Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
1961. december 24, vasárnap 7. oldal Ki hol tölti az ünnepeket? Bepillantás négy család három napjába USZÓDIFALUVÉG Éjszaka volt, jóval tizenegy után. A mellékutcák, régen csendbe burkolóztak. A körút forgalma is csitult. A sarki lámpa fénye sápadtan hullt Jutka arcára. Hányadszor ül így az ablak mellett, már maga sem tudja. Mióta Gábor rákapott az ivásra, pokol az élete. Csak árnyéka önmagának. Ügy emészt a keserűség, hogy lassan már c boldogság emléke is szertefosz lile. Tavasszal még bírta valahogy hiszen ha Gábor józan, őrön vele az élet. De mi lett azóta a- ö emberéből. Három pohár má megárt neki. Ilyenkor nem lehe vele bírni. Megy, mintha kergetnék, s mindig akad, aki a ré szegségét kihasználja. Novem berben „elvesztette” a karóráját Pecsétgyűrűje még a nyáron el úszott. A múlt héten pedig t rendőrség találta meg a kerék párját. Emlékszik, ketten mentek ér te. Párja nagyon röstellte a dől got. Fogadkozott, hogy erős lesz csak a gyárban ne tudják meg hogy történt. Négy napig bírta aztán tessék... ennyit ér a sza va. Pistáék jöttek látogatók Pestről, Ügy tervezték, este el mennek táncolni. De ez is más ként történt. Volt otthon két palack ,,du gesz-bora”, azt adta fel a vendé JCikíkilLh M hot ai l.orinc: Fagyos utakon nak érezte magát. Hangosáé kihintett és egyszerre köpte ki a torkából a reggeli rekedtséget. A zsírosdeszkás asztalon, sárgás, gyűrött, lapos könyv feküdt. Imre megnyálazta a mutatóujját, átlapozott néhány lapot, azután figyelmesem nézte az előrenyújtott karddal vágtató huszárt, aki valami furcsa élő rémülettel, mintha ki akart volna ugrani a faggyúfoltos betűsorok közül-a nagy »H« betű alól. Az ajtó lassan kinyílt. Imre “ hallotta hogy csoszog a papucs a földes padlón. A macska halkan nyávogva leugrott az ágyról. Nagyot csöiTcnt a tányéron a bicskapenge. Egyél, fiam... gyorsan.. • Papék már elmentek. Papék Ferijét kocsin vitte be béresük az iskolába. Imre szótlanul nézte a sárga, szürketetejű szalonnadarabot és a barnásfekete, furcsán tömött kenyérszeletet, Tegnap hideg vizet Ivott a szalonnára és a gyomrában még mindig korgott valami. Alikor kenyér nélkül ette a szalonnát, mert az apja csak későn jött ki a faluból, és ő akkor már aludt. Nem c-mlékezett, hogy röggel mikor ment el ez a nagy, szófián, morgóhangú ember, de abból, hogy a kenyér ott feküdt az asztalon, homályosan sejtette, hogy az a Pa itt volt. Az asszony letette a tányér mellé a csorbaszínű sótartót, melyben nagyszemű. kristályos só szürkéllett, és erélyesen mondta: — Siess már. siess... Majd Bozsó János pasztellrajza bornál azonban furcsa változás következett be. Hazajött, otthon maradt minden este, de a köszönésen kívül egy szót sem hallott tőle. Legalább úgy bántotta ez a viselkedés, mint pár napja a keserű egyedüllét. Már ott tartott, hogy feladja a büszkeségét. Aztán meggondolta magát. Nem ő a hibás. Béküljön az ember. Gábor azonban került minden alkalmat. Inkább rendezgetett a kamrában. Aprófát hasított a pincében. Egyszóval tett-vett a ház körül minden este. Csak azt az egyet, az őszinte beszélgetést nem alcarta semmiképpen elkezdeni. Egy nap aztán hiába várta Jutka az ismerős lépteket. Gábor nem jött. Negyedik nap már nem bírta tovább. Szabadnapot kért a főnökétől. Meglátogatta