Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

1961. november 88, kedd S. oldal Kecskeméten készül az ország zománckészlete 40 millió forint értékű lakk és púder egy év alatt Kibővített pártbizottsági ülés Kecskeméten Hol van már a Kecskeméti Gyufagyár. Űj üzem épült a íjpiyén. Ritka szakma, érdekes mesterség kapott otthont a Zo­máncipari Művek Kecskeméti Gyáregységében. A most folyó rekonstrukció keretében meg­alakult a vaskozmetika. Helye­sebben a gyári méretű púder- gyártás, lakk készítés. Igaz, hogy az új profil értelmi szerzői, a gyáregység vezetői kezdetben önzők voltak. Nem gondoltak többre afféle önellátásnál. Erre a célra elegendő lett volna egy kisebbfajta házi púderüzem is. mondjuk, évi 1500—1600 tonna gyártókapacitással, ami egye­lőre fedezni tudja a kecskeméti igényeket A kisüzemből mégis gyár lett, ugyanis az edény és lemezzo­máncok gyártórészlegeit ame­lyek eddig Budafokon, Bonyhá- don, és a zománcipar más üze­meiben működtek. Jövő tavasz- szal pedig már arról is neveze­tes lesz a Hírős város, hogy a különböző kerámia-mázok is itt készülnek. Búcsúzóul megkérdeztük azt, hogy mennyit termel évente a zománcüzem? — Negyvenmil­liót — válaszolták. — Jövőre több lesz? — kérdeztük. Szá­mok helyett így válaszoltak: — A forgódobos olvasztást szeret­nénk folyamatossá tenni. Egyszóval automatizálnak, az­tán majd meglátják. Hétfőn délelőtt Kecskeméten a városi tanács dísztermében ki­bővített pártbizotsági ülést tar­tott az MSZMP városi bizottsá­ga, amelyre meghívták a város jelentősebb üzemeinek, vállala­tainak, te rmelőszö vetkezetem ele, párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőit és tömegszervezeteineik képviselőit Az egybegyűlteket Greiner József, a városi pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztá­lyának vezetője üdvözölte, majd Gombos Aladár, a városi párt­bizottság titkára ismertette az elmúlt hároméves terv eredmé­nyeit, vázolta a második ötéves terv feladatait. A vitában felszólalt Szabó Lajos, a ZIM Kecskeméti Gyár­egységének főmérnöke, Bakos Az újítók és feltalálók máso­dik országos tanácskozására ké­szülve Bács-Kiskun megye föld­művesszövetkezeteiben is fel­lendült az újító mozgalom. Eb­ben az évben 39 újítást nyújtot­tak be a dolgozók, melyek kö­zül 17 újítás bevezetése 230 ezer forint népgazdasági eredmény­András, a városi pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Szvorényí János, a városi KISZ- bizottság titkára, Végvári Ist­ván, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója, Lakos Gáspár, a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalat párttitkára, Bállá Gá­bor, a Parkettgyár igazgatója, Budai Ferenc a Törekvés Tsz párttdtkára, Mócza János, a vá­rosi tanács párttitkára, Kiss Margit, a Kecskeméti Konzerv­gyár üzemi bizottságának tit­kára.­A tanácskozáson részt vett és felszólalt Molnár Frigyes elv- táns, a megyed pártbizottság első titkára. A kibővített pártbizottsági ülés Greiner József elvtárs zár­szavával ért véget. nyel Járt. A legeredményesebb újítók voltak: Bódogh József, a Kecskeméti Földművesszövetke­zet osztályvezetője, Molnár Fe­renc, Szirmai Sándor és Török Imre, a MÉK dolgozói és dr. Pintér József, a Jánoshalmi FMSZ főkönyvelője. Érvekkel! Zajlik az értekezlet. A részt­vevők az asztalnak támasz­kodva figyelik a felszólalókat. Mindenki gondosan feljegyez- geti a neki fontos dolgokat. Egyébként ez az értekezlet nem különbözik a többitől. A bőbeszédnél csak félfigye­lemmel és szórakozottan raj­zolatnak. Ilyenkor soha nem látott figurák kerülnek a pa­pírra, amelyen később megal­kotója is elcsodálkozik. A tő­mondatos, logikus, határozott­ságot sugárzó felszólaló ter­mészetesen nagyobb érdeklő­dést kap. Aztán vita kerekedik. Egy­azon témában két érdek csap össze. A forintot apróra szá­molgató és az ésszerűtlennel« tűnő változásba nehezen be­leegyező helyi és a nagyvonalú lúan viselkedő és sok tapasz­talattal hivalkodó felsőbb. Még nehéz eldönteni, hogy a kettő közül melyiknek van igaza* de az már látszik, hogy ki­nek lesz! Ugyanis a felsőbb érdek képviselője a helyi ér­vekre — rendelkező pozíciójá­ból — replikázva kijelentette: „Egyébként rendelkezéseinket nem fogjuk önökkel előre jó­váhagyatni, mert pontosan úgy teszünk, ahogyan mi azt jónak látjuk.” Egy pillanatra megfagyottá levegő. A ceruzák eltávolod­tak a jegyzetfüzettől, volt, aki elsápadt, más kipirult és fe­szült tekintetet függesztett a csalhatatlanság eme képvise­lőjére. A helyzetből kimond­hatatlanul ezt lehetett érteni: Jó szándékkal, becsületes vé­leménnyel, tiszta levegővel lé­legző emberek szembe kerül­tek az észérvekre fittyethányó, hivatalával hetvenkedő, szel- lőzetlen levegőben élő ember­rel. S nyomban felmerült, való­sággal előtolakodott a kérdés. Most? Most a XXII. kongresz- szus után? Azután, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja több hónapos vitára bo- csájtotta programtervezetét? Hogy a Föld legnagyobb or­szágában a legegyszerűbb em­ber véleménye is latba esik; ha a világ sorsának alakulá­sáról van szó? Akkor egy ak­tatáskához kapcsolt fontosko­dó keresztülnéz a fejek fölött* s emberek véleményét semmi­be vevő, lekicsinylő magatar­tást tanúsít? Mit ajánlhatunk az Ilyen betegségből nehezen gyógyuló embernek és a hozzá hason­szőrűeknek? Kezdetnek any- nyit: vegyék elő a józan eszü­ket és gondolkodjanak. A nem is olyan régmúltból erőszakol­janak az emlékezetükbe olyan példákat, amikor az egyoldalú intézkedés, parancsolgatás, az érdekeltek meg nem kérdezé­se hova vezetett. Manapság nehéz dolga van annak, aki parancsolgatni akar* hiszen kinyílt az emberek esze és szeme, és sok bátorítást kapva a párttól felelősnek ér­zik magukat a rájuk bízott ügyekért. Így hát véleményt is nyilvánítanak. „Hősünk”* akire ugyancsak ügyek intézé­sét bízták éppen az ellen har­col, amiért harcolnia kellene. Nem furcsa dolog ez? Egyébként lehet, hogy „hő­sünknek” igaza van. De vajon igaznak hisznek-e az emberek olyasmit, aminek védelmében ilyen — enyhén szólva — bár- dolatlan módon kell fellépni? Akinek igaza van, annak ér­vei is vannak. Elő hát az ér­vekkel és sutba a fennhéjázó, parancsolgató és senkitől sem tűrhető magatartással. W. D. Sándor Géza Pásztor Zoltán ; j, ,-'öi s—l-r ... ■ f - ^ ; ..... . .... Csapolás a 4-es számú nagyolvasztóból. s ehhez igazították a vezetők ; felelősségét is: Kecskemétre há-; rul a feladat, hogy a ZIM üze-; meit ellássa lakkal, sőt a más iparágak igényeit is kielégítse. A szentenciát is kimondták. — Ügy kell szervezni a munkát, hogy 1962 tavaszán már ne kell-; jen az országnak púderért meg ; lakkért dollárt adni. Két éve kezdődtek a gyárban a kísérletek, s ma már a mér- ; nökök és munkások összefogása j eredményeként korszerű terme- < lési eljárással készül a zománc-! púder, zománclakk. Forgódobos' kemencékben olvad az anyag, vakító melegben, 1500 fokon. Csak az öntése más mint a vas-! pák. Forma helyett vízbe folyik! az izzó láva. Gejzírként gőz! csap a magasba. Forr, sistereg; minden, s a bugyogó víz, mi-; ként a kráter-gyomor, dobálni; kezdi magából a zománcot. Izzó! színek, különös fények villan-! nak ilyenkor át a gomolygó i gőzfelhőn. Fenséges látvány. Ne­héz, de szép munka. Ki hitte volna, hogy kohóban születik a zománepűder, zo- mánclakk. Ki hitte volna, hogy az izzó láva perzselő narancsa, fénylő vöröse a szivárvány hány ! féle színét rejti magában. Ezé-; két már a laborban mutatják.; Minőségi minták, öntvényre,; vaslemezre, oly sokféle pasz- tel-színben, hogy sorolni is elég! lenne. Kecskemét ma már nemcsak; önellátó, hanem országos szál-; lító is. Itt központosították Egyik termelőszövet­kezetünkben is rájöt­tek a tavasszal, hogy érdemes táptakaximány- nyal etetni a kacsákat. Gyorsan nőnek tőle, s végső soron olcsóbb is, mint az árpa és a ku­korica. Mihály bácsi, az ál­lattenyésztési brigád- vezető, roppant büszke volt erre, mintha csak ő találta volna fel — a itáptakarmányt. Vál­tig hangoztatta, hogy ha néki nem jutott volna eszébe, még ma is árpával tömnék a kacsákat. A táptakarmánytól szépen fejlődött a pár ezer ruca, s vígan hemzsegtek a részükre elkerített udvaron. Az aratásig nem is volt semmi baj. Akkor azonban mintha az egész szövetkezet meg­bolydult volna. Gyor­san értek a gabonák, minden mozgatható embert kaszára kellett állítani. Így történt, hogy egy reggel szólt Mihály bá­csi a két idős állatgon­dozónak: — Keverjenek be kentek a kacsáknak egész napra, mert jön­nek ki aratni. Valamit 'Vidám t&rtfnetek Mihály bácsi meg a kacsák majd csak tudnak se­gíteni. . j A két öreg fejcsó­válva nézett egymásra, s mondták is, hogy. „Nem savanyodik be az eledel e förtelmes melegben?” De Mihály bácsi türelmetlenül in­tett, hogy nem lesz an­nak semmi baja. Így hát megkeverték a kacsakosztot és el­mentek aratni, miután jóltartották a fehéren totyogó hájdarabokat. Késő délutánig majd csak kibírják Már lefelé gördült a nap kereke, amikor fá­radtan és izzadtan nyi­tott be a két gondozó a tárolóihelyiségbe. Szinte visszahököltefc, olyan penetráns, savanyú bűz csiklandozta meg or­rukat. — Hált ez teljesen megromlott, nem ad­hatjuk oda a kacsák­nak, hiszen felfordul­nak tőle! — mondta egyikük, s a másik rög­tön rábólintott. — Odaadhatja azt nyugodtan — szólalt meg mögöttük Mihály bácsi. — Kend is evett már pálpusztait, még­sem lett semmi baja tőle! Ezt az érvet nem le­hetett megcáfolni, s az edények tartalmát a kiéhezett rucák elé ön­tötték. De az orrukat egyik kezükkel befog­ták. A kacsák nem voltak finnyásak, s habzsolták magukba az eledelt. Másnap reggelre azon­ban tizenöt felfordult közülük. A többiek is bánatosan lógatták fe­jüket. — Biztosan rozsdás szöget nyeltek — álla­pította meg Mihály bá­csi, de ezt a vélemé­nyét igen kétkedve fo­gadták. Aztán megjelent a langaléta, szemüveges állatorvos is, előhoza­tott három dögöt, rög­tön felboncolta őket, s megállapította, hogy ta­karmánymérgezés tör­tént. — Az anyád kínja történt! — gondolta Mihály bácsi. S aztán az irodában addig tele­fonálgatott jóbbra-bal- ra, amíg két óra múlva alacsony, kopasz ember szállt ki az autóból a kacsatelep mellett. A járási főállatorvos volt. — Majd ez megmond­ja, hogy mi az igazság! — örült előre Mihály bácsi. S gyűlölettel né­zett a giliszta-vékony állatorvosra. A főállat­orvos félóráig tanul­mányozta a felboncolt kacsák begyének tar­talmát, s véleménye megegyezett a kollegá­iéval. Romlott volt a táp, s megmérgezte a szárnyasokat. Mihály bácsi ezt már nem tudta szó nélkül megállni, s elkeseredve ballagott a kacsák közé és nagy nekifohászko- dással a következőképp szólott hozzájuk: — Ti kacsák! Ti ^ tudjátok legjobban, j hogy társaitoknak mi okozta a pusztulását. ■ Mondjátok hát meg > nekem! Erre a kacsák kórus- ban rázengték: — Táp, táp, táp, táp! H. D. * Iskolái avatlak a kiskunfélegyházi Dózsa Tsz-ben November 26-án, vasárnap Kiskunfélegyházán a Dózsa Ter­melőszövetkezetben modernül felszerelt, pedagógus lakással ellátott egytantermes iskolát avattak. Az új iskolában, amely a várostól tíz kilométerre, a borsihalomi vasútállomás köze­lében épült, két tanerő fog osz­tatlan nyolc osztályt tanítani. Egyébként erre a helyre jelöl­ték ki a termelőszövetkezet köz­pontját is, ahova a villanyt is Helytálltak a diákok Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy Kalocsán nagyará­nyú társadalmi megmozdulás bontakozik ki a korszerű városi vízmű, a jó ivóvizet biztosító hálózat megépítésére. Ez évben, a tervezett 2300 helyett négyezer folyóméter csőhálózat épül a társadalmi segítség révén. Eb­bevezették már. Az iskolaavató ünnepségen részt vett Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Ünnepi beszédet Némedi Imre, a városi pártbi­zottság munkatársa mondott, majd dr. Dobos Ferenc, a vá­rosi tanács vb elnöke adta át rendeltetésének az új iskolát, amelyet a Dózsa Termelőszövet­kezet szocialista megőrzésre vett át bői a munkából a fiatalok is kiveszik a részüket. „A Kalocsai I. István Gimná­zium növendékei is ásót, csá­kányt fogtak és kivonullak se­gíteni a vízvezeték építésében. Fiatalos derűvel, erejükhöz mér­ten becsülettel dolgoztak...” — írja Bárth János, kalocsai le­velezőnk. 17 újítás 230 ezer forint megtakarítás / i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents