Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-02 / 259. szám

1961. november 2, csütörtök S. oldal Vigyázzunk egymás testi épségére A gondatlanság:, fegyelmezetlenség melegágya a bales eteknek za ékszíjak nem vitték át a forgást a kompresszorra. Az erőátvitel elősegítése céljából jobb kezével benyúlt a védő- burkolat alatt az ékszíjakhoz. Az ékszíjak forgása megindult, elkapta jobb kezét, s mire bal kezével az áramot kikapcsolta, középső ujja több darabra tört Segítsen a törzsgárda Az előbb ismertetett balese­teket kellő megfontolással és lelkiismeretesebb munkával el lehetett volna kerülni. 9 EZERMESTER Vállalatunk lészáma állan­dóan nő, elsősorban gyakorlat­lan segédmunkások kerülnek üzemünkbe. Ez azt kívánja, hogy a vezetőkön kívül a vál­lalat törzsgárdája és a társadal­mi szervek az eddiginél jobban vigyázzanak dolgozótársaik tes­ti épségére. Velük és családjuk­kal szembeni kötelesség ez, de önmagunk javát is szolgáljuk, mert az egyébként jól működő vállalatunkat a sok baleset az élüzem cím elnyerésétől fosztja meg- Gacsályi István Megjegyzés Ha a lovat a kovács gyógyítaná... Szinte hónapról hónapra szaporodik a termelőszövetke­zeitek saját gépállománya. Márciusban már országos fő­igazgatói utasítás kiadása vált szükségessé, amely konkrétan intézkedik a termelőszövetke­zeti gépek javítását, karban­tartását illetően, s javasolja a szövetkezeteknek, hogy e munkák végzésére állapodja­nak meg a gépállomásokkal. Az intézkedési javaslatot május óta ismerik a termelő- szövetkezetek. ennek ellenére a tulajdonukban levő 639 erőgépből mindmáig csak 285 darabra kötötték meg a rend­szeres karbantartási szerződést a gépállomásokkal. De a szer­ződések java is csak papíron maradt, mert például augusz­tusban — amikor némi léleg­zetvételnyi szünet akadt vol­na a karbantartásokra — csak 153 gépet adtak át a gépál­lomásoknak. Holott a gépállo­mások napra beütemezik a javítást, s megrendelést akár két héttel korábban is elfo­gadnak, pontos határidővel vállalva a karbantartást. Mi az oka ennek a hanyag­ságnak? Hiszen a közei 700 erőgép több mint 5,5 millió forint értéket képvisel a tsz-ekben (java része népgaz­dasági hitelt testesít meg), s nem mindegy, hogy milyen üzembiztosán, mennyi üzetn- és kenőanyagot fogyasztva dolgozik? A termelőszövetke­zeti gazdák egyéni korukban minden reggel lecsutakolták, megkefélték a lovat, friss al­mot raktak alája, délben ki­fogták az etetéshez, esőben pokróccal takartak le, hogy meg ne fázzon. A százezer forintot érő géptől még az egy-egy szezonmunka végez­tével esedékes karbantartást is sajnálják? Sok termelőszövetkezetben! egyszerűen azért nem szer­ződnek karbantartásra, mert ilyen célra nem tartalékolnak pénzt. Nem elég, ha megve­szik a gépet, s aztán addig üzemeltetik, míg »-keze-lába« szét nem esik? Hogy igy há­rom év múlva tönkremegy* míg gondos ápulással eltarta­na hatig is? Ez a szempont sokhelyütt mellékes. Vao olyan nézet Is, hogy minek fizessünk ki a gépállomásnak pénzt, van nekünk traktoro­sunk, aki rendbeiiözza a gé­pet, meg a darálómalomban például Miska bácsi is hozzá­értő ember. Az ilyen terme- lőszövetkezetben összetévesz­tik a rendszeres gépápolást — amit a traktoros valóban el tud végezni és kötelessége is megtenni — a karbantart ás­sál, amihez azonban nem elég a daráló vezetőjének műked­velő buzgalma. Annál is in­kább, mert fehér holló az olyan termelőszövetkezet, ahol jól felszerelt gépjavító mű­hellyel rendelkeznek. Már pe­dig egy modern mezőgazda­sági gép hiányzó alkatrészét vajmi bajos disznó orrába való karikával pótolni. A jó szándék még nem minden. A kovács kitűnően megpatkol­hatja a lovat, de betegségéből nem tudja kigyógyítani. A termelőszövetkezetek gép­parkjának rendszeres karban­tartását segíti elő az a ren­delkezés, hogy az 1962. évi pénzügyi tervekbe mindenütt be keil állítani a karbantar­tási költségeket. Másrészt a megyei tanács lépéseket tett arra vonatkozaón is, hogy a járási tanácsoknál gépészeti szakembereket állítsanak munkába, akik a műszaki fel­ügyeletet gyakorolják majd. G. K. Általában akkor használjuk ezt a szót, ha lakatosokat, mű­szerészeket vagy a vasas szakma más ágában dolgozókat aka­runk megdicsérni. Antoni Józsefnénak egyik sem kenyere, mégis illik rá ez a jelző. Hat esztendeje dolgozik a Kalocsavidéki Fű­szerpaprikaipari Vállalatnál, s alig akad munkahely, ahol hosz- szabb-römdebb időt ne töltött volna. Helyét mindenhol megállta. Ezért már az első esztendőben csoportvezetővé léptették elő. Lá­togatásunk alkalmával is csak a harmadik munkahelyen találtuk meg. Volt, oki úgy tudta, hogy az új konzervüzemben zárógépet kezel. Más azt mondta, keressük a szárítógépeknél, ott dolgozik mint csoportvezető. Végül a csipedőben találtuk meg a gyár ezermester mindenesét, akit eddig végzett kimagasló munkájáért az Élelmiszeripar kiváló dolgozója jelvénnyel tüntettek ki. Jfíunka ihétUozn rmok Hogyan készít kukoricaszárból jó silótakarmányt a kiskunfélegyházi tangazdaság A kiskunfélegyházi tangazda­ság tapasztalatcserére hívta meg a város termelőszövetkezeteinek vezetőit, hogy bemutassa nekik a kukoricaszár silózásának leg­jobban bevált módszerét. Első feltétel, hogy a szárat nyomban törés után betakarít­suk és silózzuk. A kukoricaszár ugyanis addig, amíg friss ned­vesség van benne, felér közepes minőségű rétiszénával, — kiszá­radva viszont csak emészthetet­len, csupán bendőtöltő kórét ad. A Regruta-hrigád széd témája. Szóba ke­rül, ki mivel tölti sza­bad idejét. Szoboszlai Károly ezt mondja: — Olvasunk, tanulunk és szórakozunk. P. Sörös bácsi nem állja meg, hogy huncutul ne szól­jon: — No, és az ud­varlást miért nem mondjátok? Nagy Ferenc gombo­lyítja tovább a beszéd fonalát: — A brigádve­zetőnk lát el olvasni­valóval. — Ezenkívül meg­vesszük az Olcsó könyv­tár legfrissebb kiadá­sait. Kézről kézre jár­nak a könyvek főleg a téli időben — mondja Szoboszlai Károly. Nemcsak ilyen dol­gokról tudósít a brigád­napló, hanem arról, is, hogy párosával járnak moziba, közösen járnak A jókor betakarított szárból répaszelét, melasz nélkül is le­het jó téli takarmányt készíteni; nem érdemes a szártépéssel vár­ni, amíg a répaszelet megérke­zik. Az eljárás a következő: a felaprított szárat 2—3 százalé­kos sósvízzel, vagy — ha van —­5—10 százalékos melaszos vízzel rétegesen locsoljuk. Általában egy mázsa frissen szecskázott szárhoz 20—40 liter sós-, vap"/ melaszos vizet használjunk. Le­hetőleg úgy szervezzük a mun­kát, hogy a megkezdett silógö­dör, vagy silókazal ne álljon so­színházba. Együtt lát- <káig.,n>?tva’ „4T6 nap alatt ták a Fehér kórt és a pzzuk be toiteset; szalmázzuk, Hajnali tűz című szín- ™aJd 30-50 centis földréteggel műveket. Egymás mel- sborítsuk; tangazdaságban nem lett ülnek a tudomá- Jrogcs földet hasznainak a fedés- nyos előadásokon és a \ ..z’ hanernazt előbb megontö­vállalat különböző ren- JÓ1 to™ts?n' Föld he‘ d ez vén vein. Jlyett jól megnedvesített pelyvát rr, •ix • i <is használhatunk a takaráshoz, Tudásszomjukat jel- amlt waSal őszi á áv'] vetünk be’ s «“<* gyökértona­az áltoíános^skoK dékt megóvja a takarmányt. i a^ általános iskola j Ahol nem tudnak azonnal si_ nyolcadik osztályát vég-5lóznis cs6törés után szintón z. Ezenkívül többen íazonnal vágják le a szárat s jelentkeztek művezetői íkévékben nagy kúpokba, káz- tanfolyamra. (lakba gondosan rakják be. Ha — Sajnos, nem vet- ?a kúpkazal nem ázik be, kis te- tek fel, mert fiatalok Slületen éri a nap, s az így tárolt vagyunk. Majd ha le- fszár is elfogadható takarmány, töltöttük a katonaidőn- (Ezt a takarmányt javíthatjuk* két, akkor ismét szóba <ha később melasz, vagy répa­kerülhet — mondja í szelet felhasználásával a fagyok Szoboszlai Károly. (beállta előtt besilózzuk. Rövidesen elérkezik a i Az érkező friss szeletet priz- katonaidő, s a brigád imába rakva szalmával letákár- regl-uta tagjai jó bizo- fjük, leföldeljük, s etetéskor a nyítvánnyal: a sz»cia- dcukoricaszár-silóval szükség sze- lista brigád oklevéllel írint keverhetjük. Igen jó, ha a kerülnek az újabb nagy jnedvdús friss szeletet elverme- családba, ahol elvégez- (léskor búza-, zab-, borsó-, Vágy ve feladatukat vissza- (lucernatörekkel rétegezzük, s térnek majd a vállalat- (így takarjuk le szalmával, hoz. ( Török Gábr Venesz Károly l főállattanvésr i tűk: addig nem nyug­szunk, amíg meg nem szerezzük a címet... — egészíti ki az előbbit Nagy Ferenc. — Es megszereztük — mondja nagy büsz­keséggel a közben oda­érkező brigádvezető Vad Sándor. Az oklevelet is meg­szerezzük — hangoz­tatja P. Sörös bácsi, a brigád veteránja. A többiek igenlően bólintanak. No, és mit mond az építkezés ve­zetője: — Nem válo­gatnak a munkában, ha úgy adódik, megfogják a kőműveskanalat is. Rájuk mindig lehet számítani. P. Sörös Jó­zsef, Szoboszlai Ká­roly és Vad Sándor a kiváló dolgozó cím bir­tokosai. Ezután fordul a be­? — A kettes épület te­! tején dolgoznak — iga­zít útba a Kecskemét Leninváros építkezésén az egyik tovasiető kő­műves. Én pedig az út­> mutatás alapján bakta­tok fel a negyedik eme­letre, Vad Sándorékhoz i vagy ahogy itt mond­ják a Regruta-brigád- ! hoz. > Szoboszlai Károly i nyújtja először üdvöz­< lésre kezét, majd kö­< veti őt Horváth János, í Nagy Ferenc, később I ' P. Sörös József és Vad Sándor kommunista brigádvezető. A kecskemétiekből, jórészt máriavárosi fia­talokból álló brigád­ban Szoboszlai Károly viszi a szót: — Bene­veztünk a szocialista cí­mért küzdő brigádok versenyébe. Az első menetből kiestünk, mert P. Sörős bácsi lá­bára esett egy deszka... 1 — Pedig, hogy igye­keztünk — emlékezik Horváth János. — Akkor megfogad­Sertéstápok felhasználása A korszerű sertéshlzlaláshoz ma már szervesen hozzátartozik a kü­lönböző céltakarmányok — vagy más szóval sertéstápok — alkalmazása is. Megfigyelések szerint a 7Ö—80 kLos átlagsúlyú hízók értékesítik legjob­ban a keveréktakarmányokat. A táptakarmányós hizlalásnál — mint általában minden takarmányo­zási formánál — nagyon fontos a fokozatosság betartása. Leghelye­sebb, ha az átmenet két hétig tart úgy, bőgj kezdetben 30 százalék le­gyen a keveréktakarmány és 70 szá­zalék a gazdasági abrak részaránya. Lényeges szempont, hogy a keve- r éktakarmány okát csak közvetlen az etetés előtt keverjük össze vízzel. Az átmeneti időszakban, amikor me? gazdasási abrakot Is etetünk, akkoi ereket ar abrakféléket elére — egyik etetéstől a másikig - bekeverjük Igen fontos még a tápok tárolást Is, mert ex a takarmány a szaksze­rűtlen tárolás következtében köny- nyen romlik. Legjobb, ha a szövet­kezet havonta egyszer hozza ki a szükséges tápmennyiséget a hévére üzemből. Szellős, hűvös helyen kell tárolni és gondoskodni kell állande forgatásáról, szellőztetéséről is. Vigyáxatlanság A balesetek zöme kézsérülé- sakből adódik, elsősorban a gép­teremben jelentkezik. A mun­kások többsége présgépeken dol­gozik, s a megmunkálásra kerü­lő munkadarabokat kézzel ada­golják. Ha nem figyelmes az il­lető, akkor a gép hamar lecsípi ujja hegyét S hogy mennyire elkerülhe­tők a balesetek, azt több tény igazolja. Álljon bizonyságul Szilágyi László esete. Csoport- vezetője utasította, hogy egy 200 literes hordót gázolajjal égessen ki. ö tévedésből gáz­olaj helyett benzint öntött a hor­dóba, s azt gyufával meggyúj­totta, miközben a hordó fölé ha­jolt A robbanás következtében arca összeégett Bakonyi Má­ria, a kétkaros önindító hibája miatt megsértette balkezének második ujját 29 napot töltött betegállományban. Egy hét múl­va ahogy elfoglalta újra mun­kahelyét a kétkaros önindító a helytelen összeszerelés miatt majdnem a másik ujját csípte le a présgép. Papp R. János a délelőtti áramszünet megszűnte után egy órakor megindította a légkompresszor dinamóját A dinamó mozgásba jött de a la­A második ötéves terv irány­elveiben a termelékenység eme­lésével foglalkozó rész külön ki­emeli azokat az intézkedéseket, melyeket a munkakörülmények megjavítása során kell végre­hajtani. Ezek elsősorban az üze­mi balesetek számának mini­mumra való csökkentését szol­gálják. Mindenki kötelessége A munkakörülmények javítá­sa egymagában azonban nem biztosítja az üzemi balesetek megelőzését, a balesetek számá­nak csökkenését. Nem elegendő csak a vállalat igazgatójának, főmérnökének és munkavédelmi felelősének erre irányuló erőfe­szítése. A balesetvédelmi intéz­kedéseken és az oktatásokon túl minden dolgozónak a társada­lommal, családjával és önmagá­val szembeni kötelessége a fo­kozott védekezés, az elővigyázat Ugyanis minden kiesett munka­óra nemcsak az üzemnek, ha­nem az egész társadalomnak; je­lent veszteséget. Nézzük meg ezt a számok tükrében vállalatunknál, a Kis­kunhalasi Vas- és Fémtömeg­cikkipari Vállalatnál? 1959-ben 31 balesetünk volt, s ennek következtében 468 nap esett ki a termelésből, mely idő alatt 147 ezer forint értékű árut tudtunk volna termelni. 1960- ban 34 baleset volt, a kieső munkanapok száma 554-re nőtt, a veszteség 260 ezer forint. Ez évben szeptember végéig 28 bal­eset fordult elő, amely 328 mun­kanapot tesz ki, a termeléski­esés 126 ezer forintot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents