Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. december 24, vasárnap 7. oldal Ki hol tölti az ünnepeket? Bepillantás négy család három napjába USZÓDIFALUVÉG Éjszaka volt, jóval tizenegy után. A mellékutcák, régen csendbe burkolóztak. A körút forgalma is csitult. A sarki lám­pa fénye sápadtan hullt Jutka arcára. Hányadszor ül így az ab­lak mellett, már maga sem tud­ja. Mióta Gábor rákapott az ivásra, pokol az élete. Csak ár­nyéka önmagának. Ügy emészt a keserűség, hogy lassan már c boldogság emléke is szertefosz lile. Tavasszal még bírta valahogy hiszen ha Gábor józan, őrön vele az élet. De mi lett azóta a- ö emberéből. Három pohár má megárt neki. Ilyenkor nem lehe vele bírni. Megy, mintha kerget­nék, s mindig akad, aki a ré szegségét kihasználja. Novem berben „elvesztette” a karóráját Pecsétgyűrűje még a nyáron el úszott. A múlt héten pedig t rendőrség találta meg a kerék párját. Emlékszik, ketten mentek ér te. Párja nagyon röstellte a dől got. Fogadkozott, hogy erős lesz csak a gyárban ne tudják meg hogy történt. Négy napig bírta aztán tessék... ennyit ér a sza va. Pistáék jöttek látogatók Pestről, Ügy tervezték, este el mennek táncolni. De ez is más ként történt. Volt otthon két palack ,,du gesz-bora”, azt adta fel a vendé JCikíkilLh M hot ai l.orinc: Fagyos utakon nak érezte magát. Hangosáé ki­hintett és egyszerre köpte ki a torkából a reggeli rekedtséget. A zsírosdeszkás asztalon, sár­gás, gyűrött, lapos könyv fe­küdt. Imre megnyálazta a mu­tatóujját, átlapozott néhány la­pot, azután figyelmesem nézte az előrenyújtott karddal vág­tató huszárt, aki valami furcsa élő rémülettel, mintha ki akart volna ugrani a faggyúfoltos be­tűsorok közül-a nagy »H« be­tű alól. Az ajtó lassan kinyílt. Imre “ hallotta hogy csoszog a papucs a földes padlón. A macska halkan nyávogva leugrott az ágy­ról. Nagyot csöiTcnt a tányé­ron a bicskapenge. Egyél, fiam... gyorsan.. • Papék már elmentek. Papék Ferijét kocsin vitte be béresük az iskolába. Imre szótlanul nézte a sárga, szürketetejű szalonnadarabot és a barnásfekete, furcsán tömött kenyérszeletet, Tegnap hideg vi­zet Ivott a szalonnára és a gyomrában még mindig korgott valami. Alikor kenyér nélkül ette a szalonnát, mert az apja csak későn jött ki a faluból, és ő akkor már aludt. Nem c-mlékezett, hogy röggel mikor ment el ez a nagy, szófián, mor­góhangú ember, de abból, hogy a kenyér ott feküdt az asztalon, homályosan sejtette, hogy az a Pa itt volt. Az asszony letette a tányér mellé a csorbaszínű sótartót, melyben nagyszemű. kristályos só szürkéllett, és erélyesen mondta: — Siess már. siess... Majd Bozsó János pasztellrajza bornál azonban furcsa változás következett be. Hazajött, otthon maradt minden este, de a köszö­nésen kívül egy szót sem hallott tőle. Legalább úgy bántotta ez a viselkedés, mint pár napja a keserű egyedüllét. Már ott tar­tott, hogy feladja a büszkeségét. Aztán meggondolta magát. Nem ő a hibás. Béküljön az ember. Gábor azonban került minden alkalmat. Inkább rendezgetett a kamrában. Aprófát hasított a pincében. Egyszóval tett-vett a ház körül minden este. Csak azt az egyet, az őszinte beszélgetést nem alcarta semmiképpen elkez­deni. Egy nap aztán hiába várta Jutka az ismerős lépteket. Gá­bor nem jött. Negyedik nap már nem bírta tovább. Szabadnapot kért a főnökétől. Meglátogatta anyósát, benyitott az ismerős vendéglőkbe. Gábort hetek óta nem látták. Végül a gyár igaz­gatójánál kötött ki. De az is csak annyit mondott: Ügy látszik, csalódtunk benne. A titkárnő azonban olyan bíztató mosollyal búcsúzott tőle, ami egészen meg­zavarta. Otthon pársoros levél várta. Gabi írta- Bajáról. Elvonókúrán van. Kérte, bocsásson meg neki. Ha hazajön, új életet kezdenek. Patakban csordult Jutka könnye, de most már nem volt benne semmi keserűség. Sándor Géza geknek. Jó kedvűk volt, elfo­gyott. Gábor csak úgy kisbabái­ban lépett át némi utánpótlá­sért, azóta nem talált vissza. Ez­zel a szégyennel betelt az ó po­hara is. Strógörcsöt kapott. Pista szaladt orvosért. Hajnalig vigasztalták, aztán visszamentek Pestre. Most ismét egyedül van. Társtalanul. kese­rűen, Hát élet ez így!? Már pi- roslott az ég alja, mire álomba sírta magát. Késő délután éb­redt. Gábor persze most sem jött haza. Ilyenkor az anyjánál piheni ki a „fáradalmait”. Hát csak pihenje! De neki ebből elég volt. Azt teszi, amitől a férje a legjobban fél. Pistáék is ezt ja­vasolták. Gyáva volt, hogy ed­dig nem szánta rá magát. Hétfőn a gyár igazgatója fej­csóválva hallgatta Jutka pana­szát. — Hihetetlen... Nem is ér­tem, hogy tudott helytállni a mű­helyben? Feltétlen segítünk ... Legyen nyugodt asszonyom, be­szélek a fejével.. . Hogyan zajlott le ez a gyón­tatás, még Jutka se tudja. Gá­adek en neked ... Vedd a kést, aztán gyerünk ... Imre lassan papírvékony sze­leteket vagdosott a szalonnából. Evett. Az ételdarabck súlyos, émelyítő gömbökké rágva, csúsz­tak le a torkán. — A füzetet viszed? — Hm .. . — Beteszem a füzetet. He el ne veszítsd. Az asszony gyorsan, szaporán, izgatottan beszélt, mint mindig, amikor reggelenként vékony- csont ú. kopogócsizmás, hango­san szipogó fia nekiindult a pusztának, hogy iskolába men­jen. Imre nyakába akasztotta a hosszú, elnyűtt, tarisznyafomia táskát. — Hát mégy? — kérdezte az anyja búcsúzásképpen, és éles, aggodalmaskodó pillantással végigsuhintatt rajta. Imre hangosan szipogott. ___ |i át megyek — mondta 1 * felnőttesen, és apját utánozva rántott egyet a vállán. A palatábla tompán megcsörrent. Az anyja kinyitotta az ajtót, és amikor a fiú már kilépett az udvarra, gyorsan, didergős idegességgel utánakiáliott: — Aztán le ne ülj az útra. Megfagysz, ne csúszkálj ott a többiekkel, mert majd ad az apád, ha .tönkreteszed a csiz­mád ... Ne .egyél havat... mert meghűl a torkod ... Imre csúszkálva ment a kes­keny ösvényen, melyet az apja súlyos csizmája taposott ki az udvarról az országúira. A látó­határon, a roppant havas sík- (Folytatása a 8. oldalon.) — ... Imre..: Te Imre, hal­lod-e ... A suba alól egyszerre fel­bukkant a kicsi, sovány gyer­mektest. Megtörülte kezével pis­logó szemét, aztán gyors, sikló mozdulattal nyúlt az ágy végé­be, ahol bamásszürké nadrágja lógott. A hidegben minden mozdulat túl gyors, idegesen kapkodó volt. Felvette földszí­nű. elnyűtt kisbabát jut és le­ülve az ágy szélére, már las­sabban, gondosan csavarta a lá­bára a kapcarongyokat. Ez fon­tos művelet. Vigyázni Kellett, hogy össze ne csomósodjon, mert akkor feltöri a lábat. Vigyázni kell, hogy egyenletesen feküd­jön, mert a balláb ujja, amely mindig kibukkant n kapcából, újra meg újra átfagyott. Felhúzta kicsiny, sárgásbarna foltokkal díszített csizmáját, az­után egyszerre talpra ugrott. Érezte, hogy