Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-19 / 273. szám
QttulStbt* Nagyítóüveg alatt Tele kíváncsisággal és nem kis izgalommal érdeklődött a minap az IBUSZ kirendeltségén egy középkorú házaspár egy NDK-társasutazás részleteiről. Először utaznak külföldre, érthető hát az izgalmuk. A férjet Olcsó a vízi szállítás £’.A napsugárok csak helyivel-hellyel sütnek papíromra és barátságos csalfasággal látszanak hozzám beleselkedni...” Kármán József Fannijának ide-idám Sári naplóírás közben, elmaradhatatlan társával, Fischer Ágnessel. stova kétszáz év előtt írt sorai jutnak eszembe, amint Kecskemét egyik üzletébe lépve naplója fölé hajoló iskolás lánykát pillantok meg. Mosolygós, kedves arca, mély barna szemed, vállára omló haja, törékeny, nádszál termete, egy-egy mozdulata a régi, az igazi Fannit idézi, akit másodikos gimnazista fejjel éppen ilyennek képzeltem eL A különös hasonlatosság kiváncsivá és izgatottá tesz. A bemutatkozás után kiderül, hogy nemcsak külsőleg van hasonlóság a két lányka között. A mai, XX. századbeli Fanni, igazi nevén Ádám Sárika csaknem egy idős a regénybeli Fannival és félárva ő is mint a másik volt Csakhogy ő nem az édesanyját hanem az édesapját vesztette ed kora gyermekségében és édesanyja, a Bugaci Alit drezdai botanikus kert vonzotta igen nagyon, asszonykája pedig a világhírű képtár és a meisseni porcelán iránt mutatott különösebb érdeklődést — A porcelánról te csak mondj le! Én nem szégyenkezem miattad — korholta élete társát a férj. — No, ne haragudj, emléket talán csak lehet hozni — így az asszony. S további vitájuk töredékeiből arra lehetett következtetni: a külföldi utazás során igen gyakorivá vált üzletelésről sok csúnya történetet hallhatott már a férj. Sajnos, hallottam és személye* sen tapasztaltam magam is. ízléstelen és lesújtó volt, amikor pozsonyi utam során eladásra kínált szalámi rudakkal, pálinkával, nylon nyakkendővel és töméntelen mennyiségű cigarettával rohamozta meg sok magyar turistatársam a gyanútlan ottani járókelőt. Aztán az értékén felül >-elsózott-« portékákért kapott pénzzel az üzletekben folytatódott a »roham«, s a kézitáskákban, bőröndökben gyűltek a bőrkesztyűk, férfi, női és gyermekzsebkendők tucatjai, s ki győzné sorolni még az »üzletkötésre érdemes« árukat, melyekből hazatérve »kárpótolni« kívánták magukat a barátoknál tett látogatásért. Csehszlovákiának, a Német Demokratikus Köztársaságnak, stb. éppen úgy mint hazánknak sok érdekessége, nevezetessége van. A turistautak a népek ilyen módon való barátkozásának «n egszervezésén túl — ezek megtekintésére, megismerésére szolgálnak. Minden egyes külföldre látogató hazánkfiának szerénységével, barátaink élete, munkája, hazája (és nemcsak üzletei!) iránti érdeklődéssel cs mindg megfontolt viselkedéssel kellene öregbítenie Magyarország jó hírét. Már csak azért is, mert külföldön — éppen úgy, mint nálunk —, minden külföldit kicsit nagyítón át néznek. Perny Irén Hármasikrek is az olcsóbb vízi úton oldjuk meg. Dr, Csertei János PETŐFI NE PB A »«agyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága es a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelés szerkesztő Weither Dame Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat* Felelős kiadó: Mezen István* Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi teiefonközponti 26-1* 25-1«. Szerkesztő bizottság! 16-S8. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal i Kecskemet Szabadság rét t/a. Telefon: it-o* Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 nőnapira 13 forint. Bacs-Klskun megyei Nyomda V, Kecskemét — Telefonj 11-85. De jó itt élni, dolgozni... Már hírt adtunk arról, hogy november 10-én Tóth László- né négygyermekes lászlófalvi asszony a megyei kórházban hármasikreknek — két fiúnak és egy kislánynak — adott életet. Mint képünkön is látható, az újszülöttek és édesanyjuk a legjobb egészségnek örvendenek. Tóthéknak egyébként eddig lányuk nem volt. Most örülnek, hogy hat fiuk mellett már egy kislányuk is van. Az elmúlt év őszén Szerem- lén négy kilométer hosszú kö- vesút épült. Ez már tavaly is jó szolgálatot tett az őszi betakarításnál, de különösen az idén érezteti kedvező hatását. Megnyílt ugyanis a vízi szállítás lehetősége, mivel a kövesút a Dunáig vezet Az idén mind a három sze- remlei közös gazdaság szerződött a Dunaíöldvári Kender- gyárral és a kender szállítása néhány nap alatt befejeződött a dunaparti rakodóra. Az elmúlt években majdnem egy hónapig tartott még ez a munka, mivel a bátmonostori és a bajai átvevőhelyekre kellett a kendert szállítani. Most arra törekszünk, hogy a cukorrépa, építőanyag, műtrágya és egyéb szállításokat lami Gazdaság bérelszámolója, három kisgyerekkel — két lánykával és egy fiúcskával — maradt özvegyen. Így Sárika, a legidősebb gyermek dédelgetett álma sem válhat valóra... Gondolatban ugyanis évek óta gyermekorvosnak készült, de kell a pénz, a segítség minél előbb, hogy két testvére is elvégezhesse legalább a középiskolát... így került a SZÖVOSZ Technikum kereskedelmi tagozatára, amely gyakorlati munkahelyéül ezt a boltot jelölte ki... Mindkettőjük vágya — bár nem azonos célú — beteljesületlenül maradt tehát De míg a 200 év előtti Fanni így kesereg és lázad: „Ez az emésztő egyformaság kiemészt unalmával. .. Egy nap olyan mint más... Így kell-é nekem vajon mindig élnem?”, a mai Fanni minden ború nélkül, őszinte páthosszal ezt írja naplójába: „Társammal, Fischer Ágnessel szeptember Í3-án az üzletbe siettünk. Kicsit féltünk is, de kiváncsiak voltunk, hogyan forekről is. Vessünk csak össze ismét két naplórészletet. Azt hiszem nem szorul bővebb magyarázatra, melyiket ki írta. „.. .Néha egy eltévedt, lézengő méh rövid látogatást ad hajlékomba ... Kedves kis vendégem, örömmel látlak... Nem félek én fullánkodtul... óh, mérgesebb annál az embereké...” „ .. .Még nem ismerem teljesen a dolgozókat, munkatársaimat, de máris megszerettem, példaképeimnek tekintem őket. Hogy miért? Kedvesek, előzékenyek, áldozatkészek egymással, s a vevőkkel is...” Lapozzunk tovább a mai naplóban. A második napról szóló feljegyzések között ezt találjuk: . .Már ismerősként köszöntöttük egymást... De míg az előző szerdán olyan szép rend volt az üzletben, most mindent —, még a padlót is — papír borította, rajta dobozok, harisnyák, férfiingek, pizsamák... Leltároztunk.” Néhány lappal hátrább ezt olvasom: „ .. .Amikor harmadik nap munkába mentünk* nagyon meglepett, hogy ... és a pult mellett gadnak. Mikor beléptünk* először vevőnek néztek bennünket. .. A bemutatkozás után Al- mási bácsi, az üzlet vezetője leültetett bennünket és a bolti szokásokról, munkatársairól beszélt Amikor már mindent megnéztünk és túlestünk az ismerkedésen, az üzletben dolgozó fiatal lányok közül Klári megkért, hogy segítsünk neki. Közben beszélgettünk... Mi sokat kérdeztünk és ők mindenre kedvesen, készségesen válaszoltak ... Hát ilyen a mi munkahelyünk. ..” Igen. A mai „Fanni” már nem ismeri az unalom fogalmát, de másképp szól az embeV. milyen tiszta, rendes lett a bolt... De jó is itt élni, dolgozni !” Későbbi, részletes naplójegyzetei is telistele vannak tűzdelve élményekkel, a munkáról, emberekről, társakról alkotott egyéni, mély gondolkodásra valló véleményekkel. S talán éppen ez ad magyarázatot arra is, miért a közel kétszáz év előtt megjelent első eredeti magyar regény hősnőjével, Fannival hasonlítottam őt össze. Az ő élet- történetének, naplójának irodalmi tolmácsolása hasonló, rendkívüli széppel, újjal gazdagítaná irodalmunkat. Eszik Sándomé LELEMÉNYES EMBER KÉP SZÖVEG NÉLKÜL — Laci csak a galamblövésben nyert díjaidat .jött megnézni... A LEGJOBBKOR * " 1 — Jókor jöttél, anyukám! Éppen rólad beszélgettünk. — Ma nem főztem. Nem jutott eszembe olyasmi, ami neked izlene.
