Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
4. oldal november 7, kedd Megjegyzések egy kiállításról A iflLyip élezem, tiazajMtmi!” Megvédiük a forradalmat B ; »zárta kapuit Holló László Kossuth-dJjas festőművész Kiskunfélegyházán rendezett kiállítása. Ritka élményben volt részük azoknak, akik a gazdag anyagot megismerhették, .részt vettek a megnyitó ünnepségen. Nemcsak egy nagyszerű életmű csaknem teljes foglalatát láthatták meg. hanem tanúi lehettek annak a ritka pillanatnak. amikor egy nagy művész abba a városba érkezik vissza, ahonnan 54 évvel ezelőtt H i Holló László: Vesszőhántók című műve a kiállításon. Ünnepség a portásfülkében Pontosan öt esztendeje történt. Az előző két hét eseményei emlékének nyomasztó súlyával a hangulatomon mentem lakásomtól a szerkesztőségig, végig a Lenin körúton. Köd ülte meg a lelkemet, akárcsak a főváros háztömbjeit a nyúlós, undorító massza. A „hogyan lesz tovább?”-ra tudtam a választ, hiszen már öt nappal előbb Kádár elvtárs a rádióban bejelentette, hogy megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, a kommunisták pártja. Az ellenforradalom borzalmainak iszonyú emlékét azonban nem ellensúlyozta bennem a jövendő arculatát formál- gató képzelet, s emlékezetem kútjából úgy dobódott fel a két hét minden szörnyűsége, mint a tisztaságot kedvelő forrásban a belészórt szemét, ocsmányság. Láttam a házunk kapujától nem messze fára akasztott államvédelmi századost; láttam a Baross utcától az Üllői útig tartó szakaszon a szétroncsolt holttesteket; az emlékezés filmvásznán lepergett előttem a felgyújtott Horizont könyvesbolt, amelyből éretlen tacskók néhány diadalmasan ragyogó felnőtt biztatásától tüzelve, s még több, de semleges szótlanságba dermedt férfi és nő bávatag-kíváncsi tekintetétől kísérve máglyára szórta Lenin, Tolsztoj, Lermontov, Puskin, Gorkij és Solohov műveit. Szinte hallottam az ordítást, amely feltört a mellékutcák láthatatlan menekülőinek csorda- üldözőiből; s a kancsal Nagy Imre káoszt teremtő, paposán kenetteljes rádióbeszédeit hallucinálta a fülem. így, ilyen hangulatban érkeztem a szerkesztőség székházéhoz, remélve, hogy átjuthatok a bejárati kapun, amelyen túl bizonyára lesz egy-két munkatársam, barátom, akikkel együtt, közösen felfokozhatjuk majd magunkban a reményt. De vajon beenged-e a szovjet katona, aki a kapu előtt álló tank mellett strázsált olyan nyugalommal, mintha csak valami egyszerű őrségen posztolna, nem pedig a körülötte hullámzó, ismeretlen szándékú tömeg gyűrűjében. Hogy néhány méterről elnézegettem — nem kevéssé csodálva rendíthetetlen nyugalmát —, eszembe jutottak azok a társai, akik életüket áldozták az ellenforradalmárokkal vívott harcban, miértünk, a mi jövőnkért. Mindezt tudhatja ez a lányosképű fiatalember is, — és mégis oly nyugodt, barátságos, mintha misem történt volna. Hosszas latolgatás után odaléptem hozzá, igazoltam magam, s kértem engedélyét, hogy felmenjek a szerkesztőségbe. — Nincs bent senki, csak az öreg portás — mondta. — Vele kiváltképp szeretnék beszélni. Jó barátom... Vöröskatona volt annak idején. — Tudom — válaszolta, s ebből megértettem, hogy már barátságot kötött az azóta meghalt, drága emlékű Kosztor bácsival, szerkesztőségünk örökké mosolygó portásával... Aztán pillanatnyi tétovázás után karonragadott, s bevezetett az öreghez, a kapu alatti fülkébe. Kosztor bácsival könnyes örömmel üdvözöltük egymást — Emlékszel, az előző években milyen szépen megünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját? — kérdezte a forradalom veteránja. — Hogyne emlékeznék. De ne haragudj, bennem már úgy összefolytak a napok, hogy nem is tudom, hányadika van ma. — Ezt a napot pedig soha nem szabad elfeledni — fed- dett meg. — No, gyere, ünnepeljünk... Továris — szólt q kifelé igyekvő katonának —, maradj itt te is! És az öreg halkan, majd mind erősebben dünnyögni kezdte az Internacionálét. A szovjet katona is vele énekelt Nekem nem jött ki hang a torkomon. Illetve éreztem, hogy ha kinyitom a szám, hangosan felzokogok... Némán álltam hát, s minden fájdalmat, kétségbeesést eloszlatva, reményt táplálva folyt a könnyem. — Ne sírj, magyar — veregetett vállon a katona. — Nézd. süt a nap — mutatott ki az ablakon. Csakugyan, odakünn a napsugarak oszlatni kezdték a ködöt. Tarján István művészi pályafutása eHndntt. A kiállítás jelentőségét emelte, hogy a nagyértékű kollekcióban az a 29 kép is kiállításra került, melyet a mester szülővárosa iránti szeresteiből és tisz. teleiből a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumnak ajándékozott. »■Ügy érzem, hazajöttem-« — vallotta a megnyitó ünnepségen a művész, aki 74 éves koráfa megkapta a legnagyobb kulturális jellegű kitüntetést, a Kos- suth-díjat. olló Lászlót a magyar Alföld. az Alföld népe festőjének Ismerhették meg a félegyháziak. Nagy érdeklődéssel fordul a parasztság élete felé. Erről tanúskodnak Szénagyűjtők, Tengerihordás, őszi szántás, Tarlógereblyézők. Vesszőhántók című képei is. Nagy realitással sugárzik egy 1943-ban festett képéből a paraszti sors tragikuma. A hazatérő parasztasszonyok című kompozíció az egyszerű emberek, a kizsákmányoltak melletti együttérzést fejezi ki. Együttérzést és azonosulást a dolgozó osztályok sorsával. Az önarcképsorozat pedig bámulatosan érdekes »»életrajzot« tár a nézők elé 54 év vívódásainak, útkeresésének tragikus és örömteli pillanatait sűríti magába. ' iskunfélegyháza dolgozó népe meleg szeretettel (emlékezik vissza a nagy mester (itt töltött évedre. Az eddiginél i is erősebb láthatatlan szálak i szövődtek Kiskunfélegyháza és »Debrecen, a költő mostani ott- > hona között Dí. Falu Tibor (WetntrSgw Adolf rajza) Kj cA {jwmdaL&nt mpAzAdláj^cL Tizenhét jegyezd föl a vér minden eseppjét tizenhét a történelem oszlopát bilincstörő kezek emelték ne feledd el az öklöket a Kreml kapuit jól bezúzták ne feledd el a lábakat mik fölsebeződtek százszor la amíg kitaposták a proletár egyetlen útját Ifjúsági könyvtárat avattak Kecskeméten Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között került sor Kecskeméten az új ifjúsági könyvtár átadására. Az impozáns, szépen átalakított könyvtárhelyiség avatásán Fehér Sándor, a városi tanács v. b. pénzügyi osztályának vezetője mondott beszédet. Hangsúlyozta: az ifjúság műveltségi színvonalának emelését szolgálják a könyvtárban megtalálható szépirodalmi alkotások. Bízunk berme, hogy az ifjúsági könyvtár betölti a hozzá fűzött reményeket Az ünnepségen részt vett Reile Géza, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Sebő Gyula, a megyed tanács v. b. művelődési osztályának helyettes vezetője. Az ifjúsági könyvtár átadása gazdag kulturális műsorral zárult A régi cselédházak tövében Az ég olyan kéken tfln- n döklik ezen a csendes, ; őszvégi délelőttön. mintha má_ ljust írna a naptár. A nap is j süt — de azért apró fogai vauinak már az időnek, ahogy mon- * dani szokták. Dezső Antal bácsi >74 esztendő bölcsességével ezért (posztókabátba öltözve tesz-vesz \ ugyan csak őszhaj ú társával: 'Gönczöl Ferenccel a daráló kő- írüL Aranysárga csöves kukori- >cával tömik a falánk, motorral ! járó masina bendőjét A kiskunhalasi Vörös Októ- ! bér Termelőszövetkezet köz> pontjában vagyunk. Fakó emlé- | kék tolakodnak fel bennem. | Három-négyéves karomban az ; én apám is itt szolgált kom- 1 menriós kocsisként az akkori > Babó-birtokon. Még megvan a i cselédház, ahol közös konyhán 1 éltünk egy másik családdal. Ab- \ ban az épületben most föld- j művesszövetkezeti vegyesbolt | van, hogy deka élesztőért, skatulya gyufáért ne kelljen az itt ! lakóknak a városba szaladozni. ! A cselédházak fala még a múl- ! tat őrzi. — de a háztetőkre ka- [ paszkodó fényes villanydrót, a ; lakások berendezése már a je- ; lent igazolja. Dezső bácsi elkapja az öreg ! házakon mélázó tekintetemet. — Magam is 12 esztendeig voltam ám itt cseléd — kezdi az emlékezést. — még legénykoromban szegődtem el kocsisnak. Babónak csak egy cséplőgépe volt. a birtokot 8 pár igával és 32 ökörrel a cselédek, no meg a sok ideszoruló napszámos kézzel munkálta. Mi segítettünk a kastély felépítésében is — mutat a jelenlegi iroda épületére, ami ugyan csak terjedelmesebb lakóház, de a valaha szűk közös konyhán szorongó cselédek szemében mégis kastéllyá rangosodott. M erengve szedegeti az em* 1 lékmorzsákat a régi időkről. A lóhajtó ostor mellől vitték el katonának 1913-ban. Olaszhonban érte a 17-es orosz forradalom híre. s amikor hazajött, önként beállt maga is az itteni Vöröshadseregbe. A Tanácsköztársaság bukása után — mit tehetett egyebet — visszajött cselédeskedni Füzes-pusztára. A gazda visszavette — kellett az olcsó ember a több mint ezer holdhoz —. de az akkor még élő öreg Babó — a fiatal apja — nem bocsátotta meg cselédeinek a forradalmat. »-Vörös tekergők« voltak a szemében, s egyik kocsisát, Rutka Jóskát el is verette a fehér tisztekkel, mert -a disznó azt merte nekem mondani, hogy elvtárs..,« Gömczöl Fért bécsi helybenhagyó fej tologatással kíséri a beszédet így igaz minden. Az fi kezében is sok kapa-kaszanyél kopott fényesre a Babó-birto- kon. Most már nem részese, harmadosa, hanem társgazdája százötvenedmagával a pusztának. A szövetkezetben is a leg- példásabb szorgalmú emberek egyike — pedig egy év választja él a nyugdíjazástól. Tizenegy éve munkacsapatvezető — három közgyűlési jegyzőkönyv örökíti meg dicsérettel a nevét) Ezt már az elnök meséli róla. — A legszájasabto tagok is megj u hás zkodnak. ha Feri bécsi csapatába kerülnek. Mert 5 sohasem úgy mondja, hogy ezt vagy amazt »csináljátok-«, hanem úgy, hogy »no, fogjunk hozzá« és elsőnek áll a munkába. Jó félóra járásra lakik a szövetkezettől, de a pirkadó hajnal — akár tavasszal, akár ősszel »-* már a földön találja. Szeptember végéig majdnem 350 munkaegységet teljesített... __ Mennyit ér az pénzben? — Feri bácsi felel: 23 forintot. Józanul teszi hozzá] dicsekedni való nincs vele, de panaszkodni sem illik) — Nemcsak azt kell számba- venni, ami közvetlen az ember zsebébe kerül. Csak szét kell nézni nálunk. Jövőre már 180 hold fiatal gyümölcsösünk lesz* tizenhét győzelmed dobok kfirtSk magja tizenhét villogó szemek aea-pengék tizenhét emeld föl esmagod as miM emeld föl aki elesett emeld föl magad Is a burzsujofe cárok vesszenek ágyúcsövekkd kd az égre tizenhét ^ robajló Hhta fogant Jelkép -■ tizenhét szétzúzzuk a tmHt korhadt rendjét tizenhét győzelmed örök »<■««* lnngja tizenhét forgósza mely a buitiuj sfcw terein atca-köveket tép forgósra mely egy haje.a». kilép ptrosló «n.dan.i s elkláitja magát én vagyok a Forradalom. HATVAlfl DJ3DBF