mozognia kell, különben már most álomtól faiéiig testébe áll az egész nap meg nem szűnő didergés. — Sicc, te — kapott a fehér- fekete-sárga macska felé, amely határtalan nagy állati vágyá­ban a meleg után, felugrott az ágyra. A macska összehúzta nagy zöld szemeit, hátracsapata a fü­lét és harcképtelenül meglapult a subán. Imre hirtelen nagyon erős­nek és igen nagyon hatalmas­ig szobában hideg volt. “ Olyan hideg, amilyen csak a kis tanyai szobákban lehet. Kirnt, a kopott vályog­falon túl, méteres hótakaró alatt aludt a puszta. A tél le­heleté beszivárgott az ablakon, jégréteget mázolt a repedezett üvegre, és súlyosan, hidegen nehezedett a kifordított suba ■ alól kilátszó kócos fejekre. Az éjszaka sötétsége lassan ol­dódott fel zavaros félhomállyá. Az asszony óvatosan kinyi­totta a szemét, sóhajtott, aztán félrehajtotta a suba szélét, vi­gyázva, hogy túl sok drága me­leg ki ne surranjon a suba alól, azután felülve, bizonyta- ; lanul tapogatózott meztelen ; talpával a papucs után. ; — Imre... te, Imre... — s jt­; lógta hátrahajolva és tapogatéz- 1 vá, óvatosan megráncigálta a ■ suba alól kilátszó kócos hajat, ’ amely egészen összeolvadt a ; birkaszőr szürkésbarna csomői- ! val. ! A csendben szuszogó szipo- < g'ást hallott. A suba liullámo­> san megmozdult. Az asszony > végre megtalálta a papucsot és l csoszogva indult a konyhaajtó l felé. amely mögött halkan, ; diszkréten nyávogott a deres- ! hátú macska. Amikor megfogta az ajtó le­> feléhajló kilincsét, hátranézett, | és köhintve, félhangosan moiid- ) ta: Ünnepelünk. Újra itt a kará­csony. Nem hiába vártuk — megérkezett. Három napig a mienk. Sok-sok kedves ajándé­kot, szórakozást és megérde­melt örömet ígér. Vajon, rnik lesznek ezek? És hogyan telik majd el a három nap? — Erről beszélgettünk Kecskeméten négy. különböző foglalkozású emberrel; Szerencsen Tantó Kórolyékhoz éppen disznóölés napján kopogtattunk be. Sei’ény munkában voltak valamennyien. A szép, gömbö­lyű mangalica pocának sok húsa meg zsírnak való haja lett. Örül a család — nem szű­kölködnek majd a finom fala­tokban. Tamtóék azonban má­sért is elégedettek. Megtakarí­tott pénzükből karácsonyra új hálószoba-berendezést vettek, amire egy évig gyűjtöttek ket­tőjük keresetéből. Boldogan, jó hangulatban várják az ünnepe­ket ... — Hol töltik a három napot? — Ha nem jön közbe valami, feleségem szüleinél. Szerencsen — válaszolja Tantó Károly szabó. — Mióta házasok va­gyunk, ez lesz az első alkalom, hogy apósomoknál ünnepelünk. Hároméves kisfiúnk. Karesika is velünk jön. Ott vannak játszó­társai — így legalább 6 sem unatkozik ez idő alatt. — Mivel lepik meg a szeren­csieket? — Jóféle baracknál bakával. Apukának és sógoromnak egy- egy litert viszünk belőle. Remé­lem. ízleni fog. Tavaly is meg­dicsérték, amikor nálunk jártak. Hogy ezenkívül mi lesz még a meglepetés? Küldünk egy kis disznótoros kóstolót. Igaz, ők már , megelőztek bennünket: éppen a mai disznóvágás nap­ján kaptunk tőlük hurka- és kolbászcsomagot. A Tantó-család éléskamrája ezen a télen sem lesz üres ... Barátok között Kovács István vágót a Kecs­keméti Baromi ifeldolg y/jj Vái-_ lalatnál kerestük fel. Régi rnun-' kása az üzemnek, idestova hu-! szonöt éve dolgozik ott. öröm- í mel újságolja: — Karácsonyra már meglesz! a gázrezsó, palackkal együtt.! Ezeket a vállalat utalja ki ne-' künk a városi tanács vb keres-, kedelmi osztálya megbízásából,; és azok a dolgozók kapják meg,; akik otthoni körülményeik miatt! rá vannak szorulva. A felesé-! gém is ennek a vállalatnak az! alkalmazottja, s a tűzhelyen; való főzésire csak ritkán marad; ideje. A gázrezsóval viszont; könnyebb és egyszerűbb az étel-; készítés. Hasznos karácsonyi! ajándék ez a családnak! — A gyerekek mit kapnak? — A kisebbeknek iátókmac- kót veszünk, a gimnazista kis­lányt pedig egy érdekes könyv­vel lepjük meg. Lesz karácsony­fánk is, szépen feldíszítve, sza­loncukorral megrakva. — És az István-névnap? — Igen, azt is álékor ünnepel­jük. Családi körben, rokonok és barátok társaságában. Feleségem kitűnően ért a sütéshez, a má- koskalács-készítés »mestere«. Ö a sült tésztát tálalja majd a vendégeknek — én pedig ital- ról fogok gondoskodni. Hadd legyen jó hangulat. — érezzék magukat jól a köszöntők! Lehet, hogy a vonaton Vidám, életerős férfi Lember- ger LajOiS mozdonyvezető. Ép­pen indulás előtt váltottunk vele szót. — Hogy hol töltöm a kará­csonyt? Valószínűleg két helyen: otthon, és künn a pályán. Le­het rá számítani, hogy behív­nak 18—20 órás szolgálatra, ami ilyenkor könnyen előadódhat. A vonatoknak akkor is menni kell. Majd folytatja: Tavaly kará­csonykor, amikor szolgálatban voltam, az utasok közül néhá- nyan odajöttek hozzám és Kecs­kés Pál fűtőhöz, mondván, hogy »... húzzák meg az üveget, igyanak az egészségünkre!« — Megköszöntük, de nem fogadtuk el. Most is vigyázni fogunk, s ellenállunk a »csábításnak«. Az utasok testi épségéért mi va­gyunk a felelősek, ezért ne­künk józannak és ébernek kell lenni... Lemberger Lajos ezután csa­ládjáról beszélt. Elmondja, hogy két kisfiúk van, alak karácsony­ra nagykabátot, cipőt, sapkát, játékot és édességet kapnak. Kétezer-ötszáz forint havi fize­téséiből jut erre is, arra is — úgyhogy nem szenvednek hiányt semmiben sem. A szocialista brigádban* dolgozó apa gondos­kodik a családjáról. A televízió előtt Boldogan ünnepli a kará­csonyt a Rákóczi út 23. szám alatt lakó Vass Jánosáé pos- tatisztvisedő családja is. A fia­talasszony — egy négyéves kis­lány édesanyja — elégedetten mutatja kényelmes, jól berende­zett szobájukat; ahol nemrégi­ben helyet kapott a televízió is. Férje rajong a futballért, ő inkább a színdarab- vagy film­közvetítést szereti, kislánya pe­dig a gyermekműsorokban talál örömet Azaz, hogy... csak ta­lált örömet. Mert a készülék­kel egy idő óta csupán a hang vehető. Remélik azonban, hogy a GELKA rádió- és íelevízió- javítószervíz karácsonyig meg­csinálja a televíziót. — Hát igen, lesz alkalom az ünneplésre —• fordítja másra a szót a fiatalasszony. — Férjem név- és születésnapja egy napra esik, Éva kislányomnak pedig 24-én tartjuk a névnapját. A .költségvetést« úgy osztottuk be, hogy erre is teljen. Évikének fürdőköpenyt és játéktelefont veszünk. Az ünnepi tortát én sü­töm, így nem kerül annyiba, mint a cukrászdái. Mivel az idén nem megyünk haza a ma- máékhoz, az ünnepeket "gy ked­ves, ismerős házaspárral közö­sen töltjük. — Férjének milyen meglepe­tést tartogat? — Egy pecsétgyűrűt szeretnék neki venni házasságunk emlé­kére .. . * Négy család boldog karácso- ! nya. Dolgos hétköznapjaik után ! megérdemelten veszik ki részű- ' két az ünneplésből, az aiándé- ; kozás cs a pihenés örömeiből. Kohl Antal

Next

/
Thumbnails
Contents