Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. december 34, vasárnap 5. oldal A vezetés módszertani kérdései MUNKA KÖZBEN Második ötéves tervünk végre­hajtásának egyik biztosítéka, hogy szakadatlanul emelkedjen az ál­lami és gazdasági vezetés színvo­nala. A vezetőszervek irányító, tervező, ellenőrző és értékelő te­vékenységétől nagymértékben függ ugyanis: hogyan, mennyire gyor­san és milyen minőségben való­sítjuk meg nagyszerű célkitűzé­seinket. Lapunk feladata, hogy segítsen a helyes vezetési mód­szerek kialakításában, ezé\t fel­kértük dr. Dallos Ferenc elvtár­sat, a megyei tanács vb elnökét, egy cikksorozat megírására a veze­tés különböző kérdéseiről. Az alábbiakban közöljük az első cik­ket, amelyet januárban és febru­árban a továbbiak követnek. • A szocializmus társadalmi ™ méretű építésének üteme megyénk nagyszerű mezőgazda- sági. ipari, kulturális, szociális és más társadalompolitikai ter­veinek megvalósítása szorosan összefügg azzal, miképpen tud­juk növelni az állami és gaz­dasági munka vezetésének szín­vonalát. Az előttünk álló fel­adatokat nem lehet ösztönösen megoldani, ezért szükséges, hogy a vezetők a politikai és szak­mai felkészültségen túl elsajá­títsák a vezetés helyes módsze­reinek ismereteit is. A vezetés- és szervezés-elmélet aránylag új tudományág és sajnos, kevés magyar szakmunka jelent még meg erről. Folyamatában a vezetés — mint más emberi tevékenység — részeire bontható és így mód­szeresen elemezve egyes funk­cióit mind tudatosabbá tehetjük vezetői tevékenységünket, sajá­títhatjuk el a vezetés tudomá­nyát. Az elmélet megkülönböz­teti a vezetést a szervezéstől, de utal arra, hogy ezek a gya­korlatban összefüggnek és fel­tételezik egymást. Valóban így van, mert a vezetést magát is szervezni kell. A vezetés álta­lában a megszervezett appará­tus munkájához kapcsolódó te­vékenység: dönt, határoz, jóvá­hagyja a terveket, a tervek tel­jesítésének biztosításához kiadja a szükséges rendszabályokat, el­lenőrzi a teljesítést. A szocialista típusú vezetés­hez szorosan hozzátartozik még a kezdeményezés és mások kez­deményezésének felkarolása. A szervezés a vezetés folyamatá­nak egyik fontos funkciója, amely kiterjed a feladatok meg­valósításához szükséges szervek létrehozására, átalakítására, fej­lesztésére, anyagi eszközökkel való ellátására, szervezeti sza­bályzatok kiadására vagy meg­erősítésére. Az állami vezetés szervei egy- személyiek vagy kollektív tes­tületek. A kollektív szervek a dolgozók által törvényes keretek között a vezetésre megválasztott és felhatalmazott személyek kö­réből állnak (például a tanácsok és végrehajtó bizottságaik), me­lyek a jogszabályok alapján a feladatkörükbe utalt kérdések­ben vita alapján szótöbbséggel határoznak. Az egyszemélyi ve­zetés az állami és gazdasági ve­zetés olyan szervezését jelenti, ahol az illető szerv hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésének jogát egy személy, az adott szerv vezetője gyakorolja. A ve­zetők fontosabb döntéseikben rendszerint az úgynevezett kon­zultatív szervekre támaszkod­nak, amelyeknek tanácskozási és javaslattételi joguk van. Ilyenek a termelési tanácskozá­sok, a különféle szakbizottságok és ideiglenes bizottságok. E szervek tanácskozásai, kollektív munkája segíti a vezető egysze­mélyi döntését, de nem jelent kollektív vezetést. Említést kell tenni az elvi ™ valamint az operatív vezetésről is. Elvi vezetés és irányítás alatt a táv­lati célok kitűzését, (a fejlesztés főbb kérdéseinek eldöntését, a végrehajtásra vonatkozó mód­szerek, határidők megállapítá­sát, általában a feladatok kere­tekben való kiadását) értjük. Az elvi vezetés nem azonos a „ve­zetés általában” fogalommal. Ennek aktusai is azonban akkor hatékonyak, ha konkrétak. Ilyen vezetési aktusok: a me­gyei pártbizottság iránymutatá­sa alapján hozott megyei taná­csi és vb határozatok a megye mezőgazdaságának fejlesztésére; a tsz-ek munkaszervezési és jö­vedelemelosztási módszereire vonatkozó határozatok stb. Az operatív vezetés rendszerint az ilyen határozatok helyi megva­lósítása folyamán a hatékony, gyors és önálló cselekvés mód­szereiben nyilvánul meg. Ez a szerep túlnyomó részt a ter­melést, vagy más társadalmi tevékenységet közvetlenül irá­nyító szervek vezetőire hárul. Elvi jelentőségű határozatho­zatali joga nemcsak a felsőbb szerveknek van. Eleme ez min­den szinten a vezetésnek, leg­feljebb arányaiban nagyobb he­lyet foglal el a felsőbb vezető szervek munkájában. Mindenütt érvényes a vezetésre, hogy a ve­zető a részfeladatok megoldá­sában is tudja irányítani beosz­tottainak munkáját, ugyanak­kor ne tévessze szem elől a nagy kérdéseket, a távlatokat és ne merüljön el a gyakorlati apró­ságokban. A vezetés minden funkciója a párt és a felsőbb állami szer­vek határozatainak teljesítése és túlteljesítése érdekében megy végbe. Ezek képezik a vezetés feladatainak alapját. A vezetés funkcióit éppen ezért az erre irányuló munka hatékonysága érdekében kell vizsgálni. Uárom nagy csoportra oszt­"* ja a szakirodalom a ve­zetés funkcióit. Ezek: az általá­nos, a szak- és szervi funkciók. Az általános vezetési funkció gyakorlása valósítja meg a tu­lajdonképpeni vezetést: létre­hozza a szervezetet, biztosítja az adott szerv külső feltételeit, ösz- szehangolja tevékenységét a kü­lönféle szervekkel, érvényesíti a politikai irányítás elveit. Az ál­talános vezetési funkció elemei között elsődleges az adott szerv képviselete, amely magában fog­lalja az egyszemélyi felelősséget a törvényes működésért, a ter­vek teljesítéséért, valamint a beszámolási kötelezettséget, uta­sítások átvételét, stb. A szakfunkció az adott szerv­re háruló feladatok megoldása érdekében végzett munka. E munka hatásfokát a szakirányú tevékenység eredményessége ha­tározza meg. Míg a szervi tevé­kenység a szerv saját működte­téséhez, önmaga fenntartásához szükséges feltételeket biztosítja. E három funkció a vezetés egész folyamatában dialektikus egységben jelentkezik, legfel­jebb arányaiban változik. A szerv tevékenységének a szak­irányú munkához viszonyított túlzott aránya azzal jár, hogy az apparátus kevés munkameny- nyiséget tud rendeltetésszerű feladatai megvalósítására fordí­tani. Ezt tapasztaltuk például egyes járási tanácsok mezőgaz­dasági osztályainál, ahol a sok jelentéskészítés és más belső ad­minisztratív munka elvonja az apparátus idejét a termelés ha­tékony irányításától. fontos azonban a gyakor­■ lat számára, hogy az előbb említett három vezetési funkciót további elemeire bont­suk és olyan rendszerbe foglal­juk, amely egyaránt megtalál­ható mind az általános, a szak-, és a szervi funkciókban, mind a különféle színtű vezetésben. A vezetéselmélet művelői a tipikus vezetői aktusok rendszerét az alábbiakban határozták meg: a) a vezetés előkészítő szalca- sza: az észlelés, a tervezés, a szervezés; b) a vezetés végrehajtó szaka­sza: a döntés, az utasítás, az összhang biztosítása; c) a vezetés ellenőrző szaka­sza: az áttekintés, az ellenőrzés, az értékelés. A vezetés folyamatának ez a rendszere kétségtelenül tartal­mazza a lényeges elemeket, de keverednek benne a lélektani és funkcionális elemek is (ész­lelés, döntés). Ezért helyesebb­nek tartom a vezetés folyama­tát négy fő funkcióra bontani és a többi aktust ezeken belül elhelyezni. A vezetés négy fő- aktusa szerintem a tervezés, a szervezés, az ellenőrzés és az ér­tékelés. A vezetés folyamatának közelebbi vizsgálatára e rend­szer szerint térünk még vissza a Petőfi Népe hasábjain. A vezetés helyes módszerei “ megvalósításának szemé­lyi, lélektani és pedagógiai fel­tételei is vannak. Ide sorolom a politikai megbízhatóságot, a szakmai félkészültséget, az em­berekkel való bánni tudást, a fontosabb vezetői jellemvonáso­kat, erkölcsi tulajdonságokat. A vezetés bonyolult munkájának állandó tökéletesítése csak úgy vihető végbe, ha a vezetők mind nagyobb igényekkel lépnek fel önmagukkal szemben és szaka­datlanul küzdenek hibáik, hiá­nyosságaik felszámolásáért. Er­re kötelez bennünket pártunk, népünk és saját lelkiismeretünk. Dr. Dallos Ferenc Szép szakma, mesterség a javából nyomdásznak lenni. En­nél is magasabb tisztség a mesterszedő. Olyan cím ez, amit nem osztanák vajmi könnyen. Baksa János húsz év után kapta meg a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalatnál. A mesterség sok-sok ágazatának kitűnő értője. Szakmai ta­nácsai, javaslatai, a fejlődéssel együtthaladó mind korszerűbb ötletei helytállók, értékes segítséget nyújtanak. A munka visszamutat mesterére. A vállalat egész kötegve való díszes meghívót, művészi emléklapot, reklám-prospektust és ötletes plakátot őríz, amit Baksa János tervezett és készített. Munkája, egy-egy rendelés művészi kivitelezése sokszor nem fér bele a napi nyolc órába. Ilyenkor még az este is ott találja a különböző betűk, léniák és díszítőelemek között, mert a mes­terszedő csak minőségi munkát ad ki a kezéből. Elfoglaltsága mellett azonban jut ideje arra is, hogy a fiatal szedőket jó munkára, igényességre, a szakma szeretetére nevelje. Baksa János mesterszedőt ezért tüntették ki a Könnyűipar kiváló dolgozója jelvénnyel. A rendszer híve Ha az előttem ülő fér­fivel az utcán találko­zom, talán észre sem veszem, annyira szerény jelenség. Halk szavú, orra kissé nyomott, talán egy gyerekkori csinta- lanság nyomát tükrözi, a haja kissé deresedé, középtermetű. Szóval nem hittem volna, hogy egy jó hírű közös gaz­daság elnöke. Most ismerkedtünk össze a rohanó vonat­ban, amely Moszkva fe­lé száguld velünk. — Doktor Kazinczi József vagyok — így mutatko­zott be. Nagyot sóhajt. — Soha nem gondol­tam volna, hogy ezt az utazást megérem. Annyi őszinte öröm sűrűsödött ebbe a mon­datba, hogy belőlem szinte kikívánkozik a kérdés: — Miért? — Nehéz erről beszél­ni. Az én apám kétszáz hold földet bírt. Már -‘yerrr.ekkoromban meg­egyezett a szomszédos földbirtokossal, hogy ösz­szeborcnál a lányával. Ebben az időben úgy volt, hogy „ a főd há­zasodott a főddel”. Rámemeli fátyolos te­kintetét, a szomorúság fényei csillognak sze­meiben. Kinézek az ab­lakon, látom a végtelen táblákat. Társam is ezt nézi. — Jól megművelték ezeket a földeket. Hiá­ba, a nagyüzem az nagyüzem. Ügy látszik az emlé­kezés gátjai felszakad­tak, tovább mesél. — Múltak az évek, amikor már embernyi ember lettem, oda áll­tam apám elé, s azt mondtam: nem kell ne­kem a Zsófi, hanem a Mária. Végtelen harag­ra gerjedt. Hogy mi kell neked taknyos, azt majd én mondom meg — kia­bálta. — Vagy Zsófi, vagy mehetsz,a fészkes fenébe. Azt a kódist akarod elvenni? Hiszen annak a pendeiyén kí­vül nincs semmije. Ott hagytam apámat és el­vettem a Máriát. Apám később megengesztelő- dött, felajánlott 40 hol­dat, de nem fogadtam el. Kicsit meglepte, hogy megállók a magam lá­bán, talán bántotta is. Azt hitte, hogy könyö­rögni fogok neki. Egy állomáson vesz­teglőnk. — Gyerünk le egy ki­csit levegőzni — mond­ja. A hidegtől felfrissülve folytatja az élettörténe­tét. — Bizonyára meglep­te, hogy doktor vagyok, elvégeztem ugyanis a jogi egyetemet, de a mezőgazdasági szakisko­lát is. Származásom miatt nem tudtam hasz­nosítani tudásomat, pe­dig az volt az egyetlen vágyam, hogy egy me­zőgazdasági nagyüzem termelését segítsem, irá­nyítsam. Egy asztalos- ipari vállalathoz kerül­tem. A normámat min­dig 100 százalékon felül teljesítetem. Mégis ki akartak dobni Mindig a származásomat vetet­ték a szememre. Az igazgató védett meg, mondván: hagyjátok bé­kén, hiszen jól dolgo­zik. Hatalmas erdőn át száguld a vonat, a fe­nyőfák ágain fehér fol­tokban csillog a hó. — Később változott a helyzet, nem bántott senki, munkám után megbecsültek. Két évvel ezelőtt találkoztam egy iskolatársammal. El- elrr.ondta, hogy terme­lőszövetkezetükben ba­jok vannak, kellene egy jó elnök. Vállalnád? — kérdezte. Nagyon meg­lepett az ajánlat. Tilta­koztam. Mire ő: — Ne­ked megvan a tudásod, összefogva a gazdákkal szép eredményeket ér­hetsz el. Percek múlva újra végtelen síkság, esik a hó. — El is felejtettem a beszélgetést. Később is­mét szóba kerültem. A helyzet tarthatatlanná vált a szövetkezetben, a régi vezetőséget egy egésznapos taggyűlésen leváltotta a tagság. En­gem választottak meg elnöknek. Ott sem vol­tam, de a szövetkezet­ben több iskolatársam van, meg mások, akik ismernek. így került rém a sor. Ügy látszik, fárasztja az emlékezés. Mint va­lami nehéz köd úgy ereszkedik közénk a csend. — És most? — töröm meg a hallgatást. — Nehezek voltak az első hónapok. Az egyik közgyűlésen alaposan meg is bíráltak. Azt mondták, nem tudok az asszonyokkkal bánni. Néha durva voltam. Ná­lunk több özvegyasszony van, akik érzékenyebbek. Megfogadtam a tanácso­kat, igyekeztem megvál­tozni. A vártnál jobb zárszámadásunk lesz. Az aszály ellenére 35 forin­tot eléri egy munkaegy­ség értéke a tavalyi hússzal szemben. — Nem égetik a régi sérelmek? — Az élet nem köny- nyű. Én mindig híve voltam a rendszernek. Amikor nem bíztak ben­nem, akkor is igyekez­tem munkámmal bizo­nyítani ezt. Most is azt teszem. Minden tudá­sommal segítem a szö­vetkezetei. A vezetőség­gel és a gazdákkal el­határoztuk, hogy min­tagazdaságot létesítünk. Ismét csak a kerekek zakatolása hallatszik, végtelen távlatok felé száguld velünk a vonat. Kereskedő Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents