Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
1961. november 1, szerda Fogjunk össze, hogy erdős ligetté változzon a f utóhomok A megyei NEB-vizsgálat tapasztalataiból Tudományos színvonalon Nemrégiben országos program alapján a fásítás eredményességét vizsgálta a megyei népi ellenőrzési bizottság. Hatvan különböző egységben tájékozódott arról, hogy a megyei fásítás eddigi eredményei és a fejlesztés elvi és gyakorlati feltételei megfelelnek-e a népgazdaság érdekeinek, szolgálják-e a kitűzött célokat? Kiderült, hogy a megye területén az elmúlt évben 8800 hektárral növekedett a fásított terület, melynek 43,7 százaléka erdő, 46,7 százaléka fasor és 9,6 százaléka kisebb erdősóv és facsoport Anyagilag Is kifizetődik Ez a százalékos megoszlás arról tanúskodik, hogy a népgaz- d^ág érdekeivel összhangban célul tűzött összefüggő erdősávokról, s azoknak szélvédő, éghajlat-módosító hatásáról nem lehet még beszelni. A célkitűzések közül az egészségvédelmi, szépészeti és Ida mértékben a lágyvédelmi hatás látszik eddig elértnek. A várható faanyag értékét azonban igen szerény számítások. szerint is körülbelül 200 ■millió forintra becsülik, az eddig telepítésre fordított összeg pedig mintegy SÍ millió forint, ami megfelelő gazdaságot kihasználási jelent, A vizsgálatnak a fásítások kivitelezésével foglalkozó része számos tapasztalatot vet fel Hasznos például, bogy az utóbbi három-négy évben a fatelepítések előtt általánossá vált a talajvizsgálat. A talajelőkészítés (mélyszántás) a terveknek megfelelő módon, általában időben történik, de akadnak mulasztások is. A gépállomások hibája miatt egyes helyeken — például a Kiskunma jsai Gépállomás területén és a kecskeméti járásban —> az őszi szántásokra csak tavasszal került sor, noha az erdőgazdaságok időben teljesítették szállítási szerződéseiket. Megfelelő fajtákat ülte»*üa k A fatelepítés eredmáayessé- gének fontos feltétele a fásítandó területhez megfelelő fajta és az előírt szabvány-csemete biztosítása. A vizsgálati időszak el*Rehabilitálták” a rezgő nyárfát Az ezüstszínű levelű rezgő nyár évtizedeken át gyomfának bélyegezve sínylődött A német erdészek elhamarkodott ítélete alapján egész Európában irtották, sehol nem telepítették. Nem csoda, ha melankolikus dalra inspirálta szegény fa a nótaköltőt. A szovjet erdészeti szakemberek állapítottták meg először, hogy a rezgő nyár a gyufaipar számára a leginkább megfelelő fafaj. Az utóbbi években megindult hazai vizsgálatokból az is kitűnt, hogy gyors növekedésével még a többi nyárfajtát is legyőzi. Most aztán keresik a törzskönyvezésre alkalmas anyafákat és tömeges csemetenevelésre országosan sok ezer hektár telepítésére készülnek fel. Ez év őszén tehát a teljes „rehabilitáció” üzenetét viszik a rezgő nyárfa ezüstszínű levelei... ső félében gyakran előfordult, hogy az ellátásra hivatott erdőgazdaságok nem a megfelelő fafajtát szállították le (például Kunszentmiklósra, Jakabszállás- ra és az akasztói legeltetési bizottságnak); A Közúti Igazgatóságnál folytatott vizsgálat kiderítette például, hogy a kecskémét—békéscsabai út 15—30 (kilométeres szakaszán csemetehiba miatt pusztult IkS az akáctelepítés. (A fásítási anyagot a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság szállította.) Kellő szakértelemmel Sok a javítani való a telepítések szakszerűségében. A fásí- tók hozzáértése nem kielégítő. Közigazgatási felügyelet gyakorlatilag nincs, mert a megye egyetlen erdészeti és vadászati felügyelője egymaga erre rendkívül kevés. A tanácsoknál — Baján, Kiskunhalason, Kecskeméten — gyakran változik a. megbízott személye, aki éppen ezért megfelelő helyi ismereteket sem tud szerezni. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság vizsgálati jegyzőkönyve szerint előfordul, hogy az erdőgazdaság kiküldöttével nem is igen állnak szóba. Követendő példák viszont alkalmaznak egy, a fásításokat is lebonyolító erdészt. A fák védelmét illetőleg több jó tapasztalattal találkozott vizsgálata során a NEB, általánosságban azonban sók a tennivaló a fák védelméért. Bugac és La- josmizse határában például egészen kirívóak a legeltetéssel okozott károk. Legkevésbé biztosított a védelem a külterületeken és a legelőkön kívül a közkutak mellett. Feljelentéseket csak elvétve tesznek kártevések esetén és az illetékes hatóságok rendkívül erőtlenül kezelik e kérdést Általában lebecsülik az ókozott kárt és vagy jelentéktelen bírságot szabnak ki érte, vagy egyáltalán nem is hoznak ítéletet. Érexxék szívügyüknek Megszívlelendő a vizsgalatnak az a megállapítása is, hogy a termelőszövetkezetek nem érzik eléggé a magukénak a beruházási keretekből létesített erdőket Számos, az országfásítással kapcsolatos problémát vet fel a rendkívül széleskörű vizsgálat és igen figyelemreméltó javaslatokat tesz a hibák megszüntetésére, a hiányosságok pótlására és a jó tapasztalatok széleskörű elterjesztésére. NEMRÉGIBEN rövid tudósításban számoltunk be a Bács megyei orvosnapról; amelyen hetvenkét tudományos előadás hangzott eL E dús programú esemény jelentőségét akkor még nem mérhettük fel, most azonban, miután összegeződtek a tapasztalatok, érdemes visszatérni méltatására. Még fülünkben csengenek az orvosnapot megnyitó dr. Vilmon Gyula egészségügyi miniszterhelyettes szavai: — Államunk sok pénzt áldoz új egészségügyi intézmények építésére, a meglevők korszerűsítésére, fejlesztésére, de rajtunk, orvosokon múlik, hogyan hasznosítjuk mindezt népünk egészségének védelmében. A mező- gazdaság szocialista átszervezésével megnövekedett a társadalmi betegellátásra jogosultak száma és ez kemény, áldozatos helytállást követel az orvosoktól. Célunk azonban csak egy lehet: minél magasabb szintű egészségügyi ellátást nyújtani a dolgozóknak. E LELKESÍTŐ megnyitó szavakra nagyon gyorsan megérkezett a válasz. Az orvosnapon elhangzott hetvenkét előadás azt bizonyította ugyanis, hogy megyénk orvosai igen lelkiismeretesen, s tudományos igénnyel készítették el kutatásaikról készült beszámolóikat. Ennyi előadást külön-külön értékelni egy cikk keretében lehetetlen, összegészében véve jelentőségük főleg abban van, hogy megyénk egészségügyének jelenlegi helyzetére alapozva készültek, és azt igyekeztek előmozdítani. Szó volt a gyermekhalandóság, a tbc, a rák, a golyva elleni küzdelemről, a tsz-egészségügyről, sebészeti, szülészeti, járványtani stb. tapasztalatokról, s az e téren folyó helyi kutatások eredményeiről. A BÁCS-KISKÜN megyei Orvos-egészségügyi Szakszervezet által életrehívott tudományos bizottságot is — amely az orvosnapot megrendezte — kellemes meglepetés érte azáltal, hogy az első szóra ennyien vállalkoztak kutatómunkára. Az is az eredményességhez tartozik, hogy megyénk több mint 200 orvosa jött el és hallgatta meg az előadásokat, hasznosította a hallottakat szakmai továbbképzésére, ugyanakkor a fiatal orvosok is bekapcsolódhattak a kutatómunkába. Az értekezések tudományos értékét nem kell magunknak dicsérni, hiszen sokan jöttek el az ország különböző részéből és olyan jónevű orvosok mint dr. Petrik Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, vagy dr. Szontág Ferenc szülészprofesszor nagy elismeréssel nyilatkoztak az előadásokról. RÉGI KUTATOK figyeltek fel a Bács megyei eredményekre és tettek az együttműködésre javaslatot az itteni orvosoknak. Az Országos Közegészségügyi Intézet a kecskeméti KÖJÁL orvosainak új, a járványos megbetegedéssel kapcsolatos felfedezéseit értékelte igen nagyra. A Szegedi Orvostudományi Egyetem tudományos bizottsága több kutató orvosunknak ajánlotta fel: folytassák kísérleteiket az ő jól felszerelt laboratóriumaikban. A siker természetesen nem önmagától született meg. A megyei tudományos bizottság jelentős segítséget adott a kutató orvosoknak. Közölte velük a szakterület legújabb tudományos eredményeit, megfelelő irodalmat bocsátott rendelkezésükre, s biztosította megfigyeléseik menetközben! kritikáját. A NAGYSZÁMÚ tudományos előadás mellett igen örvendetes az is, hogy megyénk orvosai közül sokan vettek részt a vitában. A felszólalók tömören a lényeghez fűztek megjegyzéseket, ami azt bizonyítja, hogy orvosaink tudása megfelelő szívonalon mozog, s ez annak eredménye, hogy rendszeresen foglalkoznak továbbképzésükkel. CSAK ÖRÖMMEL üdvözölhetjük a Bács megyei orvosi tudományos bizottság döntését, amely programba vette, hogy ezután minden évben megrendezi a megyei orvosnapot, s ezzel rendszeres tudományos kutatómunkára mozgósítja orvosainkat. N. O. 'TjiiztaLáq. & rend (VadttH&n Vaskúton tartotta ülését a járási tanács egészségügyi állandó bizottsága. A bizottsági tagok, akik a kora reggeli órákban váratlanul érkeztek a községbe, meglátogatták a boltokat, a tsz- eket, az üzemeket. A látottakkal meg voltak elégedve, dicsérettel emlékeztek meg a község tisztaságáról és a rendről, amely mindenütt fogadta őket. Welchner Ferenc né Megérdemlik a dicséretet Kiváló munkát végeztek az idén a kecskeméti Mathiász János Termel őszövetkezet be n Könyves József, Magonyi Józsefivé és Szél Ferencné gyümölcsszedő brigádjai. Ez utóbbi brigád tagjai például több mint 3 ezer vagon gyümölcsöt szüreteltek le ebben az évben. A szövetkezet gazdái közül méltán megérdemlik még a dicséretet Fehér Balázsné, Váczi György, Aranyi Gergely, Lakatos István, Pintér Mihály. Koncs Sándor, Gömöri Antal. K. Kiss József és Mák Elek is. HA A LÁTOGATÓ CSINOS Titkárnő: Az igazgató úr nőm ér rá! Igazgató: Ugyan .kedves Eulália« annyira azért nem vagyok elfoglalt. PETŐFI NÉPI A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja t a Petőd Népe Lapkiadó Vállalat: Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám Szerkesztőségi telefonközponti 26-1». 28-1«. Szerkesztő bizottság: 10-3A Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér V*. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Poéta. Előfizethető: • helyt postahivataloknál és kézbesítőknél. Elé fizetési dl) i hónapra Bt forint. Bacs-Kiskun megyei Nvomda V» Kecskemét. — Telefon: 11-85. Sülkösd és Nemesnádudvar községek, amelyek 1955 óta közösen ŐSZI NAPSÜTÉS Reggelente már köd üli meg az utcát, délután azonban még ki-kisüt a nap. Élvezik az őszi napfényt a kecskeméti Rákóczi út lakói. (Nagy Ottó felvétele.) J Egy olyan ügyes asz- j szonyről, mint Dobos- I né, igazán vétek lenne ) nem írni. Az a talá- ! lékony módszer, amely J felkeltette iránta a figyelmünket, feltétlenül j tollhegyre kívánkozik. j Még akkor is, ha sze- ! rénysége folytán így > szabadkozna: „Ó, ké- ' rém, semmiség az egész! Nem volt az olyan nagy dolog.. .* Mi, persze, tudjuk, hogy mennyit fáradozott a piaci vevők jó ellátásáért. Hajnalban vizet húzott a tanya melletti kútból, s vödörrel a kezében fordult vissza a konyhába, elvégezni a szokásos műveletet... „Több tejet a dolgozóknak F jelszóval a félig levő tejeskannákat iöltögetA csadateUe* ni kezdte, s miután szinültig telt az edény, azzal a megnyugvással ment a piacra, hogy .. ma megint jót cselekszem az emberekkel”. Ezt a gondolatot viszont mindvégig titokban tartotta, nem akarta, hogy mások is megtudják. Még a minőségvizsgáló ellenőröknek sem mondta el, akik háromszor egymás után kóstolták meg a Dobos- né-féle „finom” tejet. Az ellenőrök Izérzéke azonban valamivel fejletteb volt, mint a derék asszony hitte, s akarva, akaratlanul is rájöttek arra a bizonyos „titkos” gondolatra. .. Sőt, a fiatalabbik kolléga, ennek nyomán indítványozta, hogy helyes lenne az ilyen, jó cselekedetre hajlamos asszony tehenét tüzetesen megvizsgálni, mert a tej minőségéből ítélve — ki tudja! —, hátha „csodatehénnel” van dolguk... Az ellenőrök még aznap délelőtt megvizsgálták a jószágot. Mintát vettek a frissen fejt tejből, fokmérővel megmérték annak sűrűségét, és hosszas elemzés után megállapították, hogy ez a tehén nem az a „csodatehén”, amelyre a tej ízéből következtetni lehetne. A „Kedves” ugyanis — így hívják a jámbort — semmivel sem rosz- szabb a többinél, s arról meg legkevésbé tehet, hogy gazdája a piacon kútvizes tejjel akar „jót” tenni a vevőinek. Így tehát Dobosné „találékony” módszere, bármennyire is szerette volna, nem maradhatott sokáig titokban. A hír hallatára — jótett helyében jót várj! — a szabályé sértési hatóság sem maradt adósa a tehéntartó asszonynak, s a bírságolási nyomtatványt, mellékelve egy csekkel, nem mulasztotta el megküldeni a címzettnek. Ennek már ő itta meg a levét!..,
