Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

6 M4af ' ?901. december 11, raslmap A kéményseprők újévi kívánságai A vezetők kötelessége ..Kéményseprőt látok, szerén­yét találok” hallani ilyenkor a i'éfás, hagyományos szólásmon- ilást. Ki tudja, milyen régi ke­letű már ez a szokás, írásos fel­jegyzés nincs róla. Aranyi azon­ban bizonyos: valahányszor hall­juk, a remeit szerencsén kívül K.éménytlsztítóinlk mainkájára is gondolunk. Vajon, hogy telt el náluk, a Bács-Kiskun megyei Kémény­seprő és r répkályhaépltó Vál­lalatnál az óesztendő? — ezt kérdeztük Nagyházi Bálint igaz­gatótól Elmondta, hogy a megyében 1961-ben 240 ezer kéményt tisz­títottak meg a koromtól, s gon­HUSZONHÁROM közlekedési baleset történt ebben a hónap­ban megyénkben, s ebből saj­nos báron* halállal végződött. A legtöbb szerencsétlenséget ez­úttal is a szeszesital okozta. Héti közlekedési krónikánkban csupán a legsúlyosabb balesete­ket ismertet.iük. Fekete Mihalyné 74 éves kis­kunhalasi asszony a Jókai és Kölcsey utca kereszteződésénél egy lovaskocsi mögött akart át­menni az úttest másik oldalára. Saját figyelmetlenségének kö­szönheti, hogy a lovaskocsi mel­lett haladó tehergépkocsi elgá­zolta. A szerencsétlen öregasz- szony néhány nap múlva a kis­kunhalasi kórházban belehalt Bérüléseibe. .Solt község határában egy földes úton Balogh Lajos erősen ittas állapotban vezette oldal- 1 öcsig motorkerékpárját, s el­ütötte Koletár István gyalogo­san haladó kissolti lakost, Ko- létár István oly súlyos sérülése­ket szenvedett, hogy a mentőko­csiban meghalt. Balogh Lajos 20 napon túl gyógyuló sebekkel került a megyei kórházba. A harmadik halállal végződő bal­esetről lapunkban már számot adtunk. UGYANCSAK az ital okozta azt a balesetet is, amelynek vé­gén a Szerencsétlenséget előidé­ző személy felháborítóan becs- lelenül viselkedett. Kúti Sándor kerekegyházi lakos Hetényegy- házán ittas állapotban motorke­rékpárjával 35 kilométeres se- l»ességgel haladt a járdán és el­ütötte Bába Andrásné helybeli doskodtak a kazánok és cserép­kályhák zavartalan fűtéséről is. Dolgozóik évközben sok helyen megfordultak, jártak városok­ban és községekben, és sok min­dent láttak, hallottak. Észrevet­ték például, hogy a padlás! éti-ák közül több javításra szorul, kor­hadtak és rozogák, egyszóval: nem valami biztonságosak. Emiatt már történt boka- és láb­törés is. A tetójárdák állapota sem megnyugtató. Vannak kö­zöttük olyanok, amelyéken szin­te hajmeresztő közlekedni! Ezért a kéményseprők kérik az illeté­keseket, teljesítsek egyik újévi kívánságukat: hozzáír rendbe ezeket a járdákat. lakost Kúti ahelyett hogy se­gítséget nyújtott volna áldoza­tának, eloltotta motorjának lám­páját és elmenekült a helyszín­ről. A helyszínelést lefolytató járőr két óra múlva azonban elfogta őt, s megállapította, hogy Kúti még motorkerékpárvezetői igazolvánnyal sem rendelkezik. Bába Andrásné nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Síkos út, figyelmetlenség és gyorshajtás következtében ke­letkezett az alábbi két baleset. Kovács Sándor a 44. AKÖV sofőrje tehergépkocsival haladt a Madaras—Bácsalmás közötti úton, ahol hídjavítás miatt te- relőútra irányították. Eközben nem figyelt eléggé és a síkos úton nekiütközött a 44-es AKÖV egv másik tehergépkocsijának, s 2500 forint kárt okozott. Szőlős! Sándor budapesti lakos sze­mélygépkocsijával Csávoly és Bácsbokod között a síkos úton 30 kilométerss sebességgel be­lecsúszott az útmenti árokba. A gépkocsiban 2500 forint értékű kár keletkezett. Személyi sérü­lés egyik balesetnél sem történt. MEGYÉNK útja! a Jegesedés következtében síkosak. Igen fon­tos ezért, hogy a gépjárműve­zetők csökkentett sebességgel hajtsanak, nehogy a balesetek száma ugrásszerűen növekedjen. A jövő heti feladványban a se­bességkorlátozásokkal kell fog­lalkozni. Ezen belül az 5 és 15 kilométeres sebességgel való ha­ladással. Feladvány tehát a KRESZ 39. paragrafusa, annak ,3. és 4. bekezdése. • • • Bizony, nem könnyű a ké­ményseprők mestersége. Nyáron a tűző melegben, télen pedig hóban, sárban róják az utat. Kint, a falvakban még nehe­zebb a munkájuk, mert a há­zaik rendszerint távol vannak egymástól. A tanyaközpontok létrehozása azonban megszünteti ezt a gondot, s ilyen módon ke­vesebb gyaloglással lehet majd az épületeket megközelíteni. ■— Mit kémek a lakosságtól? —kérdezzük Nagyházi elvtársat. ■— Ha valahol rossz a kémény és emiatt füstöl a tűzhely, for­duljanak hozzánk, személyesen vagy telefonon, ml azonnal ki­javítjuk a hibát. Ezt tűzrendé­szet! szempontból is fontosnak tartjuk. Előfordult már, hogy a kéményben lerakódott korom izzásnak indult, s a véletlenül beépített gerenda ettől tüzet fo­gott. Mindez megelőzhető, ha a hibaforrást időben megszüntet­jük. — Végűi, kéményseprő dolgo­zóink nevében, hadd kívánjunk mindenkinek szerencsés boldog új esztendőt és eredményekben gazdag munkát. K, A, MSZBT Intéző Bizottsági ülés A Munka Vörös Zászlórend­del kitüntetett Magyar—Szovjet Baráti Társaság Bács-Kiskun megyei Intéző Bizottsága szom­baton délelőtt ülést tartott. Az ülésen Baksa Gyula, az MSZBT megyei titkára tájékoztatta az egybegyűlteket az országos el­nökségi ülésről, majd rátért a Szovjetunióba történő utazások előkészítésével kapcsolatos ed­digi munka ismertetésére. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Szabó Lajos, a me­gyei pártbizottság ágit prop. osztályának vezetője. Mostanában igen sok szó esik a párttagok és pártonkív üllek kapcsolatának erősítéséről, a párt munkamódszerének továb­bi javításáról, a vezetés színvo­nalának emeléséről és a vezetők kötél ességérőL A tapasztalatok azt igazolják, hogy a pártszervezetek és a ve­zetők annál eredményesebben látják el hivatásukat minél in­kább támaszkodnak a dolgozók segítségére, véleményére, javas­lataira. Annak ellenére, hogy alapján ban véve a dolgok itt a me­gyében is rendben mennek, nem kerülheti el a figyelmünket, hogy helyenként különböző fo­gyatékosságok, visszásságok csor­bítják a párt és a tömegek kap­csolatát, fékezik a tennivalók elvégzését Két idősebb ember beszélgeté­sét lestem el a minap. Azt la­tolgatták, mire vezethet, ha a termelőszövetkezet elnöke az ű.' esztendőben is gorombán, fö­lényesen viselkedik, ha nem hallgatja meg az észrevételeket, javaslatokat. A fentiekhez hasonló bajok kise bb-nagyobb mértékben más helyeken is előfordulnak. Gyak­ran nem arról van szó, hogy az illetők szándékosan tanúsí­tanak ilyen magatartást, hanem sokszor észre sem veszik, hogy helvtelenül cselekszenek. Az egyik párttaggyűlésein hangzott el olyan furcsa indít­vány, hogy a vetéstervekről, a szerződéskötésekről ne tanács­kozzanak a szövetkezet tagjai­val, mert abból csak vita kere­kedne. (Az ember nem is tudja megérteni, miért fél a javaslat­ievő a vitától és miért nem te­kinti a szövetkezet tagjait a kö­zössé- gazdáinak?) Más esetekben viszont a gya­korlati munkában jelentkeznek helytelen vezetési módszerek. Az egyik párttitkár például az alapszervezet valamennyi tenni­valóját egyedül intézte. 8. M. keménykezű, erflycs zető hírének örvend, a tsz-ben azonban nehézségek vannak. Hogyan lábalnak ki a bajokból — kérdeztem. — Még nem tudom <■» vála­szolta. — Töröm a fejem, majd csak kiokoskodok valamit. Mit mondanak a iermelőazB­vetkczeti gazdák? — Azt gondolja talán, ha é» nem találok megoldást, ők ta­lálnak? Meglepte, hogy olyan kérdé­seket tettem fel: milyen alkal­makkor igényli a szövetkezet gazdáinak segítségét, hányszor kért tőlük tanácsot, milyen ja­vaslataikat, kezdeményezéseiket szívlelte meg, § hogyan osztja meg gondjait a kollektívával? Meleg perceket okoztak ha­sonló jellegű kérdések az egyi! üzem vezetőjének is. Szerencsére azonban az ilyen példák egyre ritkábbak. Par­tunk már évekkel ezelőtt föl­számolta a személyi kultuszt, annak minden káros jelenségé­vel együtt. Ennek természetes következménye, hogy az élet minden területén eltűnnek a helytelen vezetési módszerek, igen örvendetes, hogy maguk a párta! apszervezetek és a dolgo­zó tömegek sem hagyják ma már sző nélkül, ha valahol visz- szásságot tapasztalnak. Ezt mu­tatták a nemrég befejeződött vezetőségválasztő taggyűlések is, amelyeknek bíráló, vitatkozó, as előrehaladást bátorító légkörét az S7KP XXII. kongresszusá­nak szelleme pezsditette. Nemcsak helyes és szükséges, hogy a vezetők igényeljék és megbecsül jék a dolgozók javas­latait és észrevételeit Ez köte­lességük te Ha mindenütt fgy járnak el, akkor több lesz a ja­vaslat. a kezdeményezés, t az új esztendő sikerekben és ered­ményeikben még gazdagabb less. Nagy József EBP SZÖVEG NÉLKÜL Otthagyta áldozatát egy motoros Közlekedéai krónika Feladvány: a KRESZ 39. § 3. es 4. bekezdes OC'^GCöOOOOOOÖOOOOOOQOOOOCOOOÖOööööOryirtfiOOOönoftOOCiööOöOOOOOOaOOQOOOOOOOOOOCOoe flflfMVYV Együtt a közös úton '^*1 gybttlUéXU, aranyos kedélyű ember Szarvas G. János bácsi Bátyán. Mozgása még mindig friss, fiatalos hatvanhatéves kora ellenére is. Csak a kézfogásán érezni, hogy karját, tenye­ret elnehezitette a sok-sok nyár mun­kája. Éveit égó. lobbanó nyarak verejtő­kés gürcölései jelzik. A kemény, de há­lásan termő bátyái föld azonban meg­hozta gyümölcsét: János bácsi két keze ■«unkájával tizenkét hold földet szer­zett así örökölt egy holdacska mellé. Hiszen'jól fizetett a paprika, '.sak ép­pen fáradságot nem ismerő munkát igényelt. S azonkívül nem kis mértékű lelemény ességet is. de János bácsi­ból az sem hiányzott. Hiába volt azonban a nagy kedv, lassanként rájött, hogy — mivél nem volt gyermekük —■ a felesegével együtt nem boldogul a földdel. Fogadnánk kel­lett valakit — ahogy.' akkor mondták; cselédet —, aki elvégzi a munka egy' részét. Akadt is ilyen ember. Szarvas Miklós személyében. Rokoni szálak nem fűzték ókét egy­máshoz. Csupán névrokonok, de ilyen gok van ebben a községben. Miklós a gazdájához hasonló szöi'ga- loriímal dolgozott a bérért. Jánös bá­csi nem volt hálátlan, lehetőségeihez mérten tám^yatta cselédjét, hogy bol­dogulhasson. Mert Miklós nagyon sze­gény ember volt. Olyan, amilyen szám­talan akadt az akkori Világban. Csu­pán akaratereje volt. de az törhetetlen. Életre-halálra elszánta magát, -.ogy ki- evickél a feneketlen nyomorból; Hajnali 2 órakor kelt, hogy ellássa a jószágot, s csak jóval napnyugta után tért nyugovóra. Am 1945 után mindem másképp ala­kult. Miklós földet kapott, s hatalmasra lendült kedvvel dolgozott tovább *— immár a sajátjában. János bácsi pedig, mint jómódú középparaszt éldegélt, dolgozgatott. Az ötvenes évek elején majdnem kulák- listára került, de méltányolták azt, hogy egész életében küszködött a jobb megélhetésért és a cselédjével sem bánt komiszul. Továbbra is gazdálko­dott, rendesen fiaette az adót, eleget tett beadási kötelezettségének. A löldje pedig — lehetett bármily száraz esz­tendő — mindig jól termett, hiszen ke­vés olyan gazdát lehetett a faluban ta­lálni. aki úgy megmunkálta volna, mint ő. Nagyjából így ment ez tavaly ilyen­korig, amikor a középparasz+ok kapu­jának kilincse mind sűrűbben kezdett forogni a népnevelők tenyerében. János bácsihoz nem kellett sokszor elmenni; egy szép napon ó maga állított be a Haladdá Terme1 őszövetkezet irodájába, mondván: --Belépnék hát én is, ha el­fogadnák a jelentkezésemet.-« ^ Minden efienvetén nélkül elfogadták; Aláírta a belépési nyilatkozatot, s ami jószága, felszerelése volt. bevitte a közösbe. Később nem maradt el a munkából sem, sőt, alaposan kivette belőle a részét. A nyáron ő volt a kazalmester, s ugyanolyan csinosra formálta a kaz­lakat, mint egyéni gazdálkodó karában. A közgyűléseken is mindig ott van, s felszólalásaiban a szövetkezet érdekeit támogatja. Az átszervezés utáni időszakban volt néhány ember, akinek — mint mondani szokás — büdös volt a munka. Ő tette szóvá, hogy hívassák be az irodába, s szép szóval bírják őket jobb belátásra. A közös gazdaságban mindenki sze­reti. Hiszen jó gazda volt. s az jelen­leg is. Ahogy Hegedűs János, az elnök mondja: sok ilyen ember elkelne még a szövetkezetben. Am ass olyanféle emberekből Is kel­lene még néhány, mint Szarvas Miklós, a fogatosok brigádvezetője. Mert eb­ben a szövetkezetben találta meg 5 is a helyét, mint oly sokan a volt cselé­dek közül. Pedig eleinte nagyon húzó­dozott a közös gazdaságtól. Mi lesz. hogy lesz, mi marad meg abból, amit az évek nehéz munkájával összegyűj­tött? Ezek a kérdések gyötörték, de végül is belátta, hogy a iövő útja nem lehet más. mint a szövetkezet. Most negyven éves. Mozdulatai ne­hézkesek, de erőt és biztonságot árasz­tanak, bál* arcára -ánvamta könyörte­len ä2 idő. A haja, is őssül. A szívóssága azonban a nfeh Már nem fél a közöstől, érzi, tudja, hogy számítanak a munkájára. S ő is szá­míthat arra, hogy szorgalmát elismerik, érte megbecsülik. Közei 20 mázsa bur­gonyát kapott legutóbb is. November végéig már 433 egységnyi munkát vég­zett A fia traktoros. Szabadszálláson ta­nult, s ide tért vissza, a szövetkezetbe. (Az apja még csak két osztályt járha­tott ki az elemi iskolában, többre nem tellett, dolgoznia kellett már kisgyer­mek korában is.) Szarvas Miklós részt vesz a vezető­ségi üléseken is. Elve. hogy mindenki erejéhez és képességeihez mérten dol­gozzék. Nem tűri a henyeséget, a mun­kakerülést. Nem egyszer keményen ősz- szeteremtette már a lógósokat. Ha va­lamit meg kell menteni a közösségnek, az elsők között áll munkába. Elsőnek vette észre például legutóbb is, hogy két vagon répa nincs letakarva. Rögtön meg is szervezte a munkacsapatot, s egykettőre leíöldelték a terményt Néhány évvel ezelőtt szép házat vett a főutcán. Ilyenről nem is álmodha­tott cseléd korában. Szarvas G. János bácsival naponta találkozik. Az egykori gazda és hajdani' cselédje a megbecsülés jeleként messzi- ■ ről üdvőzlik egymást. l\ines köztük már rangbéli különb­ség, alá- és fölérendeltségi viszony egyazon .ioeú gazdáiként a szövetkezet­nek. együtt, vállvetve haladnak előre a közös uioa Hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents