiai tudományok köréből pedig dr. Farkas Gyula egyetemi adjunktus foglalja össze azt. sünit az ember származásáról tudni kell. Dr. Radnai Béla A lélektan a nevelés szolgálatában címmel tart előadást, s előadási témaként választottak ki a rokon népek zenéjét. Lesz előadás Kecskemét történetéről, a mai magyar irodaiamról. Lev Tolsztoj írói módszereiről. Emellett tervbe vették azt is. hogy néhány üzemünkben külön is tartanak műszaki és irodalmi előadásokat. Két üzemi hangversenyt is rendeznek. A szakszervezeti művelődési otthon gondozásában működő művészeti együttesek közül a legtöbbször a Hírős Együttest foglalkoztatják. Húsz alkalommal szerepednek a tervek szerint a nyilvánosság előtt Lesz külön négy üzemi és hat termelőszövetkezeti fellépésük is. Erőteljes munkába kezd a Szi- lády Károly utcai ifjúsági klub, az idén is megszervezik a közismert varró tanfolyamokat, s a szakkörök külön saját programjának összeállítása is befejeződik. Az ifjúsági klub megalakí** tása egyébként most folyik. December vége felé nyílik meg véglegesen, miután több mint 60 ezer forintos ösz- szeggel korszerűsítették, tatarozták a helyiségeit Cs. L. cAz „igazgató nini“ MINTHA az ősz egy kissé visszaosont volna a nyárba, a déli verőfényes napsütésben forog a „lánc-lánc-eszterlánc” a lajosmizsei Baracsi úti iskola udvarán. Frissen meszelt falaival, az egész, hívogató, otthonias külsejével, hol van már ez az iskola a múlt homokba futó, elhagyatott külterületi iskoláitól? Pedig tanyai iskola ez is, mert még öt kilométer ide halakhelyétől, autóbusszal jár ki, de — mint mondja — ha lekési a buszt, akkor marad a kerékpár vagy a gyaloglás. Talán csak ennyi maradt meg a lajosmizsei Baracsi úti iskola tanyai jellegéből, mert belül a felszerelés, a nagyablakos, világos tanterem és a nevelők felkészültsége akármelyik városi iskolával felvenné a versenyt. —ts —r. TlZ PERC A BALETTISKOLÄBAN Csajkovszkij, Beethoven, Moszkovszki, Mozart, Millöcker, Musz- saorgszkij, Schumann és Strauss ismert dallamai szerepelnek zened leltárukban. A legkisebb növendék alig múlt három éves, régebb óta ide járó növendékeinknek javult az általános tanulmányi eredménye is. Szellemileg fáradt gyerekeknek egyenesen felüdülés, felfrissülés a balett. Egy mozdulat a kötelező gyakorlatok közül. a legnagyobb pedig éppen tizenhárom. Mégis jól megférnek egymással, hiszen hosszú a hét, s ha szűkösen is, de mindegyiknek jut hely és idő, hogy ba- lettclpőjét kipróbálja. Kecskeméten öt osztállyal és egy előkészítő tagozattal működik a balettiskola. — Nem elsőrendű feladatunk — mondja Szegedi Jenő tánctanár —, hogy hivatásos táncosokat neveljünk, jóllehet növendékeink ugyanazt az anyagot sajátítják el, mint az állami balettiskolában. A fő cél itt az, hogy testileg és lelkileg egész( séges emberek nevelését segítsük elő, akik a tánckultúra mellett az évek során zeneileg is művelődnek. — Mondhatnánk általános tapasztalat — folytatja Salamon Mária zongoratanárnő —, hogy — Es mit mondanak a szülők? — Egyelőre az a legnagyobb dicséret számunkra — folytatja Szegedi Jenő —, hogy a mamák elismerik: mozgékonyabbak, rugalmasabbak, kecsesebbek, testileg pedig szépen formálódnak lánykáik, mióta balettre járnak. — Miért e nagy készülődés? Mindig ilyen izgatottak a gyerekek? — Nem. Most éppen műsorra készülnek. Főpróba van. Hagyomány már a baleltiskolában a Télapó ünnepség. A növendékek ilyenkor mutatják meg, mit tudnak, mennyi újat tanultak egy esztendő óta. Mikor fényképeztünk, a főpróba még tartott, de utólag megírhatjuk: a Télapó-ünnepség is jól sikerült. S. G. josmizse, Az igazgatónőt keresem. A tízperces szünetben beállt tanít-j ványai közé, először nem is akarom elhinni a nevetőszemű, ma-', ga is diákforma tanítónőről,! hogy őt állították a felelősség- j teljes igazgatói posztra. LETELT a tízperc, nem tudunk tovább beszélgetni, mert', az ötödik és hatodik összevont J osztályban kezdődik most 6rája:\ az egyik osztály a Toldit olvas- i sa, a másik számtanfeladatot < kap, így lesz öt percünk a beszélgetésre. — Elsősorban ts, nem vagyok\ igazgató — így kezdi és azt ma- , gyarázza, hogy tulajdonképpen', gazdaságilag még nem önálló az', iskolája. Amint azonban tovább j beszél a munkájáról, kiderül,; hogy mégis ez az álig 23 éves, fiatal pedagógus felelős az öt- j tanerős iskoláért ISMÉT MEGZAVARJÁK be-', szélgetésünket, mert az Alkot-i mány Tsz Zetorja beállít az is-! kola udvarára egy csomó pad-', dal. Az egyik részét már elhoz-\ ták és most megkapták a hiány- ■ zókat is. Megtudom, hogy a szomszédos termelőszövetkezettel az iskola társadalmi szerződést kötött, aj krumpliszedéskor és a szüret ide-; jén is segítettek a gyerekek, így hát könnyű volt elintézni velük\ a padok beszállítását. ÖRÜL AZ EMBER, ha Laczy', Lídiát a hivatásáról hallja be-t szélni és örülhetnek a szülők,, hogy a tanyai iskolákban ilyenS felkészültségű pedagógusok ok-l tátják a gyermekeket. Mert azí igazgatónő jelenleg a Szegedit Tudományegyetem bölcsészeti) karán a magyar és történelem szakot végzi levelező banfolya-', mon, elvállalta a tanyavilági könyvtárának kezelését, nyelvetJ tanul és büszkén újságolja a kis szőke lány, hogy az elsőt egyetemi vizsgája jól sikerült. < Az iskola elég messze esik: R ETTENTO írta: HorváthJW j ffODRIGUEZ 55. Még nyolc elvtársat fogadott be a spanyol ház. Számukra már a felső villában rendeztek be szállást Ez a legjobbkor történt. Géza éppen az elhelyezkedés körül foglalatoskodott amikor megcsendült a telefonkészülék. Felemelte a kagylót és nagy ámulatára Francisco hangját hallotta a vonal túlsó végéről. Gézán izgalom vett erőt Éppen ma este akarta felhívni a követet s megtudakolni szándékait nehogy valami meglepetés érje a ház lakóit Francisco üdvözölte Rodrl- guezt majd átadta a kagylót Amadé de Mendoza y Lucien- tes-nek, a spanyol követnek. — Mi újság, édes fiam? — kérdezte a követ — Semmi említésre méltó kegyelmes uram! — válaszolta Rodriguez. — Minden úgy történik, amint excellenciád rendelte. — Rodriguez nem keresett engem a magyar külügyminisztérium soha? — kérdezte a követ — Nem, kegyelmes uram. — És más diplomáciai társmissziók valamelyike? — Sohasem fordult elő kegyelmes uram. — Mi történik most Budapesten, fiam? Tudniillik én azt terveztem, hogy egy napra felszaladok a fővárosba. Géza szíve majdnem kiugrott az izgalomtól. A követ azonban így folytatta: — Aztán meggondoltam, fiam. Köztünk maradjon, azt hallótODRIGUEZ tam, hogy ott már valóságos ostromhangulat van. Géza egy árnyalatnyival bizalmasabbra fogta a hangját: — Szó, ami szó, kegyelmes uram, nem akartam nyugtalanítani, ezért nem említettem, hát bizony itt már igen meleg van. Hajnalonként egészen közelről hallani az ágyúdörgést. — Az oroszok, vagy a németek ágyúi dörögnek, Rodriguez? — Mindkettőjüké egyszerre. Feleselgetnek egymásnak. De ez minden nap közelebbről hangzik. A városban gyakran becsapódnak az oroszok lövedékei. — Akkor hát jól tettem, hogy nem utaztam feL — Bizony, nagyon jól, kegyelmes uram. Itt már szörnyen veszélyes. — De remélem, maga nagyon vigyáz magára. Rodriguez? — Amennyire tőlem telik, kegyelmes uram. A jelenlevők, akiket Géza mindjárt a beszélgetés legelején teljes mozdulatlanságra intett, egy kukkot sem értettek a spanyol nyelvű beszélgetésbőL Csak azt látták, hogy Géza homlokáról patakokban csergedezik a veríték. A követ még egyszer óvatosságra intette Rodriguezt, és minden jót kívánt. — Juanita is üdvözli magát! — Kérem, uram, kegyeskedjék a kisasszonynak átadni tiszteletteljes üdvözletemet, nemkülönben a kegyelmes asszonynak! — Jól van, Rodriguez, akkor hát a viszont’átásra. Géza letette a kagylót. Jókorát fújt, s megtőrőlte izzadó homlokát. A többiek kérdőn meredtek rá: — Valami baj van, elvtárs? — kérdezte egyikük. — Semmi baj — derült fel Géza. — Hát akkor folytassuk a berendezkedést elvtársak! Később elmondta Imre bácsinak az eseményt — Nagyon szerethet tégedet ez a spanyol — jegyezte meg Imre bácsi. — Azt hiszem. Az első percben belém szeretett amikor megismert s megtudta, hogy betéve tudom az 5 kedvenc nemzeti irodalmát. Igazán nem volt bolondság megtanulni. Tudod, Imre bácsi, amikor telefonon beszéltem vele és felötlött bennem az a gondolat, hogy az öregúr esetleg betoppanhatott volna ide ma, vagy tegnap, meg- borsódzott a hátam. — Nagy kalamajka lett volna abból, Géza! — Majd csak kitaláltunk volna valamit Mondjuk, internáltuk volna az öregurat a kazánházba. — Micsoda ötleteid vannak! — Miért? Kibírta volna a háború végéig... — Azért ezentúl neked gyakran fel kellene hívnod telefonon az öreget Biztos, ami biztos. — Magam is ezt terveztem — bólintott Géza. Ezekben a napokban Anna sokszorosító csoportnál dolgozott. Érthető, hogy a fogságra vetett Rodriguez gyakran sün- dörgött a sokszorosítók körül. Segédkezett is, meg aztán gyakran adódott alkalom beszélgetésre. Mindketten őszintén sajnálták, hogy erősen hűvösre fordult az idő és esténként már nem telepedhetnek ki a lugasba. De vacsora előtt annál többször tettek hosszú sétákat a parkban, a fasorban Géza gyermekéveiről, meg diákkoráról beszélt Annának és érezte, hogy a lány mennyi érdeklődéssel hallgatja őt. Amikor egyik este Géza belekarolt Annába és úgy kísérte végig a sétányon. Anna nem ellenkezett. S amikor már úgy érezték, hogy a hallgatás többet mond minden ékes szónál, elmerültek az alkonyatok és esték csendjében. Anna egyszer csak a fiú vállára hajtotta a fejét. Géza érezte a lány szíve dobogását, s ereinek ritmusa együtt lüktetett az övével. — Milyen kár — mondta egy Ilyen pillanatban Géza —, hogy nehéz és rossz idők járnak felettünk, Annácska... Vajon eljutunk-e oda, ahová igyekszünk? Anna csak sokára válaszolt: — El tudja képzelni, Géza, milyen sokan, nagyon sokan várják azt a percet? És nemcsak olyanok, akik ... úgy vannak, mint mi vagyunk. .. hanem a puszta életüket remélik megmenteni tudni attól a perctől... Géza olyan boldog volt, mint még sohasem. — Anna... ugye, mi nagyon boldogok leszünk? A lány válasz helyett szorosabban hozzásímult Gézához. Géza szilenciuma is letelt. S azon a reggelen Imre bácsi félrehúzódott vele: — Akkor hát „beszállsz” Géza? — Alig vártam már... — Jó. Először is: összedugtuk a fejünket Gulyás bácsival. Kisütöttük, hogy fogytán az élelmünk. — Semmi az — vont vállat Géza — majd igényelünk a diplomataellátónál. — Csakhogy előbb ki kel! ám tapogatni, nincs-e ott valami változás? Nehogy narancshéjra lépjünk, amin aztán elcsúszunk. (Folytatása következik.) I
