Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-09 / 264. szám
C oTdaJ 1961. november 9, csütörtök író—olvasó találkozó Bácsalmáson 'Darvax Q-ézttf. DC&iiulk-díjas író nip.Lalk6z.ata megyei könyvheteiket rendeznek országszerte a SZÖ- VOSZ kezdeményezésére a földművesszövetíkezetak. Bács- Kiskun megyében a MÉSZÖV irányítása alatt álló nyolc járási könyvesbolt rendezett októberben és rendez novemberben községekben házról házra árusítást és író-olvasó találkozásokat November 12-én Bácsalmáson lesz író-olvasó találkozó Darvas József Kossuth- díjas író, az Írószövetség elnökének részvételével. Ebből az alkalomból kértük meg Darvas Józsefet, hogy mondja el, mi a véleménye és milyen tapasztalatai vannak az író-olvasó találkozókról. — Hacsak az időbeosztásom megengedi, mindig szívesen teszek eleget az író-olvasó találkozókra szóló meghívásoknak. Ügy vélem, ebből is látható, hogy igen jó tapasztalataim vannak az ilyen természetű találkozókról. Nagyon hasznos az író számára, ha nemcsak a nyomtatott betűn keresztül, hanem személyesen is találkozik az olvasóval. Némelykor igen izgalmas élmény — az ilyen eleven kapcsolat — író és olvasó között — s bizony sokszor a leg- naívabbnak ható kérdés a legLenin zászlaja alatt harcolt Neked még sokáig kell élned..» — Tűz! — kiáltotta a szakaszparancsnok, s a vöröskatonák fegyverének torkolattiize felvillant a szürkületben. A fehérek csapatát vezető tiszt a vállához kapott és a földre zuhant. házi parasztfiú csak most figyelte meg jobban a társát. Ősz. orosz muzsik hajolt föléje, vállán puskával, oldalán csillogó kozák karddal. — Szólíts Istvánnak — mondta és ölébe vette a magyar fiút. Csak a kórház folyosóján vette észre, hogy bokáig érő katona- köpenyére rácsorgott Eszik István vére. A betegszoba ajtajából így búcsúzott magyar bajtársától: — Neked még sokáig kell élned, Sriyepán! E történet Eszik István elvtársról szól, aki 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején harcolt Oroszországban a proletárhatalomért. Pista bácsi ma 66 éves, nyugdíjas, Kiskunfélegyházán él, társadalmunk megbecsült tagja. Bieliczky Sándor érdekesebb és tanulságosabb a mi számunkra. Fő értelmét abban látom ezeknek a találkozóknak, hogy az írók jelentős mértékben járulhatnak hozzá az irodalmi közvélemény formálásához. Mi viszont közvetlenül ismerjük meg az olvasó igényét, ízlését. — Látott-e, vett-e rés 2d Darvas elvtárs házról házra könyv- árusításban, s ezzel kapcsolatban mí a véleménye a földmű- vesszövetikezeti könyvterjesztő hálózat munkájáról? — A nyáron Domoszlón voltam mintegy két hónapig. Olt láttam ilyen házról házra árusítást. Mondhatom, hogy ezek a falusi könyvárusok a könyvterjesztés igazi apostolai. A földművesszövetkezeti könyv- terjesztő hálózat munkája hallatlanul eredményes az én megítélésem szerint. Hat-hét évvel ezelőtt népművelési miniszterségem idején élénk figyelemmel kísértem a falusi könyvterjesztők munkáját, s igen szkeptikus voltam, amikor azt láttam , hogy az ország könyvforgalma volumenjének mindössze 4 százaléka a falunak eladott könyv. A múlt évi 24 százalék azt mutatja, hogy hat év alatt pontosan hatszorosára nőtt a parasztság könyvvásárló kedve és irodalom iránti érdeklődése. — Mennyire ismeri megyénket és milyen érzésekkel jön Bácsalmásra? — Szívesen megyek. Bácsalmásra, ami pedig a megyét illeti, már a felszabadulás előtt „A magyar Szahara” címmel egy cikksorozatot is írtam róla. Ami sokirányú mezőgazdasági tevékenységét és lakosságösszetételét jelenti, az ország egyik legérdekesebb megyéje. Irodalmi esten is vettem már részt Vaskúton. dr. Jakab Jenő ES TERIN A Olasz—francia film Esterinsg a Hs szolgálólány megismerkedik Ginoval és Pie- roval, a torinói sofőrökkel. A teherautó, amelyet vezetnek* még nem egészen az övék. Részletre vásárolták — megtették az első lépést önállóságuk felé. És amikor Esterina meghallja, hogy a két barát hátralékban van a teherautó részleteinek fizetésével, pedig mogorva,' nem törődik vele. Aztán kezdődnek a bajok. Egy szép napon a fiatal lány elbúcsúzik a férfiaktól és az intézetbe megy, ahonnan valamikor régi gazdájához adták. Nem akar azonban ebbe a reménytelen életbe visszatérni: most már küzdeni akar Ginóért és a boldogságért. A film három főszereplője. A kép a szovjethatalom meg- > születése idején készült az egy- i kori vöröskatonáról. Eszik 1st- ] vénről. .Rettentő Rodriguez írta: Horváth József J 32. — Kérdezd meg Rodriguez urat Az a nő az oka mindennek, miatta hajthatatlan a te Rodriguezed! — Milyen az a nő? Hány éves? — Egy csdtrii A követ finoman elmosolyodott: — Azt hiszem. Juanita, ehhez nekünk semmi közünk. Rodriguez érett férfi, és..: — A nyomorult! — kiáltotta Juanita és szívettépően zokogott. De a követ még kevésbé hatódott meg. Sőt megkeményítette magát: — Gyermekem, őszintén szólva nem értem, miért rendezted te itt ezt a jelenetet. De mindegy, én nem kutatom. Hanem azt kereken megmondom, hogy most már elég volt, egy szót se többet az egészről. Holnap délután elutazunk, Francisco velünk jön, Rodriguez itt marad. Azt ajánlom, minden ostobaságot azonnal veri ki a fejedből. Most pedig menj. nekem még rengeteg dolgom van. Adios! Juanita gyűlölködő pillantást lövelt apjára. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy apja megtagadja tőle, amit kért. Erre még soha sem volt példa. .. A megkergült düh szárnyán repült ki az ajtón. Egyenesen szobájába futott és keservesen zokogott Finom, hosszú ujjaival belemarkolt ágyának térítőjébe, tépte, marcangolta és végtelenül szerencsétlennek érezte magát =— Elmentek! —1 toppant be Géza jókedvűen a kis szobába. Anna a függöny mögé húzódKegyétién puskaropogásra éb- ? redt a város. Szamarában még; ilyen »-ítéletidőre-“ nem emlékez, tek a legidősebbek sem. Az el- < lenforradalmárok rajtaütéssze-. rűen el akarták foglalni Szama- < rát, de beletört a bicskájuk. A < vöröskatonák golyózáporral fo- S gadták Kolcsak banditáit és, kiszorították őket a külvárosba. < — Roham! — zúgott a parancs, s a következő pillanat- í ban fergeteges huj rá mennydör. gött a levegőben. Lenin katonái utcai harcba indultak a fe-; hérek ellen. Süvítettek a lőve- < dékek, átszivárgóit a vér a zubbonyon, jaj és buzdítás ka-5 vargott a sikátorok szűk tor- í kábám _ ) Eszik István kiskunfélegyházi születésű vöröskatona is a rohamozok élén haladt. Arcát pirosra csípte a fagyot hozó szél, ke- < zei meggémberedtek a puskatu-í sán, de hajtotta a szíve: meg: kell semmisíteni az ellenséget! 5 Az egyik utcasaroknál meg-í torpant. Ügy érezte, mintha fogytán lenne az ereje. Nem, nem lehet elhagyni magam, rajta, előre! És még szorosabb- < ra fogta fegyverét. Hirtelen el- 5 sötétült előtte minden, megtán-j torodott és összerogyott. Néhány • másodpercre elvesztette az esz-; méletét, s arra ébredt, hogy egy- vöröskatona cimborája simogat-< ja a homlokát — Megsebesültél, pajtás —í mondta oroszul. — Haslövést - kaptál. Vérző sebbel nem hagy-; hatlak a hideg utcán. Elviszlek; az alakulathoz. Fiatal vagy, él-< ned kell! 5 F.griir István, a kiskuníélegy- • egy papírra firkált elismervény ellenében kölcsönzi nekik megtakarított 30 ezer líráját. Ezután azonban a lányt nem tudják lerázni: velük megy mindenhová, őrzi a pénzét — meg aztán nincs is hova mennie. A Torinóból Livomóba vezető úton a teherautó három utasa számtalan kalandot él át Esterina nagyon jól érzi magát, élvezi az utazást, az ismeretlen látnivalókat — és egyre többször felejti tekintetét Ginón, aki va, az ablaknál állt és hosszan bámult a távozók után. A követ túrakocsija ekkor már az Olasz fasoron át robogott A lány lassan visszafordult. — Nem fél? — kérdezte csendesen Gézát Géza mosolygott Különös, vad és elszánt mosoly bújkált a szemgödrében és az ajka körül. Anna tüstént észrevette ezt — Mire gondol most, kislány? — kérdezte vissza anélkül, hogy válaszolt volna Anna kérdésére. Anna habozva jegyezte meg: — Végignéztem a búcsú percét. Innen, felülről, olyan különös volt aZ egész.:. A maga öreg főnöke vagy barátja, nagyon szeretheti magát Amikor magához ölelte, azt hittem, ösz- szeroppantja a csontjait A követné azonban éppen csak, hogy nyájas volt... —• Ö, ennek nem kell jelentőséget tulajdonítani — felelte könnyedén Géza. — A követné csak árnyék a családban. Sem szava, sem önálló gesztusai nincsenek, nem is lehetnek a heves öregúr, és a féktelen Juanita mellett. — Igen, és Juanita.;. Az a spanyol lány gyűlöli magát. — Ki tudja? — vont vállat Géza. — Nem, ezt én jobban megérzem. Éppúgy tüzelt a tekintete, mint tegnap, amikor engem először megpillantott. Ari hiszem, maga nem magyarázta meg neki, hogy nincs oka féltékenykedésre. Géza nem felelt. S ebből a hallgatásból Anna gyaníthatta, hogy a spanyol lánynak mégis lehet némi óka a féltékenységre .: . Amint ez a gondolat átsuhant az agyán, a lány kissé bosszús lett és zavart. Egy okkal több, hogy aggodalommal nézzen a holnap elé, amely ki tudja, mit tartogat számára? Amikor legközelebb tMánóvriv a fiúval, azt hazudja, hogy menyasszonya egy gazdag öregembernek. Az eltelt idő alatt Gino is megváltozott A leányt beülteti maga mellé a vezető fülkébe és miközben elindulnak Fáeróék- hoz, szeme mondja ei mindazt Esterinánák, amit érez. És a kislány tudja, hogy ez most már igaz, ezentúl együtt maiadnak, szeretik egymást és boldogok) lesznek. Hiszen még mindig érthetetlen előtte mindaz, ami történt, azt sem tudja, voltaképpen, id ez a vakmerő fiatal ember és egyáltalán, mit jelent ez a furcsa szituáció ebben a különös házban? Géza letelepedett act asztal mellé és komoly tekintetét a lányra emelte: — Anna, nekem szükségem van valakire, akivel gondjaimat megosszam, terveimet megvitassam. Igen, terveim vannak. És most már lehetőségeim is. De még mielőtt bármit elmondanék magának, tudnom kell, ki maga, és hogyan került a nyilasok kezébe? Anna már tegnap óta várta ezt a kérdést, és tudta, hogy egészen nem térhet ki előle. Utóvégre csakugyan magyarázattal tartozik megmentőjénélt. De még mindig nem tudta eldönteni, mit és mennyit mondhat el ennek az ismeretlen fiatalembernek? Kiváltképpen itt, ebben a környezetben. Tétován Gézára pillantott. Géza tekintetéből annyi nyíltság, őszinteség és becsületesség áradt, hogy Anna hirtelen úgy érezte, megbízhat ebben a fiatalemberben. — Nehéz most a dolgom ... — kezdte vontatottan. — Azt nyilván sejti, hogy a nyilasok azért akartak elbánni velem, mert ellenségük vagyok... Igen, gyűlölöm a nyilasokat! — Csinált is valamit? — kérdezte hirtelen, teljes jóhiszeműséggel Géza. Ám Anna elkomorult: — Sajnos, nagyon keveset.,. De higgye eb kérem, nem nü tehetünk róla, hogy a németek és a nyilasok simán beülhettek a hatalomba! Mi fegyvert kértünk, hogy harcolhassunk, és megakadályozhassuk ezt a gyalázatot, de hiába ..: Géza éberen figyelt minden szóra. (Folytatjuk) l Eh, de hát mit tudja ez a lány, hogy miért éppen ezt a furcsa megoldást választotta, miért Rodriguezire bízza a spanyol házat? De Juanita kétségkívül apja szándékai mögé látott Nem volt nehéz dolga: amikor délelőtt vallatóra fogta Franciscoit a titkár mindent elmondott neki. Igaz, hogy becsületszóra, de hát.... most már mindegy; — Gyermekem •=» mondta hosszas hallgatás után a követ —, ez nem tréfa, és nem is alkudozás kérdése. Tudnod kell, ha mindegy volna: Francisco vagy Rodriguez, engednék kívánságodnak, De ez nem mindegy. — Nem hát! — pattogott Juanita. — Mit törődsz te azzal, hogy mi lesz ezzel a szerencsétlennel, ha.. i Nem fejezte be a mondatot, mert Amado de Mendoza y Lucientes, talán életében először, lányába fojtotta a szót. Felugrott és mennydörögve kiáltotta: — Egy szót se! Megtiltom, hogy még egy szót szólj! — Azért talán még egy szót — mondta félig gúnyosan, félig kegyetlen számítással Juanita. — Tudnod kell, hogy eggyel többen lakunk az épületben, mint ahányról magad is tudsz. — Hogyhogy? — Rodriguez úr egy nőt rejteget a házban! — Miféle nőt? — Mit tudom én? Egy rin- gyót! — Micsoda hangot használsz te, Juanita?
