Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-18 / 272. szám
Major Sándor megyei tanácstag a legutóbbi megyei tanácsülésen választói kérését tolmácsolva, interpellációt terjesztett elő. Eközben használta azt a régi szólás-mondást: „Köncsög, isten tűié mönts mög.'* Ennek a mondásnak ma már semmi alapja — mondta többek között. — Választó- kerületem lakói most csupán azt kérik, hogy sűrűbben járjon ki a vándormozi és korábban kezdjék meg az előadást. A lassan feledésbe merülő mondás megragadta a figyelmünket. Sokan hallották már hírét Köncsögnek. Ügy véljük, érdemes megismerkedni a múltjával, de még inkább mai életével V-V* Földgyalu • köncsögí határban. Hét ilye® gépórtáa egyemgefl «I a homokbuckákat, hogy helyükön szőlőt telepítsenek. Egy falu elnéptelenedik A puszta kellős közepén, a Helvéciái Állami Gazdaság üzemegységének irodájában egy köncsögi őslakóval beszélgetünk. — Köncsög! Valamikor még a madarak is elkerülték ezt a helyet — emlékezik Sándor bácsi. — Több mint tízezer holdon nem volt itt más. mint homokbucka, az elszikesedett részeken pedig maláriát lehelő, bűzös mocsárvilág. Nem kellett ez a határ a földesuralmak, de még a jobbágy sem tudott mit kezdeni vele. Van annak már több mint száz éve. amikor a földönfutóvá vált emberek néhány csoportja más megélhetés híján ide kezdett járni. Sikárt szedtek, amit a kefegyártóknak adtak el, otthont építeni azonban ők sem mertek ezen a helyem A le^közeJetobl település ebhez az istenverte vidékhez _ a régi Ágasegyháza volt. Azért mondom, hogy a régi, mert míg földesúri világ volt. a nincsteEmléke sincs már a rongyosok Iskolájának. Az új iskola jól fűtött tantermében csinosan öltözött gyermekek tanulnak. zsúfolásig megtelik a kétszáz személyt befogadó kultúrtermük. Az igazi öröm azonban az, amikor a Helvéciái Állami Gazdaság autóbusza a Kecskeméti Katona József Színházba viszi dolgozóit és a környék lakóit. A kiultúrfgények végére hagytuk a mozit, mert erről beszélt Major Sándor is. aki a köncsögiek választott képviselője és szószólója a megyei tanácsiban. Amint mondják, ritkán, havonta csak egyszer jönnek ki a vándormozival, pedig kéthetenként is megnéznék, s jó lenne, ha — különösen télen — úgy hat óra tájban elkezdenék az előadást. Máskülönben a távolabbi tanyák lakói csak késő éjszaka érnek haza. aNád a kormod alám Nem kevésbé nagy változást hajtott végre a köncsögi határ képének átformálásában az 1949- ben alakult állami gazdaság. Termelési jellegét tekintve főleg állattenyésztésre rendezkedett be, szarvasmarhát hizlal, juhot tenyészt. Évente 300 hízott marhát szállít az élelmiszeriparnak és 1500 fajtiszta merinói juhot ad a mezőgazda- sági nagyüzemeknek törzsállományuk kialakítására. Nem vált azonban hűtlenné a gazdaság a köncsögi hagyományokhoz sem. Valamikor olyan szólás-mondás is járta — ha valakinek valami rosszat kívántak — »ágasegyházi nád a körmöd alá«. Ez a híres nád természetesen az ágasegyházi határhoz tartozó Köncsögről származott. A jó minőségű, keményszálú, mindenféle építkezésre alkalmas nádat 200 holdon termeli ki az állami gazdaság. Évente általában 72 ezer kéve a termés, amelyből 14—15 ezer kévét exportra szállítanak. Igában a természet Üj és nagy termelési sikerekkel kecsegtető üzemáguk a szőlészet Eddig 130 hold nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőt telepítettek. Elbből még csak 70 hold fordult termőre. Ezek a Hatszáz férőhelyes, új juhhodály. Ma már sok gazdasági épület található Köncsögön. ilyen új Közel a századik esztendőhöz pT ét-három hete, amikor régi jó falusi szokás szerint asszonyt kommendál- tak neki, visszautasította. — Nekem ilyen öreg, csúnya asszony nem kell! — mondta, s addig huncutkodott, míg a legényes vigado- zás után — életében először taxin vitette magát haza. Most meg, hogy meglátogatjuk, s hogyléte iránt érdeklődünk, így .búslakodik”: — Hát hogy lennék? Mint a többi legény asszony nélkül... Az előbb fenn voltam, kukoricát morzsolgattam, de lepihentem egy kicsit, mert az ablakok — s a szemére mutat — elhomályosultak. Pedig különben semmi bajom sem volna... Lám csak: a fogaim mind megvannak és a tüdőm Is olyan friss és egészséges, mint egy háromnapos gyereké... Így „panaszkodik” idős Német János bácsi, az alpári Bem utca, s egyben a község legöregebb — 96 éves — lakója. De a gyengülő „ablakok”, meg a társ- talanság feletti bánatot hamar feledteti az emlékezés. — Az anyám napszámos asszony volt, hihetetlenül munkabíró, szép teremtés. Amikor én „jelentkeztem”, éppen dohánypalántát ültetett. Szülésznő, orvos? Az akkori csong- rádvidéki szegényem- bemek még képzeletében sem járt. A kötőjében vitt be a legközelebbi tanyáig... — Hatvanhétéves volt, amikor meghalt. Apám, szegény, már negyvenhétéves korában itthagyott bennünket. Egészen váratlanul, tüdőbajban halt meg. Pedig milyen erős ember volt ő is! Húsz ember előtt volt első kaszás — húsz évig... — Hát hogyan lett juhász, Német bácsi? — Földünk nem volt, hatan voltunk testvérek, s hogy én olyan vékonyka voltam, suszternak szántak. De csak egy nap, egy éjjel voltam én az, — s még most is jót derül akkori szökésén, huncutságán. — Aztán a .gatyás grófhoz”, a gazdag Ba- gi Józsefhez kerültem... Harminchárom évig szolgáltam nála, de sokat is tudnék beszélni róla! Egyszer, amikor nagy aszály volt, negyven bankó forintért adta a szegényeknek a búza vékáját. Ezen oszt úgy összeszedte magát, hogy a következő évben tízezer hold földet vett Nagykengyelesen... így követik egymást a történetek, melyekből talán száz napig sem fogyna ki Német bácsi. Nem csoda hát, ha a családnak, az unokáknak, meg a nyolc dédunokának és a környékbelieknek is legkedvesebb szórakozásuk, ha Német bácsit hallgathatják. Még azt megkérdezzük: szerinte mi a hosszú élet titka? — Hát legfőképpen a jókedv... de ne higy- gyék ám, hogy az csak bortól lehet az embernek. Nem szerettem én soha a bort, csak a tejet, meg a cukrot... Kívánjuk, élvezze sokáig még az élet örömeit. Eszik Sándorné 5 szőlők azonban máris nagy ho- szamukkal kápráztatják el a (környék lakóit. Az idén például (70—80 mázsás holdanként! átlagtermést szüreteltek, ami még í a szőlőtermeléséről híres Helvé- (ciai Állami Gazdaságon belül > is kimagasló eredmény. Ez arra i indította azután a gazdaság ve- (zetőit, hogy Köncsögön újabb (-szűzföldeket« hódítsanak meg, ?s tovább folytassák a szőlőte- ; lepítést. Hatalmas gépóriások jelentek S meg a homokbuckák között, j hogy végrehajtsák rajtuk az em- <bér által kimondott »halálos {ítéletet«. Már dolgoznak a gigantikus erejű földgyaluk, dóze- írek, acélállkapcsuk nagyot harap sa buckákba, tovább simul, még sszelidebb lesz Köncsög arculata. (A tervek szerint 800 hold újabb (nagyüzemi szőlötelep ontja itt (nemsokára gazdag termését; Lassan feledésbe merül a ré- Sgi szállóige: «Köncsög, isten s túle mönts mög.« A puszta népe (igájába hajtja a vad terrné- ; szetet. Irta: Nagy Ottó Fényképezte: Pásztor Zoltán gyümölcsöst is. Valaki nemrég megpróbálkozott a földi eper- termesztéssel, és az igen jól bevált Ma már csaknem minden háznál foglalkoznak vele, s évenként több száz mázsát szállítanak belőle a kecskeméti piacra. Volt olyan termelőszövetkezeti csoport-tag, aki az idén 20—25 ezer forintot is kapott az eperért. kőztak a sívó homokkal — rozsot termeltek —. de csak nyomorogni tudtak rajta. — Még most is elíacsarocfik a szívem, ha rágondolok — sóhajtott Sándor bácsi —•, hogy Évente 300 hízottmarhát szállít a Helvéciái Állami Gazdaság köncsögi üzemegysége. Képünkön a legszebb göböly látható, az állatgondozóval. milyen rongyosak voltunk. Gyermekeinkre nem tudtunk rendes ruhát adni. Rossz kendőbe csavargatta őket anyjuk, úgy jártak az iskolába. Télen pedig még éjszakára sem vethették le magukról a rongyokat, nehogy megfagyjanak a hideg, fűtetlen viskókban. Ilyen volt itt a világ sora. Jól jövedelmez az eper Azután eljött az 1945-ös esztendő — s mintha egy nagy vihar száguldott volna keresztül Köncsögön —• úgy elfújta a múltat A parasztok jobb árat kaptak termékeikért értelme lett a munkának, sok nincstelen földet kapott, s új élet sarjadt a pusztán. Ma már több mint ezer család él és dolgozik az egykori csend és nyomor birodalmában. A rozstermelésen kívül állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni, de azóta telepítettek már vagy 600 hold szőlőt és Elköszöntünk a gazdaság irodájának dolgozóitól, búcsút vettünk Sándor bácsitól is. s körútra indultunk a köncsögi határban. Itt is, ott is fás ligetekkel körülvett tanyák látszottak a távolban. Növekvő kulturigények Betértünk a gazdaság melletti tanyai iskolába. Korszerű, szép, új épület, három ilyent építettek Köncsögön az utóbbi években. Ez az iskola egyébként kulturális központ is. Ide jár ki kéthetenként a megyei vándorkönyvtár és egy-egy alkalommal 120—150 könyvet kölcsönöz. Szeretnek olvasni a köncsögiek, hát még moziba és színházba járni. Nagy sikere van Zom- bori Jánosné tanítónő iskolai színjátszó- és tánccsoportjának, sokszor felléptetik őket. A gazdaság színjátszócsoportját is nagyon kedvelik a tanvavilág lakói, előadásaik alkalmával Villányi Pál ágasegyházi tanító ezt az emlékművet építette a Köncsög mellett elnéptelenedett régi község templomának romjaiból. len zsellérek kénytelenek voltak itt lakni. Tőlük származik a mondás is, hogy »Köncsög, isten tűle mönts mög.« Később egyre többen hagyták el a homokbuckák tövében épült falut és négy kilométerrel odébb keadtek építkezni. A hajdani község foldviskóin gyorsan úrrá lett az enyészet, csupán a templom állta ideig-óráig a sarat. Ennek romjaiból épült világháborús emlékmű őrá már csak a régi falu emlékét az új Agasegyházám „Nyomor-puszta" Könesögnek a múlt század nyolcvanas éveiben épített vízelvezető csatorna hozott némi változásit A területeket, ahonnan a vizek visszahúzódtak, néhány nagyobb gazda vette birtokába. Tanyákat építettek a Muraközyek, Héjjasok, Zombo- riak, Poórok és állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni. Majd ide szorult még vagy száz nincstelen család is, kéményén bárKöncsög, a modern puszta