anyósát, benyitott az ismerős vendéglőkbe. Gábort hetek óta nem látták. Végül a gyár igazgatójánál kötött ki. De az is csak annyit mondott: Ügy látszik, csalódtunk benne. A titkárnő azonban olyan bíztató mosollyal búcsúzott tőle, ami egészen megzavarta. Otthon pársoros levél várta. Gabi írta- Bajáról. Elvonókúrán van. Kérte, bocsásson meg neki. Ha hazajön, új életet kezdenek. Patakban csordult Jutka könnye, de most már nem volt benne semmi keserűség. Sándor Géza geknek. Jó kedvűk volt, elfogyott. Gábor csak úgy kisbabáiban lépett át némi utánpótlásért, azóta nem talált vissza. Ezzel a szégyennel betelt az ó pohara is. Strógörcsöt kapott. Pista szaladt orvosért. Hajnalig vigasztalták, aztán visszamentek Pestre. Most ismét egyedül van. Társtalanul. keserűen, Hát élet ez így!? Már pi- roslott az ég alja, mire álomba sírta magát. Késő délután ébredt. Gábor persze most sem jött haza. Ilyenkor az anyjánál piheni ki a „fáradalmait”. Hát csak pihenje! De neki ebből elég volt. Azt teszi, amitől a férje a legjobban fél. Pistáék is ezt javasolták. Gyáva volt, hogy eddig nem szánta rá magát. Hétfőn a gyár igazgatója fejcsóválva hallgatta Jutka panaszát. — Hihetetlen... Nem is értem, hogy tudott helytállni a műhelyben? Feltétlen segítünk ... Legyen nyugodt asszonyom, beszélek a fejével.. . Hogyan zajlott le ez a gyóntatás, még Jutka se tudja. Gáadek en neked ... Vedd a kést, aztán gyerünk ... Imre lassan papírvékony szeleteket vagdosott a szalonnából. Evett. Az ételdarabck súlyos, émelyítő gömbökké rágva, csúsztak le a torkán. — A füzetet viszed? — Hm .. . — Beteszem a füzetet. He el ne veszítsd. Az asszony gyorsan, szaporán, izgatottan beszélt, mint mindig, amikor reggelenként vékony- csont ú. kopogócsizmás, hangosan szipogó fia nekiindult a pusztának, hogy iskolába menjen. Imre nyakába akasztotta a hosszú, elnyűtt, tarisznyafomia táskát. — Hát mégy? — kérdezte az anyja búcsúzásképpen, és éles, aggodalmaskodó pillantással végigsuhintatt rajta. Imre hangosan szipogott. ___ |i át megyek — mondta 1 * felnőttesen, és apját utánozva rántott egyet a vállán. A palatábla tompán megcsörrent. Az anyja kinyitotta az ajtót, és amikor a fiú már kilépett az udvarra, gyorsan, didergős idegességgel utánakiáliott: — Aztán le ne ülj az útra. Megfagysz, ne csúszkálj ott a többiekkel, mert majd ad az apád, ha .tönkreteszed a csizmád ... Ne .egyél havat... mert meghűl a torkod ... Imre csúszkálva ment a keskeny ösvényen, melyet az apja súlyos csizmája taposott ki az udvarról az országúira. A látóhatáron, a roppant havas sík- (Folytatása a 8. oldalon.) — ... Imre..: Te Imre, hallod-e ... A suba alól egyszerre felbukkant a kicsi, sovány gyermektest. Megtörülte kezével pislogó szemét, aztán gyors, sikló mozdulattal nyúlt az ágy végébe, ahol bamásszürké nadrágja lógott. A hidegben minden mozdulat túl gyors, idegesen kapkodó volt. Felvette földszínű. elnyűtt kisbabát jut és leülve az ágy szélére, már lassabban, gondosan csavarta a lábára a kapcarongyokat. Ez fontos művelet. Vigyázni Kellett, hogy össze ne csomósodjon, mert akkor feltöri a lábat. Vigyázni kell, hogy egyenletesen feküdjön, mert a balláb ujja, amely mindig kibukkant n kapcából, újra meg újra átfagyott. Felhúzta kicsiny, sárgásbarna foltokkal díszített csizmáját, azután egyszerre talpra ugrott. Érezte, hogy mozognia kell, különben már most álomtól faiéiig testébe áll az egész nap meg nem szűnő didergés. — Sicc, te — kapott a fehér- fekete-sárga macska felé, amely határtalan nagy állati vágyában a meleg után, felugrott az ágyra. A macska összehúzta nagy zöld szemeit, hátracsapata a fülét és harcképtelenül meglapult a subán. Imre hirtelen nagyon erősnek és igen nagyon hatalmasig szobában hideg volt. “ Olyan hideg, amilyen csak a kis tanyai szobákban lehet. Kirnt, a kopott vályogfalon túl, méteres hótakaró alatt aludt a puszta. A tél leheleté beszivárgott az ablakon, jégréteget mázolt a repedezett üvegre, és súlyosan, hidegen nehezedett a kifordított suba ■ alól kilátszó kócos fejekre. Az éjszaka sötétsége lassan oldódott fel zavaros félhomállyá. Az asszony óvatosan kinyitotta a szemét, sóhajtott, aztán félrehajtotta a suba szélét, vigyázva, hogy túl sok drága meleg ki ne surranjon a suba alól, azután felülve, bizonyta- ; lanul tapogatózott meztelen ; talpával a papucs után. ; — Imre... te, Imre... — s jt; lógta hátrahajolva és tapogatéz- 1 vá, óvatosan megráncigálta a ■ suba alól kilátszó kócos hajat, ’ amely egészen összeolvadt a ; birkaszőr szürkésbarna csomői- ! val. ! A csendben szuszogó szipo- < g'ást hallott. A suba liullámo> san megmozdult. Az asszony > végre megtalálta a papucsot és l csoszogva indult a konyhaajtó l felé. amely mögött halkan, ; diszkréten nyávogott a deres- ! hátú macska. Amikor megfogta az ajtó le> feléhajló kilincsét, hátranézett, | és köhintve, félhangosan moiid- ) ta: Ünnepelünk. Újra itt a karácsony. Nem hiába vártuk — megérkezett. Három napig a mienk. Sok-sok kedves ajándékot, szórakozást és megérdemelt örömet ígér. Vajon, rnik lesznek ezek? És hogyan telik majd el a három nap? — Erről beszélgettünk Kecskeméten négy. különböző foglalkozású emberrel; Szerencsen Tantó Kórolyékhoz éppen disznóölés napján kopogtattunk be. Sei’ény munkában voltak valamennyien. A szép, gömbölyű mangalica pocának sok húsa meg zsírnak való haja lett. Örül a család — nem szűkölködnek majd a finom falatokban. Tamtóék azonban másért is elégedettek. Megtakarított pénzükből karácsonyra új hálószoba-berendezést vettek, amire egy évig gyűjtöttek kettőjük keresetéből. Boldogan, jó hangulatban várják az ünnepeket ... — Hol töltik a három napot? — Ha nem jön közbe valami, feleségem szüleinél. Szerencsen — válaszolja Tantó Károly szabó. — Mióta házasok vagyunk, ez lesz az első alkalom, hogy apósomoknál ünnepelünk. Hároméves kisfiúnk. Karesika is velünk jön. Ott vannak játszótársai — így legalább 6 sem unatkozik ez idő alatt. — Mivel lepik meg a szerencsieket? — Jóféle baracknál bakával. Apukának és sógoromnak egy- egy litert viszünk belőle. Remélem. ízleni fog. Tavaly is megdicsérték, amikor nálunk jártak. Hogy ezenkívül mi lesz még a meglepetés? Küldünk egy kis disznótoros kóstolót. Igaz, ők már , megelőztek bennünket: éppen a mai disznóvágás napján kaptunk tőlük hurka- és kolbászcsomagot. A Tantó-család éléskamrája ezen a télen sem lesz üres ... Barátok között Kovács István vágót a Kecskeméti Baromi ifeldolg y/jj Vái-_ lalatnál kerestük fel. Régi rnun-' kása az üzemnek, idestova hu-! szonöt éve dolgozik ott. öröm- í mel újságolja: — Karácsonyra már meglesz! a gázrezsó, palackkal együtt.! Ezeket a vállalat utalja ki ne-' künk a városi tanács vb keres-, kedelmi osztálya megbízásából,; és azok a dolgozók kapják meg,; akik otthoni körülményeik miatt! rá vannak szorulva. A felesé-! gém is ennek a vállalatnak az! alkalmazottja, s a tűzhelyen; való főzésire csak ritkán marad; ideje. A gázrezsóval viszont; könnyebb és egyszerűbb az étel-; készítés. Hasznos karácsonyi! ajándék ez a családnak! — A gyerekek mit kapnak? — A kisebbeknek iátókmac- kót veszünk, a gimnazista kislányt pedig egy érdekes könyvvel lepjük meg. Lesz karácsonyfánk is, szépen feldíszítve, szaloncukorral megrakva. — És az István-névnap? — Igen, azt is álékor ünnepeljük. Családi körben, rokonok és barátok társaságában. Feleségem kitűnően ért a sütéshez, a má- koskalács-készítés »mestere«. Ö a sült tésztát tálalja majd a vendégeknek — én pedig ital- ról fogok gondoskodni. Hadd legyen jó hangulat. — érezzék magukat jól a köszöntők! Lehet, hogy a vonaton Vidám, életerős férfi Lember- ger LajOiS mozdonyvezető. Éppen indulás előtt váltottunk vele szót. — Hogy hol töltöm a karácsonyt? Valószínűleg két helyen: otthon, és künn a pályán. Lehet rá számítani, hogy behívnak 18—20 órás szolgálatra, ami ilyenkor könnyen előadódhat. A vonatoknak akkor is menni kell. Majd folytatja: Tavaly karácsonykor, amikor szolgálatban voltam, az utasok közül néhá- nyan odajöttek hozzám és Kecskés Pál fűtőhöz, mondván, hogy »... húzzák meg az üveget, igyanak az egészségünkre!« — Megköszöntük, de nem fogadtuk el. Most is vigyázni fogunk, s ellenállunk a »csábításnak«. Az utasok testi épségéért mi vagyunk a felelősek, ezért nekünk józannak és ébernek kell lenni... Lemberger Lajos ezután családjáról beszélt. Elmondja, hogy két kisfiúk van, alak karácsonyra nagykabátot, cipőt, sapkát, játékot és édességet kapnak. Kétezer-ötszáz forint havi fizetéséiből jut erre is, arra is — úgyhogy nem szenvednek hiányt semmiben sem. A szocialista brigádban* dolgozó apa gondoskodik a családjáról. A televízió előtt Boldogan ünnepli a karácsonyt a Rákóczi út 23. szám alatt lakó Vass Jánosáé pos- tatisztvisedő családja is. A fiatalasszony — egy négyéves kislány édesanyja — elégedetten mutatja kényelmes, jól berendezett szobájukat; ahol nemrégiben helyet kapott a televízió is. Férje rajong a futballért, ő inkább a színdarab- vagy filmközvetítést szereti, kislánya pedig a gyermekműsorokban talál örömet Azaz, hogy... csak talált örömet. Mert a készülékkel egy idő óta csupán a hang vehető. Remélik azonban, hogy a GELKA rádió- és íelevízió- javítószervíz karácsonyig megcsinálja a televíziót. — Hát igen, lesz alkalom az ünneplésre —• fordítja másra a szót a fiatalasszony. — Férjem név- és születésnapja egy napra esik, Éva kislányomnak pedig 24-én tartjuk a névnapját. A .költségvetést« úgy osztottuk be, hogy erre is teljen. Évikének fürdőköpenyt és játéktelefont veszünk. Az ünnepi tortát én sütöm, így nem kerül annyiba, mint a cukrászdái. Mivel az idén nem megyünk haza a ma- máékhoz, az ünnepeket "gy kedves, ismerős házaspárral közösen töltjük. — Férjének milyen meglepetést tartogat? — Egy pecsétgyűrűt szeretnék neki venni házasságunk emlékére .. . * Négy család boldog karácso- ! nya. Dolgos hétköznapjaik után ! megérdemelten veszik ki részű- ' két az ünneplésből, az aiándé- ; kozás cs a pihenés örömeiből. Kohl Antal
